Ülünk a babérjainkon

Magyarország legalább az üvegházhatású gázok csökkentését tekintve jól áll a tagországok rangsorában. (Más kérdés, hogy mekkora árat fizetett a korábbi gazdaság összeomlásával.) Az energiahatékonyságban, a megújuló energiák alkalmazásában és az innováció terén azonban alig haladunk előre. Ráadásul, ha a vezető európai országok a széndioxid-kibocsátás terén is eredményesek lesznek, akkor az említett relatív előnyünket is elveszíthetjük. A Levegő Munkacsoport az elmúlt hónapokban több levélben fordult a Nemzetgazdasági és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz  az épületek energiatakarékos felújítását, az innováció támogatását sürgetve. Csalódást okoz, hogy az ígért intézkedések továbbra is késnek. Az alábbiakban néhány példát ismertetünk a szigorúbb éghajlatvédelmi uniós célokért folyó nemzetközi akciókból.

Egyre több ország és cégcsoport támogatja a szigorúbb éghajlatvédelmi célokat

Németország, Franciaország és Spanyolország mellett Nagy-Britannia és Dánia is szorgalmazza, hogy az EU fokozza az üvegházgáz-kibocsátás csökkentését 2020-ig. Ez utóbbi már el is készítette 2050-es jövőképét arról, hogyan válhatna teljesen függetlenné a fosszilis energiaforrásoktól: a széntől, az olajtól és a földgáztól. Dánia máris a világ egyik vezető szélenergia-hasznosítója, és olyan hálózatot fejlesztett ki, amely kapcsolatban áll északi szomszédai zöld áramtermelésével. A dánok 2011. február 24-én közös nyilatkozatot adtak ki Chris Huhne brit energiaügyi államtitkárral arról, hogy az EU üvegházgáz-kibocsátási célját szigorítani kellene.
Jelenleg az EU célja a 20 százalékos csökkentés 2020-ig az 1990-es szinthez képest. Ezt az értéket azonban már majdnem sikerült elérni (nem kis részben az új tagállamok összeomlott korábbi gazdaságának, valamint a pénzügyi válságnak köszönhetően), ezért a cél már nem jelent hajtóerőt egy versenyképesebb és éghajlatvédelmi szempontból eredményesebb, zöld gazdaság kialakításához. A tisztább technológiák terén uralkodó globális versenyben csak egy szigorúbb, 30 százalékos célértékkel tudnánk változást elérni.
Connie Hedegaard, a nemrég Budapesten járt EU klímavédelmi biztos egy tavalyi nyilatkozata szerint vállalható a szigorúbb, 25-30 százalékos célérték. Ezzel tudnánk az iparunkat (és vele együtt a munkahelyeket) a kontinensen tartani. Véleménye szerint a termelés fokozásának nem kell több energiafogyasztással, azaz többletkibocsátással járnia, hiszen ez a XX. századra volt jellemző, most viszont már a XXI. században élünk. Ezzel a kijelentéssel az említett Huhne, brit államtitkár is egyetértett, viszont Günther Oettinger, az EU energiaügyi biztosa még a közelmúltban is arra figyelmeztetett, hogy ha az EU egyedül tűzné ki maga számára a 30 százalékos csökkentést, akkor végképp kiköltözne Európából a feldolgozóipar. Szerinte ugyanis az ipar egyben széndioxid-kibocsátást is jelent.
A vitáról a Guardian brit napilap számolt be, amely szerint Huhne ingerülten reagált Oettinger véleményére. A brit államtitkár kijelentette, hogy az energiaügyi biztos rövid távon gondolkodik, és a célérték növelése igenis óriási lehetőség a zöld gazdaság irányába történő elmozdulásra és arra, hogy Európa gyorsabban szabaduljon az olajfüggőségtől, a kiszámíthatatlan olajárak bilincséből. Szerinte a magasabb célértékek szolgálnák Európa igazi versenyképességét, hiszen Kína máris komoly fenyegetést jelent. Nem lehet tehát homokba dugni a fejünket.
Huhne igyekszik minél több köztisztviselőt megnyerni a céljának, különösen az energia és éghajlatvédelem, illetve az ipar területéről, és ezért más országokat is felkeres, beleértve az olaszokat is, akik nem mellesleg a legnagyobb ellenzői a szigorításnak. Ehhez maga mögött tudhatja a brit miniszterelnök és nagy európai üzleti érdekcsoportok támogatását. Az európai gazdaság egyre több szereplője osztja már ugyanis azt a nézetet, hogy a nagy kibocsátás és az olcsó energiára alapozott termelés nem tartható fenn, és az alacsony kibocsátású termékeknek és szolgáltatásoknak van jövője. Azonban az EU vezetőinek egy újabb találkozására lesz szükség ahhoz, hogy a javaslatból eredmény szülessen.
A Greenpeace egyik vezetője, Ruth Davis is Huhne törekvését támogatja. Szerinte Oettingernek nincs igaza abban, hogy félti az európai gazdaságot a 30 százalékos csökkentéstől. Éppen ellenkezőleg: ha nem igyekezünk, akkor a zöld gazdaság és a munkahelyek Kínába és Kaliforniába vándorolnak majd.
A walesi herceg február végi brüsszeli látogatásának is a szigorítás volt a célja. A Tőkés Társaságok Vezetői Csoport (Corporate Leaders Group) egyik véleményformáló személyiségeként közel 30 nagy multinacionális cég támogatását sikerült megnyernie a nagyobb csökkentési céloknak.

Tanulmány a kibocsátás-csökkentés előnyeiről

A német Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium megrendelésére hat vezető európai egyetem és kutatóintézet készített újabb összegzést a szigorúbb kibocsátáscsökkentés hatásairól. A jelentés szerzői kijelentették, hogy a válság után Európa az éghajlat védelmével együtt tudná a gazdaságát újjáéleszteni. A 20-ról 30 százalékra emelt kibocsátáscsökkentéssel gyorsabb növekedést és több munkahelyet lehetne teremteni.

A kulcsszó az energiahatékonyság

John Hontelez, az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) főtitkára február 22-én levelet küldött a február 28-i brüsszeli energiacsúcson résztvevő minisztereknek.

Ekkor kerül sor az energiaügyi miniszterek részvételével az Európai Tanács – az új Európai Energiahatékonysági Cselekvési Terv elkészültét megelőző – utolsó találkozójára. Az előző, február 4-i csúcstalálkozón a résztvevők az innováció, a versenyképesség, az ellátásbiztonság, valamint a kordában tartott energiaköltségek fontosságát hangsúlyozták. Elismerték, hogy messze vagyunk a kitűzött energiahatékonysági eredménytől, noha azok közelebb vinnének ezeknek a céloknak a teljesüléséhez. Az Európai Éghajlatvédelmi Hálózat, a CAN Europe legutóbbi tanulmánya szerint felét sem sikerült eddig teljesíteni a kitűzött céloknak. Mintegy 560 millió tonna széndioxid-megtakarítás, egy Franciaországnyi részesedés csökkentése hiányzik.
Az előrelépés sikertelenségét látva, az EEB tagszervezeteinek (köztük a Levegő Munkacsoportnak) az a véleménye, hogy csak kötelező célérték tudná a nélkülözhetetlen innovációt és a szükséges szakpolitikákat kikényszeríteni. Ez szolgálná a kiszámíthatóságot, a befektetések biztonságát, a célok eléréséhez szükséges magántőke mobilizálását is. A kötelezés nemcsak a kormányokra, hanem az energiatermelőkre és -szolgáltatókra is feladatokat, felelősséget ró.
Mivel a mai napig nem vált kötelezővé a 20 százalékos energiamegtakarítási cél az EU energiapolitikájában, az energiahatékonyság eredményessége még inkább az új Energiahatékonysági Cselekvési Terven múlik. Ügyelni kell arra, hogy a Cselekvési Tervben világos, mérhető mennyiségi célok legyenek, és az vonatkozzon az egész energiaellátási vertikumra. Ezenkívül átfogó épületfelújítások, az energiaszolgáltatók számára előírt csökkentési feladatok, innovatív finanszírozások szükségesek.
A Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Tervek 2012 eleji vizsgálata ennek lehet az alapja. Nem halasztható 2012 utánra a kötelező célértékek meghatározása ahhoz, hogy esélyünk legyen 2020-ra teljesíteni azt. Ezért az EEB és tagszervezetei minden minisztert arra kér, hogy kötelezze el magát az energiahatékonyság mellett.

Beliczay Erzsébet
A Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

A Levegő Munkacsoportot a MagNet Bank támogatja a KAP programban

Ozone Network