Ténylegesen a gazdaságot élénkítsék az uniós források!

A magyar kormány szándéka, hogy a gazdasági társaságoknak közvetlenül nyújtott, vissza nem térítendő támogatásokat igen jelentősen növelje a 2014-2020-as uniós fejlesztési időszakban. 2007 és 2013 között az uniós források mintegy 28 százalékára pályázhattak a versenyszféra szereplői, most ezt az arányt 60 százalékra tervezik emelni.

Az EU-tagállamok kormányai állandóan azt hangoztatják, hogy a munkahelyek létrehozásához folyamatos növekedésre van szükség a gazdaságban. Az Európai Unió hivatalos dokumentumai (köztük például az Európa 2020 Stratégia) árnyaltabban fogalmaznak. A fenntarthatóság érdekében a gazdaság élénkítéséhez a tudásra és az innovációra kell építeni, az erőforrásokat hatékonyabban, környezetbarátabban kell felhasználni, valamint csökkenteni kell a szociális és területi különbségeket. A posztindusztriális korszakban ezek a versenyképesség meghatározó feltételei. A gyakorlatban azonban a tagállamok jelentős része figyelmen kívül hagyja ezeket a szempontokat. A társadalmi problémákat, a szegénység kezelését és a foglalkoztatási gondok egy részét is elsősorban szociális támogatásokkal igyekeznek enyhíteni. A növekvő térbeli és társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó feszültségeket sikerült ideig-óráig tompítani, igaz, növekvő költségvetési hiány és eladósodás mellett. Most azonban puskaporos hordókon ülünk. Nemcsak a globális pénzügyi válság, hanem a társadalmi problémák elhanyagolása, a humán erőforrások folyamatos fejlesztésének elmaradása az oka annak, hogy nem teljesült a Lisszaboni Stratégiában 2000-ben kitűzött fő cél: 2010-re az EU a világ legversenyképesebb régiójává váljon.

Magyarországon egymillió ember, a lakosság 10 százaléka mélyszegénységben él. A foglalkoztatási ráta – Málta után – a legalacsonyabb az unióban. A munkanélküliek elhelyezkedését ellehetetleníti a képzettség hiánya, a gyenge munkamorál, a rossz egészségi állapot és az alacsony mobilitás.

Az egymást követő magyar kormányok a fejlesztési forrásokat, elsősorban az uniós támogatásokat, csak kisebb részben fordították közvetlenül ezeknek a problémáknak a kezelésére. Az aszfaltra, betonra költött hatalmas összegek nem csökkentették a térségi és társadalmi egyenlőtlenségeket, és a vállalkozásoknak nyújtott ezermilliárdos támogatások hatására sem növekedett mérhetően a munkahelyek száma. A mostani tervek a helyzet további romlását vetítik előre, hiszen a kormány az uniós források 60 százalékat „gazdaságfejlesztésre” kívánja fordítani. Az EU-támogatások ilyen módon történő felhasználása elvonja a forrásokat az említett, a társadalom és a gazdaság számára egyaránt nélkülözhetetlen kormányzati feladatok elvégzésétől. A gazdaság szereplőinek nyújtott támogatások ugyanis torzítják a piacot, és így átláthatatlan viszonyokat, zűrzavart okoznak. Ellentétben állnak az EU alapelveivel is.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a felzárkózásra szánt kohéziós és strukturális alapok nem töltötték be a feladatukat. Nem csökkentek az egyenlőtlenségek, nem erősödött meg a kkv-szektor, nem javult megfelelően a lakosság képzettsége, egészségi állapota. Nagy a lemaradásunk a gazdaság egyik legfőbb mozgatója, a kutatás-fejlesztés, az innováció terén is. Alacsony a belföldi kereslet. Csak innovatív, magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások exportjától várhatunk bővülő piacokat és bevételeket. A központi és helyi kormányzatnak számos területen van lehetősége arra, hogy piackonform módon keresletet gerjesszen, és így a gazdaság szereplői versenyezzenek a megrendelésekért. Ha az oktatásra, az egészségügyre, a tömegközlekedésre, az energiahatékonyságra és a K+F-re fordítják a támogatásokat, akkor a gazdaság is élénkül a megnövekedett kereslet révén. Ekkor a pályázati bürokrácia, hanem a felhasználók döntik el, hogy mely vállalkozások termékeit, szolgáltatásait tartják a legjobbnak.

A kormánynak tehát haladéktalanul felül kellene vizsgálnia a tervezett támogatási politikáját annak érdekében, hogy a közpénzek – beleértve az uniós forrásokat – az ország tartós fejlődését szolgálják. Akár az egyes uniós intézmények álláspontjával szemben is a kormánynak arra kell törekednie, hogy az ország szükségleteihez alkalmazkodó megállapodást kössön a strukturális és kohéziós alapok felhasználásáról. Ne konkrét projektekről tárgyaljon az EU-val, hanem vállaljon felelősséget a források megfelelő felhasználásával a társadalmi és környezeti problémák enyhítéséért. Olyan indikátorokat határozzon meg, amelyek mérhetők, ellenőrizhetők és egyúttal biztosítják a felsorolt problémák enyhítését – nem csupán az egyes projektek, hanem az egész ország szintjén.

Valójában ezeknek az intézkedéseknek a révén erősödhet a gazdaság is. Jól képzett, magas munkakultúrájú és egészséges munkaerő az, amire a hazai vállalkozásoknak is a legnagyobb szüksége van, és ami Európa versenyképességét is legjobban elősegíti.

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese


Részletek az Európa 2020 Stratégiából

Prioritások

Az Európai Unió mindent megtesz annak érdekében, hogy leküzdje a válságot, és megteremtse azokat a feltételeket, amelyek egy versenyképesebb és magasabb foglalkoztatási aránnyal rendelkező gazdaság létrehozásához szükségesek.

Az Európa 2020 stratégia olyan növekedést hivatott megvalósítani, amely intelligens, azaz amelynek esetében az oktatási, a kutatási és az innovációs beruházások hatékonyabbak, fenntartható, mert kulcseleme az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra és a versenyképes iparra való átállás, és inkluzív, mivel nagy hangsúlyt fektet a munkahelyteremtésre és a szegénység csökkentésére. A stratégia középpontjában öt ambiciózus célkitűzés áll, amelyek a foglalkoztatással, a kutatással, az oktatással, a szegénység csökkentésével és az éghajlatváltozással, illetve energiaüggyel kapcsolatosak.

A stratégia sikeres végrehajtásának érdekében az EU stabil és hatékony gazdasági kormányzási rendszert fejlesztett ki, amely az EU és a tagállamok szakpolitikai intézkedéseinek koordinálására szolgál.

Öt cél, amelyet az EU egészének 2020-ra teljesíteni kell:

1. Foglalkoztatás

    •  Biztosítani kell, hogy a 20–64 évesek körében a foglalkoztatottság aránya elérje a 75%-ot.

      2. K+F

        •  Az Európai Unió GDP-jének 3%-át a kutatásba és a fejlesztésbe kell fektetni.

          3. Éghajlatvédelem és fenntartható energiagazdálkodás

          • Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 20%-kal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest (vagy akár 30%-kal, ha adottak az ehhez szükséges feltételek).
          • A megújuló energiaforrások arányát 20%-ra kell növelni.
          • Az energiahatékonyságot 20%-kal kell javítani.

          4. Oktatás

          • A korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell csökkenteni.
          • El kell érni, hogy a 30 és 34 év közötti uniós lakosok legalább 40%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzen.

          5. Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen

            • Legalább 20 millióval csökkenjen azok száma, akik nyomorban és társadalmi kirekesztettségben élnek, illetve akik esetében a szegénység és a kirekesztődés reális veszélyt jelent.

              Ozone Network