Legújabb veszély: a nanorészecskék

Minél kisebb, annál rosszabb? 
A Nehezen Lebomló Szerves Szennyező Vegyületektől Mentesítő Nemzetközi Hálózat (International POPs Elimination Network, IPEN), melynek a Levegő Munkacsoport aktív tagja, idén 2010 októberében a kazahsztáni Almatyban tartotta kétévenként esedékes közgyűlését. (A vegyi anyagokkal foglalkozó civil szervezetek első – az IPEN keretében szervezett – világtalálkozójának Budapest adott otthont még 2006-ban, mely rendezvénynek a Levegő Munkacsoport volt a házigazdája.) A mostani találkozó egyik fő célja az volt, hogy bevonják a volt szovjet országok civil szervezeteit a nemzetközi civil munkába. A volt Szovjetunió területén a legkülönfélébb, iparban és mezőgazdaságban használt vegyi hulladék található a legális és illegális lerakatokban. Környezeti szempontból a jelenleg termelő ipari létesítményekben sem megfelelő a vegyi anyagok használata és kezelése. A nemzetközi tapasztalatok alapján a civil szervezeteknek kulcsszerepük lehet az elhagyott szennyező források, illegális ipari kibocsátások felderítésében, valamint a kármentesítés megkezdésében. Az öt napos konferencia során a térség számos országából, így Oroszországból, Kazahsztánból, Üzbegisztánból, Kirgíziából és Fehéroroszországból ismerhettek meg a résztvevők konkrét eseteket, illetve a helyi civil szervezetek sikereit.
A konferencia egyik kiemelt témája a Nemzetközi Vegyi Anyag Kezelés Stratégiai Megközelítése (Strategic Approach to International Chemicals Management, SAICM) tervének végrehajtása volt. Hazánk a 2010-es SAICM jelentéssel még adós, ám igen sok kijelölt feladat az EU által előírtak alapján már teljesült. A SAICM Globális Cselekvési Terve (Global Plan of Action, GPA) alapján például kötelező az országoknak tervet készíteni a növényvédőszer-kockázatok csökkentésére. Hasonló terv készítését az EU is előírja 2012-es határidővel, ám több területen, így például az ipari kibocsátásokat számba vevő Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás (Pollutant Release and Transfer Register, PRTR) rendszernél nem egyértelmű a hazai unós végrehajtás, ugyanis az EU-ban kötelező E-PRTR kevesebb anyagra vonatkozik, mint a nemzetközi.
Világszerte kockázatot jelent és Európában sem megoldott a nano termékek elővigyázatosság elvének megfelelő engedélyezése. A konferencián több előadás és munkacsoport foglalkozott a „nano” problémával. A civil szervezetek szerint elfogadhatatlan, hogy engedélyezéskor nem veszik külön a nanoméretű anyagokat a hagyományos anyagoktól. Ismert, hogy míg a hagyományos arany sárga és nem lép reakcióba semmivel (éppen ezért hívjuk nemesfémnek), addig kisebb méretben zöld és közepesen reaktív, a nanoméretű arany pedig vörös és meglehetősen reaktív. A hétköznapi életben például naptejekben találunk az UV fényt visszaverő titán-dioxidot nanoméretben, mert nagyobb méretű fehér szemcsék nem esztétikusak a bőrön. A kis szemcsék a vérárammal a test összes szervébe, így akár az agyba vagy a magzatokba is eljuthatnak.
A mindennapokban igen sok nanoezüstöt is használunk. A 100 nanométernél kisebb ezüst részecskéket antibakteriális hatásuk miatt ruházati termékek, légfrissítők és kozmetikai termékek gyártásához használják, ám ez az antibakteriális hatás hozzájárul az antibiotikum-rezisztenciához. A nanoezüst szemcsék több sejttípusra (például a tüdő, az idegrendszer vagy a bőr sejtjeire) nézve mérgező hatásúak. Terhesség esetén a nanorészecskék a méhlepényen keresztül bejuthatnak a magzatba is, megzavarva az ivarsejtek kialakulását. (A kisebb méretű részecskék nagyobb mértékben károsítják a hímivarsejtek kialakulását.) Nem ismert, viszont hogy az emberi szervezetben lévő nanorészecskék mennyisége elégséges-e a káros hatások kiváltásához. Ráadásul a termékekből – elsősorban a szennyvízzel – kijutnak a környezetbe is, ahol például a nanoezüst még sokáig kifejti baktérium- és sejtmérgező hatását.
Az IPEN-nek jelentős szerepe volt abban, hogy 2010-ben új vegyi anyagokkal bővült a Stockholmi Konvenció POP (nehezen lebomló szerves szennyező) listája. Több, már nem használt növényvédő szer (például a klórdekon) felkerült listára, valamint az Európában már ugyancsak nem használatos, de még több országban jelenlévő lindán és rokon vegyületei (alfa és béta HCH). Sikernek tekinthető az is, hogy több brómozott égésgátló (a poliuretán habokban használt C-Penta-BDE, a habokban és műszaki cikkekben használt HexaBB, C-Okta-PDE, valamint az égésgátlóként és peszticidként is használt PeCB) is felkerült a POP-listára, akárcsak az unióban már pár éve korlátozott, korábban samponokban, szőnyegekben és ruhákban is előforduló, emberekben felhalmozódó, vizeket szennyező PFOS. Az IPEN és a zöldek sikere, hogy az új jelölt listára felkerült a Magyarországon még pár éve használt endoszulfán is. Ezen veszélyes növényvédő szer korlátozását a kétezres évek eleje óta szorgalmazta a Levegő Munkacsoport, ám csak az uniós csatlakozásunk óta nem használható Magyarországon.
A hazai cumisüvegekben is jelenlevő biszfenol-A is világszerte gondot okoz. Az 1891-ben felfedezett BpA ösztrogén hatását már 1931-ben felismerték, ám 1938-ban mint mesterséges ösztrogént elvetették az orvosi használatát. Az ismert hormonhatása ellenére jelenleg körülbelül évi 5 millió tonna BpA-t gyártunk. 2008-ban az orosz lakosság 93%-ának volt kimutatható BpA a vizeletében.
Több, fejlődő országban működő civil szervezet is felhívta a figyelmet arra, hogy sok európai vegyipari cég gyárt Európán kívül olyan vegyi anyagokat, melyek már évek óta nem használhatóak az EU-ban. Olyan jelentős cégek is alkalmazzák ezt a kettős mércét, mint a svájci Syngeta, mely kiemelkedően mérgező paraquatot forgalmaz sok harmadik világbeli országban.
A konferenciát megelőző napon az IPEN-ben részt vevő közép- és kelet-európai tagszervezetek tartottak találkozót a helyszínen, ahol megállapodtak a szorosabb együttműködésben. A regionális munkát koordináló cseh Arnika szervezet kezdeményezte egy közös monitoring program indítását a régióban a nehézfém-szennyezéssel kapcsolatban, elsősorban a térség folyóiból származó halak higany- és egyéb nehézfém-tartalmának vizsgálatán keresztül. (A 2009-es cseh vizsgálatok során Magyarországról származó csukát is vizsgáltak, melyben 0,52 mg/kg higanyt mértek. Ez a koncentráció igen jelentős, ugyanis az édesvízi, szennyezett vizekben élő halakban mérhető higany-koncentráció átlagosan 0,2 mg/kg.) Magyarország számára tehát kiemelkedő jelentőségű ez a kezdeményezés, amit sajnos az olyan szennyezések, mint a 2000-es tiszai cián-szennyezés, vagy az idei, a Dunát is elérő, nehézfémeket tartalmazó vörösiszap-szennyezés is indokolnak. A tervezett projekt magyar partnere a Levegő Munkacsoport lesz. 

Simon Gergely
a Levegő Munkacsoport környezetkémikusa

Hírfigyelő