Az építőipar és az épületek használják fel világszerte a nyersanyagok 30, az energia 42, a vizek 25 százalékát. A kibocsátások terén az összes légszennyezők 42, a szilárd hulladékok 25, és a szennyvizek 20 százalékáért tehetők felelőssé az épületek. Jelenleg a világon az egy főre jutó éves cement felhasználás 536 kg, míg számítások szerint évi 80 kg-os felhasználás lenne optimális a környezetünk számára.
A cementgyártás alapvetően nyersanyag- és energiaigényes folyamat, bár hulladékszegény, mivel a leválasztott anyag egy részét visszavezetik a technológiába. A cement előállításánál az összekevert és megőrölt mészkövet, agyagot és egyéb adalékokat, felmelegítik, kalcinálják és zsugorítják annak érdekében, hogy 1450 oC-on klinker képződjön belőlük, melyből hűtés, kis mennyiségű gipsz hozzáadása és őrlés után portlandcement lesz.
A cement gyártása során por, NOx-ek, SO2, és illékony szerves vegyületek kerülnek a levegőbe. A kemence szennyezőanyag-kibocsátása gyakorlatilag független a felhasznált tüzelőanyag tulajdonságaitól, és csaknem kizárólag a nyersanyagban lévő illó anyag részaránytól valamint a magas hőmérsékletű lángban keletkező NOx-től függ. A cement gyártásakor CO2 keletkezik: a kívánt kemence-hőmérséklet biztosításához szükséges tüzelőanyag elégetésekor, a mészkő dekarbonizációja során, illetve a gyártási folyamat (őrlés stb.) során felhasznált villamos energia előállításakor. Minden tonna cement előállítása - ha csak a mészkő dekarbonizációját vesszük figyelembe - 1 tonna CO2-t termel. Az évente előállított 1.4 milliárd tonna cement felelős az összes CO2 kibocsátás 7%-ért. Az Európai Unió emiatt ökoadót kíván kivetni a cementgyártásra. Ha sem a technológia, sem a trend nem változik, akkor 2015-re a várható évenkénti 5%-os növekedést alapul véve, a világ cementgyártásából adódó CO2 kibocsátás meg fog egyezni a jelenleg EU-beli összes CO2 kibocsátással.
Ökocement, azaz geopolimer cement előállításakor a kemence hőmérséklete csak a fele (azaz 750 oC), tehát ebben az esetben csak harmadannyi fűtőanyagra van szükség, mint a hagyományos módszernél. A fűtőanyag radikális csökkenése miatt a belőle származó gázemisszió (NOx-ek, SO2, illékony szerves vegyületek és CO2) mértéke is csak harmadannyi. Ami még lényegesebb, hogy itt a reakció nem termel CO2-t (a kálcium-karbonát kalcinációja, mely esetén: 1 t cement előállítás = 1 t CO2 kibocsátás). Azaz összességében ilyen esetben a hagyományos portlandcement előállításakor keletkezett CO2 csupán 10-20%-a keletkezik.
Az ökocement alapanyaga lehet többféle építőipari melléktermék, hulladék (szálló por) és magnezit (magnézium-szilikát). Ha magnezitet adunk a portlandcementhez, akkor annak több előnyös tulajdonsága is lesz, többek között: tartósabb; ellenállóbbá válik a kémiai, toxikus anyagokkal szemben; emellett, ha szerves szálakat (pl: cellulóz) építünk bele, azok további szennyezőket és CO2-t tudnak megkötni. Az ökocement felhasználható téglagyártáshoz is, ami azért különösen fontos, mert 1 tonna tégla előállításakor ugyancsak nagy mennyiségű, 28 tonna CO2 keletkezik.
Az ökocementről tehát elmondható, hogy előállításakor legalább 80 százalékkal kevesebb CO2 képződik, mint a hagyományos cement előállításakor, mely mind az alacsonyabb hőmérsékletből, mind a reakció másságából adódik, emellett bizonyos adalékok hatására képes megkötni bizonyos mennyiségű CO2-t (bár globális mértékben elhanyagolható mennyiségűt).
Az ökocement mellett szükséges megemlíteni az úgynevezett biocementet is. Biocementnek hívjuk a baktériumok által speciális körülmények között, homok mátrixban kalcium és karbonát ionból létrehozott kalcitot (mészkő), melyet homokkal összeépítve egy cementnek megfelelő és ahhoz nagyon hasonló anyagot kapunk.
Tehát, mint a bevezetőből kiderült, szükség van új cementet előállító technológiákra illetve cementet pótló anyagokra, ha nem akarjuk tovább veszélyeztetni Földünket. Ezek az új eljárások igen reménykeltők, még ha túlzóak is azok az állítások, hogy az ökocement bevezetése helyettesítené az erdők CO2 szűrő hatását, és megoldaná a klímaváltozás problémáját.