A közösségi közlekedés Európa nagyvárosaiban

Nem rossz, de lehetne jobb is. Így foglalható össze röviden a legújabb, 23 fontosabb európai város tömegközlekedésén végzett ún. EuroTest. Mindössze két város (Ljubljana és Zágráb) kapott „gyenge” vagy „nagyon gyenge” minősítést, az összes többi értékelése ennél kedvezőbb. Kilenc „elfogadható” és tizenegy „jó” eredmény mellett az egyetlen „nagyon jó” minősítéssel München lett a verseny győztese. A gyors összeköttetések, a bőséges információ a megállókban és a járműveken egyaránt, a nagyon jól használható internetes oldal, és az akadálymentesség miatt kapott pluszpontok repítették az Isar folyó partján fekvő várost az első helyre. Csak az árak halványítják el kicsit a ragyogást.
Az ellenkező benyomást Zágráb keltette utolsó helyével. A nehézségek már a reptéren elkezdődnek azzal, hogy a várost csak busszal lehet megközelíteni, ám később kiderült, hogy a legtöbb összeköttetéssel ez a helyzet. A városban a villamos 13 km/órás átlagsebességgel halad, így még egy amatőr maratoni futó is könnyedén megelőzi. A tájékoztatás ritkaság számba megy, a legtöbb helyen pedig még az olyan alapvető információ is hiányzik, mint a menetrend vagy a megálló neve – ha egyáltalán létezik; máskor meg az zavaró, hogy bár ugyanaz a busz- és a villamosmegálló neve, más helyen állnak meg. A járműveken található utastájékoztató-kijelzőket némely esetben másra használják, például helyi eseményekről tájékoztatnak. Továbbá a horvát és a szlovén fővárosok tömegközlekedésének sem menetrendi, sem útvonalkereső funkciója nincs az interneten. A bírálat mellett megjegyzendő azonban, hogy Zágráb most szerez be korszerű tömegközlekedési járműveket, továbbá a második legrosszabb, „gyenge” minősítést szerző szlovén fővárossal együtt részt vesz az Európai Városok (European Civitas) projektben, ami segítséget nyújt a közösségi közlekedés fejlesztésében.
Problémák azonban máshol is akadtak – főként az információ közzétételével kapcsolatban –, a tájékoztatás ugyanis ritkán volt teljes, tisztán felépített és érthető. A felmérés azt derítette ki, hogy a járművek harmada nincs felszerelve utastájékoztató-kijelzővel és az interneten sem minden kattintás sikeres; az adatbeviteli nehézségek vagy az eredmények megjelenítésének lassúsága miatt a tesztelők sok esetben feladták a keresést. Néhány városban – így például Lisszabonban – a különböző közlekedési szolgáltatóknak nincs közös honlapjuk, ami megnehezíti azok dolgát, akik különböző társasághoz tartozó járműveket keresnek. London példaértékű oldalán még az alaptájékoztatás is 16 nyelven érhető el, ami tartalmazza a teljesen lefordított menetrendet és a díjszabást. Bécs azt is bizonyítja, hogy a közösségi közlekedésre is érvényes a kölcsönösség. (Az ottani hálózatot utasai egyszerűen csak Wilinek hívják és internetes rajongói oldala is van.) Dicséret járt még Prágának az internetes oldalért és azért, mert az ingyenes telefonos utastájékoztatás három nyelven is elérhető.
Akadálymentesség tekintetében mindenképp helye van a fejlesztésnek. A megállóknak csak harmada van a vakok tájékozódását segítő vonalakkal ellátva, mindössze ötödükben tudnak a kerekesszékes utazók nehézségek nélkül felszállni, és az is távoli cél még, hogy ezeket a megállókat feltüntessék az útvonaltérképeken. Az internetes akadálymentes elérhetőség is nagyon fontos. Helsinki közösségi közlekedésének honlapján például az utasok felolvastathatják maguknak a kívánt információt (több nyelven is) az azt jelző ikonra kattintva.
Sajnos, sokszor a jegyvásárlás is igazi kihívás, különösen annak, aki csak alkalmi utas. A sok különböző jegy előnyös lehet, kivéve akkor, ha nem tudja az utas, mire van szüksége. Különösen igaz ez az átszállójegyek esetében, így az utasok akaratlanul is bliccelővé válnak. A vizsgált városok egyharmadában van lehetőség az „okos kártyával” történő fizetésre a közlekedésben, így az utas mindig biztos lehet benne, hogy a megfelelő tarifát fizeti. Ilyen kártya vásárolható Amszterdamban, ami Hollandiában másutt is, több közlekedési eszközre érvényes. Még jobb ez a szolgáltatás, ha van „legjobb ár” kereső funkciója. Londonban például, ha az egy napon megtett utakra vett jegyek ára eléri a napijegy árát, az úgynevezett Oyster Card nem számol fel további összeget. A tömegközlekedés Londonban azonban meglehetősen drága (sokkal drágább, mint a többi vizsgált városban), igaz a távolságok óriásiak, és a szolgáltatás a nap 24 órájában működik a külvárosokban is.
Az árak városonként nagyon eltérnek egymástól. A különbség nagyban függ a támogatás mértékétől. Az árversenyben Prága bizonyult a legjobbnak, ahol egy bérlet csak 20 euró, és már 22 úttól kifizetődő. Sok városban viszont, mint például Madridban, a jegyek és gyűjtőjegyek ára alacsony a bérletek árához viszonyítva.
A felmérés világosan megmutatta azt is, hogy a jó közlekedésnek ára van. Bár a vizsgált városokban általában jó az alapszolgáltatás, a legtöbb helyen még sok erőfeszítést igényel, hogy a közösségi közlekedés az autóhasználat vonzó alternatívájává váljon.

Hol áll Budapest az európai rangsorban?

A 2009. október 24. és december 11. között a BKV-nál végzett vizsgálat – az EuroTest megítélése szerint – elfogadható eredménnyel zárult. Azonban Budapestnek épphogy csak sikerült ezt a helyezést elérnie: a 23 vizsgált város közül a 21. lett.
A következőket állapították meg Budapest HÉV-, metró-, villamos-, trolibusz- és buszközlekedéséről:

  • Sokféle jegy létezik, a jegykiadó automatákon a tájékoztató legtöbbször angolul is megtalálható.
  • Egy átszállás nélküli út a városon át nagyon olcsó, mindössze egy euró, a bérletek 20 alkalom után megtérülnek.
  • Barátságos a felvilágosítás a legtöbb jegypénztárban, a legtöbb esetben angolul is beszélnek.
  • Túlnyomó többségben csak kis távolságot kell megtenni az átszálláskor.
  • A metrómegállókban van utastájékoztató-kijelző.
  • A legtöbb járművön kijelölt helyek vannak azoknak az utasoknak, akik nem tudnak sokat állni.
  • A külvárosból a belvárosba jutás ideje sokkal hosszabb, mint az európai átlag.
  • Átszálláskor külön jegyet kell váltani, kivéve a metrón.
  • A metróállomásokon nincs lift, kevés a mozgólépcső, amelyek közül gyakran nem mind működik, a vakok tájékozódását segítő, vezető vonalak ritkák.
  • A megállók néha zavarosak, az útvonalak jelzése gyakran hiányos, az árakról kevés helyen található teljes információ, utastájékoztató-kijelző csak néhány busz- és villamosmegállóban van.
  • Az internetes oldal nem felhasználóbarát, csak magyarul érhető el, az árakról nincs információ.
  • Nagyon kevés kerékpártároló van a megállókban.

2010. február 18-i hírek

Az angol nyelvű honlap alapján összeállította: Lencsés Adrienn
                

Hírfigyelő