E két “szolgáltatás” egyidejûen az asszimilációs folyamat során keletkezik. A szén-dioxid és víz felhasználásával, fényenergia segítségével növényt gyarapító cukorvegyület és oxigén képzõdik. Éjszaka a folyamat fordított: oxigént fogyaszt és széndioxidot bocsájt ki. Számítások szerint egy lombköbméter asszimiláló felület egy évben, a vegetációs idõszakban 650 gramm oxigént termel és 590 gramm szén-dioxidot dolgoz fel (1 lombköbméter átlag 4 m2 asszimiláló felületnek felel meg).

A közfigyelem általában a fák oxigéntermelõ képességére irányul. Ennél azonban nagyobb szerepet játszik a szén-dioxidot feldolgozó képesség.

Közismert probléma az üvegházhatás, amely a szén-dioxid feldúsulását és emiatt a globális éghajlat változását okozza. A növényzet csökkenõ CO2 feldolgozó kapacitása áll szemben az égési folyamatok rohamos CO2 növelõ hatásával. (Egy 50 éves fa 50 kg oxigént termel és 68,75 kg CO2-t dolgoz fel egy vegetációs idõszakban.)

A légszennyezõ anyagok egy részét a fák lombtömege képes lekötni. A szûrõ úgy mûködik, hogy a szilárd szennyezõ anyagok (porszemcsék a hozzájuk tapadó nehézfémekkel, a korom, olajszármazékok, azbeszt, stb.) megülepednek a leveleken. Az esõvíz a szennyezõdést idõnként lemossa, és a szûrõ levélfelület újra üzemképes. A kapacitás függ attól, hogy a fák milyen távolságra vannak a szennyezõ forrásoktól. Emiatt az utak melletti fasorok és az üzemekhez közeli erdõk bírnak nagy jelentõséggel. Egy 40 éves erdõ hektáronként és évente 70 tonna szennyezõ anyagot képes kiszûrni a levegõbõl. Kutatások szerint 1 lombköbméter levélfelület 4500 gramm szennyezõ anyagot képes kiszûrni a levegõbõl egy vegetációs idõszak alatt (egy 50 éves fa kapacitása 405 kg szennyezés kiszûrése 1 év alatt).

A fák transpirációjukkal (párolgásukkal) hatnak környezetükre. A nyári melegben transpirációjuk folytán lehûtik a levegõt, amely nehezebb a házak között felizzott levegõnél, így azzal kicserélõdik. Ez a kicserélõdés a jótékony szél, amely lehûti a várost és kifújja levegõjébõl a port és az egyéb szennyezõdéseket. (Átszellõzés.)

Számítások szerint egy lombköbméter asszimilációs felület 47 liter vizet párologtat el egy vegetációs idõszakban. Egy 50 éves fa évi produktuma 4230 liter, az 4,2 m3, tehát ennyivel javítja a környezõ mikro- vagy mezoklímát. (Egy a tény nélkülözhetetlenné teszi Budapestnek a budai hegyeket, Pécsnek a Mecseket, Miskolcnak az Avast.)

Itt kell meg megemlítenünk az árnyékhatást, mint a fák közismert szolgáltatását.

Különösen a városban, vagy a forgalmas utak mellett élõ embert semmi sem képes olyan hathatósan védeni a zaj ellen, mint a növényzet. A zaj a mai kor ártalma, amelyhez a szervezet nem szokhatott hozzá. A közlekedés zaja, a hangkeltõ eszközök tömeges elterjedése, a gépek lármája, a reklám-és szórakoztató ipar “ordítóversenye” fokozódó támadást jelent az ember ellen.

Ha legmagasabb forgalomhoz tartozó növénysávot, a 80 métert vesszük figyelembe, úgy az a növényanyag 50 éves korában már pótolja az útépítés során elvesztett oxigéntermelést és szén-dioxid feldolgozást. Ekkor az asszimiláló felület produktuma már meghaladja a mezõgazdasági ültetvényekét. 50 éves korban az adott méretû ültetvény már közömbösíteni képes a keletkezett légszennyezés azon hányadát, amelyet a felszálló légáramlás nem sodor a fák koronaszintje fölé. (340 kg/nap/km, 124 tonna/év/km.)

A városi utak forgalma rázkódásokkal, rezgésekkel jár, amelyek a kemény burkolatú utak esetén átterjednek a házakra, és azok vakolatát, majd falát megrepesztik. Az utak melletti fák gyökérzete a burkolat folytonosságát megszakítja, ezáltal csökkentve a házak állagromlását. Létezõ, nem vitatható ártalomról van szó, amelynek kiszámítása csak közvetett módszerekkel lehetséges. Szabad szemmel is látható azonban a csupasz és fásított utcák házai közötti állapot különbsége.

Ahol a növényeket kipusztítják, ott elpusztul a termõföld és kezdetét veszi az erózió, a defláció és a sivatagosodás, de tömegkatasztrófákhoz vezethet a folyók vízgyûjtõin a fairtás. (Lásd: Kína.)

Az ún. vonalas létesítmények (utak, vasutak) egyaránt ki vannak téve a szél, a hóviharok hatásának. Ugyanez a helyzet a hidakkal, valamint egyéb közlekedési, ipari, honvédelmi és közösségi-, vagy lakólétesítményekkel. Az idõjárás viszontagságai ellen hatásos védelmet nyújt a növényzet, különösen a cserjékkel kombinált fasor, amely egyben a közlekedõk biztonságát is szolgálja.

Ebbõl a felismerésbõl származik, hogy 1906 óta megünneplik a madarak és fák napját. A növényirtással fajok tömege tûnik el környezetünkbõl és teszi sivárrá életünket. Az ember által bányászattal vagy más beavatkozással megsebzett tájat fákkal, cserjékkel és gyeptelepítéssel rekultiválják. Növényekkel lehet humanizálni az otromba betonépítményeket, és tetõkertekkel a kockaházak lényegi egyhangúságát. Elõnyös esztétikai és hõkiegyenlítõ hatást fejt ki a falfelületek növénnyel való befuttatása.

Az EU értékelési sorrendben a táji érték kiemelt helyet foglal el.

Bonyolultan ható tényezõk összessége. A rekreáció újjáteremtés, vagyis az idegileg, fizikailag fáradt ember felfrissülése. (Angolszász országokban a parkokat, parkerdõket rekreációs területeknek nevezik.)

A rekreáció folyamata az érzékszerveinken keresztül hat ránk. Szemünk a mûvi környezet függõleges, vízszintes vonalrendszere helyett az ágak szabálytalan vonalait látja. Megnyugtató a növények zöld színe is. Hallásunkra nem a város lüktetõ zaja hat, hanem a lombok zizegése, a vizek csobogása, a madarak éneke. A virágok és a pázsit illatát szaglószervünk érzékeli, míg a klimatikus hatásokat helyzetértékelõ szerveink fogják fel.

E passzív rekreációs hatásokat kiegészíti az aktív rekreáció, a séta, a játék vagy sport. E bonyolult összhatások eredménye, hogy néhány óra, amelyet növények között töltünk, mind szellemileg, mind fizikailag felfrissít bennünket!