Ha bagatellizálni akarnánk a kavicsbánya-vállalkozások évek óta folyó fáradhatatlan támadásait, jellemezhetnénk úgy is, hogy „ha kidobják az ajtón, visszamegy az ablakon”… A helyzet azonban sokkal félelmetesebb ennél.
Ezeknek a vállalkozásoknak erejük van: tőkeerejük!
És ez az, ami a térség önkormányzatainak,földből élő lakosságának sajnos nincsen. Pest megye termőföldjeit nem csak az aszály sújtja. A Duna által korábban lerakott kavicsteraszok kifosztására néhány évtizede szinte rávetették magukat az építőipart ellátó alapanyag-értékesítő cégek.
A Levegő Munkacsoport 2006 óta vesz részt a kavicsbányák környezetvédelmi engedélyezési eljárásaiban, a helyi lakosság és a termőföld védelmében.
2007. májusi cikkünk címében közgazdász kollégánk szavait idéztük: „Ha ez így folytatódik, lassan egész Pest megye egy nagy vizesgödör lesz...” E cikkünkben foglaltuk össze a kavicsbányanyitások elleni főbb érveinket, amelyek lényege a következő:
A kavicsréteg kitermelése megszünteti a fölötte lévő termőföldet, és a helyette visszamaradó bányatavak nyílt víztükre elszívja a talajvízet, és emiatt a megmaradt földterületek termőképessége is jelentősen romlik. A kavics szállítását végző tehergépjárművek levegő- és zajszennyezése gyakran érint lakott vagy természetvédelmi szempontból értékes területeket. A külszíni bányászat megváltoztatja a hagyományos tájat, a tevékenység befejezése utáni rekultiváció az eredeti szántóföldi kultúrától idegen, és a tavak utóhasznosításának lehetősége erősen vitatható. A bontásból származó építőanyagok újrahasznosítását végző iparág fejlődését gátolja a kiterjedt kavics- és homokbányászat. Az alacsony földvédelmi járulék miatti olcsó kaviccsal szemben termékeik nem versenyképesek, miközben gátlástalanul folyik a meg nem újuló ásványi anyag felélése.
A Lélegzetnyi 2009. szeptemberi számában az „Utakba tapossuk jövőnk kenyerét?” című cikkünkben adtunk hírt arról, hogy a fokozódó probléma miatt a Levegő Munkacsoport beadvánnyal fordult a jövő nemzedékek országgyűlési biztosához. „Veszélyben ivóvízkészleteink és a termőföldek” címmel 2012. júliusban beszámoltunk az ezzel kapcsolatos ombudsmani jelentésről és intézkedési javaslatokról.
A legújabb, sokkoló hatású események sorozatának krónikáját röviden az alábbiakban ismertetjük.
Délegyháza (039/3-4, 6-7, 9-11, 21-25 helyrajzi számú terület)
A Lélegzetnyi 2011. februári számában „Inkább a traktor hangját, mint a bányagépekét” címmel a térség bányatavakkal leginkább sújtott településén, Délegyházán tartott egyik drámai hangvételű közmeghallgatásról számoltunk be.
A kertvárosi utcák szomszédságában fekvő 25 hektáros mezőgazdasági területet egy kavicsbányászattal foglalkozó cég már 2007-ben kiszemelte bányanyitás céljára, és környezeti hatásvizsgálati eljárást kezdeményezett a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnél. A környezeti hatásvizsgálati eljárás keretében megtartott közmeghallgatás alkalmával ekkor még – a nem kellően hatékony közzétételnek köszönhetően – nem jelentkezett lakossági részről probléma, bár a Levegő Munkacsoport szakmai szempontokból már akkor is ellenezte a bányanyitást.
2007 novemberében azonban a bánya megkapta a környezetvédelmi engedélyt, amit 2008. május 15-én az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség a vizsgálati dokumentáció hiányossága miatt elutasított és új eljárásra utasította az elsőfokú hatóságot.
Az új eljárás 2010 januárjában indult, amelybe a Levegő Munkacsoport ismét bejelentkezett. Ekkor már tudomást szerzett az ügyről a szomszédos kertváros lakossága is.
- 2010 májusában a Felügyelőség a bányanyitási kérelmet elutasítja.
- 2010 júniusában a bányavállalkozás az elutasítást megfellebbezi, emiatt
- 2010 augusztusában a Főfelügyelőség új eljárásra utasítja az elsőfokú hatóságot, amelynek keretében a
- 2011 januárjában tartott közmeghallgatáson erőteljes a lakossági ellenzés.
- 2011 júniusában a Felügyelőség elutasítja a bányanyitási kérelmet.
- 2011 augusztusában a vállalkozás megfellebbezi az elutasító határozatot.
- 2011 novemberében a Főfelügyelőség helybenhagyja az elsőfokú hatóság elutasító határozatát.
(Idézet a határozatból:
„ … a számítások alapján a várható zajkibocsátás a legközelebbi, Vadvirág utca 73. sz. alatti lakóépület zajtól védendő homlokzata előtt 2 m-re, a zajvédő töltés megépülte után 49 dB/A. Azonban a kitermelés első időszakában, a töltés megépülte előtt, a letakarításból származó zaj is várhatóan meghaladja a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII.3.) KvVM-EÜM együttes rendelet 1. sz. mellékletében előírt, a területre nappalra megengedett 50 dB/A-t is.”
„A bányatelek ÉNy-i és DK-i határánál lakóépületek találhatóak. Az ÉNy-i telekhatárhoz nagyon közel helyezkednek el a lakóépületek, ráadásul itt a bánya határai mellett a védőtöltés kialakítása, illetve az arra tervezett növényzet végleges kialakulásáig felületi kiporzása is hatással lehet az ott lakókra. A DK-i határnál elhelyezkedő lakóépületek a területre legjellemzőbb É-ÉNy-i szélirányban helyezkednek el. A bányászati tevékenységet megelőző tereprendezési munkálatokból adódó kiporzás lakott területre gyakorolt kedvezőtlen hatásai miatt a tárgyi tevékenység megvalósulása levegőtisztaság-védelmi szempontból kifogásolható.”)
2012 januárjában a bányavállalkozás bepereli a Főfelügyelőséget. A Budapest Környéki Törvényszék ítéletében az I. rendű határozatra is kiterjedően új eljárásra utasította a Főfelügyelőséget, melyet a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség
2012. július 31-én elindított. Vagyis: kezdődik elölről az egész...
Taksony V. számú kavicsbánya
Egy másik bányavállalkozás Taksony déli, Dunavarsánnyal határos külterületén 2007 óta keveri bányanyitási kérelemmel a különböző helyrajzi számú telkeket.
2007 januárjában 66,3 hektárnyi területre vonatkozóan nyújtotta be a kérelmet, majd kevés kihagyással ugyanezeket a helyrajzi számokat felsorolva „Taksony V. kavics” védnevű bánya bővítését kérte 7,59 hektárral. A kérelem szerint a bővítés a korábbi bányatelekkel együtt összesen 32 hektár lett volna. A bővítésre vonatkozóan „jelentős környezeti hatása nincs” határozatot kapott a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől.
2009 októberében ugyanezeket a helyrajzi számokat a „Taksony V. kavics” védnevű bánya bővítési szándékaként adta be.
2009. december 7-én a nagy létszámú lakossági részvétel mellett megtartott közmeghallgatáson a helyi lakosság és társadalmi szervezetek határozottan ellenezték a bányanyitást.
- 2010 áprilisában a Felügyelőség a bányanyitási kérelmet elutasította.
- 2010 májusában a cég az elutasító határozatot megfellebbezte, emiatt
- 2010 októberében a Főfelügyelőség másodfokú határozatában új eljárásra utasította a Felügyelőséget.
- 2011 májusában az új eljárás keretében is megtartotta a Felügyelőség a közmeghallgatást és
- 2012. március 2-án szakmai okokból elutasította a bányanyitási kérelmet. A cég ezt
- 2012. augusztus 1-én fellebbezte meg.
(Idézet a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Határozatában Taksony Nagyközség Önkormányzat Jegyzője állásfoglalásából, aki a bővítéshez nem járult hozzá: „ A bányaművelést egy 66 ha kiterjedésű, mezőgazdasági művelés alatt álló területre tervezik, melynek övezeti besorolása a 2010. októberében módosított, hatályos 4/2005. (II.16.) KT rendelettel elfogadott helyi építési szabályzat szerint Má-2: hagyományos árutermelő általános mezőgazdasági övezet. A település Képviselő-testülete nem tervezi a terület övezeti átsorolását. Településünkön jelenleg is működő Taksony V. bánya lefektetett bányatelke és a szintén érvényes kitermelési műszaki üzemi tervvel rendelkező Taksonyi Bányászati Kft. bányavállalkozó által kitermelés alatt álló Taksony I. – homok,- kavics bányatelke között mintegy 100 m széles mezőgazdasági művelésű terület szorulna be, melynek hosszú távon mindkét oldalán betöltetlen, nyíltfelszínű bányatavak maradnának hátra.
A Taksonyban és számos környező településeken már lefektetett és kifejtésre került bányaterület élőhelyei folyamatos áttelepülésre kényszerülnek, életterük ismételt felszámolása, további bolygatása veszélyezteti életben maradásukat.”)
Dunavarsány V.
Közben ugyanez a cég a kiszemelt taksonyi telekcsoport déli szomszédságában 22 hektáros dunavarsányi területen is akarja folytatni a kavicsbányászati tevékenységét.
A 2007. évi elutasító határozat után
2010 júniusában új eljárást indítottak előzetes környezeti vizsgálat benyújtásával.
2010 szeptemberében erre is elutasító határozatot hozott a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség.
A kérelmező a döntés ellen fellebbezést nyújtott be a Főfelügyelőséghez. A Főfelügyelőség új eljárásra utasította az elsőfokú hatóságot.
2011 márciusában a Felügyelőség az új eljárást megindította. A szakmai eljárás lefolytatása után a Felügyelőség megállapította, hogy a bánya nyitására víz- és talajvédelmi szempontból engedély nem adható. Dunavarsány és Taksony önkormányzata, valamint a helyi társadalmi szervezetek szakmai érvekkel szintén ellenezték a bánya megnyitását.
A bányavállalkozás ismét élt a fellebbezés lehetőségével, de 2012 júniusában az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség helybenhagyta az elutasító határozatot.
Ezért a bányavállalkozás beperelte a Főfelügyelőséget.
Vagyis a cég nem nyugszik, amíg meg nem szerzi a területet…
(Idézet a Főfelügyelőség határozatából: „A Felügyelőség tényállás tisztázásra felszólító végzésében felhívta a Fellebbező figyelmét a tervezési terület közelében folyamatban levő többi bányabővítési eljárásokra, tehát a „Taksony V. –kavics” védnevű bányatelek bővítésének környezeti hatásvizsgálati eljárására is. A tárgyi bánya („Dunavarsány V. – kavics” ) műszakilag a „Taksony V. – kavics” védnevű bánya bővítésének tekinthető, melyet a két bányatelek közelsége (szomszédos a két bányatelek) indokol, továbbá az, hogy a benyújtott dokumentációk szerint a tervezett bővítési területekről kitermelt ásványi nyersanyagot a meglévő „Taksony – V. kavics” védnevű bányatelken kívánják deponálni és osztályozni.
…
Megállapítható továbbá, hogy a tervezett bővítések környezeti hatásai, így a felszín alatti vízre gyakorolt hatások is összeadódnak, együttesen jelentkeznek.
A benyújtott dokumentáció nem vizsgálta az együttes hatásokat, nem mutatta be az együttes hatásterületeket, és nem vizsgálta azt sem, hogy a jelenleg is meglévő és üzemelő bányára a tervezett bővítések milyen hatással lesznek.”
A helyzet súlyosságának illusztrálására idézünk néhány további részletet a fent említett ügyekre vonatkozó határozatok szövegéből.
„A talajok víztartó képességének megőrzése, illetve javítása a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik fontos tényezőjének tekinthető, továbbá a talajok értékét a táperő helyett egyre inkább a rendelkezésre álló vízkészlet határozza meg.” (KTVF: 7034-2/2012)
„Az elmúlt évtizedekben folytatott kavicsbányászat nyomán a térségben több mint 4700 hektáron jelenleg mintegy 65 bányatelek található, amiből a nyílt vízfelületek nagysága már jelentősen meghaladja a 2000 hektárt. A nagy szabad vízfelület miatt bekövetkező párolgás által okozott állandó többlet vízveszteség illetve vízelszívó hatás, a terület vízforgalmát megváltoztatva nemcsak a talajvíz mennyiségi és minőségi viszonyaira, hanem az élővilág életfeltételeire is kihat.”
„A Magyarország vízgyűjtőgazdálkodási tervéről szóló 1127/2010.(V.21.) Kormányhatározat 1.10. jelű Duna-völgyi főcsatorna tervezési vonatkozásában többek között rögzíti, hogy a Ráckevei-Duna és a Duna-Tisza csatorna által határolt területen folyamatosan növekvő elbányászott területek térségében észlelhető talajvíz süllyedés jelentős vízgazdálkodási problémákat vet fel, továbbá hogy a bányatavak felületének növekedésével várhatóan a Duna-Tisza közi hátság felszín alatti vízkészletének veszélyeztetettsége is növekszik, tekintettel az aszályos időszakok jövőbeni gyakoriságára.
A sekély mélységű öntözőkutak öntözési idényben történő kiszáradása, illetve vízhozamuk jelentős csökkenése következtében a térségben egyre több az olyan új létesítésű öntözőkút, amely a mélyebb rétegekben elhelyezkedő, potenciálisan ivóvíz igények kielégítésére szolgáló víztartókra települ.” (KTVF:48-30/2011.)
Schnier Mária
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese