I. A jelenlegi gazdaságpolitikai folyamatok
rövid elemzése

Bevezetés

A restriktív intézkedések hatása a költségvetésre, a helyi önkormányzatokra, a társadalombiztosításra és a szociális kiadásokra

A költségvetési hiány alakulása
Elvonások a helyi önkormányzatoktól, a társadalombiztosítási alapoktól és a központi költségvetés szociális kiadásaitól
Bércsökkenés a versenyszférában
A külkereskedelmi mérleg romlása, a statisztikai számbavétel torzító hatása
A fizetési mérleg alakulása
Foglalkoztatottság
Oktatás
Feketegazdaság
Adó- és árrendszer
Vámpolitika és vámon kívüli védelmi politika
A nemzetközi versenyképesség romlásának konkrét példája, különös tekintettel az energiapolitikára

A központi költségvetés mérlege

Bevezetés

Az 1995. évtől érvényesülő restriktív gazdaságpolitika a magyar társadalom számára komoly áldozatokkal járt. Ezért rendkívül fontos lenne, hogy az eredmények legyenek arányban ezekkel az áldozatokkal. Elsősorban nem az állami költségvetést és a fizetési mérleget kell stabilizálni (bár ez is fontos), hanem a magyar társadalmat és a javakat előállító reálszférát.

Elvben az új Kormány is felismerte, hogy a restriktív gazdaságpolitikát olyan gazdasági programmal kell felváltani, amely elsősorban a társadalmi problémákat kezeli és a gazdasági növekedés mellett meghatározott keretekben eleget tesz az ilyen jellegű egyensúlyi követelményeknek is. Az 1999. évi állami költségvetés azonban messze nem használja ki azokat a lehetőségeket, amelyek egy ennek megfelelő új gazdaságpolitika megvalósítását segítenék.

A restriktív intézkedések hatása a költségvetésre,
a helyi önkormányzatokra, a társadalombiztosításra
és a szociális kiadásokra

Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatot a magyar gazdaságpolitika egészének szempontjából vizsgáltuk, figyelembe véve az előző kormányzati ciklus során a gazdaság fejlődésének eddigi valós folyamatait. A vizsgálat folyamán az 1994. évi tényleges gazdasági folyamatokhoz viszonyítottuk az 1995., 1996. és 1997. évi tényadatokat, az 1998. évi várható adatokat, valamint 1999. évi költségvetési törvény előirányzatait.

Az ún. gazdasági stabilizáció 1995-ben indult el a "Bokros-csomaggal", 1996-ban folytatódott és – az akkori kormányzati bejelentésekkel ellentétben – még 1997-ben és nagyrészt 1998-ban is tartott. Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat számai mutatnak bizonyos elmozdulást, de sajnos lényeges változás most sem következik be.

A költségvetési hiány alakulása

Az infláció szintje az elmúlt években (1998 kivételével) általában magasabb volt a költségvetésben előzetesen szereplő számításoknál, ezért az elvonások összege nagyobb lett, mint amekkorát a törvényjavaslatok előirányoztak. Ennek hatására a központi költségvetés hiánya (a privatizációs bevételek nélkül) az 1. táblázatban bemutattak szerint alakult, illetve alakul.

1. táblázat

A központi költségvetés hiánya
folyó áron, milliárd Ft

Az infláció mértékét is figyelembe véve, a javulás 1994-hez viszonyítva (1998. évi áron számolva) jelentéktelen összeget tesz ki az elvonások kb. 7000 milliárd Ft-os összegéhez képest. Más szavakkal fogalmazva, a megszorító intézkedések által elvont pénzek “eltűntek”. (A kórházi ágyak példája ezt világosan mutatja: az ágyak száma csökkent, a megtakarítás gyakorlatilag nem következett be, sőt több kórház csődhelyzetbe került.) Ugyanakkor a társadalomban az óriási mértékű elvonások miatt a működőképesség általános romlása következett be, amelynek következményeit közvetlenül vagy közvetve minden állampolgár megszenvedi.

Elvonások a helyi önkormányzatoktól, a társadalombiztosítási
alapoktól és a központi költségvetés szociális kiadásaitól

Az 1994 és 1998 közötti időszakra vonatkozóan elemeztük az államháztartás főbb összetevőinek alakulását reálértékben (az 1994. év képezte a bázist). Ezek az összetevők:

• a Nyugdíjbiztosítási Alap (2. táblázat),
• az Egészségbiztosítási Alap (3. táblázat),
• a helyi önkormányzatok (4. táblázat),
• a társadalombiztosításon keresztül folyósított központi költségvetési támogatások, amelynek túlnyomó részét a családi pótlék teszi ki (5. táblázat),
• a központi költségvetési szervek és hozzájuk kapcsolódó intézmények (6. táblázat).

2–3. táblázat

Elvonások a társadalombiztosítási alapoktól
milliárd Ft, folyó áron

*A nyugdíjasokat érintő áruk árai gyorsabban nőttek (pl. 1995-ben élelmiszer 31,1%-kal, háztartási energia 50%-kal)
**Az Egészségbiztosítási Alapot érintő árfőcsoportban az árak jobban nőttek.(pld. a gyógyszerek 1995-ben 53,5%-kal)
***A reálkamat mértéke: 2%
****A nyugdíjasok száma 1995-ben 1,6%-kal, 1996-ban további 3,4%-kal nőtt 1994-hez képest!
Forrás:T/4832. sz. törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről

 

4. táblázat

Helyi önkormányzatok költségvetési kiadásainak reálértékű csökkentése
milliárd Ft, folyó áron

Forrás: T/4832. sz. törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről 

5. táblázat

Társadalombiztosítás által folyósított támogatás a központi költségvetésből
milliárd Ft, folyó áron

Forrás:T/4832.sz. törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről

6. táblázat

A központi költségvetési szervek költségvetési kiadásainak
reálértékű csökkentése
milliárd Ft, folyó áron

A 7. táblázat tartalmazza a 2–6. táblázatokban kimutatott elvonások összegét, az elvont összegek feltételezett kamatösszegeit és ezek összesítését.

7. táblázat

Elvonások összesítő és kiértékelő táblázata
(A 2–6. táblázatok értékeinek elemzése 1994. évhez mint bázishoz viszonyítva)
milliárd Ft, folyó áron

*1998. évi árban kifejezett összesítés, nem folyóáras!

 A 7. táblázatban csak az említett öt szférát érintő elvonásokat mutattuk ki, mivel a restriktív intézkedések hatását az egyéb területeken, illetve az egész magyar társadalomra vonatkozóan nem tudtuk részletesen elemezni. A vizsgált területeknek a restrikció miatti elvonásai – banki kamatokkal számolva – 1998 végéig összességében több mint 6000 milliárd Ft-ot tettek ki. Ha ehhez hozzászámítjuk az 1997-ig végbement reálbércsökkenést a versenyszférában (ld. lentebb), amely meghaladja az 1000 milliárd Ft-ot, akkor a teljes kimutatható elvonás több mint 7000 milliárd forintot tett ki. Az előző számítások alapján végzett becslésünk szerint az egész magyar társadalmat érintő veszteség megközelíti a 10 ezer milliárd forintot.

Bércsökkenés a versenyszférában

A 2–6. táblázatokban kimutatott, a költségvetést közvetlenül érintő elvonásokon túl a vállalkozói szféra munkavállalóinak bérköltsége csak 1995-ben reálértékben kb. 130 milliárd Ft-tal csökkent. Ez a restrikció 1996-ban tovább folytatódott, a reálbér újabb 184 milliárd forinttal csökkent. Az 1997. évi reálbér pedig 181 milliárd Ft-tal maradt el az 1994. évi szinttől. Az 1998. évi adatok még nem állnak a rendelkezésünkre, de a bérnövekedés miatt azt feltételeztük, hogy a bérek megközelítették az 1994. évi szintet, tehát újabb elvonással itt nem kell számolnunk. A munkavállalóktól ily módon elvont összeg tehát 1998. évi áron mintegy 1000 milliárd forintot tett ki (8. táblázat). Ezzel szemben, amint fentebb már kimutattuk, a költségvetés helyzete csak kis mértékben javult, ráadásul a vállalkozói szféra hivatalosan nyilvántartott eredménye is nagyságrendileg elmaradt a társadalomtól elvont összegtől.

8. táblázat

A vállalkozási szféra (társasági adóbevallást tevők összesen)
adózás előtti eredményének és személyi jellegű költségének alakulása
milliárd Ft

Forrás: KSH
*Az eredmény-elszámolás szerkezete 1997-től változott!
A bérmegtakarítás 1998. áron (ha 1998-ban 0) összesen 1052 milliárd Ft (4,87 millió USD, 216 Ft/USD árfolyamon számolva.

A külkereskedelmi mérleg romlása, a statisztikai számbavétel
torzító hatása

A külkereskedelem egyenlegének számításánál a vámstatisztikát (vámszabad területek nélkül) vettük alapul az alábbi okok miatt.

• Ez a módszer az EU-konform.
• Az 1994. évi bázist a vámstatisztika képezi. A vámszabad területekkel növelt forgalom nem összehasonlítható ezzel, mert 1994-ben ilyen statisztikai feldolgozás nem létezett.
• A magyar gazdaság szerves részét a vámstatisztikai külkereskedelmi forgalom képezi (az termeli ki az energiahordozók, gyógyszerek importját, ezt egyenlíti ki az élelmiszergazdasági szaldótöbblet stb.).
• Ágazati mélységben dolgoztuk fel a vámbelföld és az ipari vámszabad területek exportját, importját, valamint ezek egyenlegét (9a–c. táblázatok). Ebből is megállapítható, hogy az ipari vámszabad területek fajlagos importja magas, tevékenységük zömét csak néhány területen fejtik ki. Kapcsolatuk a magyar gazdasággal rendkívül csekély és esetleges. Mutatói bruttó jellegűek, vagyis magas importtartalmúak, ezért a termelési értékük is nagy volumenű, de alapjában csak látványos, azaz nem tartalmi.
• A vámszabad területeken gazdálkodó cégek sok területen rendkívül kedvezőtlen nemzetgazdasági sajátosságokat mutatnak:
  • – A vámszabad területen megtermelt hozzáadott értékhez viszonyítva (amelynek nagyobb része végül profitként kiáramlik az országból, ezért csak átmenetileg és formálisan növeli a GDP-t) a fizetett társasági adó hányada mindössze 0,5%, ezzel szemben az ország többi cégének ez a mutatója 2,6%.
  • – Az ugyanilyen mutatóval kifejezett adókedvezmény 10,1% a vámszabad területeken, miközben az ország többi cégénél 3,4%.
  • – Ezen felül ezek a külföldi cégek jelentős, nyilvánosságra nem hozott állami támogatásban részesültek.
  • – A vámszabad területek gazdálkodásában a személyi ráfordítások hányada 5,2%, ezzel szemben az ország többi cégénél ez a mutató 17,1%-ot tesz ki. Ismert, hogy a költségvetés és az államháztartás döntő része nem a társasági adóból származik, hanem a bért terhelő adókból és járulékokból, valamint ennek felhasználása során behajtott fogyasztási típusú adókból. Ezt vizsgálva, első körben a vámszabad területek fajlagos hozzájárulása az államháztartáshoz egy tizenötöde az ország többi gazdálkodásához (a vámterületéhez) viszonyítva.

• A fenti jellegű tőkebefektetések támogatása érdemben nem növeli a foglalkoztatottságot és a GDP-t, ugyanakkor óriási fajlagos terheket jelent. Az ebből eredő magas jövedelem rövid időn belül kiáramlik az országból. Ezzel szemben a bruttó nemzeti jövedelem (GNP) csak azt a jövedelemtöbbletet mutatja, ami felett az ország érdemben rendelkezik. A GDP és a GNP közötti különbözet lényege, hogy levonásra kerül a Magyarországon befektetett külföldi tőke jövedelme és hozzáadják a magyar tőke külföldi jövedelmét. 1998-ban kb. 10%-kal kisebb GNI várható, mint GDP. A GNP kidolgozásnak és alkalmazásának tényleges előnye a tisztánlátáson túl, hogy az EU-ba történő belépésünk után befizetésünket az EU-nak a GNI után kell fizetni, ami évi kb. 100 millió euróval kisebb összeget jelent.
• Az MNB tőkebefektetések jövedelmei kiáramlásának azon sora, amely nem adóssághoz kapcsolódik, vagyis a repatriálás 1997-hez viszonyítva 1998-ban megkétszereződött és megközelítette az egy milliárd USD-t. Ezért meg kell változtatni a tőkebefektetések támogatásának rendszerét, és a jövőben csak a fajlagosan magas munkaigényű, tartós foglalkoztatást biztosító befektetések támogathatók.

(A fentiek részletesebb elemzése a KSH Gazdaságelemzési és Informatikai Intézetének 1997/7. sz. tájékoztatójában található.)

9a. táblázat

Ágazatonkénti külkereskedelmi KIVITEL alakulása,
ezen belül ipari vámszabadterületek szerinti bontásban
millió USD

* 1998. I–XI. havi értékeiből a bázis időszakot levonva!

9b. táblázat

Ágazatonkénti külkereskedelmi BEHOZATAL alakulása,
ezen belül ipari vámszabadterületek szerinti bontásban
millió USD

* 1998 1-11. havi értékeiből a bázis időszakot levonva!

9c. táblázat

Ágazatonkénti külkereskedelmi EGYENLEG alakulása,
ezen belül ipari vámszabadterületek szerinti bontásban
millió USD

Amint fentebb kimutattuk, az államháztartási szférában 1995 és1998 között – az 1994. évhez viszonyítva és 1998. évi áron számolva – 6000 milliárd forint elvonására került sor. Amennyiben ennek az elvonásnak a teljes kedvező hatása a külkereskedelmi mérlegben jelentkezett volna, akkor 1998-ban 4,4 milliárd USD (950 milliárd Ft) többlet keletkezett volna. Azt is kimutattuk, hogy a vállalkozási szférára vonatkozó megszorító intézkedések 1995 és 1998 között – szintén az 1994. évhez viszonyítva és 1998. évi áron számolva – 1050 milliárd forint bérmegtakarítást eredményeztek. Ez a külkereskedelmi mérleget 1998-ban mintegy 4,5 milliárd USD-vel javította volna.

Mindezzel szemben a vámstatisztika (a vámszabad területek nélküli) 1998. évi előzetes adatai szerint 4,5 milliárd USD hiány jött létre! Bár az itt részletezett indokok miatt csak a vámstatisztikát szabadna figyelembe venni, megjegyezzük, hogy a külkereskedelmi mérleg még a vámszabad területekkel együtt is 2,7 milliárd USD összegű korrigálatlan hiányt mutat (lásd a 10. táblázatot!). Az energiaárak csökkenése és a keresztárfolyam változása miatt a tényleges hiány ennél nagyobb.

10. táblázat

Külkereskedelmi forgalom vámszabad területi
és vámstatisztika szerinti bontásban
millió USD

Forrás: Külkereskedelmi statisztika, 1998. évi előzetes adatok

A 10. táblázat kiértékelő alsó részében bemutattuk, hogy mekkora volt – hivatalos USD árfolyamon számolva – az elvonásoktól remélhető külkereskedelmi egyensúly-javulás, és a tényleges külkereskedelmi egyenleg.

A 11 táblázatban azt mutatjuk meg, hogy az utóbbi 5 évben miként alakult a magyar vámbelterület (ipari vámszabad területek nélküli) egyenlege USD-ban, DEM-ben és ECU-ben. Ezt azért volt szükséges elvégezni, mert jelentős keresztárfolyam-mozgások történtek, amelyek eltakarták a külkereskedelmi egyenleg valódi romlását. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az importált energiahordozók 1998. évi árzuhanása és volumenének növekedése további 500 millió USD "rejtett" egyenleg-romlást eredményezett. Ezek számításba vételével kimutatható, hogy a külkereskedelmi hiány az 1995 évi 2,5 milliárd USD-jéről 1998. 4,5 milliárd USD-re nőtt. A korrekciós tényezőket (az energia és anyagok importárainak átmeneti csökkenését, továbbá a keresztárfolyam hatását) figyelembe véve, ennek a hiánynak az összege valójában 6 milliárd USD körül mozog.

11. táblázat

A magyar vámbelterület egyenlegének alakulása
(ipari vámszabadterületek nélkül)

A 11. táblázatban az utolsó sorban korrekciót végeztünk, hogy összehasonlítható legyen az 1997. év adatával. A helyesbítést az energiaimportnál történt nagymértékű változás miatt kellett elvégezni. A változás két tényezőből adódik: egyrészt a nagy áresésből, másrészt a 40 PJ volumennövekedésből. Ezek összege együttesen több mint 500 millió dollárt tesz ki.

A másik tényező, amely ugyancsak jelentős hatású, az ún. keresztárfolyam-változás. Ennek az a lényege, hogy a magyar külkereskedelem nagyobb része az ECU árfolyamhoz kapcsolódó országokkal bonyolódik, a forgalmat mégis USD-ben mutatjuk ki. (Ez a hatás az euróban történő statisztikai számbavétel bevezetésével automatikusan nagyságrendileg kisebbé válik.) Ez a hatás 1997 és 1998 között 1,3%, ami csupán néhány száz millió dollárral rontja ténylegesen a külkereskedelmi egyenleget. Azonban 1995 és 1998 között ez a keresztárfolyam-változás 22,7% volt. Ezt a külkereskedelem deviza-összetételére vetítve milliárd USD nagyságrendű tovább egyenleg-romlást jelent, amit korrekt elemzés nem hagyhat figyelmen kívül még akkor sem, ha ez számunkra kellemetlen meglepetést jelent.

Itt külön kiemelendő a külkereskedelmi statisztikai rendszer EU-konformitásának kérdése. Magyarország statisztikai rendszerét minden területen az EU-hoz közelítette, kivéve a külkereskedelmet, ahol 1997. január 1-jétől az adatállomány kiegészült az ipari vámszabad területekkel. Ismert, hogy a Kormány az EU-tól derogációt kért az ipari vámszabad területek rendszerének fennmaradására a belépést követően is legalább egy évig.

Az általunk kimutatott keresztárfolyam-hatás sokak számára meglepetést okoz, azonban a magyar statisztikai rendszernek az USD-ről az euróra történő átállításakor ez egyébként is nyilvánvalóvá kell hogy váljon.

A fenti számok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a restriktív intézkedések a kezdeti időszakban is – az “előrehozott importot" leszámítva – alig gyakoroltak hatást a külkereskedelmi egyensúlyra. (A vámpótlék hatása ezeknél egy nagyságrenddel nagyobb volt.)

Az ipari vámszabad területek tevékenysége független a “Bokros csomagtól”, ezért is ettől elkülönítve kell vizsgálni a külkereskedelmi egyenleg alakulását.

Az ipari vámszabad területeknek a vámbelfölddel történő összevonása nem biztosítja a statisztikai átláthatóságot. A KOPINT-DATORG 1998/2. sz. konjunktúrajelentése megállapítja (137. oldal): "Fontos azonban hangsúlyozni, hogy mióta – 1997 elejétől – a külkereskedelmi statisztika a vámszabad területek forgalmát is tartalmazza, de nem terjed ki a vámszabad területek és a magyar vámterület közötti forgalomra, nincs több információnk arról, hogy a vámszabadterületi export mekkora hányada származik vámhatáron belülről, illetve az odaérkező áruk milyen mértékben kerülnek belföldre továbbfeldolgozásra vagy felhasználásra.” Megjegyezzük, hogy több irányból szerzett információk szerint ez a forgalom nagyságrendileg évi 100 millió USD lehet.

A folyamatok alakulása jobban érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a restriktív intézkedések legsúlyosabban a lakosság alsó tizedeit érintették (a statisztika a jövedelmek felhasználásának elemzésénél tíz részre osztja a fogyasztókat). Ugyanakkor az alsó tizedek döntően hazai termékeket fogyasztanak, a felső tizedeknél pedig már jelentősebb az importhányad. Mivel a restrikció elsősorban az alsó tizedeket érintette (pl. a családi pótlék és a nyugdíjak reálértékének csökkenése), a hazai termékek iránti belső fogyasztás mérséklődött. A gazdagabb rétegek jövedelme (főleg a vállalkozói szféráé) általában nőtt, ezért az import most már főleg a jövedelemkülönbségek növekedése miatt, de a vámpótlék eltörlése és a vámok leépítése következtében is tovább emelkedett.

A fizetési mérleg alakulása

A fizetési mérleg adataira több szempont miatt sem lehet hagyatkozni. Az óriási összegű vagyoneladás az állami, önkormányzati és magán szférától – főleg külföldi tulajdonosok javára – egyszeri devizabevételt biztosított. A KSH, az ÁPV Rt. és az önkormányzatok összesített adataiból 10 milliárd USD összegű ilyen jellegű bevétellel kell a fizetési mérleget korrigálni 1992-től napjainkig. Ez az összeg ugyanis valamilyen módon a fizetési mérleget javítja és ezzel az áruforgalmi sorok devizabevételeit felfelé torzítja. Az erre vonatkozó teljes adatokat sajnos a KSH még visszamenőleg sem dolgozta fel. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a KSH legalább két-három éves késéssel hozza nyilvánosságra az adatokat. Például értesüléseink szerint a dunántúli magánbirtokok jelentős részét is eladták a külföldieknek (a termőföldet többnyire törvényellenesen). Az ebből befolyt összegről (kb. 1 milliárd USD) az MNB-nek el kellene számolnia, mert ezen összeg nagy részét forinttá konvertálták. Az így keletkezett óriási devizaösszeg nagyrészt "elolvadt". Megjegyezzük, hogy a privatizáció zömének lefutásával ezek a bevételek megismételhetetlenek, így a devizamérlegből hiányzanak majd. Eddig viszont mindezt a bevételt is szándékosan a “Bokros csomagba” könyvelték el, hadd dagadjon annak "pozitív" hatása.

Az idegenforgalom nettó devizabevétele az utóbbi időben ugrásszerűen nőtt annak ellenére, hogy reálteljesítménye (a vendégnapok száma) alig változott. Emögött az a banki intézkedéssorozat áll, amely a deviza utáni reálkamatokat mérsékli és a forint utáni kamatokat “premizálja”, az állami költségvetés kamatterheit növelve (azaz ez is az adófizető állampolgárokat terheli). Ez az intézkedés természetesen a bolyongó külföldi, gyanús eredetű “forró” pénzeket is beszippantja, és ezzel átmenetileg látszólagos egyensúlyt teremt a fizetési mérlegben. (Ebből főleg a lakossági devizatartalékok reálösszegének csökkenése jelent ugyancsak átmeneti többlet bevételt, ami a későbbi évek devizabevételeinek relatív csökkenését eredményezi.)

A fizetési mérleg romlásának potenciális forrásai a következők:

A vámbelföldi külkereskedelmi mérleg hiányát – a fizetési mérleg más soraiban – nagymértékben mérséklik az olyan bizonytalan, főleg spekulációs jellegű deviza-beáramlások, amelyeket a reálértékben magas – évi kb. 6%-os –, forintban eszközölt reálkamattal csalogatnak be. A már tartósnak minősíthető nemzetközi pénzügyi válság következtében ezen magas reálkamat nagyobb mértékben nem mérsékelhető, mert a befektetők a vélt nagyobb kockázat ellenében extra mértékű kamathoz ragaszkodnak. Ennek realizálása céljából különféle módon mesterkélt válságokat produkálnak, ezt fejezi ki a Budapesti Tőzsde indexének ingadozása is. Az egyre nagyobb összegű magyarországi tőkebefektetések repatriálása (a túlzott és viszonzatlan kedvezmények következtében a nyílt és a rejtett profit összegével növelve) is külön problémát jelent. Intő jel, hogy 1998-ban 1997-hez viszonyítva a tőkejövedelmek kiáramlása megkétszereződött.

A Magyarországra áramló működőtőke-befektetések relatív és abszolút szintje a piacosodó országokhoz viszonyítva a legmagasabb (ld. a 46. táblázatot!). Ebből valószínűsíthető, hogy a befektetésék dinamikája a jövőben mérséklődik.

A pénzügyi politika koncepcionális tévedése, hogy nem számolt azzal, hogy a különféle alapok (pl. a magánnyugdíj-alapok) számára előírt magyar államkötvény-vásárlási kötelezettség nemzetközileg nem konform, ezért csak átmenetileg tartható fenn. Ennek következtében ezen alapok pénzeszközei külföldre vándorolhatnak, bizonytalan a visszatérésük, ezért a megtakarítások biztonsága nagy mértékben romlik. Amennyiben ezeket magasabb belföldi forint-kamatokkal itthon akarják tartani, akkor ezek növekvő és óriásira duzzadó tömege miatt a költségvetés és az ország pénzügyi egyensúlya megbomlik. Ezt bárki könnyen kiszámíthatja a magánnyugdíj-alapok éves prognosztizált forrásképzéséből. A veszélyt tovább növeli az, hogy ezek valós képzési összege a tervezettet nagy mértékben maghaladta.

A gazdasági egyensúly kizárólag pénzügyi jellegű szemléletét és kezelését a tartóssá vált nemzetközi pénzügyi válság nemcsak kockázatosabbá, hanem fenntarthatatlanná is teszi. Ezért az elavult, kizárólag pénzügyi szemléletű gazdaságpolitikát fel kell váltani a számunkra előnyös gazdaságpolitikára.

Mindezek kivédése csak reálgazdasági alapon történő gazdaságpolitikával lehetséges, amit a jelen tanulmány is elő kíván segíteni.

Foglalkoztatottság

A Bokros-csomag következtében a lakosság életszínvonala nem csak a reálbér csökkenése miatt zuhant, hanem a foglalkoztatottak számának mérséklődése miatt is. A KSH adatai szerint 1995-ben 155 ezer munkahely szűnt meg, 1996-ban további 100 ezer, 1997-ben pedig újabb közel 100 ezer. Ez csak 1996-ig 1996. évi áron számolva az államháztartás hiányát évi 103 milliárd Ft-tal növelte, mivel

• – kiesett 44 milliárd Ft társadalombiztosítási és egyéb járulék,
• – elmaradt 20 milliárd Ft szja bevétel0
• – a munkanélküli és szociális segélyek kifizetésének összege 39 milliárd Ft-tal nőtt.

Az említett 255 000 munkahely elvesztése a munkanélküliek kínszenvedésén felül forintban kifejezve is hatalmas nemzetgazdasági veszteséget jelent.

• – Hozzávetőleges számításaink szerint a munkaerő “értékét” az éves bruttó bér 10-szeresében határozhatjuk meg. Ez azt jelenti, hogy egy fő “értéke” 5,5 millió Ft, vagyis a 255 000 “kidobott” magyar állampolgár felhalmozott tapasztalata és tudása kb. 1400 milliárd Ft-ot ér. Munkanélküliségük első évében ezen érték 30%-a, a második évében 20%-a, harmadik évében 10%-a vész el (a gyorsított “amortizációs" analógia szerint).
• – Közismert, hogy 1989 óta 1996 végéig Magyarországon kb. 1,1 millió munkahely szűnt meg (ld. az 1. ábrát!). Ez azt jelenti, hogy több mint 30%-kal nőtt az egy foglalkoztatottra jutó társadalmi költség. Ezt továbbra is így hagyni több mint felelőtlenség, hiszen Magyarország legfontosabb értéke, kincse a viszonylag jól képzett, szorgalmas és nagy teljesítményre képes munkaerő, amely ráadásul relatív olcsósága következtében legversenyképesebb erőforrásunk is.

1. ábra

Az aktív dolgozók számának alakulása
1988 és 1997 között

Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1997

1997-ben az alulfoglalkoztatottság olyan mértéket ért el, hogy már ettől önmagában is relatíve lefékeződött a munkahelyek megszűnése. Ennek ellenére az előző év azonos időszakához viszonyítva további közel 100 ezer munkahely szűnt meg. Így tehát a foglalkoztatottság további csökkenésének megállítása, majd növelése még időszerűbb feladattá vált. 1998-ban a foglalkoztatottság érdemben nem nőtt, a néhány ezer fős átmeneti növekedés a statisztikai megfigyelés hibahatárán belül van. A foglalkoztatottság megfigyelésének módszere pedig vitatható, mivel foglalkoztatottnak minősül az is aki “a megfigyelt héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett”. Ezt torzítja tovább az is, hogy kb. 50 ezer külföldi állampolgár (főleg vállalkozó) nyilvántartása nem megoldott, sőt azok kiugróan magas jövedelme számos újabb kérdést vet fel (pl. az átlagbérek kimutatása terén).

A hivatalos magyar értékelések szándékosan összemossák a foglalkoztatási arányt a munkanélküliségi rátával. Ennek tisztázása, valamint a probléma tényleges nagyságának szemléltetése céljából a 12. táblázatban bemutatjuk, a foglalkoztatottság és munkanélküliség helyzetét Magyarországon és a világ iparilag legfejlettebb régióiban 1997-ben.

12. táblázat

A foglalkoztatottak aránya és a munkanélküliségi ráta
egyes térségekben

Forrás: A magyar adatok a KSH 1997. évi évkönyve,
az EU. USA, Japán adatai az Employment Rates Report 1998, Commission of the European Communities alapján.

A 12. táblázatból is megállapítható, hogy bár Magyarországon a hivatalos statisztikai adatok szerint munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mint az EU-ban, de a foglalkoztatottak arányát tekintve, a helyzet összességében jóval kedvezőtlenebb. (Sokszor olyan reménytelen az elhelyezkedés esélye, hogy még a nyilvántartást is feleslegesnek tartják.) Ennek az a magyarázata, hogy Magyarországon nagy mértékben nőtt az ún. latens munkanélküliek száma és aránya, amit a statisztikák nem tartanak nyilván. Megjegyzendő, hogy egyes hivatalos magyar szervek (pl. a PM jelentései) azzal dicsekedtek, hogy a munkanélküliség terén mutatóink jobbak, mint az EU-ban!

Az EU országaiban tudatos és összehangolt politikát indítottak a foglalkoztatottság bővítésére és a munkanélküliség visszaszorítása érdekében. Ennek szemléltetésére mellékeljük az EU 1999. évi foglalkoztatási irányelveit (lásd az 1. mellékletet!). Célszerű lenne megfelelő magyar intézkedésekkel érdemben csatlakozni ehhez. Ez elősegítené belépésünket. Ellenkező esetben csatlakozásunk érdemi akadálya lehet az alacsony foglalkoztatási szint, mivel a többi tagországban a nem foglalkoztatott magyaroktól féltik majdan saját munkahelyeiket.

Ennek az lehet a belső következménye is, hogy – mivel a magyar gazdaság nyitott, és a vámleépítések miatt még nyitottabbá vált – az EU munkahelyek növekedése az áruimporton keresztül további nyomást gyakorolhat a magyar munkahelyek megszüntetésére, illetve az alacsony bér miatt csak a primitív bérmunka marad az egyetlen lehetőségünk, ez pedig tovább csökkentené a jövedelmezőségi szintet is. Ez a káros folyamat csak akkor hárítható el, ha Magyarországon az EU-nál erőteljesebb és hatékonyabb foglakoztatás-növelési programot tudunk megvalósítani. A foglalkoztatási programon belül külön ki kell emelni a K+F témákat, amelynek társadalmi hatékonysága, és ún. pozitív multiplikátor-hatása miatt a magyar gazdaság dinamizálásának motorja kell, hogy legyen.

A foglalkoztatás napjaink egyik fő gazdaságpolitikai kérdésévé vált még azokban az országokban is, ahol a hozzánk viszonyított gazdasági aktivitási szint viszonylag magas.

Magyarország foglalkoztatottsági szintjének elmaradási több problémát okoz:

• A kb. tizedakkora kereset mellett az alacsony foglalkoztatottsági szint a családok jövedelmét rendkívül alacsony szintre csökkenti.
• A tizedakkora bérszint nyújtotta komparatív előnyünk kevésbé érvényesül.
• A tartós munkanélküliség miatt a munkaerő egy része tönkremegy (képességei romlanak, tudása elavul, lelkileg károsodik stb.).
• A munkaerő egy része kivonul a munkaerőpiacról, ami statisztikailag kedvezően mutatja be a helyzetet (azaz torzan mutatja be a valóságot), mert Magyarországon a munkanélküliségi szint látszólag az EU-beli mérték alá csökken.
• Az alacsony foglalkoztatottsági szint az EU-csatlakozásunk egyik legfőbb akadályává válhat.

Oktatás

Összegezve: az EU országokat jellemző foglalkoztatási problémák miatt, valamint foglalkoztatás növelésére tett intézkedéseikből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy amennyiben Magyarország nem tud rövid időn belül jelentős számú (több százezer) új munkahelyet teremteni, úgy az komoly és valós akadálya lehet az EU-hoz történő csatlakozásunknak.

A foglalkoztatás és az oktatás közötti kapcsolat egyre szorosabb, mivel az információs társadalom gyorsuló mértékben követeli meg a magasan képzett alkalmazottakat. Így például Kanadában évente átlagosan 3,1%-kal, Japánban 2%-kal, Németországban 2,5%-kal bővül a magasan képzettek foglalkoztatása. A részletesebb elemzések alapján megállapítható, hogy azok az iparágak, melyek többet fektetnek be kutatásba és gyorsak az innováció alkalmazásában, általában nagyobb humán tőkére tesznek szert, és a tudás, az innovációs eredmények felhasználása a gazdasági teljesítmény, a versenyképesség javulásához vezet. A magas szellemi tartalmú termékek a világpiacon állandóan felértékelődnek, a nyersanyagok viszont leértékelődnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iparilag fejlett világban kialakult trend tanulságul szolgál a kevésbé fejlett országok oktatáspolitikája és foglalkoztatáspolitikája kialakításához (ld. a 13. táblázatot!).

13. táblázat

A magasan képzett és az alacsonyan képzett alkalmazottak
foglalkoztatás-bővülése
(éves átlagos növekedés százaléka)

Forrás: OECD (STI/EAS Divízió). Idézi: OMFB–MTA Világgazdasági Kutató Intézet
¹ A magasan képzett kategória a következőket foglalja magába:
ISCO-88 I. csoport – törvényhozók, főmunkatárs, menedzser
ISCO-88 II. csoport – szakképzett alkalmazottak
ISCO-88 III. csoport – technikusok, tanárok.
² Németország esetében az ISCO-88 I csoport nem tartalmazza a menedzsereket, míg az ISCO-88 III. csoport nem tartalmazza a tanárokat, így a magasan képzettek száma és aránya alábecsült.

A magyar foglalkoztatáspolitika egyik legsúlyosabb bűne, hogy elsősorban pénzügyi szemléletű volt, nem szelektált, és ezért a húzó ágazatokban, például az oktatásban is radikálisan csökkentette a munkahelyek számát. Magyarországon 1994-ben 336,8 ezer főt alkalmaztak oktatásban, és ez a szám 1998 szeptemberéig 225,2 ezer főre mérséklődött, vagyis több mint 113 ezer fővel, azaz egyharmadával csökkent. A “Bokros-csomag” azzal is súlyosbította bűnét, hogy a reálbér-csökkenés ezen a területen volt a legnagyobb mértékű, tehát ezzel ráadásként további minőségi romlást is előidézett. Tehát a barbárosítás folyamata (amit egyesek a pénzügyi szemléletnek az oktatásban való érvényesítésének tekintenek) felgyorsult. Közben más, előrelátóbb országok egyik legversenyképesebb ágazattá fejlesztik az oktatást, mint a jövő évtized legjobban jövedelmező üzletágát. Például a Kanadában kiemelten kezelt oktatás csak 1995-ben 21 ezer új munkahelyet hozott létre. Angliában és Franciaországban is bővül az oktatás és a képzés. Az Egyesült Államok 1995-ben 7 milliárd USD értékben exportált oktatási és képzési szolgáltatásokat (Világgazdaság, 1999. február 18.).

Feketegazdaság

A kedvezőtlen folyamatokat tovább erősítette, hogy az ún. “államháztartási reform" jegyében – mely azonban nem emelkedett jogilag legitim szintre, mivel azt sem az érdekegyeztető fórumok, sem az országgyűlés nem fogadta el – egyre több olyan társadalmi ellátásért kell fizetni, amelyet legtöbben egész életükön át különféle módokon már régen kifizettek és ezzel párhuzamosan ráadásul a támogatások is jelentősen csökkentek. Az előzőek összességükben az eddigi statisztikákban ki nem mutatott életminőség-romlást idéztek és idéznek elő. Az említett “lakossági” megtakarítások tehát nagyrészt nem a törvénytisztelő állampolgárok pénzét jelentik, hanem a szürke és fekete gazdaság további, társadalmilag illegális gazdagodását.

A gazdaság 1994-ben megindult növekedése egészen 1997-ig megállt, a beruházások visszaestek. (A bevásárlóközpontok által eszközölt befektetéseket nem célszerű a gazdasági fejlődés részeként tekintetni, mivel ezek túlnyomó többsége nemzetgazdasági szempontból felesleges és káros, a hazai kiskereskedők vagyonának tönkretevését jelentik a környezetszennyezés jelentős növelése mellett. Ld. még a 8. mellékletet!) Az ipari termelés – az energiatermelő ágazatok nélkül számítva – átmenetileg mérséklődött. Ezek a folyamatok első időben önmagukban kitették a külső fizetési mérleg javulásának nagyobb részét. Ezért a restrikciós intézkedések nagyobb része nemzetgazdasági szempontból indokolatlan volt, az óriási összegű jövedelem-átcsoportosítás elsősorban a fekete gazdaság és a külföldi pénzmosók jövedelmeit gyarapította. A "Bokros csomag"-nak a magyar nemzetgazdaság egészére kiható káros hatásait az is tükrözi, hogy külkereskedelmünk 1993-ban és 1994-ben kialakult évi több mint 2%-os cserearány-javulása 1995-re 1%-ra olvadt, 1996-ban pedig további 2 százalékponttal romlott (a vámstatisztika adatbázisán számolva).