Napirenden a rugalmas Energiaunió és az éghajlatpolitika

Nehéz a fenntartható energiapolitikánál és az éghajlatvédelemnél fontosabb témát találni, ha meg akarjuk őrizni, netán erősíteni akarjuk az európai polgárok életminőségét, kilátásait. Nem közömbös a Levegő Munkacsoport számára sem, hogy a környezetvédelemért és az energiapolitikáért felelős miniszterek gyengítik vagy erősítik-e az Európai Bizottság február 25-i közleményében javasolt keretstratégiát. Ezért hívta fel a Levegő Munkacsoport az uniós miniszterek holnapi és holnaputáni tanácskozásokon részt vevő Seszták Miklós nemzeti fejlesztési és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter figyelmét a közlemény néhány fontos közlekedési vonatkozására.

Egyharmad részben felelős a közlekedés Európa üvegházhatásgáz-kibocsátásáért, és ez a kibocsátási részesedés csak emelkedik. Az Útitervben az egységes európai közlekedési térség megvalósításához (Fehér Könyv) azt vállalták az EU tagállamai, hogy összességében hatvan százalékkal csökkentik a közlekedés ühg kibocsátását 2050-re. Ha ez a vállalás teljesül, azzal jelentősen oldódhat kontinensünk veszélyes függése az ásványolaj importtól. A feladat azonban egyre komolyabb, hiszen az utóbbi években keveset tettek a tagállamok a közlekedés átalakulása érdekében. A mai szintről indulva már évenként három százalékos csökkenésre van szükség, és ahhoz, hogy ez így is legyen, nagyratörő intézkedések kellenek.

Helyesen 70 gramm CO2/km-re javasolja csökkenteni a Bizottság a személygépkocsik és a kisteherautók CO2-kibocsátásának megengedett értékét 2025-től. Ennek gyengítése paradox módon nemcsak az üvegházhatású gázkibocsátási vállalásokat, de az európai autógyárak versenyképességét is veszélyeztetné. Szükség volna viszont a gépkocsik teljesítménynövelési céljainak megfelelő kiterjesztésére a kamionokra. Az Európában piacra kerülő kamionok üzemanyaghatékonysága ugyanis alig nő, pedig vannak lehetőségek a műszaki paraméterek javítására. Ide kapcsolódik a közlekedés elektrifikálásának kérdése is, hiszen az ehhez szükséges innováció egyedülálló lehetőséget adhat Európának a gazdasági növekedésre. A közlekedés dekarbonizálása a legjobb módszer az olajimporttól való függés oldására úgy, hogy közben nő a foglalkoztatottság.

A teherszállításnak a vasútról az országutakra való átterelésében komoly szerepük volt a rugalmatlan nemzeti vasúttársaságoknak. A páneurópai vasúthálózat kialakítására, a villanyvontatás általánossá tételére pedig nagy szükség van a Fehér Könyvben vállaltak teljesítéséhez. Sajnálatos módon a Bizottság közleményében nincs szó sem a vasutak integrációjáról, sem az áruszállítás radikális dekarbonizálsáról. Pedig a multimodális, sokféle járművet használó villanyhajtású közlekedés Energiaunió egyik alappillére lehetne. Az üvegházhatású gázok évenkénti három százalékos kibocsátáscsökkentéshez radikális intézkedésekre, a járműállomány gyors átalakítására, a közlekedés és az elektromos hálózatok integrációjára, az okos technikák gyors elterjesztésére van szükség, az pedig deklarált közös akarat nélkül nem fog menni.

Különösen érzékeny terület a légi közlekedés és a hajózás. A Bizottság jól döntött, amikor ezeket a területeket is bevonta a 2030-ra kitűzött 40 százalékos széndioxidkibocsátás-csökkentési programba, és a párizsi klímacsúcs előkészítése során követeli az új repülőgépek fogyasztásának csökkentését, valamint a hajótulajdonosok kötelezését átlátható üzemanyag-felhasználási és hatékonyságnövelési jelentések készítésére. Minél előbb meg kell szüntetni e két ágazat kiváltságát, az üzemanyagadó és az értéknövekedési adó, az áfa megfizetése alóli fölmentésüket is. A nagy széndioxid-kibocsátással járó légi szállítás átfogó támogatása minden logikának és ésszerűségnek ellent mond. Hacsak nem változtatnak ezen a tagállamok, az egész európai dekarbonizációs stratégia hitelessége kerül veszélybe.

Kapcsolódó anyagok:

Hírfigyelő