A szénkorszak vége?

Elkezdődött volna a szénkorszak vége? Kínában és az Amerikai Egyesült Államokban is olyan új törvényeket hoztak meg, illetve készítenek elő, amelyek korlátozzák az új szénerőművek építését.

A szén egy évszázadig a villamos áramot termelő hőerőművek fő tüzelőanyaga volt olcsósága, könnyű szállíthatósága, tárolhatósága és magas fűtőértéke miatt. A széntüzelésű erőművek azonban jelentősen szennyezik a levegőt: kormot és egy sor egyéb szennyező anyagot bocsátanak ki, és egységnyi energiatartalomra vetítve kétszer annyi üvegházhatású gázt, mint a földgázzal működő erőművek.

Kínában évente 4 milliárd tonna szenet égetnek el, ugyanannyit, mint a világ összes országában együttvéve. Az elmúlt évtizedekben a kínai városokban az ipar és az energiaszektor széntüzelése miatt a légszennyezés olyan méreteket öltött, hogy egyes városok évekre eltűntek a műholdas térképekről, mivel állandó füstköd borította be őket.

Nemrég a kínai hatóságok bejelentették, hogy három jelentős iparvidéken – Peking, Sanghaj és Guangzhou (régi nevén: Kanton) vidékén – betiltanák az új szénerőművek létesítését.

Egyes elemzők szerint a kínai szénfelhasználás 2015-re 4,3 milliárd tonnában tetőzik, és az azt követő években lassú hanyatlásba kezd, ahogy Kínában fokozatosan átállnak a víz-, szél-, és atomerőművek építésére.

Az Amerikai Egyesült Államokban a szénfelhasználás idén mindössze akkora lesz, mint húsz évvel ezelőtt, vagyis 943 millió tonna. Az Egyesült Államokban ugyanakkor napjainkban is a szénerőművek jelentik a villamos áram termelésének legfőbb módját, mivel az ország áramellátásának 37 százalékát biztosítják.

Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) nemrégiben olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amely korlátozná az új hőerőművek szén-dioxid-kibocsátását. A törvényjavaslatban szereplő, megtermelt megawattóránként legfeljebb 498 kilogramm szén-dioxid-kibocsátást megengedő határérték gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egész országban megtiltanák az új szénerőművek építését. A szénerőművek építtetői ugyanis csak egy rendkívül költséges és az Egyesült Államokban még be nem vezetett műszaki megoldás – a keletkező szén-dioxid leválasztása és tárolása (angolul: carbon capture and storage, CCS) – alkalmazásával tarthatnák be az új környezetvédelmi előírásokat.

A törvényjavaslatot gazdasági érvekkel támasztja alá egy friss, angol és amerikai kutatók által a „Journal of Environmental Studies and Sciences” folyóiratban megjelentetett tanulmány, amely a szénerőművek társadalmi költségeit vizsgálja részletesen. A szén társadalmi költsége (social cost of carbon, SCC) a tanulmány szerzői szerint egy köbméter szén-dioxidnak a légkörből való kivonásával járó gazdasági nyereség. Az EPA szerint a szén társadalmi költsége az éghajlatváltozással járó összes kárt hivatott megbecsülni, beleértve például, de nem kizárólagosan, a mezőgazdasági hozamok változását, az egészségügyi károkat és a megnövekedett árvízkárokat is.

A tanulmány szerzői szerint a szénerőművek által termelt villamos energia az okozott társadalmi károk miatt drágább, mint például a szélerőművekből, a földgázzal működő hőerőművekből, és a CCS technológiával felszerelt földgázzal működő hőerőművekből származó villamos áram, bármilyen becslést alkalmaznak a társadalmi károk meghatározására.

Amennyiben a társadalmi károkra a legmagasabb becsléseket használják (egy tonna szén-dioxid kivonása a légkörből 266 dollár nyereséget hoz a társadalomnak), egy kilowattóra megtermelése 31,9 centbe kerül egy hagyományos szénerőművel, míg csupán 8 centbe egy újonnan épült tengeri szélerőművel, és 16,3 centbe egy földgázzal működő hagyományos hőerőművel. A szénerőművek legtöbb társadalmi kárát az éghajlatváltozás okozza a nagymértékű szén-dioxid-kibocsátásuk által. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint 2012-ben az Egyesült Államokban a különlegesen szélsőséges időjárás több mint 140 milliárd dollár kárt okozott, és 100 milliárd dollárban mérhetőek a helyreállítás költségei, melyet az államnak és az adófizetőknek kell állni.

A szénerőművekről a tisztább technológiákra való átállás – a tanulmány szerzői szerint – így nem csupán minket és unokáinkat véd meg az éghajlatváltozástól, de gazdaságos is.

Források:

Összeállította: Madarassy Judit

Hírfigyelő