Javaslat a fák védelméről szóló 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet (R.) módosítására

(Összeállította a Levegő Munkacsoport és az EMLA)

Általános indokolás: A települések zöldterületeinek fogyása az utóbbi időben aggasztó méreteket öltött. A rövidtávú beruházási érdekeiket követő tulajdonosok a fák elpusztításával egymás érdekeit sértik, ingatlanjaik elértéktelenednek, egész városrészek egészséges és esztétikus környezete kerül veszélybe. Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) sz. határozata a környezetvédelmi és természetvédelmi jog területén a védelem szintjének megtartását írja elő, különös tekintettel arra, hogy az elpusztított, megrongált természeti javak az esetek nagy részében nem vagy csak igen nagy nehézségek árán pótolhatók vagy állíthatók helyre. Olyan jogszabályra van tehát szükség, amely biztosítja, hogy a településeinken a fákat csak különösen indokolt esetben vághassák ki, mivel a fák megmaradása és számuk növekedése mindannyiunk és az utánunk következő nemzedékek alapvető érdeke.

Úgy véljük, hogy a fák védelméről szóló meglévő jogszabály módosításával elérhető a jelenleginél jóval hatékonyabb ellenőrzés és védelem ezen a jogterületen.

Szövegszerű módosító javaslatok

1. §

A R. 1. §-a az alábbiak szerint módosul:

“1. § (1) E rendelet alkalmazási köre – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a fával, faállománnyal borított földrészletek közül

a) a belterületen levő fákra,

b) külterületi közparkok és üzemi fásítások fáira

terjed ki.

(2) Nem terjed ki a rendelet alkalmazási köre

a) az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény hatálya alá tartozó külterületen lévő erdőterületnek tekintendő földrészletekre; továbbá a külön jogszabály szerint védett természeti területen lévő fákra, illetve azokra a fákra, amelyek védettek, függetlenül attól, hogy védett természeti területen vannak-e;

b) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet 32. § (1), (2) és (3) bekezdéseinek hatálya alá tartozó fákra;

c) a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő – erdőterületen kívül található – honvédségi területen lévő fákra;

d) a folyó medrében, a mederben keletkezett zátonyon, továbbá a patak, a csatorna medrében lévő facsoport, illetve azokat szegélyező fásítás fáira;

e) a gyümölcsösben lévő fákra;

f) a szaporítóanyag termelését szolgáló csemetekertek, faiskolák fáira.

(3) A (2) bekezdésben említett esetekben a külön jogszabályokban foglaltak szerint kell eljárni.

Indokolás: A módosítás lényege az, hogy a jövőben a magánterületen álló fák védelmére is kiterjed a jogszabály hatálya. Ezzel visszaállna az eredeti jogszabály 1999-ben történt módosítása előtti állapot. Ekkor ugyanis a 128/1999. (VIII. 13.) Korm. rendelet a fák védelméről szóló 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet módosításáról megszüntette – véleményünk szerint alkotmányellenesen – a magánterületeken lévő fák addigi védelmét.

Az állami és önkormányzati tulajdon aránya a városok és községek területén egyre inkább visszaszorul, a zöldterületek védelme nem követheti ezt a folyamatot. A magántulajdonban álló fák kivágása is olyan mértékben sértheti az adott település környezetvédelmi, közegészségügyi, esztétikai érdekeit, hogy a szabályozás alá vonásuk mindenképpen indokolt.

A módosítás tartalmaz néhány egyéb, a fent említetthez képest kisebb jelentőségű változtatást is, amelyek szintén visszatérést jelentenek az eredeti rendelet szelleméhez és részben betűjéhez is, komolyabb védelmet nyújtva a fáknak.

2. §

(1) A R. 3. §-ának (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

“(1) Az a tulajdonos vagy vagyonkezelő (a továbbiakban: tulajdonos), aki a földrészletén az 1. § (1) bekezdése szerinti fát ki akarja vágni, e szándékát köteles – a kivágás tervezett időpontját megelőzően harminc nappal – az érintett földrészlet fekvése szerinti települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi kerület) jegyzőjének, vagy a jegyző megbízása alapján eljáró önkormányzati ügyintézőnek (a továbbiakban: jegyző) bejelenteni.”

Indokolás: A módosítás az eljárás hatékonyabbá tételét célozza.

(2) A R. 3. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

“(3) A bejelentés elmulasztása esetén a jegyző hivatalból indít eljárást.”

Indokolás: Abban az esetben, ha a tulajdonos elmulasztja a fakivágás bejelentését, a pótlásra vagy az ellenérték megfizetésére irányuló államigazgatási eljárást még le kell bonyolítani, ellenkező esetben a jogsértő indokolatlan előnyhöz jutna.

3. §

A R. 4. §-a az alábbiak szerint módosul:

“(1) A jegyző a bejelentés beérkezésétől számított harminc napon belül köteles intézkedni, ideértve szakértő esetleges kirendelését.

(2) A bejelentést a jegyző haladéktalanul megküldi a 6. §-ban írt szakhatóságoknak, a szomszédoknak, valamint mindazoknak, akiknek jogát, jogos érdekét a bejelentésben szereplő fák kivágása közvetlenül érinti.

(3) A településen környezetvédelmi, természetvédelmi, faluszépítő és más hasonló tevékenységet kifejtő szervezeteket (egyesületeket, alapítványokat) a (2) bekezdés szempontjából minden esetben érintetteknek kell tekinteni.

(4) Jelentős számú – legalább 10 – fa, továbbá a település környezete, látképe szempontjából vagy egyéb ok miatt fontosnak minősülő fa kivágása esetén a jegyző a (2) bekezdésben írt értesítést közterületi hirdetmény útján is végzi.

(5) A jegyző határozatában

a) a kivágást pótlási kötelezettséghez kötheti;

b) megtilthatja a fa kivágását, ha annak további fenntartása indokolt.”

Indokolás: Az építési jog szabályai szerint a szomszédok minden építési eljárásban ügyfélként vesznek részt, még akkor is, ha az adott eljárás tárgya csak jelentéktelen mértékben érinti az érdekeiket. Ezzel szemben, a szomszédos területeken zöldterület, fák eltűnése majdnem mindig jelentős érdeksérelemmel jár, a szomszédok számára legalábbis a részvétel lehetőségét biztosítani kell. Ugyanez lehet a helyzet a tágabb lakókörnyezetben is még többek vonatkozásában, a zöldfelületek eltűnése, csökkentése legtöbbször az egész közösség számára fontos ügy.

“(6) Amennyiben a jegyző a fa kivágásához hozzájárul, azonban a fa pótlásának elrendelése valamilyen okból nem célszerű, az önkormányzat környezetvédelmi alapjába fizetendő egyenérték megfizetését írja elő a Mellékletben meghatározott számítási mód alapján.”

Indokolás: A tulajdonos nem mindig van abban a helyzetben, hogy a kivágott fákat az ingatlanán pótolni tudja, ilyen esetekben azonban nem kerülhet kedvezőbb helyzetbe azoknál, akik a pótlásról gondoskodnak.

4. §

A R. az alábbi 7. §-sal és 8. §-sal egészül ki:

“7. § (1) A jegyző vagy a környezetvédelemért felelős önkormányzati tisztviselő köteles rendszeresen, legalább egyhavonta ellenőrizni az önkormányzat területén levő fák állapotát és szükség esetén a megfelelő intézkedéseket megtenni, ideértve a megfelelő büntetőjogi, szabálysértési vagy polgári jogi eljárások kezdeményezését is. Ezen eljárások nem mentesítenek a pótlási vagy ellenérték megfizetési kötelezettség alól.

(2) Az élőfák megrongálásával, elpusztításával kapcsolatos büntetőjogi, szabálysértési vagy polgári jogi eljárásokban a kivágott vagy megcsonkított fák értékét a Mellékletben foglaltak szerint kell figyelembe venni. Ezt a szabályt az 1. § (2) és (4) bekezdésében felsorolt fák vonatkozásában is alkalmazni kell.

8. § Az önkormányzat környezetvédelmi alapjában a 4. § (6) bekezdés alapján befizetett összegeket külön kell kezelni és azt kizárólag az önkormányzat területén levő zöldfelület gondozása és gyarapítása céljára lehet felhasználni.”

Indokolás: A rendszeres helyszíni ellenőrzések nélkül a R.-ben leírt bejelentési kötelezettség betartása nem lenne betartható. A nagyobb súlyú visszaélések vonatkozásában a környezetkárosítás bűntette, az engedély nélküli fakivágás szabálysértése miatti eljárásokat is minden esetben meg kell indítani ahhoz, hogy a bennük rejlő visszatartó hatás érvényesüljön. Végül, közterületi fák elpusztítása esetén az önkormányzat kárát polgári jogi úton kell megtéríttetni.

Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy az élőfa értékét a különböző eljárásokban a tényleges társadalmi hasznossággal arányosan állapítsák meg. Erre szolgál a Mellékletben részletesen leírt módszertan.

Az önkormányzatok környezetvédelmi alapjáról a Kvtv. 58. § (1) bekezdése rendelkezik. Amennyiben egyes önkormányzatok ilyen alap létrehozatalát elmulasztották, úgy természetesen a külön kezelésre és a hovafordításra vonatkozó rendelkezéseket szintén be kell tartaniuk.

5.§

A R. az alábbi melléklettel egészül ki:

“Melléklet

a 21/1970. (V. 21.) számú Korm. rendelethez

A fák értékének naprakész meghatározásakor a számítások kiinduló alapja a 4 éves szabadgyökerű faiskolai szabványfa kármeghatározáskor érvényes átlagos faiskolai ára. A fa értékének kiszámítása úgy történik, hogy ezt az árat kell megszorozni az 1., 2. és 3. táblázat vonatkozó szorzószámával és együtthatóival.

1. táblázat: A fa kora szerinti szorzó

2. táblázat: A lombkorona állapota szerinti együttható

3. táblázat: A fa elhelyezkedésétől (telepítési helyétől) függő együttható

Indokolás: A települések faállományának tényleges társadalmi hasznossága nem elsősorban fatömegüktől függ, hanem a lombfelületek terjedelmétől, amelyben lejátszódnak a levegőminőséget javító, a szennyezést csökkentő, a klímát javító, a pihentető és esztétikai hatást meghatározó folyamatok. A lombfelületek a fák fajával és korukkal arányosan növekednek. (A melléklet az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről szóló 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet végrehajtására a Belügyminisztérium által közzétett ajánlásban foglaltakat tartalmazza.)

6.§

Az építési engedélyezési eljárásról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM sz. rendelet 17. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

“(3) Az (1) bekezdés g. pontjában meghatározott járulékos rendelkezések közül a fakivágás engedélyezését a fák védelméről 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet előírásainak megfelelően, az ott meghatározott eljárási rendelkezések (például az ott megjelölt szakhatóságok, szakértő és az érdekeltek részvételének biztosítása) teljesítésével kell végezni.”

Indokolás: Az építési engedélyezési eljárásról szóló jogszabály lényegében egyesíti a két eljárást. A gyakorlatban azonban az építési hatóságok sok esetben nem megfelelően vizsgálták a fák kivágásának kérdéseit, ezért szükségesnek látszik egy utaló szabállyal egyértelművé tenni a R. rendelkezéseinek kötelező érvényét.