Az Országos Környezetvédelmi Tanács egyharmadát kitevő, a mintegy 300 környezetvédő szervezet által delegált 7 tagja (a továbbiakban: zöld tagozat) a gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztéséről szóló törvénytervezetről az OKT 2003

AZ ORSZÁGOS KÖRNYEZETVÉDELMI TANÁCS TÁRSADALMI SZERVEZETEK TAGCSOPORTJÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA
A GYORSFORGALMI KÖZÚTHÁLÓZAT FEJLESZTÉSÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATRÓL

Az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) egyharmadát kitevő, mintegy 300 környezetvédő civil szervezet által delegált 7 tagja a gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztéséről szóló törvénytervezetről az OKT 2003. november 4-én kelt közös álláspontján túlmenően a tervezetről a következőket állapítja meg:

1. Üdvözöljük, hogy a jelenlegi tervezet a korábbi tervezeteknél lényegesen jobban figyelembe veszi a környezetvédelmi érdekeket és örömét fejezi ki afelett, hogy a jogalkotási folyamatban a kompromisszumkeresés elemei látszanak.

2. Ugyanakkor továbbra is határozottan ellenezzük a törvénytervezet koncepcióját, azt, hogy egy részágazat, a gyorsforgalmi utak fejlesztésének érdekeit az összes többi ágazat fölé helyezi, és kivételezett költségvetési és eljárási elbírálásban részesíti. Ezen eljárás igazságtalanságán túlmenően célszerűtlen is. Az államszervezetet, a gazdaság fejlesztését nézetünk szerint nem lehet kampányszerűen, kis részterületekre összpontosítva megoldani. Az ilyen akciókat a gazdaság egésze és az államszervezet normális működése óhatatlanul megsínyli.

3. A törvénytervezet hibás alapkoncepcióját igen alacsony színvonalú szabályozástechnikával érvényesíti, alapvető alkotmányos jogokat, bevett államigazgatási eljárási szabályokat sért, sok esetben még saját céljaihoz képest is szükségtelenül.

A fentiek alátámasztására néhány konkrét észrevételt is megfogalmaztunk:

A tervezet szerint a jövőben a gyorsforgalmi utak nyomvonalát miniszteri rendelet határozza majd meg. A Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 17. §-a szerint “Jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé teszi.” A rendelkezés mindhárom fordulata értelemszerűen normatív szabályokra vonatkozik, normativitás a jogszabály alapvető fogalmi eleme. A törvényhozó hatalmi ág (vagy az abból származtatott felhatalmazás alapján más) által meghatározott, az életviszonyokat általában irányító normatív jogszabályi rendelkezések alapján az egyedi életviszonyokban általában a végrehajtó hatalmi ág hoz döntéseket. E munkamegosztás felrúgása alkotmányos zavart idéz elő, felborítja a hatalmi ágak bonyolult együttműködésének, egymás ellenőrzésének és kiegészítésének évszázadok alatt kialakult rendjét.

b. Az EU-nak az egyes tervek és programok környezetre való hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK számú irányelve alapján a területrendezési tervek, különösen, ha gyorsforgalmi utak nyomvonalváltozatait tartalmazzák, mindenképpen stratégiai környezeti hatásvizsgálat alá esnek. Az irányelv jogharmonizációja folyamatban van. Álláspontunk szerint hiba, hogy a tervezet 5. §-a nem vesz erről tudomást és az irányelv szabályaival nehezen összhangba hozható szabályokat irányoz elő.

c. Az állami tulajdonú autópálya vállalatot a tervezet több helyen (pld. 6. § (2), 7. §) behozhatatlan versenyelőnyben részesíti a nem állami tulajdonú hasonló vállalatokkal szemben. Ez szemben áll az Alkotmányban foglalt tulajdoni formák egyenjogúságának elvével.

d. A tervezet 12. § (3) bekezdése, amely a másodfokú határozatot a keresetindításra tekintet nélkül azonnal végrehajthatónak minősíti, továbbá a 15. § b. pontja, amely még a végrehajtás külön bírói rendelkezéssel történő, egyébként is kivételes felfüggesztését is korlátozza, álláspontunk szerint sértik a bírói függetlenséget. Ezek a rendelkezések nagymértékben akadályozzák a bíróságokat abban, hogy a törvényeknek és saját meggyőződésüknek megfelelő ítéleteket hozzanak a gyorsforgalmi utak ügyeiben, hiszen, amire az ítéletüket meghozhatnák, már milliárdos beruházások történtek.

e. Az autópályákkal kapcsolatban a lakosságnak nem volt alkalma megismerni azokat a kutatási eredményeket, amelyek megkérdőjelezik az ezek ésszerűségét és gazdaságosságát. A témával kapcsolatban alig jelennek meg a sajtóban az autópályák építését megkérdőjelezők aggályai és ellenérvei. Tehát súlyosan sérült az állampolgárok joga a közérdekű adatok megismerésére vonatkozóan, ugyanakkor ezen információhiány miatt sérül a szabad véleménynyilvánítás joga is.

f. Álláspontunk szerint nem jobb a helyzet a döntéshozók oldalán sem. A törvények által előírt elemzések nem készültek el, vagy legalábbis a törvényhozók – valamint az OKT – erről semmiféle tájékoztatást nem kaptak. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozók csukott szemmel kell hogy rábólintsanak arra, hogy az állam horribilis összeget költsön el az adófizetők pénzéből. Nem tekinthető ugyanis a törvény által előírt elemzéseknek a törvényjavaslat indoklásában található következő mondat: “Aligha kell érvekkel külön alátámasztanunk, hogy az országos gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztéséhez mind hazai, mind nemzetközi szempontból jelentős közérdek fűződik.” Egy ilyen rövid, semmilyen konkrét, számszerű adattal alá nem támasztott kijelentés alapján egy kerékpártároló megépítését sem szabad támogatni, nemhogy ezer milliárd forint közpénz elköltését.

g. A tervezet elmulasztja módosítani az Áe. 3. § (6) bekezdését. Bár ez valóban az Áe. szóban forgó jogszabályhelyének logikai egységét megbontaná, hiszen egyetlen ott felsorolt jogágazat sem olyan szűk, partikuláris, mint az építési jogon belül az útépítési ügyek egy részére szorítkozó témakör, azonban akkor a legalább formálisan jogszerű lenne. Így viszont a tervezet 1. § (3) bekezdése betűjében is szemben áll az Áe. 3. § (8) bekezdésével, ami szerint: “A (6) és (7) bekezdésben nem említett államigazgatási eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha ezt e törvény megengedi.”. Sajátosan jelenik meg ez az 1. §-hoz fűzött indokolásban, ami szerint a jogszabály előkészítői még maga is csak ott látnak eltérési lehetőséget, ahol ezt az Áe. lehetővé teszi.

h. A tervezet 6. § (1) és (4) bekezdésében tételezett miniszteri rendeletek (alaprendelet, illetőleg annak visszavonása és módosítása) véleményünk szerint feleslegesen bonyolult helyzetet idéznek elő. Az indokolás szerint a korábbi miniszteri rendeletre a telekspekuláció megelőzése miatt van szükség (hogy ti. a kihirdetésétől illeti meg elővásárlási jog az államot – kérdés viszont, hogy miért kötődik olyan szorosan a rendeletalkotáshoz az elővásárlási jog megnyílása), ez azonban nem tartható, hiszen a spekulációt maga a nyomvonal ismertsége váltja ki, ezt jóval megelőzően.

i. Elhibázottnak tartjuk a főfelügyelőség elsőfokú hatósági jogkörrel való ellátását, mivel a főfelügyelőség mind szakmai, mind területi szempontból távol van a létesítménytől. A másodfokon eljáró szerv vezetője, mint másodfokú szerv pedig példa nélkül áll a jogunkban. Az Áe. ezzel szemben az idézett jogszabályhelyeken világosan kimondja, hogy az ilyen esetekben a minisztérium a felettes szerv, és ezáltal a másodfokú hatóság, az ettől való eltérés indokait nem látjuk.

j. Szintén példa nélkül áll az, amit a tervezet 9. § (4) bekezdése kíván bevezetni: részletes hatásvizsgálat előkészítő szak nélkül. A rendkívül furcsa megoldás mögött véleményünk szerint az húzódik, hogy a jogszabály előkészítői félreértelmezték az előkészítő szak szerepét. A 9. §-hoz fűzött indokolásban azt állítják, hogy az előkészítő szakaszt az teszi fölöslegessé, hogy az út nyomvonalát már nem kell kijelölni. Ez igaz volna akkor, ha a környezeti hatásvizsgálat feladata az előkészítő szakban pusztán az elfogadható nyomvonal-változatok kiválasztása lenne. Az előkészítő szak ennél lényegesen több funkciót lát el, szerepe egyebek között az is, hogy meghatározza azokat a vizsgálati szempontokat, amelyeket a számos szóba jöhető szempont közül a részletes hatástanulmányban érvényesíteni kell – ezáltal az előkészítő szak időt és energiát takarít meg mind a hatástanulmányt készítők, mind a beruházó, a hatóságok és a többi résztvevő számára.

Összefoglalásként az OKT-nak a társadalmi szervezetek által delegált tagjai a rendelkezésükre álló összes információ alapján felelősen kijelentik, hogy a hazai autópálya-építési program súlyosan veszélyezteti hazánk környezeti állapotát és növeli a társadalmi feszültségeket, miközben egyáltalán nem bizonyított, hogy kedvezően hat az ország versenyképességére. Olyan közlekedéspolitika megvalósítását segíti elő, amely az Európai Unió és az OECD szerint is fenntarthatatlan. Meggyőződésünk, hogy az autópálya-építésre előirányzott hatalmas összegek értelmesebb célokra történő felhasználása szolgálná hazánk valódi érdekeit. A törvényjavaslat súlyos tartalmi hibái, mint láthattuk, nem kevésbé súlyos alkotmányos és jogi hibákkal társultak.

Mindezek alapján javasoljuk a Kormánynak és az Országgyűlésnek, hogy a gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot teljes egészében vesse el.

Budapest, 2003. november 11.

Cselószki Tamás