Magyarország teljes erdőterületének 60 százaléka valamilyen mértékben károsodott, ezen belül 20 százalék az erősebben károsodott és elpusztult kategóriába sorolható. A fák pusztulása városainkban is felgyorsult, egyrészt a nagymértékű környezetszennyezés miatt, másrészt a beépítések következtében. Sokszor a lakosság és a környezetvédő szervezetek erőteljes tiltakozása sem tudja megakadályozni a gátlástalan beruházók és az őket felelőtlenül kiszolgáló önkormányzatok zöldterület-pusztításait (szomorú példája ennek a II. kerületi Széna tér, az V. kerületi Roosevelt tér, valamint a Budai hegyek számos pontja).

A fák pusztulása az emberek egészségére, létfeltételeire is rendkívül kedvezőtlenül hat. A fák ugyanis jelentős szerepet töltenek be a környezet védelmében, illetve állapotának javításában.

A környezet- és természetvédő szervezetek egyik fő feladatuknak tekintik az erdők, a zöldterületek megvédését, állapotuk javítását, és helyi és országos szinten egyaránt sokat tesznek ennek érdekében. A Levegő Munkacsoport jelenleg is számos helyi ügyben vesz aktívan részt (erről részletek a Lélegzet című havilapban, valamint www.levego.hu honlapon, a Hírek rovatban olvashatók). Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy olyan mértékben felgyorsult a zöldterületek, a fák pusztítása, hogy ezek az esetek már helyi szinten, egyenként nehezen kezelhetőek. Ezért a Levegő Munkacsoport egyes jogszabályok és gazdasági ösztönzők megváltoztatását javasolja, amelyek közül a néhány fontosabbat az alábbiakban sorolunk fel.

1. A fák védelmét célzó meglévő kormány- és miniszteri rendeletek helyett új törvény megalkotását tartjuk célszerűnek, amely lehetővé tenné a jelenleginél sokkal hatékonyabb fellépést a fák megóvása érdekében. (A törvénytervezet kidolgozását a Levegő Munkacsoport megkezdte a Környezeti Management és Jog Egyesület, az EMLA segítségével.)
2. A jelenleginek a többszörösére kellene emelni a földvédelmi járulékot és a földvédelmi bírságot, és azokat ki kellene terjeszteni a települések belterületeire is. (Az erre vonatkozó részletes javaslatot a Levegő Munkacsoport kidolgozta.)
3. Kötelezővé kellene tenni a – Belügyminisztérium által ajánlásként közzétett – Radó-féle módszert a fák és cserjék értékének a meghatározására. Ha ez megtörténne, akkor a jelenleg szokásos mérték sokszorosát kellene fizetniük azoknak, akik egy fát vagy cserjét – engedéllyel vagy anélkül – kivágnak.
4. Igénybevételi járulékot kellene bevezetni mindazokra a felületekre, amelyeket valamilyen módon leburkoltak. (Ilyen ösztönző rendszer hatékonyan működik például Berlinben.)
5. A jelenleginél nagyobb állami hozzájárulást kellene biztosítani az erdőgazdaságoknak annak érdekében, hogy tevékenységüket a lehető legnagyobb mértékben a környezet- és természetvédelmi szempontoknak megfelelő módon tudják végezni. (Például minél kisebb arányúvá szorítsák vissza a tarvágásokat, és helyette a költségesebb, de “szelídebb” szálaló vágást alkalmazzák. Ez jellemzi a fejlettebb erdőgazdálkodást folytató országok gyakorlatát is.)

Bár a legfontosabbnak a meglévő erdők, illetve fák megóvását és szakszerű gondozását tartjuk, célszerű a faültetéseket is elősegíteni. Ezáltal ugyanis szintén hozzájárulunk környezetünk állapotának javításához, és ahhoz a Kormány által kitűzött célhoz, amely szerint 2005-ig 112 ezer, az utána következő 30 évben pedig 623 ezer hektár új erdőt kell telepítenünk. Nem utolsósorban pedig azért is szorgalmazzuk az új fák ültetését, mert úgy véljük, hogy aki ezt egyszer megteszi, az a jövőben több gondot fordít majd a fák megóvására.

Lukács András