Az uniós támogatások jelenlegi rendszere nagy mértékben torzítja a piacot, kiszámíthatatlanná teszi a vállalkozások működését, növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, elvonja a pénzeket a legfontosabb területekről, aláaknázza a demokráciát és rontja a környezet állapotát – állapította meg a Levegő Munkacsoport új tanulmányában. A megoldás nyilvánvalóan nem a támogatások megszüntetése, annál is inkább, mert egy ilyen lépés rendkívül igazságtalan lenne, hiszen a fejlett EU-tagországoknak sokkal több gazdasági előnyük származott Magyarország uniós csatlakozásából, mint hazánknak.

Az uniós források nagy részét az állam az egyes gazdasági vállalkozások között osztja szét (főleg pályázati úton, de ez a lényegen nem változtat). Az ilyen osztogatások morálisan lezüllesztik a vállalkozói szférát: a vállalkozók nem a vevők minél jobb kiszolgálására fordítják majd energiáikat, hanem az állami pénzek megszerzésére; nem az lesz sikeres, aki a legjobb piaci teljesítményt nyújtja, hanem aki a legjobb pályázatot írja (hazudja) és a legjobb kapcsolatokkal rendelkezik a megfelelő helyeken; nem az érvényesül, aki a tisztességes utat választja és bírálja a kormányzat hibáit, hanem az, aki befogja a száját annak reményében, hogy majd ő is kap egy kisebb vagy nagyobb szeletet a közös tortából.

A hatalmas mennyiségű „ingyen” pénz elkerülhetetlenül abba az irányba mozdította a gazdaság jelentős szereplőit, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki a politikai élet meghatározó pártjaival és személyiségeivel, hiszen így komoly összegekhez juthattak és juthatnak. A korrupt pártfinanszírozási rendszerrel együtt mindez ahhoz vezetett, hogy nem a társadalom számára legfontosabb helyekre megy a pénz, és az nem is a leghatékonyabban kerül felhasználásra, hanem oly módon, ahogy azt egyes oligarchák és a pártkassza megkövetelik.

A helyzet romlásához jelentősen hozzájárult az Európai Unió politikája is. Egyrészt az uniós pénzeket ún. fejlesztésekre adják, amit túlságosan szűken értelmeznek. Így például egy autópálya megépítése fejlesztésnek számít, a pedagógusok és az orvosok fizetésemelése nem, pedig tanulmányok sora bizonyítja, hogy az ország fejlődése szempontjából az utóbbi ezerszer fontosabb, mint az előbbi. Ráadásul az uniós pénzekhez szükséges hazai önrész még tovább csökkenti az alapvető társadalmi feladatok (oktatás, kultúra, egészségügy stb.) ellátásához és fejlesztéséhez szükséges forrásokat.

Ráadásul az EU legfeljebb azt vizsgálja (de többnyire azt sem), hogy az egyes pályázatokat rendben lebonyolították-e, azt viszont nem kéri számon, ha az ország éppen az ellenkező irányba halad, mint amit az adott projekt szolgál. (Például örömmel mutogatják, hogy uniós forrásból elvégeztek néhány korszerűsítést egyes egyetemeken, ugyanakkor legfeljebb csak egy kis ejnye-ejnyére futja részükről, hogy a kormány lezülleszti az egész felsőoktatást.)

A Levegő Munkacsoport határozott álláspontja, hogy az uniós támogatások járnak Magyarországnak, sőt hazánk a jelenlegi mértéknél jóval többet érdemelne, hiszen egyrészt számszerűen kimutatható, hogy az gazdaságilag rendkívül előnyösnek bizonyult Nyugat-Európa részére, másrészt a fejlettebb tagországokhoz történő felzárkózásunk az egész EU fejlődése szempontjából is kívánatos. Ugyanakkor gyökeresen át kell alakítani a támogatási rendszert, illetve a támogatási feltételeket annak érdekében, hogy az uniós adófizetők pénze valóban a lehető leghasznosabb módon kerüljön felhasználásra. A Levegő Munkacsoport új tanulmányában, amelyet az Európai Zöld Költségvetés felkérésére készített (és amely itt érhető el, egyelőre sajnos csak angol nyelven) konkrét javaslatokat tesz egy ilyen rendszer kialakítására.

A kép a Velencei-tó Kapuja nevű beruházás látványtervét mutatja, amely beruházás az Open Europe szervezet szerint a káros uniós támogatások egyik kirívó példája. A kép forrása: http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=24710/