2020-ra 380 ezer panellakás felújítását tervezik Magyarországon. Nem mindegy, hogy az 500 milliárd forintos programhoz hogyan biztosítják a pénzügyi fedezetet. A panelek mellett ugyanis a közintézmények korszerűsítése nemcsak szükséges, de uniós kötelezettség is, és az is köztudott, hogy a hagyományos családi házak energetikai lemaradása ma a legnagyobb hazánkban. A Levegő Munkacsoport szorgalmazza olyan újszerű finanszírozási konstrukciók és ösztönzők kidolgozását, amelyek a lakástulajdonosokat érdekeltté teszik a felújításban, ugyanakkor nem jelentenek az alacsony jövedelműek számára sem elviselhetetlen terheket. Idén januárban a Bankfigyelő Hálózat nevű civil szervezet energiahatékonysági konferenciát rendezett térségünk zöld szervezetei, köztük a Levegő Munkacsoport részvételével, amelyen Inesis Kiskis, a litván környezetvédelmi tárca képviselője az ottani panelfelújítási programok – számunkra is megszívlelendő – tanulságait ismertette.
A 3 milliós Litvániában a 800 ezres lakásállomány 66 százaléka 1993 előtt épült panellakás. A lakások 97 százalékát privatizálták, de az épületek közös tulajdonú részei állami kézben maradtak. A szakszerűtlen üzemeltetés és a gyenge műszaki állapot miatt a lakók 57 százaléka elégedetlen az ingatlanával. A távfűtött lakások aránya 65%. A lakások éves fajlagos energiaszükséglete 160 kWh/m2. (Ez jobb, mint a hazai 180-200 kWh/m2/év.)
Az épületek felújításával először a kilencvenes évek elején próbálkoztak, piaci alapon. 1996 és 2004 között a Világbank kezdeményezett egy felújítási programot, de ez sem volt sikeres. 2006-tól újabb támogatás érkezett a felújításokra, de a keret 2007 végére kimerült. 2009-től új programot indítottak a nálunk is ismert Jessica nevű, új pénzügyi konstrukcióval. Az EU-tól származó 227 millió euróhoz a kormány 100 millió euró hozzájárulást ígért. Eddig az uniós 227 millió euró mellett 22,4 millió euró hazai támogatást használtak fel. A feltételek a következők. A lakásszövetkezetek veszik fel a kölcsönt 2 év türelmi idővel, fix 3 százalékos kamatra, 20 év futamidőre. (Egyéb banki költséget nem számolnak fel.) A hitelt a lakásokra terhelik, és havonta – közös költséghez hasonlóan – kell törleszteni. A felújítás végén, ha sikerül 20% energiát megtakarítani, és elérni a „D” minősítést, a hitelből 15 százalékot elengednek. 40%-os megtakarítás esetén további 25 százalékkal csökken a hitelösszeg, ez a konstrukció azonban csak 2014-ig él. Fontos még, hogy az összes előkészítési, tervezési költséget az állam fedezi.
Az elszámolható beavatkozások a következők: nyílászárók, fűtési berendezések és vezetékek, lift, valamint a közös területek villamos hálózatának cseréje; mennyezet, tető és homlokzatok szigetelése; napelemek vagy szélkerék felszerelése.
A program kezdetben a viszonylag kedvező feltételek ellenére sem működött a kormánnyal szembeni bizalmatlanság, a gyenge kommunikáció és a tulajdonosok szervezetlensége miatt. Ehhez járult még, hogy sok háztartásnak nincs állandó jövedelme, illetve az alacsony jövedelmű háztartások érdekeltsége hiányzott, mert fűtési támogatásra jogosultak. A kudarcból okulva, a programot módosították. Legelőször felmérték a legrosszabb állapotban levő házakat. Az épületállomány mintegy 65 százaléka, összesen 24 ezer bizonyult támogatásra érdemesnek. Kineveztek felújítási programfelelősöket, akik egyéb adminisztrációs és szervezési teendőik mellett felveszik a kölcsönt a tulajdonosok nevében. A ház lakóinak egyszerű többsége (50%+1) kell, hogy hozzájáruljon a kölcsönfelvételhez. Az érdekeltség ösztönzése érdekében bejelentették a fűtési támogatások lépcsőzetes megszűntetését. Lakásonként (50 m2) 1 millió forintnak megfelelő összeg a korszerűsítés költsége, amellyel 50%-os energiamegtakarítást tudnak elérni. A program során évi 125 MWh energiamegtakarításra számítanak. Már most kevés a keret, holott ez a fejlesztési szakasz még tart. A következő lépésben tovább kívánják szélesíteni a programot. A hitelt kereskedelmi bankok is kihelyezhetik majd. A hitelkeretet kibővítik az Európai Befektetési Bank (EIB) Városi Fejlesztési Alapjának (Urban Development Fund, UDF) forrásaival. Az EIB az uniós egyeztetések mellett az egyéb adminisztráció nagy részét is felvállalja.
Megmaradtak azonban kétségek a programmal kapcsolatban. Hogyan ítéli meg az EU a privatizált lakások kamattámogatását? Nem minősül-e tiltott állami támogatásnak a konstrukció? Ki jogosult a személyes adatok kezelésére? Jogos-e a lakástulajdonosokat kívánságuk ellenére adóssá tenni?
Alkotmányos-e a lakások megterhelése jelzáloggal?
A szocialista rendszer idején az alacsonyabb bérek nem fedezték a lakhatás összes költségét, a kiterjedt bérlakás-rendszerre hivatkozással. Mint a fenti példából is látható, a rendszerváltás óta, azaz 25 év alatt sem sikerült még olyan bérszínvonalat, jövedelmi viszonyokat kialakítani a volt szocialista országokban, ahol az alacsony jövedelmek is tartalmaznák a lakhatás valós költségeit. Elvárható, hogy az EU adminisztrációja érzékenyebben kezeljeaz épületfelújítási támogatások kérdésének megítélését.
Beliczay Erzsébet
elnökhelyettes
Kapcsolódó anyag: https://www.levego.hu/hirek/2013/05/okos_hazak_valtozatos_megoldasok_a_lakhatasi_koltsegek_csokkentesere