Éves közgyűlések hete Brüsszelben

Hagyományosan az őszi időszakban kerül sor az európai környezetvédelmi ernyőszervezetek éves közgyűléseire. 2010-ben október első hétvégéjén rendezték az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB – European Environmental Bureau) éves rendes találkozóját, majd a következő hét elején került sor az Egészség- és Környezetvédelmi Szövetség (Health and Environment Alliance, HEAL) közgyűlésére. A Levegő Munkacsoport képviselője mindkét rendezvényen részt vett.
Az EEB konferenciájának fő témája ebben az évben az Európai Unió 7. Környezetvédelmi Akcióprogramjának lehetősége volt. A tíz évre szóló 6. Akcióprogram időszaka 2010-ben lejár, és eddig semmilyen hivatalos tervezet, vagy annak előkészítésére utaló nyilatkozat nem jelent meg a következő időszakra szóló programról.
A témát bevezető előadások közül Per Sandberg, a Vision 2050 elnevezésű kutatócsoport vezetője érdemel említést. A csoport számos nemzetközi nagyvállalat összefogásával jött létre azzal a céllal, hogy a Föld sorsának alakulását modellkísérletek révén jelezzék előre. A csoport szerint a jelenlegi termelési és terhelési szint fenntartása katasztrófához vezet, 2050-re a Föld erőforrásainak 2,3-szorosára lenne szükség. Jóslatuk szerint bolygónk népessége minden esetben el fogja érni a 9 milliárd főt, ami azt jelenti, hogy nem a népességnövekedés megállításával, hanem az életstílus és ezzel összefüggésben a károsanyag-kibocsátás megváltoztatásával lehet csak elérni az optimális, fenntartható 1,1-szeres erőforrás szükségletet.
A 7. Környezetvédelmi Akcióprogram lehetőségeiről a délutáni panelbeszélgetés résztvevői vitatkoztak. Elsőként Mikael Karlsson, az EEB elnöke szólalt fel, aki szuggesztív előadásában az új program feltétlen szükségessége mellett érvelt, kiemelve, hogy rendkívüli intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozás megállításához: a felmelegedést 1,5 Celsius fok alatt kell tartani, amelyhez a felére kell csökkenteni a lakosság átlagos ökológiai lábnyomát. Ezek a célok azonban csak akkor érhetők el, ha abszolút fogyasztás- és kibocsátáscsökkenés zajlik le, az „egyszerű” hatékonyságnövekedés már nem elég. Karlsson szerint az Akcióprogram hangsúlyos elemei között mindenképp szerepelnie kellene a környezet-egészségügynek és az ökológiai adóreformnak. Ez utóbbi egyébként is követelmény az unióban, hiszen az Európa 2020 Stratégia kimondja: „A foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók helyett a tagállamoknak a „zöld” adórendszer kialakítása jegyében inkább az energiafelhasználás és környezeti terheket okozó tevékenységek megadóztatása felé kell elmozdulniuk.” Megjegyezte, hogy az unióban az ökológiai adóknak nevezhető terhek aránya nagyon alacsony, az OECD országok közül érdekes módon Törökországban vannak ilyenek a legnagyobb arányban.
Evelyne Huytebroeck brüsszeli környezetvédelmi miniszter az EU soros belga elnöksége nevében szólalt fel. Szerinte a következő elnökségi időszak (a magyar elnökség időszaka) alatt kellene előkészíteni az Akcióprogramot, amelynek létét tudomása szerint Belgiumon kívül több más tagállam is támogatja. A magyar elnökség képviselője sajnos nem tudott reagálni az elhangzottakra, mert Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a meghívásnak – állítólag egy félreértés miatt – nem tudott eleget tenni. Így aztán a következő előadó a 2011. második felében esedékes lengyel elnökség képviselője, Janusz Zaleszki miniszter volt, aki szerint az új Akcióterv központi eleme az államháztartási reform kell, hogy legyen.
Karen Elleman, környezetvédelmi miniszter-asszony, a 2012 első felében esedékes dán elnökség képviselőjeként kifejtette, hogy szerinte az unió környezetvédelmi biztosát, Janez Potočnikot kellene felhatalmazni a 7. Akcióprogram megalkotására. A program fő elemei a piaci eszközök, a zöld közbeszerzés, az innováció és a jó szabályozás lehetnének. Fontosnak tartotta a zöld adókat is, amire a dániai vízhasználati díjat hozza fel példaként, amely a környező országokhoz képest jelentősen csökkentette az egy főre jutó vízfogyasztást hazájában.
Jo Leinen, az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke az Akcióprogram ernyőszerepét hangsúlyozta, amely alá beillenek az egyes ágazati stratégiák. Szerinte az EU-nak létre kellene hoznia egy Zöld Finanszírozási Alapot. Az Európai Bizottság válaszát elsőként Peter Vistől, a klímaügyekkel foglalkozó uniós biztos kabinetjének vezetőjétől hallottuk, aki kíméletlen őszinteséggel érvelt az új Akcióprogram szükségessége ellen. Szerinte csak akkor lenne egy ilyen dokumentumnak értelme, ha az ágazati stratégiákon (biodiverzitás, éghajlat stb.) túl lenne valami hozzáadott értéke. A Bizottság másik képviselője, a környezetvédelmi biztos kabinetfőnöke, Kurt Vandenberge szerint még nyitott kérdés, hogy lesz-e 7. Akcióprogram. A döntési folyamat éppen most zajlik (november elejére várható döntés), de igen nehéz a helyzet, mert az unió elsődleges célja most a minél több munkahely és a minél nagyobb növekedés, ami hajszálpontosan ellentétes a program lehetséges céljaival. Először egyébként is a 6. Program eredményeit kellene kiértékelni, és a kialakult környezetvédelmi szabályrendszer végrehajtására törekedni. Változásra persze szerinte is szükség van, mert a világ a zöld ügyek felé mozdult el, a 2008-as kínai környezetvédelmi költségvetés például akkora volt, mint az EU és az USA zöld ráfordításai együttvéve.
A gazdaság és a környezetvédelem szembeállításával kapcsolatban Paul Ekins, az Európai Zöld Költségvetés szervezet vezetőségi tagja, a londoni egyetem professzora kért szót. Kiemelte, hogy egyrészről a környezetvédelem szerinte hosszú távon fontosabb, mint a gazdasági növekedés, másrészt az ökológiai adórendszer kiépítése a gazdasági problémákat is orvosolná, és a költségvetési egyensúlyt sem rontaná. Javasolta, hogy környezeti-gazdasági programról szóljon a vita, mert így jobban meg lehet győzni a döntéshozókat. Végül Tony Long, a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) európai irodájának vezetője zárta a panelbeszélgetést, hangsúlyozva, hogy az árakat a helyükre kell tenni, a használóknak meg kell fizetniük az ökológiai szolgáltatások teljes árát.
Az EEB éves közgyűlésén főleg a szervezet belső ügyei kerültek szóba, John Hontelez főtitkár beszámolt az előző év tevékenységéről, kiemelve az új európai bizottsági és parlamenti összetétel miatti nehézségeket. A környezetvédelmi ügyek klímaügyi és környezetvédelmi főigazgatóságokhoz történő szétválasztásához a szervezet jól alkalmazkodott, az előző évi célokat nagyjából minden részterületen sikerült megvalósítani. Fontos eredménynek tartja az Európa 2020 Stratégia elfogadását, amely szerinte jobb, mint a Lisszaboni Stratégia, hiszen intézkedéseket irányoz elő a szegénység ellen, illetve a zöldadók, a költségvetési reform és az erőforrás-hatékonyság irányába mozdul el. A közgyűlés ezután megszavazta a jövő évi költségvetést, megválasztotta a tisztviselőket (Mikael Karlsson maradt az elnök, a magyar tagok közül pedig a rotációs elv szerint a HUMUSZ képviselője, Perneczky László került az elnökségbe). Váratlan, de kellemes meglepetésre az EEB irodájába is kerül egy magyar képviselő, Tripolszky Sarolta novembertől a biodiverzitással és a mezőgazdasággal kapcsolatos ügyeket intézi. A munkanap végén a résztvevők megszavazták az EEB 2011. évi munkatervét, és a fő célkitűzéseket (7. Környezetvédelmi Akcióprogram, globális klímamegállapodás, mezőgazdasági reform, kohéziós politika reformja, erőforrás-hatékonysági útiterv).
A HEAL közgyűlésén a Levegő Munkacsoport története során először vett részt, mert csak a 2010. évben csatlakozott a szervezethez. A Találkozón Genon K. Jensen igazgató ismertette az előző évben elvégzett munkát és a projekteket, amelyeket folyamatosan működtet a szervezet. A közgyűlés további részében a tisztségviselők megválasztása, az egyes tagszervezetek tevékenységének bemutatása és a 2011-es munkaterv elfogadása szerepelt.

Dr. Bendik Gábor
a Levegő Munkacsoport jogásza

Hírfigyelő