A városfejlődés az ott élők együttműködésével válik fenntarthatóvá!

A Konrad Adenauer Alapítvány és a Magyar Önkormányzatok Szövetsége július 2-án könyvbemutatót tartott az Erzsébet téri Design Terminálban. A könyv címe: Fenntartható városok a jövő életterei, alcíme: Összefoglaló kézikönyv Stuttgart városának fenntartható fejlődéséhez. A szerző Prof. Dr. Wolfgang Schuster, Stuttgart korábbi polgármestere és az Európai Települések és Régiók Tanácsának tiszteletbeli elnöke.

A szerző bevezetőjében a tartományi székhely főbb adatait ismertette. (A könyvből vettük az idézeteket.) „Stuttgart 600 ezer fős város, mintegy 4 milliós agglomerációs vonzáskörzettel. A lakók 40 százaléka bevándorló. A város ötven százaléka zöldfelület.  Minden lakóterülettől 300 méteren belül elérhető egy-egy közpark.  A város teljes területének 39 százalékát nyilvánították táj- és természetvédelmi területté. „Stuttgart 2006 óta használ biotóp atlaszt és megtervezi biotóp hálózatát. Ehhez 15 éven keresztül folyamatosan értékelték a város külterületének flóráját és faunáját, amely segítségével átfogó tájékoztatást nyertünk a vadon élő állatok és növényzet élőhely-védelméről, illetve annak újratelepítéséről. Célunk a változatos táj- és természetvédelmi területek egymással való összekapcsolása. Időközben a város már számos kerületében alakultak meg munkacsoportok, amelyek az egyes biotópok (természetes élőhelyek) védelmével és egy lehetséges biotóp-hálózat kialakításával foglalkoznak, s nem utolsó sorban „örökbe fogadnak” bizonyos élőhelyeket.” (30. oldal)

Stuttgart egy katlanban fekszik, ami légszennyezési és klimatológiai szempontból egyaránt kedvezőtlen.  „A II. világháború rombolása után a klímavizsgálatok az általános újjáépítésben is jelentős szerephez jutottak. Figyelembe vették a beáramló friss levegőt biztosító folyosókat is… Az 1997-ben kidolgozott Klímavédelmi koncepció (KLIKS) és az Alkalmazkodási koncepció (KLIMAKS) már konkrét beavatkozási intézkedéseket tartalmaz a klímavédelem további javítására és a klímaváltozás elleni küzdelemhez.” (43.oldal)

Stuttgart gazdag város, fejlett ipara elsősorban exportra termel. Gondjai azonban sokban hasonlítanak Európa más térségeihez. Ugyanazokkal a demográfiai problémákkal küzd, mint Európa nagy része. A lakosság öregszik, kevés gyerek születik, akik félő, hogy hamarosan nem fogják tudni a sok idős embert eltartani. Ezekre a kihívásokra azonban igyekszik a város megoldásokat találni. Mindenekelőtt szívesen fogadják a betelepülni szándékozókat, súlyt helyeznek gyerekbarát, de emellett az időseknek is megfelelő környezetet kialakítására. A „Fit ohne Ende” mozgalmuk például az egészséget megőrző életmódot és az élethosszig tartó sportolást segíti.

A fenntarthatóság fogalmát nem szűkítik le környezeti, gazdasági és szociális kérdésekre, hanem a kultúrát is szorosan ide sorolják. Kultúra alatt azonban ne csak színházi és hangverseny kínálatra, múzeumokra gondoljunk. A könyv legnagyobb erénye, hogy a közös kormányzás, az ott élőkkel való szoros együttműködés kultúráját próbálja minél szemléletesebben bemutatni.  Generációkon átnyúló hálózatokat hoznak létre, ahol minden korosztály hasznosnak és fontosnak érezheti magát. Ezt az elvet igyekeznek a 23 kerületben erősíteni. A 600 ezres városban 150 ezer önkéntes dolgozik. 35 közösségi házat (Bürgerhaus) bocsátott a város a civil kezdeményezések rendelkezésére.  Ezen kívül mintegy 500 önsegélyező csoport segíti a szociális háló erősítését. A helyi képviselőtestületek és a városvezetés meghatározza, hogy milyen mértékben osztoznak a non-profit szervezetek és az önkormányzati intézmények egyes konkrét feladatokon. A város éves költségvetésébe azonban két év óta már az ott lakók is beleszólhatnak. A finanszírozásról mindkét szervezeti formánál arányosan gondoskodnak.  Az önkéntes és főállású elkötelezettség gyakran összeolvad. A kultúra fogalmához tartozik az egészségtudatosság, a szabadidő eltöltésének színvonala, az élethosszig tartó tanulás (személyiségfejlődés) iránti igény, a mintegy 120 féle népcsoport és a különböző vallások iránti megértés is.

Olaj- és atomkorszak utáni, főképp decentralizált a város energiaellátása. A környékről törekszenek beszerezni az élelmiszereket, 27 helyi piacuk van, a fát építésre használják, biogázzal és egyéb megújulókkal fűtenek. A hulladék 60 százalékát újrahasznosítják, 40 százalékból energiát nyernek. Az energiahatékonysági beavatkozások finanszírozását hosszú távú szerződésekkel könnyítik meg. Rengetegen kerékpároznak, van autóbérlési hálózatuk és hibrid buszokkal szállítják az utasokat.  

 A könyv időszerűségét Dr. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) elnöke emelte ki. Jól időzített a fordítás, hiszen az őszi választások előtt még minden polgármesterjelöltnek lesz alkalma tanulmányozni a jó példákat. Közismert, hogy a települések élhetősége jelentős mértékben a polgármesterek rátermettségétől függ.  Ez nemcsak nálunk, de az egész világon így van.  Ideális esetben nemcsak világos jövőképe és tudása van a település vezetőjének, hanem megfelelő partnerei is a megvalósításhoz. Ezért is fogadta szívesen a Szövetség a könyv megjelenését, mint a települési vezetők képzésének eszközét. Idehaza hosszú ideje bizonytalan körülmények között működnek az önkormányzatok. 2013-ban megváltozott az önkormányzati törvény, azonban egyes feladatok és a források máig sem tisztázottak. Így nehéz stratégiát készíteni, de szemléletformálásra, a lakosság megszólítására ez esetben is elegendő energiát kell fordítani. Kommunikáció, az információk szétterítése a jó stratégiához is kell. Meg kell értetni a lakossággal az egyes tervek, lépések, esetenként a korlátozások okát ahhoz, hogy megszerezhessék a támogatásukat. A könyvben 21 stratégia van, amivel egy élhető városban foglalkozni kell. A feladat most az, hogy a hazai polgármesterek is okuljanak a stuttgarti gyakorlatból.

A másik magyar előadó, Dr. Bartus Gábor, a Fenntartható Fejlődés Tanácsa titkára a könyvben két párhuzamot talált a német és a hazai gondolkodás között. Azt, hogy a kultúra a fenntarthatóság negyedik dimenziója, a fenntartható fejlődés pedig horizontálisan értelmezendő az élet minden területén. Példaként említette, hogy a világban egyszerre van demográfiai robbanás a harmadik világban és aggasztó gyerekhiány a fejlett országokban. Értékzavar van a növekvő anyagi javak fogyasztása és az egyre csökkenő szülési hajlandóság között.

Van azonban Schuster könyvében egy fontos elv, amely nálunk nem érvényesül, a szubszidiaritás. Hajlamosak vagyunk két szereplőben gondolkodni. Ez az állam és a piac. Mintha nálunk civil társadalom, helyi önkormányzat, egyházak nem lennének. A másik tény, amit nem szabad szem elől tévesztenünk, az, hogy a német és a magyar különbségek minden területen kisebbek, mint a világ szegényebb térségei és a magyar körülmények között. Ezért nekünk is komolyan kell venni azt, hogy életminőséget, jobb gazdasági mutatókat úgy kell elérnünk, hogy közben csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat.

A hallgatók sorából a Levegő Munkacsoport képviselője két kérdést tett fel. Van-e valamilyen végzettséghez, vizsgához kötve a polgármesteri poszt betöltése Németországban? Erre a kérdésre Schuster úr nemmel válaszolt. (Etyek polgármestere a hazai körülmények ismeretében azt javasolta, hogy a polgármesterek, saját munkájuk sikere érdekében, szerezzenek mélyebb közigazgatási ismereteket.) Tanulságos lehet számunkra, hogy odakinn a polgármesterek pártsemlegesen, pártok felett állóan vezetik a településüket, hiszen nem egy-egy választói csoportnak, saját pártjuknak, hanem az összes ott élőnek a boldogulását vannak hivatva elősegíteni. Ez alapszabály, messzire visszanyúló hagyományokkal.

A másik kérdés a civil szervezetek támogatására vonatkozott. Beliczay Erzsébet a kérdéshez hozzáfűzte, hogy a demográfiai és a foglalkoztatási helyzetből következően sok az önkéntes munkát végezni kész ember hazánkban is. Az önkéntesek munkáját, a partnerek összekapcsolását azonban meg kell szervezni, illetve eszközök kellenek az eredményes munkavégzéshez.  Rengeteg tudás, értékes energia megy veszendőbe azáltal, hogy nem támogatják kiszámítható módon ezt a közvetítő-szervező tevékenységet.

Stuttgartban nagy hagyománya van a nonprofit szolgáltatásoknak. A kórházak, óvodák, idősotthonok fele állami kézben van, a másik fele pedig non-profit módon működő szövetkezet. Ezek egymással egészséges versenyben vannak, aminek az előnyeit az egész lakosság élvezi.  Emellett vannak civil szervezetek, amelyek különféle önkéntes munkát végeznek. A félezer önsegélyező közösség mellett további egyesületekkel van szoros kapcsolata a városnak, akiket elsősorban irodahelyiséggel segít. A 35 „Polgárok Házában” matek korrepetálástól kezdve az olvasókörökig nagyon sokféle tevékenység folyik.  A környékről rendszeresen járnak ide az emberek, így mindannyian jobban magukénak érzik a várost.

A szubszidiaritás a városvezetésen belül is megvan. A feladatok és a döntések nagy részének a helye decentralizáltan, a kerületekben van. Fontos, hogy ne névtelenül igazgassanak, és a kisebb egységek által az emberek jól ismerjék egymást. Így a szomszédok közötti segítő kapcsolat is erősebb lesz.   

A könyv itt letölthető.

Hírfigyelő