PETÍCIÓ Medgyessy Péter miniszterelnök úr részére

egy ésszerűbb 2004. évi állami költségvetés érdekében

  Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az Ön környezet- és természetvédelmi kötelezettségvállalásaival, a Kormány programjával és az Európai Unió elvárásaival szöges ellentétben a 2004. évi költségvetési törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó egyéb törvényjavaslatok a környezet állapotának további jelentős romlását vetítik előre.

A tömegközlekedés és a vasút gyors leépülésével lehet számolni, ugyanis az állami hozzájárulás lényegesen csökken, a viteldíjak viszont számottevően emelkednek. Ez minden állampolgár érdekét jelentős mértékben sérti. Különösen vonatkozik ez a fiatalokra, a nyugdíjasokra és a munkába járók százezreire, akiknek nincs választási lehetőségük az utazásra. A drágítás és a járatritkítások a személygépkocsik még gyakoribb használatára ösztönöznek, ami fokozza az amúgy is egyre növekvő káoszt a közutakon. Az Európai Unió jelenlegi tagállamai ugyanakkor óriási áldozatokkal építik fel – korábban részben lerombolt – színvonalas tömegközlekedésüket, mivel rájöttek, hogy nincs jobb megoldás a mobilitás fenntartására.

Ugyancsak súlyos megszorításokat terveznek a környezetvédelmi tárcánál. A minisztérium megcsonkított költségvetése nem teszi lehetővé a környezetvédelmi és természetvédelmi területi szervek létszámbővítését és tárgyi feltételeinek javítását, pedig az Európai Unió szerint ezer fővel kellene növelni munkatársaik számát a jogharmonizáció következtében megnövekedett hatósági feladatok ellátására. A tervezett megszorításokkal az állam a környezet állapotának romlásához, valamint a törvénysértések, a bűnözés terjedéséhez járul hozzá.

Mindezzel szemben a környezetet súlyosan károsító autópályák építését nagymértékben felgyorsítani tervezik, hiszen erre a jövő évben több mint 300 milliárd forintot irányoz elő a Kormány. (Ennek egy része rejtett támogatás: a vasútnak, az informatika fejlesztésének és egyéb területeknek nyújtott állami támogatással szemben az autópálya-építésre adott támogatás után nem kell áfát fizetni. Ez gyökeresen ellentétes az államháztartási törvény által előírt átláthatóság követelményeivel és sérti a tisztességes piaci versenyt is.)

Tanulmányok sora bizonyította: az autópálya-építés igencsak kétes eszköz a gazdaság élénkítésére. A Magyar Tudományos Akadémia vizsgálatai, a Deloitte&Touche cégnek a környezetvédelmi tárca megrendelésére készült tanulmánya, a Világbank elemzése és számos más kutatás egyértelműen kimutatta, hogy az autópálya-építéseknél sokkal gazdaságosabb és hatékonyabb módszerek léteznek a gazdaság fellendítésére. Ez derül ki a Magyar EU Bővítési Üzleti Tanács 2003. évi ajánlásaiból is, amelynek elnöke, Fodor István a következőket nyilatkozta: “…mit ad nekünk az EU és a pénzt mire költjük? Azokkal értek egyet, akik szerint a kapott pénz legfeljebb 30 százalékát szabad a gazdaság élénkítésére fordítani, 70 százalékát a társadalomba kell fektetni. Az újonnan felvett országok a strukturális és kohéziós alapok jelentős részét az infrastruktúrába tették, az egyetlen kakukktojás Írország volt. Ők a támogatás 80 százalékát az oktatásra, a tudás alapú társadalom építésére fordították. Tessék megnézni, hova jutottak az írek!”

Ön az autópálya-építések szükségességét elsősorban azzal szokta indokolni, hogy ezáltal javítható az elérhetőség. A valóság azonban az, hogy az autópályák sokkal inkább rontják az elérhetőséget, mint javítják. Először is, hatalmas összegeket vonnak el a tömegközlekedéstől, amivel emberek milliói számára nehezítik meg az elérhetőséget. Ha például 2004-ben válságba kerül a fővárosi tömegközlekedés – ahogyan ennek veszélyére több kormánypárti politikus is felhívta a figyelmet –, akkor ez egy csapásra két és fél millió ember életét és munkáját fogja rendkívül hátrányosan érinteni. Másodszor, a meglévő utak is egyre rosszabb állapotban vannak, mert fenntartásukra nem jut pénz. Például csak a fővárosi hidak felújítására sürgősen 15 milliárd forintot kellene költeni, de általában vidéken sem jobb a helyzet. Harmadszor, az új autópályák hatalmas többletforgalmat gerjesztenek a településeken és környékükön, elviselhetetlen torlódásokat okozva. (Ez nap mint nap tapasztalható például az autópályák fővárosba vezető szakaszain.) A problémát még a világ leggazdagabb és legtöbb szabad területtel rendelkező országai sem tudják ilyen módon megoldani. Az Amerikai Egyesült Államok nagyvárosi agglomerációiban 1990 és 2000 között 22 milliárd dollárt költöttek új utak építésére és a meglévők szélesítésére annak érdekében, hogy csökkentsék a torlódásokat. Az eredmény az lett, hogy ugyanezeken a területeken ugyanezen időszak alatt a közlekedési dugókban eltöltött idő 41 százalékkal növekedett! Negyedszer pedig, az autópályák által is gerjesztett gépjármű-forgalom egyre növekvő környezetszennyezéshez és egészségkárosodáshoz vezet, ami sok ember számára tragikusan rontja, esetenként végképp ellehetetleníti az elérhetőséget. (Az elmúlt években például Magyarországon rohamosan emelkedett az asztmások és a tüdőrákosok száma.)

A közúti közlekedést az állam évente mintegy 2000 milliárd forint – nagyrészt rejtett – támogatásban részesíti. Ez egy feneketlen zsák, azaz ilyen mértékű finanszírozása előbb-utóbb az egész ország csődjéhez vezet. Az Európai Unió és az OECD is egyértelműen kinyilvánította, hogy a közlekedés terén végbemenő jelenlegi folyamatok fenntarthatatlanok.

Az elhibázott intézkedések egyik nyilvánvaló oka, hogy sorozatosan semmibe vették a vonatkozó törvényi előírásokat (ezt az Állami Számvevőszék jelentése is megerősítette). A jogalkotásról szóló törvény és a környezetvédelmi törvény előírásait megszegve, a szóban forgó törvényjavaslatok elkészítése során nem végezték el a szükséges társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi elemzéseket, így tulajdonképpen “vaktában lövöldöznek”. Az Alkotmány, a jogalkotásról, a közérdekű adatok nyilvánosságáról és a környezetvédelmi törvény, valamint az Aarhusi Egyezmény előírásaival ellentétben nem adták meg a szükséges felvilágosítást a lakosságnak: egyoldalú propagandát folytattak, és elhallgatták az ezzel nem egyező szakmai és lakossági véleményeket. Az Alkotmányt és más törvényeket sértettek azzal is, hogy az említett jogszabályok elkészítésekor nem működtek együtt az érintett társadalmi szervezetekkel.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ismételten kérjük, hogy teljesítse környezet- és természetvédelmi kötelezettségvállalásait, és ily módon is járuljon hozzá a környezetünk és egészségi állapotunk javulásához, gazdaságunk korszerűsítéséhez, a társadalmi feszültségek csökkentéséhez, a demokrácia megerősítéséhez, a törvényesség helyreállításához, valamint a Kormány hitelességének megőrzéséhez. Egyúttal ismételten felajánljuk segítségünket e nehéz és felelősségteljes feladat elvégzéséhez.

Budapest, 2003. október 28.  

A petíciót aláíró szervezetek:

Levegő Munkacsoport (126 tagszervezet)
Magyar Természetvédők Szövetsége (90 tagszervezet)
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (32 területi szervezet)
Hulladék Munkaszövetség (14 tagszervezet)
Védegylet
WWF Magyarország
Nimfea Természetvédelmi Egyesület
Bölcs Bagoly Oktatóközpont
Budakalászi Környezetvédő Csoport
Fauna Természetvédelmi Egyesület
Gróf Teleki Pál Cserkészcsapat
Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédő Kör
Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület
Személyes Környezetvédők Egyesülete
Terézvárosi Zöldkör
Tisza Klub
Zöld Akció Egyesület