Léteznek-e kevésbé káros alternatívák, és ha igen, melyek azok? Erre és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk válaszokat az Ökotárs Alapítvány kockazatos.hu információs oldalán, melyet azon a szakmai kerekasztalon mutattak be, amit “Kockázatos vegyi anyagok – növényvédő szerek és társaik” címmel a Levegő Munkacsoport, az Ökotárs Alapítvány és a brüsszeli székhelyű Környezet és Egészség Szövetség (Health and Environment Alliance, HEAL) szervezett december 9-én.
A rendezvény elején Móra Vera (Ökotárs) és Hartman Mátyás (SZIE) bemutatta az új Környezet-Egészségügyi Információs Portált (kockazatos.hu), melynek célja, hogy szakmailag pontos és hiteles, de közérthető és mindenki számára befogadható tájékoztatást nyújtson a mindennapi környezetünkben (építőanyagokban, bútorokban, ruházatban, műszaki cikkekben, élelmiszerekben) előforduló veszélyesnek tartott vegyi anyagokról. A honlap pár héten belül 21, majd további 10 anyagról fog néhány oldalas szakmai információt tartalmazni. A konferencia második felében a Levegő Munkacsoport és a HEAL “Torkig vagyunk a permetszerekkel - Sick of Pesticide” kampányának keretében tartottak előadásokat a téma kutatói és a hatóság képviselői a vegyi anyagok szabályozásról. A rendezvényen körülbelül 30-40 kutató, szakértő, civil és hatósági dolgozó vett részt.

Az első szakmai előadást dr. Dura Gyula, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet főigazgatója tartotta. Elmondta, hogy a vegyianyag-használatból adódó kockázatokat Európa csak a 90-es években ismerte fel, és hogy az egészségügyi kockázatokat meghatározzák az egyéni genetikai adottságok (élettani adottság, életmód, gazdasági körülmények), a környezet (fizikai, társadalmi, gazdasági, pénzügyi) és az egészségügyi intézményi ellátottság. A kockázatbecslés univerzális eszköz a vegyi anyagok helyes kezeléséhez, ám még mindig nem veszik figyelembe a kockázatértékelés során maximálisan az érzékeny csoportok (pl.: csecsemők, terhes nők) védelmét. Az egyes anyagok hatásaival kapcsolatos adatokhoz nehéz hozzáférni, mert a legtöbb információ a cégeknél van. A Levegő Munkacsoport képviselője felvetette, hogy miért nem veszik figyelembe a legújabb tudományos információkat, miközben ezt elvben előírják a jogszabályok. Uniós szinten például az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) csupán a saját és az ipar adataira támaszkodik.
Darvas Béla professzor a MTA Növényvédelmi Kutatóintézet munkatársa elmondta, hogy a vízszennyezők 25 százaléka a mezőgazdaságból, 50 százaléka az iparból és 25 százaléka a településekről származik. Vizsgálatok szerint már alacsony (100 ng/l-es) atrazine koncentráció hatására is hermafrodita lett a kísérleti békák 32–40 százaléka. (Magyarországon 1999-ben, a hazai felszíni vizek 10 százalékában volt több mint 100 ng/l az atrazine koncentrációja.) Darvas professzor szerint a mutagén anyagok 60–100 százalékáról derül ki hogy rákkeltő. A rosszindulatú betegségek 70–90 százaléka környezeti okokra vezethető vissza. A jelenleg engedélyezett anyagok közül a rákkeltő hatással gyanúsított Chlorothalonil jelent kiemelt problémát. A mutagén anyagok kivonását nagymértékben segítette az uniós növényvédelmi politika. (Míg 1998-ban 139 ilyen hatású anyagot árusítottak hazánkban, addig manapság „csupán” 23 mutagén növényvédő szer van forgalomban.)
Gampe László, az OKBI munkatársa a biocidok engedélyezéséről tartott előadást. A szakember elmondta, hogy mivel a biocidok teljesen átitatják a mindennapjainkat, vegyi anyagok nélkül az életünk gyakorlatilag fenntarthatatlan. (Az EU-ban a felülvizsgálatot követően 1200 hatóanyagból mindössze 272 maradt.) A cél tehát csupán a kockázatok minimalizálása lehet. Elvileg, amennyiben az unióban kivonnak egy biocidot, annak egy éven belül Magyarországon is el kell tűnnie a forgalomból. Ha azonban egészségügyi kockázat miatt történik a kivonás, akkor még egy évet sem kell várni.
Mörtl Mária, az MTA kutatója a felszíni vizek szennyezéséről beszélt. Elmondása szerint a a mintákban elforduló leggyakoribb szennyezők az atrazine (6%), acetochlor (4%), propisochlor (1,5%), diazonin (1%), 2.4 D (1%). A kutató felhívta a figyelmet, hogy az Észak-Magyarországi Vegyiművek (ÉMV) és balatonfűzfői Nitrokémia körül jelentős pontszennyezést mértek.
A Levegő Munkacsoport részéről Simon Gergely tartott előadást, melyben kifejtette, hogy bár a legtöbb jogszabály elvben tiltja a rákkeltő és egyéb hasonló módon kockázatos vegyi anyagok használatát, a gyakorlatban az élet szinte minden területén találunk ilyen anyagokat. A legtöbb szabályzat ugyanis különböző kibúvókat, engedményeket biztosít a káros anyagok használatára vonatkozóan. Szintén problémát jelent, hogy eltérőek a besorolások. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) például számos anyagot bizonyított rákkeltőnek minősített, míg az EU csak lehetséges rákkeltőként tartja számon, engedélyezve a használatot.