A termőföld és a zöldfelületek védelme gazdasági eszközökkel
a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról
Összeállította a Levegő Munkacsoport
1. §
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 3. §-ának a), f) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/E törvény alkalmazásában/
“a) termőföld: az a földrészlet, amelyet az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként vagy rekreációs és egyéb célú zöldterületként tartanak nyilván, illetve amelyet a gyakorlatban e törvény hatályba lépésekor ezen célok valamelyikére használnak;”
“f) mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld: az a belterületi földrészlet, amelyet szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas, erdő művelési ágban vagy halastóként vagy rekreációs és egyéb célú zöldterületként tartanak nyilván, illetve amelyet a gyakorlatban e törvény hatályba lépésekor ezen célok valamelyikére használnak;”
“g) termőföldvédelem: a termőföld mennyiségének védelme (a továbbiakban: földvédelem) és a termőföld minőségének védelme (a továbbiakban: talajvédelem), továbbá a földnek, mint Magyarország legfontosabb feltételesen megújuló (megújítható) természeti erőforrásának, pótolhatatlan ökológiai és nemzeti kincsének a védelme.”
2. §
(1) A Tft. 1. számú mellékletének 1., 2. és 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
“1. A termőföld és a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld más célú hasznosításáért nyolcadik minőségi osztály esetén az AK érték harminckétezerszeres szorzatának megfelelő forintösszeget kell földvédelmi járulékként (a továbbiakban: járulék) fizetni.”
“2. Ha a termőföld nyolcadik minőségi osztálynál jobb minőségű, a járulék összegének megállapításakor a szorzót minőségi osztályonként az ötödik minőségi osztályig nyolcezerrel, az öttől az első minőségi osztályig minőségi osztályonként tizenhatezerrel növelni kell.”
“5. A termőföld más célú időleges hasznosításáért a járulékot a minőségre tekintet nélkül az első évre vonatkozóan nyolcezres szorzó alkalmazásával kell megállapítani. A szorzót évente ötszázzal növelni kell mindaddig, amíg a terület eredeti állapotába helyreállítva vissza nem kerül.”
(2) A Tft. 1. számú melléklete a következő 6., 7. és 8. ponttal egészül ki, és a jelenlegi 6. pont számozása 9. pontra változik:
“6. Abban az esetben, ha a termőföld oly módon kerül beépítésre, hogy a lefedettségének aránya több mint 50 százalékos, és területe összefüggően meghaladja a 3000 négyzetmétert, a járulék az 1. illetve 2. pontban meghatározott érték 20-szorosa. Amennyiben a terület összefüggően meghaladja a 6000 négyzetmétert, a járulék az 1. illetve 2. pontban meghatározott érték 40-szerese. Ezen pont alól kivételt jelentenek a közlekedési és közmű-létesítmények, kivéve a gépjármű várakozóhelyeket.”
“7. Ha a földvédelmi járulék e törvény hatályba lépése előtt már befizetésre került, azonban az adott termőföld és mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld más célú hasznosítása a gyakorlatban nem kezdődött meg, a más célú hasznosítás tényleges megkezdése esetén az 1–7. pontokban meghatározott földvédelmi járulék 50 százalékát kell megfizetni.”
“8. A budapesti agglomerációhoz, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települések területén fekvő termőföldek más célú hasznosítása esetén az 1–8. pontokban meghatározott földvédelmi járulék ötszörösét kell megfizetni.”
3. §
(1) A Tft. 2. számú mellékletének 1.a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/1. A földvédelmi bírság/
“a) az 55. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt esetekben a termőföld AK értéke nyolcezerszeres;”
(2) A Tft. 2. számú mellékletének 2. b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/2. Az 55. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt esetben a bírság összege/
“b) ha az állami ingatlan-nyilvántartás szerinti művelési ág helyreállítása alól a kötelezett felmentést kapott, a termőföld eredeti művelési ága alapján megállapított AK érték huszonnégyezerszeres szorzatának megfelelő forintösszeg.”
(3) A Tft. 3. számú melléklete helyébe a következő rendelkezés lép:
/A talajvédelmi bírság mértéke/
“Az egy hektárra eső bírság összege az étkezési búza alább megadott mennyisége és az érvényes garantált ár szorzata:
1. A 62. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban, (2) bekezdésének a) pontjában és a (3) bekezdés a) pontjában, továbbá a 63. § (2) bekezdésében, a 64. §-ban, a 66. § (1) bekezdésében, valamint a 68. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak, illetve az ezekkel kapcsolatos szabványok, műszaki irányelvek és egyéb előírások be nem tartása esetén
|
legalább 6800 kg |
legfeljebb 19200 kg |
2. A törvényben előírt szakhatósági hozzájárulások beszerzésének elmulasztása, illetve az abban meghatározottak részbeni vagy teljes mértékű figyelmen kívül hagyása esetén
a) a 69. § (1) bekezdésének b) pontjára vonatkozóan
|
legalább 14400 kg |
legfeljebb 29600 kg |
|
b) a 70. § (1) bekezdésében előírtak betartására kiadott szakhatósági hozzájárulásban meghatározott követelmények megsértése esetén a károsított termőföld területének mértéke alapján
|
legalább 48000 kg |
legfeljebb 88000 kg |
|
c) a 70. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban előírt szakhatósági hozzájárulás beszerzésének elmulasztása esetén
|
legalább 39200 kg |
legfeljebb 68000 kg |
|
3. A 66. § (3) bekezdésében foglaltakra vonatkozóan
|
legalább 9600 kg |
legfeljebb 24000 kg |
|
4. A 67. §-ban foglaltakra vonatkozóan
|
legalább 48000 kg |
legfeljebb 78400 kg |
|
5. A 69. § (1) bekezdésének a) pontjában előírt engedélyek beszerzésének elmulasztása, illetve az abban meghatározottak részbeni vagy teljes mértékű figyelmen kívül hagyása esetén
a) a 62. § (2) bekezdésének b) pontjában, a (3) bekezdésének b) pontjában és a (4) bekezdés a) pontjában, valamint a 66. § (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakra vonatkozóan
|
legalább 19200 kg |
legfeljebb 48000 kg |
|
b) a 62. § (4) bekezdésének b)-c) pontjaiban foglaltakra vonatkozóan
|
legalább 29600 kg |
legfeljebb 68000 kg |
|
c) a 66. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra vonatkozóan
|
legalább 78400 kg |
legfeljebb 146400 kg |
4. §
(1) E törvény a kihirdetésekor lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tft. 52. §-a (3) bekezdésének i), j) és k) pontja, 52. §-ának (5) bekezdése, valamint 53. §-ának (6) és (7) bekezdése hatályát veszti.
A termőföld gyors pusztulásának okai és következményei
Rohamosan fogy egyik legfontosabb nemzeti vagyonunk: a termőföld. Különösen vészesen gyorsult fel ez a folyamat a rendszerváltás utáni években. Míg 1938-ban a művelésből kivont terület aránya – a KSH adatai szerint – az ország teljes területének csak 6,6 százalékát, 1990-ben 11,5 százalékát tette ki, 1996-ban ez az arány már 13,8 százalékra emelkedett, 2001-ben pedig elérte a 16,9%-ot! (Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az utóbbi években a vonatkozó statisztikák nem követték megfelelően a valódi változásokat. Ezért javasoljuk, hogy a hagyományos statisztikai módszerek mellett űrfelvételek alapján folyamatosan kövessék nyomon a földhasználat változásait.) Az ipar, a bányászat, a közlekedés, a kereskedelmi és a lakóépületek, valamint egyéb létesítmények egyre több értékes földterületet fednek le gyakorlatilag visszavonhatatlanul. A szuburbanizáció, a közúti közlekedés robbanásszerű növekedése, a bevásárlóközpontok terjedése és egyéb zöldmezős beruházások azonban nemcsak környezeti szempontból okoznak súlyos veszteségeket, hanem gyakran társadalmilag is károsak és nemzetgazdaságilag is ésszerűtlenek.
A termőföld, a zöldterületek pusztításának az egyik fő oka a hibás árviszonyokban található. Egyrészt Magyarországon a föld ára csak töredéke a nyugat-európai áraknak (ld. az 1. táblázatot). Másrészt még Nyugat-Európában sem tükrözi a föld ára mindazokat a tényezőket, amelyek meghatározzák a föld valódi értékét. A zöldterületek, illetve a mezőgazdaság ugyanis tájat, élővilágot, környezetet is “termelnek”, nem csak élelmiszereket és nyersanyagokat. Ezek a közösség, a környezet és a fenntarthatóság szempontjából igen fontos “termékek”.
1. táblázat: Átlagos földárak néhány európai országban 2001-ben
|
Ország |
A föld ára (1000 euró/hektár) |
|
Luxemburg |
60,0 |
|
Hollandia |
18,0 |
|
Németország nyugati része |
15,6 |
|
Belgium |
12,1 |
|
Spanyolország |
10,0 |
|
Dánia |
6,1 |
|
Anglia |
4,9 |
|
Franciaország |
3,0 |
|
Finnország |
2,7 |
|
Magyarország |
1,0 |
Forrás: Földbróker, 2002.
A probléma kezelése gazdasági eszközökkel
Az alább felsorolt javaslataink megvalósítása esetén a föld ára sokkal inkább megközelítené annak valós értéket. Bevezetésük arra is ösztönözné a befektetőket, hogy zöldmezős beruházások helyett barnamezős (a felhagyott ipari és egyéb leromlott, zöldfelülettel nem fedett területen történő) beruházásokat valósítsanak meg, ami környezetvédelmi és településfejlesztési szempontból egyaránt sokkal előnyösebb.
Hasonló jellegű intézkedéseket terveznek az EU több országában is. A német parlament Ember- és környezetvédelmi Bizottsága (Enquete-Komission “Schutz des Menschen und der Umwelt”) 1998-ban elkészült jelentése is javasolja az ilyen jellegű adóztatás bevezetését a termőföld, a zöldfelületek védelmére. A bizottság által javasolt intézkedés a becslések szerint 2010-re 90%-kal mérsékelné az éves termőföld-csökkenést az 1995. évihez képest. A német kormány nemrég hozott határozata szerint a termőföld fogyását a jelenlegi napi 130 hektárról 2020-ra 30 hektárra (azaz 77%-kal) kell csökkenteni. A Német Környezetvédelmi Tanács ennek egyik eszközeként vizsgálja a mi földvédelmi járulékunk bevezetését (http://dip.bundestag.de/btd/14/098/1409852.pdf). A brit kormány szintén azt fontolgatja, hogy adópolitikai eszközökkel is próbálja megvédeni a zöldfelületeket és területi korlátok közé szorítani a lakóházak, az ipar és a közlekedési hálózat terjeszkedését.
Az eddigiekben felvázolt problémák kezelésére meghozandó intézkedések eredménye a következő:
Ezen célok megvalósítására a földvédelmi járulék alkalmas eszköznek tűnik, amennyiben annak mértéke a kívánatos mértékben megemelésre és kiterjesztésre kerül.
A földvédelmi járulék emelésének megalapozása
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 52. § (1) bekezdése szerint “A termőföld más célú hasznosítása esetén egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni a külön jogszabályban meghatározott számlára.”
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény – elődeihez hasonlóan – egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, a termőföld elkótyavetyélésére ösztönöz, és nincs tekintettel a talaj szerepére ökológiai rendszerünkben. Törvényeink gyakorlatilag szabad utat engednek a termőföld beépítésének és elhanyagolásának. Gyökeres, gyors változásra van szükség, amit nagymértékben elősegítene
A törvény által etalonnak tekintett 20 aranykorona nyolcadik minőségi osztályú föld (1. számú melléklet 1. pont) 1999. évi ára hektáronként 80 ezer forint járulékot jelentett, ami 1 év búzatermésének árával egyenlő! Tehát 1 év búzatermésével letudható 1 hektár föld beépítése. Szőlő esetében ötödik minőségi osztálynál a járulék 380 ezer Ft/ha, ami még el sem éri az egy évi termés értékét!
Az egy négyzetméterre jutó járulék termőföldnél 8–36 forint volt, és még védett természeti területen sem haladta meg az 50 forintot. Építési telekként viszont 3 ezer–22 ezer forint négyzetméterenként az elérhető bevétel. A termőföld átminősítése így több százszoros, sőt ezerszeres haszonnal kecsegtet, hiszen az alacsony eladási árnak sincs visszatartó ereje.
Ha a termőföldet nem csupán termelési tényezőként fogjuk fel, hanem pótolhatatlan környezeti elemnek tekintjük, a földvédelmi járulékot jelentősen emelni kell. Ennek az intézkedésnek nem a többletbevételek előteremtése a célja, hanem az, hogy a bevezetésével jelentősen visszaszoruljon a termőföld egyéb célra történő felhasználása. Sajnos a földárak olyan alacsonyak, hogy igen nagymértékű emelés szükséges, hogy a termőföldünket megfelelően meg tudjuk védeni.
A földvédelmi járulék kiterjesztésének indokai
Az 1994. évi LV. törvény meghatározása szerint a termőföld “az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván.”
A földvédelmi járulékot nemcsak a fenti meghatározásban szereplő területre kellene kivetni, hanem minden olyan további területre, amely jelenleg zöldfelület, illetve be nem épített terület (potenciális zöldfelület). Továbbá, az ilyen jellegű belterületi földeken a földvédelmi járulék jóval magasabb legyen, mint a külterületen. A járulék mértéke az adott földterület helyétől is kell, hogy függjön (pl. más mértéket kell alkalmazni a Budapesti Agglomerációban, mint a Nyírségben). A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény jelenleg hatályos rendelkezéseivel ellentétben nem szabadna semmiféle mentességet adni a termőföld megszüntetésekor, így például akkor is meg kellene fizettetni a földvédelmi járulékot, ha az adott területen lakóépületekkel vagy egyéb módon kívánják a termőföldet, ill. beépítetlen területet felszámolni.
A termőföld ugyanazokkal az értékekkel rendelkezik, akár kül-, akár belterületen található. Sőt, a belterületen fekvő termőföld a lakosság egészségi állapotára és közérzetére, a települési környezetre gyakorolt hatását tekintve sok esetben értékesebb a külterületen fekvőnél. Ezért semmiképp sem indokolt a kül- és belterületi termőföld megkülönböztetése, és különösen elfogadhatatlan, hogy ez a belterületen elhelyezkedő termőföld hátrányára történjen.
Az 1. §-hoz
Az a) ponthoz:
A termőföld ugyanazokkal az értékekkel rendelkezik, akár kül-, akár belterületen található. Sőt, a belterületen fekvő termőföld a lakosság egészségi állapotára és közérzetére, a települési környezetre gyakorolt hatását tekintve sok esetben értékesebb a külterületen fekvőnél. Ezért semmiképp sem indokolt a kül- és belterületi termőföld megkülönböztetése, és különösen elfogadhatatlan, hogy ez a belterületen elhelyezkedő termőföld hátrányára történjen.
Az “illetve amelyet a gyakorlatban e törvény hatályba lépésekor ezen célok valamelyikére használnak” kiegészítés azt a célt szolgálja, hogy az önkormányzat által hivatalosan (azaz papíron) építési, közlekedési, intézményi stb. övezetbe sorolt, ténylegesen azonban az e törvény hatályba lépésekor termőföldként létező terület a valóságnak megfelelően kerüljön számbavételre.
Az f) ponthoz:
A jelenleg hatályos törvényben törölni javasolt rész alapján a törvény úgy is értelmezhető, hogy a “rendeltetésszerű felhasználás” nem a termőföld funkció, és ezért nem kell földvédelmi járulékot, illetve földvédelmi bírságot fizetni a felhasználási mód megváltoztatása esetén. A módosítás ezt küszöbölné ki.
A g) ponthoz:
A meghatározás a javasolt kiegészítés révén felel meg a korszerű tudományos szemléletnek.
A 2. §-hoz
Az (1) bekezdéshez:
Az 1. és az 5. ponthoz:
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény – elődeihez hasonlóan – egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, a termőföld elkótyavetyélésére ösztönöz, és nincs tekintettel az élő talaj szerepére ökológiai rendszerünkben. A föld ára töredéke az EU-országok árainak, ugyanakkor törvényeink gyakorlatilag szabad utat engednek a termőföld beépítésének és elhanyagolásának. Ennek tudható be, hogy az elmúlt 30 évben több mint 420 ezer hektár földet vontak ki a művelés alól, ami évenként 14 ezer hektár veszteségnek felel meg. Gyökeres, gyors változásra van szükség, amit nagymértékben elősegítene a földvédelmi járulék, a földvédelmi bírság és a talajvédelmi bírság emelése, valamint a földvédelmi járulék és a bírságok kiterjesztése.
Ha a termőföldet nem csupán termelési tényezőként fogjuk fel, hanem pótolhatatlan környezeti elemnek tekintjük, a földvédelmi járulékot jelentősen emelni kell.
Napjainkra a tudomány alapos feltáró munkát végzett, amelynek következtében már túljutottak azon az elavult szemléleten, hogy a földet csupán termelési tényezőként kezeljék. Várallyay György akadémikus, talajkutató a következő módon összegezte a talaj funkcióival kapcsolatos nemzetközi tudományos megállapításokat (A talajtan miltifunkciónalitásának szerepe a jövő fenntartható mezőgazdaságában. In: Ötven éves az Acta Agronomica Hungarica. Jubileumi Tudományos ülés, Martonvásár, 2002. november 19.):
“A társadalom egyre inkább veszi igénybe, a fenntartható fejlődés egyre inkább épít a talaj különböző funkcióira, melyek közül a legfontosabbak a következők:
A földtörvény a régi gyakorlatot követve csak a termelési funkciót védi, ám nem vitás, hogy az összes tényezőt értékképző elemnek kell tekinteni!
A magyar termőföld irreálisan alacsony ára, amely egyetlen szempontot követ – nem tartható. A fent említett többi tényező is legalább olyan értékű, mint a termelési tényező. Ha csak ezt tekintjük is, akkor a földvédelmi járulékot nyolcszorosára kellene emelni, hiszen így lehet egyenlőnek tekinteni a többi elemet is, azaz ez azt feltételezi, hogy a többi tényező is legalább olyan értékű, mint a termelési tényező.
Azonban a termőföldet csupán termelési tényezőként tekintve is hibás a jelenlegi szabályozás. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy csak egy évi búzatermés árát kelljen megfizetni és nem – mondjuk – 10 évi termését. Ez utóbbi esetben viszont – a többi felsorolt tényezőt is legalább ezzel egyenértékűnek tekintve – a földvédelmi járulékot nem nyolcszorosára, hanem nyolcvanszorosára kellene emelni! Fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy a tulajdonképpen az esetek többségében csak ilyen mértékű járulék lenne visszatartó erejű. Ezért a törvényjavaslat a különböző tényezőktől függően további járulék-emeléseket is tartalmaz.
A járulék jelentős emelését a társadalmi igazságosság és a gazdasági ésszerűség is megköveteli. A jelenlegi rendkívül alacsony járulék ugyanis lehetővé teszi, hogy egyesek gyorsan és igen komoly mértékben növeljék vagyonukat anélkül, hogy ezzel a vagyongyarapodásukkal arányos ellenszolgáltatást nyújtanának a társadalom részére. A járulék számottevő emelése tehát – az indokok megfelelő kommunikációja esetén – széles körű társadalmi elismerést váltana ki.
A 2. ponthoz:
Mivel a termőföldet nem elsősorban, mint termelési tényezőt kell figyelembe venni, hanem mint pótolhatatlan környezeti elemet, nem célszerű a járulékfizetést a szerint meghatározni, hogy az adott pillanatban éppen milyen művelési ágba tartozik. Egyébként ez a szakasz világosan mutatja, hogy a korszerű földhasználati szempontok figyelembevételével mennyire elavult a hatályos földtörvény. (Mi van, ha például az EU szabályozások miatt a szőlőt amúgy is ki kell vágni, miközben a terület más szempontból rendkívül értékes lehet?)
A (2) bekezdéshez:
A 6. ponthoz:
Az egybefüggő nagy területek leburkolása nemcsak a helyi klímát rontja és nem esztétikus, de a talaj élővilága és a vízháztartás szempontjából is rendkívül káros. Az utóbbi időben az ilyen jellegű lefedések elsősorban a nagy bevásárlóközpontokat és a hozzájuk kapcsolódó parkolókat jellemzik. Ezeknek a beruházásoknak a fékezése (legalább a zöldterületeken) egyéb előnnyel is járna. Számos szakértő meggyőződése, hogy a bevásárlóközpontok létesítése olyan mértéket ért már el, amit nem indokolnak a piaci viszonyok: több fejlett nyugat-európai országban az egy főre jutó bevásárlóközpont-terület kisebb, mint Magyarországon, miközben az ottani vásárlóerő a magyarországinak a többszöröse. Ugyancsak a szigorítás mellett szól, hogy több városban nagyobb összefüggő, központi fekvésű telket csak a szűkösen rendelkezésre álló zöldterületek rovására lehet kialakítani. Ha a beruházót érdekeltté teszik abban, hogy a parkolót az építmény alatt helyezzék el, akkor az városképileg és környezetvédelmi szempontból egyaránt kedvezőbb. (Dunaújvárosban egy véderdő helyén akarták a parkolót kialakítani, Tatabányán egy városi parkból vettek el jelentős területet a parkolónak.)
A 7. ponthoz:
Korábban rendkívül alacsony földvédelmi járulék megfizetésével hatalmas értéknövekedést értek el az ingatlantulajdonosok, amikor területüket beépíthető területté minősítették át. Ugyanakkor nem fizettek a jelentős vagyongyarapodásuknak megfelelő adót, és nem fizették meg az “ingatlanfejlesztésük” gyakran igen számottevő egyéb társadalmi költségeit sem. Ezért indokolt, hogy ezek a társadalmi költségek legalább részben behajtásra kerüljenek. Ezt különösen abban az esetben célszerű megtenni, ha még nem történt meg a termőföld, a zöldterület elpusztítása.
A 8. ponthoz:
A Budapesti Agglomerációhoz, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települések területén a legnagyobb a zöld területekre nehezedő nyomás, ugyanakkor a biológiai sokféleség, a természeti értékek szempontjából ezek a területek Magyarországon a legértékesebbek közé tartoznak.
A 3. §-hoz
A bírságnak elrettentő mértékűnek kell lennie, hiszen a célja a jogszabályellenes magatartás megelőzése. (Amennyiben a bírság nem ekkora mértékű, akkor adóként működik, ami ellentétes a jogalkotó céljával.) A bírság mértékének módosítása megfelel a földvédelmi járulék javasolt módosításával. Az emelés mértéke megfelel a földvédelmi járulék javasolt emelésének, azaz elválaszthatatlanul összefügg a 17. § javasolt módosításával.
A 4. §-hoz
A Tft. 52. § (3) bekezdése a következő j) és k) pontja a következőket tartalmazza:
“/Nem kell földvédelmi járulékot fizetni, ha a termőföldet engedély alapján és annak megfelelő módon/
…
j) a más célú hasznosítást a tulajdonos részére, 400 négyzetméternél nem nagyobb területre, továbbá ha
k) saját célra történő lakásépítés vagy önkormányzati bérlakásépítés megvalósítása céljából engedélyezik.”
A Tft. 52. §-a a következőket tartalmazza:
“(5) A (3) bekezdés j) és k) pontja szerinti mentesség nem vonatkozik a budapesti agglomerációhoz, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települések területén fekvő termőföldek más célú hasznosítására.”
A földvédelmi járulék elengedése az említett célok esetén is tovább ösztönöz a termőföld beépítésére, ami önmagában is hozzájárul a környezet állapotának romlásához, és így károsan hat a lakosság egészségére. Ezért hibát követett el az Országgyűlés, amikor az említett (a termőföldről szóló törvényben korábban nem szereplő) törvényhelyeket – a termőföldről szóló törvény módosításáról szóló 2001. évi CXVII. törvénnyel – megszavazta. Nagy valószínűséggel állítható, hogy ez a módosítás alkotmányellenes volt, mivel sérti az Alkotmány 18. §-át (“A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”) és 70/D. § (1) bekezdését (“A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”).
Azáltal, hogy a Budapesti Agglomeráció és a Balaton térségét továbbra is meghagyta a korábbi szabályozás alatt, tulajdonképpen közvetve a törvényalkotók is elismerik, hogy a földvédelmi járulék elengedése az említett esetben kedvezőtlenül hat a környezet állapotára.
Ezt a törvénymódosítást tudomásunk szerint semmiféle háttérvizsgálat, szakmai elemzés nem előzte meg, sem környezetvédelmi, sem egyéb tekintetben. Ez szintén alkotmányellenes, hiszen a az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy Kormány “ biztosítja a törvények végrehajtását”. Ebben az esetben viszont nem került végrehajtásra a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése: “A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell.”
Szintén sérült a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 43. és 44. §-a:
“43. § (1) A környezetvédelemmel összefüggő törvényjavaslat és más jogszabály (a továbbiakban együtt: jogszabály) az ország társadalmi-gazdasági tervei, területfejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményező döntések (a továbbiakban együtt: döntés) előkészítője köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, s azt vizsgálati elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni.
(2) A (1) bekezdés alkalmazásában a környezetvédelemmel összefüggő jogszabály az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetőleg döntés, amely
a) a környezeti elemekre,
b) a környezet minőségére, vagy
c) a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol.
(3) A környezetvédelemmel összefüggő gazdasági szabályozó eszközök (vám-, adó- és illetékszabályok stb.) bevezetésére irányuló szabályozások, továbbá jelentős módosítások esetében a vizsgálati elemzést minden esetben el kell végezni.
44. § (1) A vizsgálati elemzésnek különösen a következőkre kell kiterjednie:
a) a tervezett előírások, intézkedések mennyiben befolyásolják, illetőleg javíthatják a környezet állapotát;
b) a tervezett intézkedések elmaradása esetén milyen kár érheti a környezetet, illetőleg a lakosságot;
c) a hazai feltételek mennyiben adottak a tervezett intézkedések bevezetéséhez;
d) a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések végrehajtására;
e) a tervezett intézkedések megvalósításához az állami, pénzügyi, szervezeti és eljárási feltételek rendelkezésre állnak-e;
f) a javaslat mennyiben jelent eltérést a nemzetközileg általánosan elfogadott megoldásoktól.
(2) A 43. § (1) bekezdésében meghatározott tervezeteket és a vizsgálati elemzést a döntésre jogosult szervhez történő benyújtás előtt - véleménynyilvánítás céljából - meg kell küldeni az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak. A véleménynyilvánításra - a tervezet kézbesítésétől számított - legalább harminc napot kell biztosítani.”
A földvédelmi járulék elengedése nemzetgazdasági szempontból is káros: a települések terjeszkedésére ösztönöz, ami növeli az új infrastruktúrák létesítése és üzemeltetése utáni igényeket, miközben a már meglévő infrastruktúra kihasználtsága csökken. Ez óriási pazarláshoz és a költségek kezelhetetlen növekedéséhez vezethet.
Az 52. § (3) bekezdése i) pontja a következő:
“(3) Nem kell földvédelmi járulékot fizetni, ha a termőföldet engedély alapján és annak megfelelő módon
i) 2 hektárt meg nem haladó nagyságú területen települési vagy megyei szociális intézmény, egészségügyi, sportlétesítmény építése
céljára használják fel.”
Ez a törvényhely nem pontosítja eléggé, hogy valójában milyen intézmények létesítése esetén lehet elengedni a járulékfizetést, így például – a törvényjavaslat indoklásban leírtakkal ellentétben – egy kisebb golfpálya vagy motorverseny-pálya létesítése is ide tartozhat, ami különösen káros a környezetre.
Nem bizonyított, hogy adott esetekben a földvédelmi járulék elengedése járulna-e hozzá a leghatékonyabban a lakosság egészségi állapotának javításához. Amikor a meglévő egészségügyi intézmények és sportlétesítmények súlyos anyagi gondokkal küszködnek, akkor nem valószínű, hogy az új létesítmények építéséhez nyújtandó ilyen jellegű pénzügyi kedvezmény szolgálná a legjobban a kívánt cél elérését.
Ezt a pontot szintén 2001-ben iktatták a törvénybe. Az akkori törvényjavaslat indoklásában szerepelt, hogy “a vállalkozási és üzleti célú nagy területigényű beruházások e kedvezményre nem jogosultak”. Ez azonban magában a törvényben már nem kapott helyet. Egyébként a felsorolt intézmények (a sportlétesítmények különösképpen) a 2 hektárt meg nem haladó területeken is jelentős részben magántulajdonú vállalkozások formájában működnek.
Továbbá a “2 hektárt meg nem haladó” területi korlátozást könnyen ki lehet játszani. A törvény ugyanis nem szabályozza, hogy ezzel a lehetőséggel összesen hányszor élhet az adott önkormányzat. Például az egy-egy alkalommal 2 hektárt meg nem haladó igénybevett területek egybefüggők vagy majdnem egybefüggők is lehetnek, és ilyen módon előfordulhat, hogy újabb és újabb 2 hektáros területekkel bővítik a létesítményt.
Igen sok településen vannak leromlott lakó-, illetve ipari területek (ún. barna zónák). A gazdasági szabályozóknak ezeknek a felújítását, újjáélesztését kellene ösztönözni. (Ezekre a területekre esetenként egészségügyi és sportlétesítmények is telepíthetők.) Ezért sem célszerű az olyan törvényi előírást meghagyni, amely ennek ellenkezőjére, vagyis a termőföld más célra történő fokozottabb igénybevételére ösztönöz.
Az 53. § (6) és (7) pontja a következő:
“(6) A 2 hektárt meg nem haladó nagyságú termőföld települési vagy megyei szociális intézmény, egészségügyi, sportlétesítmény építése céljára engedély alapján akkor hasznosítható, ha az engedély jogosultja írásban kötelezettséget vállal arra, hogy az építményt a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének napjától számított 15 évig rendeltetésszerűen csak az engedélyben meghatározott célra használja.
(7) A (6) bekezdésben szereplő engedély jogosultja köteles kérni - az építmény (létesítmény) használatbavételi engedélye jogerőre emelkedése napjától számított 15 napon belül -, hogy az ingatlan-nyilvántartásba jegyezzék fel a terület hasznosításának az engedélyben meghatározott korlátozását. E kötelezettség megszegése, továbbá az engedélytől eltérő hasznosítás esetén a földvédelmi járulékot utólag, az engedélyező határozat jogerőre emelkedése napjától számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres nagyságú kamatával növelt összegben kell megfizetni.”
Amennyiben az 52. § (3) bekezdése i) pontja a hatályát veszti, akkor az 53. § (6) és (7) pontja értelemszerűen szintén a hatályát veszti. Ezeknek a pontoknak a törlését az is indokolja, hogy a termőföld valószínűleg örökre megszűnik, így az egyéb célra történő hasznosítás esetén 15 év után is meg kellene fizetni a földvédelmi járulékot.
További megjegyzések
A földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság rendszerének további finomítására is szükség van. Ez azonban hosszabb időt igényel, így kezdeti lépésként mindenképp szükség van a fenti törvénymódosítások mielőbbi elfogadására. A továbblépés egyik eleme a “földhasználati zónarendszer” kell hogy legyen, mint a földvédelmi járulék egyik alapja.
Az EU-csatlakozás következtében elkerülhetetlennek tűnő ipari-, agrár- és vidékpolitikai átrendeződés következtében szükségessé vált egy úgynevezett földhasználati zónarendszer kialakítása, amely
A természetvédelem és a mezőgazdálkodás területi igényeit egyesítve, ennek a rendszernek a kategóriái a következők lehetnek:
Magyarország területe a földhasználati zónarendszer szerinti bontásban a fentebb említett hat kategória szerint került besorolásra. Az egyes kategóriákban a földvédelmi járulék mértékét annak függvényében kell meghatározni, hogy az adott beruházás milyen mértékben illeszkedik a környezetéhez, illetve az adott terület mezőgazdasági, illetve természetvédelmi szempontból mennyire tekinthető értékesnek. Legalacsonyabb a járulékkulcs abban az esetben, ha a beruházás barnamezős területen valósul meg, míg legmagasabb a járulékkulcs abban az esetben, ha a beruházás, illetve a tevékenység nem illeszkedik az ökológiai adottságokhoz, a természeti erőforrásokat nem rendeltetésszerűen használja (pl. csernozjom talajokon ipartelepítés).
A zónarendszer kialakítása elkerülhetetlen ahhoz, hogy az országban az ipari-, agrár- és vidékfejlesztési prioritások alkalmazhatóak legyenek, és a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program végrehajtható legyen. A kategóriák és a hozzájuk tartozó szorzók megfelelően fejezhetik ki a természeti értékeket, és ezáltal mód nyílik arra, hogy a beruházások által okozott kár jelentős része a beruházót terhelje. Ennek megfelelően a járulék kivetésének egyik fontos tényezője a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete által az MTA TAKI és az FVM NTSZ adataira alapozottan kifejlesztett földhasználati zónarendszerbe történő besorolás lenne. Az országos szintű földhasználati zónarendszer kiváló alappal szolgálhat a földvédelmi járulék – különböző hasznosítási módoknak megfelelő – járulékkulcsainak kidolgozásához.
Budapest, 2003. március
Összeállította: Lukács András és Szabó Zoltán
– Dr. Radó Dezső és Dr. Ángyán József
munkáinak felhasználásával