2003 nyarán Párizsban 14 ezer ember halt meg a hőségtől három hét alatt. A görögöknél, franciáknál ekkor – egyéb intézkedések mellett – légkondicionálókat szereltek fel a kórházakban, speciális otthonokban, ami látványosan csökkentette a halálozásokat. Milánó evakuálási tervet dolgozott ki hőség esetére a veszélyeztetett korosztályok (4 év alattiak, 65 év felettiek) biztonságos helyre menekítésére. Milyen hatása van a településeken a hőszigeteknek? Ez volt az egyik témája az április 28-i egész napos városklíma-munkaértekezletnek, amelyre a Levegő Munkacsoport is meghívást kapott.
Mostanában végre többet teszünk az épületek energetikai korszerűsítéséért, az energiamegtakarításért. Lecseréljük az elavult fűtést, vastagabb hőszigetelést teszünk fel és kicseréltetjük az ablakokat. A városklímáról szóló munkaértekezleten arról hallhattunk, hogy a települési szintű beavatkozások az energia egyidejű megtakarítása mellett ugyancsak javíthatják komfortérzetünket. A rendezvényt a Szegedi Tudományegyetem Éghajlattan- és Tájföldrajzi Tanszéke (Unger János) az Országos Meteorológiai Intézettel (Mika János, Dobi Ildikó) közösen szervezte. A rendezvény egyetlen „szépséghibája” az volt, hogy kevés szakember, illetve döntéshozó-döntéselőkészítő részvételével zajlott. Figyelemfelkeltésül a hozzászólások és a kerekasztal beszélgetés néhány gondolatát emelném ki. (Az elhangzott előadások felkerültek az OMSZ honlapjára.)
Antal Z. László, a Klímabarát Települések Egyesülete képviseletében kifejtette, hogy több energiát kellene szánni az önkormányzatok figyelmének felkeltésére, hogy ki tudják aknázni „testre szabott” lehetőségeiket. Dobi Ildikó a várostervezők, az építészek és a meteorológusok szorosabb együttműködését, az időjárással és éghajlattal kapcsolatos ismeretek szabályozásba történő folyamatos beépítését szorgalmazta.
Szegeden és Debrecenben régóta folynak városklíma-kutatások, helyszíni mérések. Olyan modelleket készítenek, amelyekkel a régió más településein is meghatározhatók, hogy például hová érdemes mérőállomást telepíteni, hol számíthatnak hőszigetek kialakulására, melyek komfort szempontjából a legelőnyösebb területek. A kisebb településeken is kialakulnak hőszigetek, ha nem is olyan kedvezőtlen hatással, mint a nagyvárosokban, ahol meleg nyári nappalokon a ritkábban beépített perem és a mag közötti különbség jellemzően 5-6 fok. Megjegyezzük, hogy nincs egyetértés a szakemberek között a hőszigetek negatív, illetve esetenként pozitív hatásaival kapcsolatban. Ez a kérdés is még sok kutatást, munkát kívánna.
Gulyás Ágnes és Kántor Noémi (Szegedi Tudományegyetem) a városi termikus humánkomfort feltételeit vizsgálja bel- és külterekre. Zöldfelületek, parkok kialakításához, idősotthonok helyének kiválasztásához, a klímaváltozás turizmusra gyakorolt hatásaira adandó válaszokhoz egyaránt használhatók a megállapításaik.
Bartholy Judit (ELTE) a hőszigetek kialakulásával kapcsolatban elmondta, hogy akár 15 fok különbség is lehet időnként a Belváros és a Budai hegyek léghőmérséklete között. A nagy beton- és üvegfelületek (repülőterek, pályaudvarok, bevásárlóközpontok, iparterületek) igen erősen befolyásolják a mikroklímát. Egyes objektumok hatóterülete, hőmérsékletet megemelő hatása ma már pontosan kimutatható.
Magyarországon komoly hagyományai vannak a meteorológiai vizsgálatoknak. A meglevő, világviszonylatban is ritka adatsorok azonban gyakran hiányosak. A számítógépek adatfeldolgozási képességének robbanásszerű növekedése, a modellezések elterjedése egyik oldalon, a másik oldalon a műholdas mérések hozzáférhetősége a meteorológusok, klímakutatók munkáját is forradalmasította. Ésszerű ráfordítással térben és hőmérsékleti tartományokban eltérő metszeteket tudnak például készíteni, amelyekkel egyes hatások, összefüggések pontosabban meghatározhatók. Jobban figyelembe tudják venni a domborzatot, a felszínborítást, a földhasználat változását. A hagyományos, a telepített, illetve mobil mérőállomások méréseire továbbra is szükség van például a modellek kalibrálásához, valamint a műholdas felszíni hőmérséklet mérések értelmezéséhez.
Kozák Kristóf (Budapesti Műszaki Egyetem) olyan számítógépes programokat mutatott be, amelyek alkalmasak légszennyezés és egyéb terjedési vizsgálatok elvégzésére különféle domborzat, felszínborítottság és légáramlási körülmények között. Többekkel egyetértésben kiemelte, hogy a jelenlegi modellek és mérési módszerek nem foglalkoznak kellően a szélcsendes időszakokkal, holott gyakran ezek a legkritikusabbak, mind a hőmérséklet, mind a szennyezések szempontjából. Megjegyezzük, hogy a szélcsendes időszakok hazánkban az év 15-20 százalékában fordulnak elő, és a kedvezőtlen hatást a helytelenül telepített, nem megfelelő kialakítású épületek hatása még tovább rontja.
Oláh András Béla (Budapesti Corvinus Egyetem) előadásából a vizek domináns szerepét emeljük ki. Budapest belső része egy összefüggő „hőfennsík”, amelyen a Duna „völgyként” folyik át. (A Városliget csak egy kicsi mélyedés a modellen.) A folyó akár 10 fok hőmérsékletkülönbséget is okozhat. Télen enyhébb, nyáron hűvösebb a környéke. A Dunával kapcsolatban Probáld Ferenc professzor is megjegyezte, hogy mennyire értékes eleme a városnak, nem szabadna intenzíven beépíteni a partjait. A zártsorú beépítés miatt ugyanis kedvező hatása alig néhány utcára terjed ki. Hasonló módon az erdős parkok hűvösebbek, mint a nagy gyepborítások. Ideális a Szilas patak környéke, ahol a víz, az erdő és a rét együtt van, és a patak a zöldterületek megfelelő öntözéséről is gondoskodik.
Páldy Anna (Országos Közegészségügyi Intézet) arra figyelmeztetett, hogy a nyári hőhullámok, a talajközeli ózonkoncentráció akár 30 százalékos halálozási többletet okozhatnak egy adott időszakban, és vidéken is nagyon oda kellene figyelni a hőség, az UV sugárzás hatásaira. A páratartalomnak is nagy szerepe van. Kevésbé meleg, de erősen párás körülmények is veszélyesek. A főigazgató-helyettes asszonynak jelentős szerepe volt abban, hogy Budapesten 2005 óta, Magyarországon 2006 óta rendelet van a hőségriadóról.
Seprőd-Egresi Márta (Budapesti Műszaki Egyetem) az V. kerületben végzett felméréseiket mutatta be. Sokkal jobban oda kellene figyelni a legalább 50 évre tervezett épületek, illetve a száz évekre tervezett városi szövet klimatológiai viselkedésére. Számos lehetőség van a komfortérzet javítására és egyben energiamegtakarításra is. Például az épületek környezetében – akárcsak kisméretű – vízfelületek, vízáteresztő burkolatok, csobogók, zöld homlokzatok, lombos fasorok nagyon kedvező hatásúak. (Megjegyezzük, hogy az uniós pénzekből elkészült városközpont felújítások során ezekkel a klímajavító eszközökkel igen mérsékelt módon éltek a településeken.)
Ongjert Richárd (Magyar Urbanisztikai Társaság) ígéretet tett arra, hogy elő fogja segíteni a párbeszédet a várostervezők és a városklímával foglalkozó szakemberek között.
Beliczay Erzsébet (Levegő Munkacsoport) szerint a jelenlegi várostervezési szabályozás és a gyakorlat nem veszi figyelembe a városklíma-kutatás eredményeit. Az önkormányzatoknak biztosítani kellene a megfelelő komfortérzetet a területükön. A helyi építési szabályzat előkészítésénél és a nagyobb beruházásoknál kötelezően figyelembe kellene venni a még ugyancsak hiányzó helyi mikroklíma-vizsgálatok megállapításait. A klímabarát beavatkozások természetesen költségekkel járnak, amelyeket az önkormányzatok és a fejlesztők nem szívesen vállalnak. Ezért számszerűsíteni kellene egyrészt a beépítések esetleges negatív hatását, másrészt a víz- és zöldfelületek és egyéb, a helyi klímát kedvezően befolyásoló elemek hatását. Ezek a számítások ma már az említett modellek, helyi mérések, illetve űrfelvételek segítségével elvégezhetők. A beruházás tervezésénél a megfelelő mikroklímát biztosító beavatkozások költségeit is figyelembe kellene venni az „okozó fizessen” elv alapján.
A meteorológiai előrejelzésekből egyértelműen megállapítható, hogy a következő évtizedekben jobbára enyhébb, nedves telekre és szárazabb, meleg nyarakra, valamint váratlan időjárási szélsőségekre számíthatunk. Évezredeken át a tél jelentette a nagy kihívást az emberiségnek, mára a hőség, az UV sugárzás és a talajközeli ózon jelentik a nagyobb veszélyt egészségünkre. Nekünk az egészségügyi hatásokra fokozottan oda kellene figyelnünk. „Ugyan két évtizede javul a magyar lakosság egészségi állapota, de még mindig messze elmarad szinte valamennyi egészségmutató tekintetében az Európai Unió más országaitól; azokban ugyanis gyorsabban javul az ott élők egészségi állapota. A betegségek gyakoribb előfordulása és a kimagasló halandóság miatt a magyarok rosszabb minőségű és rövidebb életre számíthatnak nemcsak a korábbi uniós országok, hanem a velünk együtt csatlakozott Visegrádi országokhoz viszonyítva is.” Ezt állapította meg az Egészségjelentés 2010 című anyag (a jelentés összefoglalója is letölthető).
Az időjárást befolyásolni nem tudjuk, de számos lehetőségünk van arra, hogy megkönnyítsük az alkalmazkodást, elviselhetőbbé tegyük a szélsőségeket. Az egyének sokat tehetnek megfelelő életmóddal, a zöldfelületek védelmével, ápolásával. Emellett kérjük számon az önkormányzatokon, a döntéshozókon az élhető települési körülmények biztosítását!
Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese