A környezetvédő civil szervezetek már hosszú ideje szorgalmazzák az energiatámogatások megszüntetését, illetve az energiaadók emelését annak érdekében, hogy csökkenjen a környezetszennyező energiafelhasználás, és több forrás jusson az egészséges környezet megteremtését célzó erőfeszítésekre. A politikusok azonban versenyképességi és szociális indokokra hivatkozva általában elzárkóznak ezektől az intézkedésektől.
Az iráni kormány azonban nekilátott a feladatnak. Az energia árát jelentősen, esetenként a korábbi hússzorosára emelte. A lakosság nem lázadt fel, sőt egyöntetűen támogatta az áremelést, az nagy népszerűségnek örvendett, megerősítette a kormány pozícióját. A siker titka az alapos előkészítésben, széles körű tájékoztatásban és a megfelelő kompenzációban rejlett.
Irán kőolajtermelő nagyhatalom, és mint ilyen korábban jelentős, évi 50-60 milliárd amerikai dollárnak megfelelő állami támogatásban részesítette az energiafogyasztást. Ez óriási energiapazarlást, környezetszennyezést, állandó közlekedési dugókat eredményezett.
Amikor a kormány megszüntette a támogatást és megemelte az energiaárakat, ezek a kedvezőtlen jelenségek visszaszorultak. Azonban nem ez volt a fő oka annak, hogy a közvélemény támogatta az áremelést, hanem az, hogy a többletbevételt teljes egészében kompenzációra használták fel. A kompenzáció 50 százalékát a lakosság kapta. A háztartások leggazdagabb 20 százaléka kivételével (akik egyébként is könnyűszerrel túltették magukat az áremelésen) minden háztartás személyenként havi 40 dollár kompenzációt kapott. Így a szegényebb rétegek, akik korábban is a legkevesebb energiát fogyasztották, különösen jól jártak: jelentős többletjövedelemhez jutottak. A reform következtében gyakorlatilag megszűnt a szegénység Iránban! A kormányzat kommunikációjában is az egyik döntő érvelés a társadalmi igazságosság szempontja volt.
A kormány a többletbevételek további 30 százalékát a vállalatoknak adta, hogy azok energiatakarékossági intézkedések tegyenek, energiahatékonysági beruházásokat végezzenek. A fennmaradó 20 százalékot pedig a közszféra (iskolák, kórházak stb.) kapta, hogy ők is ellensúlyozni tudják a megnövekedett energiaköltségeket, illetve javítsanak az energiahatékonyságukon.
Az iráni támogatási reformról a Nemzetközi Valutaalap tanulmányt jelentetett meg, amelyről a Levegő Munkacsoport most magyar nyelvű összefoglalót készített. Érdemes még megemlíteni, hogy a Levegő Munkacsoport 1994-ben a „Miért elkerülhetetlen és hogyan valósítható meg az energiaárak emelése?” című tanulmányában számszerű javaslatot tett arra, hogy a magyar kormány vezessen be energiaadókat, a bevételt pedig egyenlően juttassa vissza a magyarországi lakosoknak…