a

Már közhelynek számít, hogy egy ország jövőjét a “kiművelt emberfők sokasága”, vagyis az oktatás, a művelődés színvonala határozza meg. A kiugró gazdasági teljesítményeket elérő országok szinte kivétel nélkül rendkívül sok figyelmet és pénzt fordítottak az oktatás színvonalának minél magasabbra emelésére.

Bill Clinton amerikai elnök megválasztása után négy fő elemre alapozta az Egyesült Államok versenyképesség-javító stratégiáját, amelyek közül az egyiket így fogalmazta meg: “A legfontosabb tőkebefektetési cél maga az amerikai nép, a lakosság jobb képzése mindenek felett."

Magyarországon viszont az elmúlt években jelentősen romlott a közoktatás és a közművelődés színvonala.

"Az iskolaérett gyerekek 1–1,5 százaléka be sem kerül az alapfokú oktatásba, 6–8 százalékuk nem végzi el az általános iskolát, és 25-30 százalékuk az írás és olvasás alapfokú tudásának hiányossága miatt bukik ki a szakmunkásképzőből. A nyolcadik osztályosok 30 százalékának súlyos gondjai vannak az olvasással. A 9–18 év közötti generáció olvasásértése – az olvasáskutatók adatai szerint – 20 százalékkal romlott az elmúlt öt évben. Minden korosztályból évente gyarapszik tehát Magyarországon a modern kori analfabéták már több százezres tábora. Pontos felmérések (pénzhiány miatt) évek óta nem készülnek..." – írta a Kiáltás című lap 1997/24. száma.

Ezek a tények feltehetően szorosan összefüggenek azzal is, hogy az említett időszak alatt a pedagógusok, a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók élet- és munkakörülményei romlottak a leginkább az összes szakmacsoport közül. A 10. ábra azt mutatja, hogy miként alakultak az oktatásra fordított kiadások 1992 és 1997 között a GDP-hez viszonyítva. (Mivel ezalatt a GDP is csökkent, a valóságos helyzet még az ábrán mutatottnál is lényegesen rosszabb.)

A közművelődési intézmények, a közgyűjtemények a kulturális alapellátás szerves részei. A kulturális alaptörvény (1997. évi CXL. törvény) kötelező állami és önkormányzati feladatként határozza meg ezek működtetését. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az önkormányzatoknak nincs pénzük a kötelező feladatok teljes körű ellátására, ezért – különösen 1999-ben – szinte frontális támadás indult az intézmények és a bennük foglalkoztatott kis létszámú, alacsony fizetésű kultúra közvetítő szakemberek és segítőik ellen. Ezt a helyzetet gyökeresen kell megváltoztatni! Ennek érdekében jelentős mértékben szükséges növelni az állami normatív költségvetési hozzájárulás arányát, a jelenlegi 60%-ról 80%-ra. Az e területre fordított állami költségvetési kiadási többlet sokszorosan térül meg a helyi társadalmak önkormányzati intézményeinek, civil szerveződéseinek, a mindennapi élet kultúrájának fejlődésével, ami nagyobb tudású, innovatív, a változásokhoz nem csak alkalmazkodni, de azokat meghatározni is képes polgárokat nevel a magyar társadalom javára.

A kultúrára, oktatásra a társadalombiztosítási járulék csökkentésével felszabaduló összeg visszahagyásával, illetve a költségvetés egyéb területein felszabaduló összegekkel lehet többletforrásokat teremteni. Ezen intézkedés részeként célszerű végrehajtani a közalkalmazottak béreinek a háromelemes bérrendszer bevezetését jelentő egységes és együttes emelését reálértékben legalább 5%-kal. Ez része annak a folyamatnak, amelyben az árak és a bérek egyaránt közelítenének az EU-átlag szintjéhez.

A fent elmondottakat érvényesnek tartjuk az egészségügyre is. Egészséges társadalmat – és gazdaságot – csak egészséges emberekkel lehet építeni. A magyar lakosság egészségi állapota viszont a fejlett és közepesen fejlett országok között a legrosszabbak közé tartozik (ld. a 11. ábrát!). Ráadásul a helyzet az elmúlt években több területen jelentősen romlott (ld. a 12. és 13. ábrát!). Ugyanakkor – a Magyar Orvosi Kamara adatai szerint – az egészségügyi szolgáltatásokra fordított összeg 1990 és 1997 között reálértékben a felére csökkent.

Az egészségügyön belül különösen fontosnak tartjuk a megelőzést, amire jelenleg túlságosan kevés figyelem és szinte elenyésző pénz jut. Pedig sokkal könnyebb és olcsóbb megelőzni, elkerülni a betegségeket, mint meggyógyítani a megbetegedett, munkaképtelen embereket.

Megjegyzés:
1.) Az országos adatok is hasonlóan kedvezőtlenül alakultak.
2.) Már az 1990. évi értékek is rendkívül magasnak számítottak a korábbi évekhez viszonyítva.

Ma már az is közhelynek számít, hogy társadalmunk fejlődése alapvetően függ a tudományos kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenységektől. Ennek ellenére a hazai K+F ráfordítások reálértékben 64%-kal csökkentek 1990 és 1996 között (ld. 14. ábrát!). Jelenleg az egy főre jutó K+F ráfordítás alig haladja meg a fejlett ipari országok átlagának egytizedét. A K+F-re fordított állami hozzájárulás csökkentése azért is értelmetlen, mert ebből nem származik jelentősebb megtakarítása az államháztartásnak.

Az 1998. és 1999. évi központi költségvetésből finanszírozott K+F kiadásokat a 53. táblázatban mutatjuk be. Ebből is megállapítható, hogy az 1999. évi szint az 1998. évi reálérték megtartását jelenti. Sőt a központi forrásból finanszírozott K+F aránya a költségvetés kiadási főösszegéhez viszonyítva csökkent – az 1998. évi 1,33%-ról 1,22%-ra. Ezen sürgősen változtatni kell.

A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról,
valamint az 1998. évi és 1999. évi költségvetéséről szóló törvényben szereplő
K+F jellegű támogatások és kiadások

Kiemelt előirányzat neve	*Az 1997. évi előirányzat teljesítése*			1998	1999
KIADÁSOK	rendes	rendkívüli	összesen	várható	tv. jav*
X. Miniszterelnökség
Balatoni kutatások támogatása		110,7	110,7	125,0	110,0
XI. Belügyminisztérium
OTSH Sporttudomány	7,5		7,5	8,0
XII. Földművelésügyi minisztérium
Agrárkutató intézetek
Működési költségvetés	3158,1		3158,1	2253,6	2890,6
Felhalmozási kiadások		406,6	406,6	207,0	257,0
Agrárkutatási feladatok támogatása	198,2		198,2	450,0	490,0
Balatoni kutatások támogatása	5,9		5,9	0,0	0,0
Földművelésügyi min. összesen	3362,2	406,6	3768,8	2910,6	3637,6
XV. Gazdasági Minisztérium
OMFB Hivatala
Működési költségvetés	2000,3		2000,3	1347,4	1458,2
Felhalmozási kiadások		330,6	330,6	77,7	69,1
Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár
Működési költségvetés	675,9		675,9	862,4	869,2
Felhalmozási kiadások		69,1	69,1	52,1	64,1
EU SAVE II					83,0
EU-FP 5 Keretprogram	0,0	0,0	0,0	0,0	2000,0
Műszaki fejl. alapprogram célelőirányzat	6548,9	3267,0	9815,9	6400,0	7294,6
Gazdasági Min. összesen	9225,1	3666,7	12891,8	8739,6	11838,2
XVII. KHVM
Magyar Űrkutatási Iroda	78,2	0,6	78,8	661,1	83,7
XIX. Szociális és családügyi Minisztérium (volt MüM)
Munkaügyi Kutatóintézet	44,7	3,9	48,6	54,6	76,7
XX. Oktatási Minisztérium
Kutató és szolgáltató intézetek
Működési költségvetés	2415,9	12,4	2428,3	3610,3	3051,9
Felhalmozási kiadások		189,7	189,7	113,8	106,3
Felsőoktatási kutatási előirányzat	498,2		498,2	780,0	1200,0
Oktatási Minisztérium összes	2914,1	202,1	3116,2	4504,1	4358,2
XXI. Egészségügyi Minisztérium
Ágazati kutatásfejlesztés					500,0
Egészségügyi Minisztérium összesen					500,0
XXXI. KSH
Népességtudományi Kutató Intézet			39,5	27,0	49,3
XXXIII. Magyar Tudományos Akadémia
MTA Titkárság	398,0	13,5	411,5	494,2	464,6
MTA Doktori Tanács Titkárság	890,3		890,3	1420,8	1296,7
MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia	10,2	0,3	10,5	10,4	10,3
MTA Könyvtára	222,9	48,2	271,1	254,3	300,2
MTA Matem. és Természettud. Kut. Int.	6213,7	551,8	6765,5	7346,9	5722,4
MTA Élettud. kutató intézetek	2608,9	265,9	2874,8	3567,5	2725,8
MTA Társadalomtud. Kut.int.	1999,1	81,7	2080,8	2329,2	1844,4
MTA Területi akadémiai központok	87,5	16,7	104,2	101,9	98,9
MTA Kutatást kiszolgáló szervek	673,6	222,6	896,2	1056,9	462,7
MTA Támogatott kutatóhelyek irodái	780,4	29,9	810,3	1075,1	831,0
MTA Egyéb intézményei	237,5	52,7	290,2	314,3	247,2
OTKA Iroda	2031,1	40,2	2071,3	319,8	172,8
Fejezeti kezelésű előirányzatok
Egyéb működési célú támogatások	361,7	608,2	969,9	843,9	933,2
Tudós társaságok támogatása	13,6		13,6	13,6	13,6
Tudományos könyv-, folyóirat-kiadás		87,3	87,3	107,1	108,6
Fejezeti általános tartalék		2,0	2,0	25,0	39,2
Határon túli magyar tudomány tám.					50,0
Országos Tud. Kut. Alapprogramok				2224,0	2652,7
Lebontásra nem kerülő bev. kiadásai					3988,1
Akadémiai Kutatási Pályázatok Forr.	103,8		103,8	166,3	166,3
MTA összesen	16632,3	2021,0	18653,3	21671,2	22128,7
*Végösszesen*	*32264,1*	*6411,6*	*38715,2*	*38701,2*	*42782,4*
Központi költségvetés kiadási főösszege			2703051,3	2902987,0	3510634,1
Központi K+F összege az állami költségvetés kiadási főösszegének %-ában			1,43%	1,33%	1,22%

A Kormány a T/325. számú törvényjavaslatot az 1999. évi költségvetésre novemberben nyújtotta be az Országgyűlésnek, amely az 1998. évi előzetes várható számokról is tájékoztat.

A Magyar Tudományos Akadémia kiadásai 1998-ban összesen 19,4 milliárd forintot tettek ki, ami a központi költségvetés kiadásainak 0,7 százalékánál is kevesebb. Ezen belül az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) mindössze 2,5 milliárd forinttal részesedtek, ami a központi költségvetésnek nem érte el az egy ezrelékét sem. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében javasolunk a Magyar Tudományos Akadémia keretében, illetve annak támogatásával (pl. OTKA) folyó kutatásokhoz legalább 5 milliárd Ft többletforrást a központi költségvetésből.

A családi pótlék reálértéke 1994 óta a felére csökkent. Tekintettel a gyermekes családok helyzetére és a népesedéspolitikai célkitűzésekre a családi pótlék 1994. évi reálértékének helyreállítását különösen sürgetőnek tartjuk. Tekintettel a szükséges összeg nagyságára ez az intézkedés csak fokozatosan valósítható meg, azonban ezt mielőbb meg kell kezdeni.

A társadalom minden tagjának joga van a létbiztonságra. Ezért szükségesnek tartjuk a nyugdíjak reálértékének megőrzését és lehetőség szerinti emelését, valamint az esélyegyenlőség javítását, különös tekintettel a hátrányos helyzetű társadalmi rétegekre, az egészségkárosodott és fogyatékos emberekre.

Egyetértünk azzal, hogy a költségvetésben kiemelt prioritást kap a közbiztonság javítása. Ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a rendőrség működési feltételeinek javítása – bár kétség kívül szükséges – nem elegendő e cél erősítéséhez. Véleményünk szerint a jelen anyagban megfogalmazott egyéb javaslatok is hozzájárulhatnak a közbiztonság javulásához, hiszen például a nemzetközi tapasztalatok szerint ebbe az irányba hat a jobb környezet megteremtése vagy a civil szervezetek, helyi lakossági csoportok erősödése. (A Magyar Közlekedési Klub 1997-ben, a Levegő Munkacsoport 1998-ban készített tanulmányt Budapest közbiztonságáról. Megállapításaik nagy része nem csak a fővárosra alkalmazható, így elolvasásukat ajánljuk a téma iránt érdeklődőknek.)

Saját érdekünk, de az Európai Unió követelménye is, az elmaradott térségek felzárkóztatását. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy az ezekben a térségekben élő embereket képessé tegyük ennek a feladatnak a megoldására. Megjegyezzük, hogy az általunk javasolt költségvetési módosítások egy része már eleve segíti az elmaradottabb térségek felzárkóztatását (a vasúti refakció alkalmazása, a munkabéren lévő terhek csökkentése stb.).

Javasoljuk, hogy az üzemanyag-turizmus korlátozásából származó állami többletbevételeket teljes egészében az érintett határmenti térségek fejlesztésére fordítsák, elsősorban oktatási, kulturális téren, valamint környezetbarát beruházásokkal (pl. energiahatékonyság javítása).

Elvben üdvözölni lehetne a Kormánynak azt a törekvését, hogy segítse az új lakások építését (az áfa bizonyos határokon belüli ellentételezésének lehetőségét most ismét törvénybe iktatták, a jelzálogon alapuló lakásépítési hitelezés gyakorlatának kidolgozása pedig már folyamatban van). Mégis megkérdőjelezendő ennek a törekvésnek az ésszerűsége. Óriásiak ugyanis az elmaradások a lakásfelújításban. Például csak Budapesten 800–1000 milliárd forintra becsülik azt az összeget, amely a jelenlegi lakásállomány felújításához, korszerűsítéshez ténylegesen szükséges. Egész kerületek lakásállománya romlott le az elmúlt évtizedekben, és ez a leromlás egyre gyorsul. Márpedig minél később történik meg a felújítás, annál többe fog kerülni. A lakásfelújításokat súlyosan gátolja, hogy e tevékenységhez nem jár áfa-ellentételezés, rendkívül nehéz támogatáshoz vagy kedvező hitelhez jutni, és hogy lakáseladás esetén a személyi jövedelemadóról szóló törvény csak az új lakás megvételét és építését kedvezményezi, a lakásfelújítást nem.

Alapvető közgazdasági elv, hogy a meglévő vagyon felújítása és hatékony működtetése általában sokkal kifizetődőbb, mint egy új beruházás megvalósítása. Megengedhetetlen, hogy újat építünk, miközben a jelenlegi nemzeti vagyonunk rohamosan pusztul. Másrészt ez a helyzet oda is vezet, hogy új (zöld)területeket foglalnak el lakásépítésre, miközben a már kialakult lakóterületek lakossága folyamatosan csökken. Az lakások felújítása kevesebb nyersanyagot és több munkaerőt igényel, mint az újak építése. A hazai lakásállomány állapotát figyelembe véve, egy már meglévő lakás korszerűsítése, felújítása harmad- vagy negyedannyiba kerül, mint egy hasonló színvonalú új lakás megépítése. Tehát a gazdasági, a környezetvédelmi és a foglalkoztatáspolitikai szempontok egyaránt amellett szólnak hogy a lakásépítések helyett inkább a lakásfelújításokat kellene támogatni többek között

A Magyar Országgyűlés 1997. szeptember 17-én egyhangúan fogadta el a Nemzeti Környezetvédelmi Programot (NKP). Ennek gyakorlati megvalósítása sürgető feladat. Az NKP-ban vázolt célok véleményünk szerint elsősorban a környezetvédelmi adóreformmal és a környezetszennyező tevékenységek közpénzből történő támogatásának megszüntetésével érhető el. Fontosnak tartjuk a jogszabályok korszerűsítését és a környezetvédelemmel kapcsolatos közfeladatok (hatósági munka, tudatformálás stb.) színvonalának emelését, ami szintén nem képzelhető el az állam pénzügyi hozzájárulása nélkül. Kevésbé tartjuk hatékonynak a gazdasági élet egyes szereplőinek nyújtott közvetlen (nem normatív módon történő) állami támogatásokat, azonban tudomásul vesszük, hogy a jelenlegi feltételek mellett esetenként ezekre is szükség van a környezet állapotának javítása érdekében.

A környezet és az egészség védelmét elősegítő közvetlen állami hozzájárulásokat nagyrészt a Környezetvédelmi Minisztérium költségvetési fejezetében lévő Környezetvédelmi alap célfeladat című fejezeti kezelésű előirányzaton, valamint az egyéb előirányzatokon és elkülönített állami alapokon keresztül szükséges biztosítani az elosztási gyakorlat hatékony tárcaszintű összehangolásával, valamint az EU-tól kapható támogatások kihasználásával. Ennek érdekében javasoltuk a Központi Környezetvédelmi Alap zárolt 18 milliárd forintjából 5 milliárd Ft felszabadítását 1999-ben. Ezen a területen az alábbi pontokban megjelölt célokra javasoljuk fordítani a rendelkezésre álló összegeket.

Fontosnak tartanánk azt is, hogy a közmunkákra fordított összeg jelentős részét a környezet védelmét szolgáló feladatokra használják fel (pl. a csatornahálózat fejlesztésére). Ehhez megfelelő tájékoztatást és ösztönzést kell nyújtani az önkormányzatok részére.

A tudatformáláson belül különösen fontosnak tartjuk az egészséges és takarékos életmód egyéni és családi kialakítási lehetőségeinek megismertetését, ösztönzését rendszeres társadalmi célú reklámokon, ill. médiaműsorokon keresztül, továbbá az oktatási és művelődési intézmények programjába történő beépítéssel.

A gazdasági reklámtevékenység bevételei a rendszerváltás óta rendkívül gyorsan emelkedtek, és 1998-ban már meghaladják a 100 milliárd forintot. Ezeknek a reklámoknak a jelentős része súlyosan környezetszennyező és egészségkárosító tevékenységeket propagál (dohányzás, alkoholfogyasztás, autózás stb.). Ezzel szemben a környezettudatos, az egészséget óvó és javító életmódra nevelő reklámokra, felvilágosításra fordított összegek elenyészőek. Ez a helyzet tetemes károkat okoz a magyar társadalomnak, így elengedhetetlennek tartjuk a mielőbbi gyökeres változtatást.

Kiemelt támogatásban kell részesíteni a társadalmi célú kommunikációt (TCK) és ezen belül, a társadalmi célú reklámokat (TCR), amelyek a humán értékrendet helyezik a középpontba, emelik a lakosság kulturális színvonalát, elősegítik az egészséges életmódot, a sportot, útmutatást adnak a színvonalas szórakozáshoz, és javítják a lakosság – jelenleg sajnos rendkívül alacsony – környezettudatosságát.

Külföldi példák sora bizonyítja, hogy azokban az országokban, ahol kedvező feltételeket biztosítottak a TCK, ill. TCR számára, ott e tevékenységeknek köszönhetően

Erre a célra Nemzeti Kulturális Alapprogram többletbevételeiből 17 milliárd Ft-ot irányoznánk elő. Ennek megvalósítása érdekében ki kellene egészíteni a Nemzeti Kulturális Alapprogram pénzeszközeinek felhasználási lehetőségeit az alábbi ponttal:

"a fogyasztói és környezeti kultúra javítását szolgáló felvilágosító tevékenység."

Ez a módosítás hozzájárulna a demokrácia kiteljesedéséhez, a civil társadalomnak az ország fejlődéséhez nélkülözhetetlen megerősödéséhez.

Ebben a munkában kiemelkedő szerepet játszhat a civil szféra, a társadalmi szervezetek, amelyeknek a munkáját különösen javasoljuk támogatni.

Az 1997. és 1998. évi energiaár-emeléseket tisztességes kompenzációval kellett volna megvalósítani. Ezért támogatjuk az Energetikai Érdekképviseleti Tanács javaslatát a szociális ellentételezésre. Kompenzációban kell részesíteni a lakosságot és a közintézményeket. A pénzbeli kompenzáció elengedhetetlen környezetvédelmi és energiatakarékossági szempontból is, hiszen kizárólag ilyen módon növelhetők az energiát terhelő adók (ellenkező esetben növekednének a szociális feszültségek, és az adóemelés valószínűleg megbukna a társadalmi ellenálláson).

A kompenzáció célkeretében belül viszont törekedni kell arra, hogy minél nagyobb legyen az energiaracionalizálási rész. A kompenzáció egyre nagyobb része azért kerüljön folyósításra az energiaracionalizáláson keresztül, mert csak ez a módszer biztosítja azt, hogy a kompenzációt belátható időn belül le lehessen építeni, és egyidejűleg a gazdaság szerkezete javuljon, és nagyszámú új munkahely keletkezzen. Az energiaracionalizálás a kompenzáción túlmenően alkalmas arra, hogy fokozza a magyar gazdaság hatékonyságát, és ezzel növelje esélyeit az EU-hoz történő felzárkózásra. Itt felhívjuk a figyelmet arra, hogy más növekedésösztönző módszerek (tisztán banki ösztönzők) alkalmazása azzal a veszéllyel jár, hogy a hatékonyság rovására történik az élénkítés.

Az energiaracionalizálás, az energiahatékonyság javítása azt jelenti, hogy kevesebb energia felhasználásával érünk el a korábbihoz hasonló vagy annál jobb eredményt. Tehát nem megszorító intézkedésekről vagy ésszerűtlen spórolásról van szó. Az energiahatékonysági programot belföldről állami támogatással kell elősegíteni. A magas belső kamatlábak miatt ma a szokásos banki hitellel semmilyen energiahatékonysági program gyakorlatilag nem finanszírozható. Ezért egyrészt kedvezményes kamatokat kell biztosítani erre a célra más eszközök átcsoportosításával (erre már vannak kedvező példák itthon is), másrészt pedig a magyar gazdaság pénzügyi politikáját úgy kell átalakítani, hogy a pénzügyi spekulációkat letörve a bankrendszert minimális kamatréssel történő működésre kényszerítsük. Az energiaracionalizálási program a magyar gazdaság modernizálásának és fejlesztés hatékony ösztönzésének legeredményesebb eszköze, mivel a hatékonyságot és a gazdaság ösztönzését a foglalkoztatottság növelésével együtt szolgálja.

Az Országos Energiatakarékossági, illetve Energiahatékonyság-növekedést Elősegítő Cselekvési Programról szóló 399/1995. számú kormányhatározat helyesen jelölte meg a teendőket ezen a téren. Sajnálatos módon azonban a határozatban megfogalmazottak közül elenyészően kevés valósult meg a gyakorlatban. Így a jelenlegi Kormányra vár a már megkezdett folyamat lényeges felgyorsítása. Az egyéb rendelkezésre álló forrásokkal együtt (német hitel stb.) a Környezetvédelmi Alap felszabadított forrásainak túlnyomó részével megfejelve még korántsem elégséges, de az előrelépést már lehetővé tevő összeg állna rendelkezésre.

Az energiahatékonysági program több éven át tartó folytatása jelentős számú új munkahely létesítéséhez is hozzájárulna hozzá. Ez a GDP növelésén túl az államháztartási egyenleget is több tíz milliárd Ft-tal javítaná (a többlet adó- és járulékbefizetések útján).

Jelenleg csak a töredékét használjuk ki az energiahatékonyság javításában rejlő lehetőségeknek. Ez még akkor is igaz, ha a jelenlegi energiaárak mellett vizsgáljuk az energiahatékonyságba történő befektetések hatékonyságát.

A GKI Rt. és az EGI Rt. közös tanulmánya (Az energiahatékonyság makrogazdasági kihatásai, Budapest, 1998) megállapította többek között, hogy a jelenlegi árviszonyok mellett az alábbi intézkedések valósíthatók meg gazdaságosan:

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a fenti számok a jelenlegi árviszonyokra vonatkoznak. A valódi költségeket tükröző energiaárak mellett a megtakarítási lehetőség ezeknél jóval nagyobb mértékű. Az energiapolitikát pedig ennek megfelelően kell alakítani.

Az energiaracionalizálás a modernizációs program megvalósításának egyik alapfeltétele, s annak megindításához komoly lökést adhat. Az energiahatékonysági javítását a világ sok országában állami eszközökkel segítik elő. A 11. mellékletben röviden összefoglaljuk, hogy ez a segítség Magyarországon milyen eszközökkel történhetne.

Fontossága miatt külön kitérünk a távhő-szolgáltatások jelentőségére és javításuk lehetőségére. A 12. mellékletben közöljük a Gazdasági Minisztérium részére a témával kapcsolatban történő előterjesztés tervezetét. (Értesüléseink szerint a minisztérium nem kívánta ezt a változatot nyilvánosságra hozni, hanem egy ennél jóval gyengébb anyagot javasol elfogadásra.)

A Magyar Energia Hivatal irányításával konkrét programot dolgoztak ki a közintézmények energiaracionalizálására, azonban ennek megvalósítását a kezességvállalás törvényi előírása fékezi. Gazdálkodási abszurditás, hogy a költségvetés az energiaimportra korlátlan összegben vállal garanciát (ld. a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény 33. §-át!), miközben az energiahatékonyság javítására semmiféle garanciát nem vállal. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében javasoljuk, hogy az említett törvényhelyet az alábbiak szerint egészítsék ki:

“33. § (1) A Kormány által 1999. évben újonnan elvállásra kerülő egyedi kezességvállalásra kerülő egyedi kezességek együttes összege nem haladhatja meg az e törvény 1. §-ának a) pontjában megállapított kiadási főösszeg 1,0%-át.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított mérték felett vállalható kezesség a kőolaj-, földgáz- és villamosenergia-importra, valamint a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi II. törvényben meghatározott beszerzések (készletek) finanszírozására, továbbá energiaracionalizálási beruházásokra."

Az energiahatékonyság javítására kötelez az a tény is, hogy Magyarország csatlakozott az Energia Charta Egyezményhez, amelynek 19. cikke egyebek között kimondja, hogy a Szerződő Felek "kiemelten kezelik az energiagazdálkodás hatékonyságának javítását, a megújuló energiaforrások fejlesztését és felhasználását."

Az energiaracionalizálás kedvező hatásainak érvényesítéséhez 30 milliárd Ft többlet-ráfordítást javaslunk.

A borsodi vaskohászatot és nehézvegyipart hátrányosan érinti az energiaár-emelés. Eddig a válságkezelésben nem számoltak az elkerülhetetlen energiaár-emelkedésekkel. Ezért a DIGÉP bázisán energiaracionalizálási gépgyártást kell megvalósítani német hitel és együttműködés kiépítésével. A borsodi vidék és más elmaradott térségek foglalkoztatásának növelése végett szükséges a közbeszerzési törvényt úgy módosítani, hogy a törvény hatálya alá eső rendeléseknek legalább 30%-át az ottani foglalkoztatottak termelése tegye ki. Ennek kritériumát úgy kell szigorítani, hogy a munkabér és adó terheinek arányát kell figyelembe venni. Egy ilyen intézkedés megfelel a WTO előírásainak, tehát ilyen módon is tudjuk védeni a hazai munkahelyeket és elősegíteni a számunkra előnyös tőkebefektetéseket.

Az energiahatékonyság javítására további forrást jelenthet a következő. A Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség 1999. január 1-jével 36%-kal emelte a készletezési hozzájárulás mértékét (a KKKSZ díjat). Már 1998-ban is jelentősen, 42%-kal emelték a díjat a megelőző évhez viszonyítva (ld. 54. táblázatot!). Az idei emelés a teljes évre számolva közel 9 milliárd forinttal emeli a díj-bevételt (a teljes összeg megközelíti a 40 milliárd forintot).

A készletezés is nagymértékben szennyezi a környezetet, és fokozottan haváriaveszélyes termékeket érint. Ezért indokolt az említett összeg 50 százalékának elkülönítése energiahatékonysági és környezetvédelmi célokra.

A gépjármű-közlekedés által okozott súlyos környezeti, egészségi és gazdasági károk csökkentése érdekében elengedhetetlen az alternatívát nyújtó közlekedési módok kiemelt fejlesztése.

A tömegközlekedés közszolgáltatásnak minősül, és így eredményességét nem szabad csupán a szokásos vállalati hatékonysági mutatókkal mérni. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne tartanánk fontosnak a hatékony, ésszerű gazdálkodást a tömegközlekedési vállalatoknál.) A tömegközlekedés közszolgáltatásnak minősül, s hatékony működése társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt sokkal több előnnyel jár, mint amennyit a vállalati szintű elszámolásokkal ki lehetne mutatni. Ezért az eddigi állami támogatásokon túlmenően az alábbi, a költségvetést is érintő intézkedéseket javasoljuk a tömegközlekedés javítására – megfelelő követelményrendszer előírásával egyidejűleg.

Budapest és környéke tömegközlekedésének komplex fejlesztésére, a BKV, a MÁV és a Volánbusz szolgáltatásainak fejlesztésére, együttműködésük javítására, tarifaközösség kialakítására, valamint a vidék tömegközlekedésének javítására kiemelten 10 milliárd Ft-ot célszerű biztosítani. Ezt a meglévő BKV és Volánbusz járatok szolgáltatási színvonalának emelésére, továbbá Budapest és környéke vasútvonalainak a rendszeres elővárosi személyszállításra történő alkalmassá tételére kell fordítani. Ezt az összeget csak akkor lehet folyósítani, ha az említett három vállalat kötelezettséget vállal a tarifaközösség 2000-ben történő legalább részleges bevezetésére. Amennyiben ez nem történik meg, az összeget az adóhátralékra vonatkozó szabályok szerint kell visszafizetni.

Bár tudjuk, hogy a tömegközlekedés színvonalának fejlesztése az ország egész területén szükséges, mégis kiemelten javasoljuk támogatni a főváros és környéke tömegközlekedését. Ezt az a tény indokolja, hogy a fővárosban rendkívül kis területen, az ország összterületének mindössze 0,5 százalékán összpontosul az ország lakosságának 20 (a naponta bejárókkal együtt 25) százaléka, és erre a területre jut a közlekedési eredetű légszennyezés közel 25 százaléka. (ld. a 15. és a 16. ábrát!)

Megjegyzés: A gépjárművekből származó szilárd részecskék koncentrációjára az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) nem ad meg egészségügyi határértéket, mert nem ismert olyan alacsony koncentráció, amely biztosan nem károsítja az emberi egészséget. A vonatkozó magyar szabvány szerint ezek a részecskék olyan vegyületeket is tartalmaznak, amelyből egy molekula is rákot okozhat.

Különösen fontosnak tartjuk az elővárosi vasúti hálózat fejlesztését. Az 1994-ben történt forgalomszámlálás szerint naponta 150 ezer autóval mintegy 250 ezer ember lép be a főváros területére. (Ma ez a szám valószínűleg már ennél is nagyobb.) Ezek az autók okozzák Budapesten a személygépkocsikból eredő légszennyezés több mint 60 százalékát. Ugyanakkor szinte az összes, városközpontba vezető fő közlekedési úttal párhuzamosan ott halad az elővárosi közlekedésre alkalmas vasútvonal (ez alól gyakorlatilag csak a Szilágyi Erzsébet fasorba torkolló utak jelentenek kivételt).

Tehát a közlekedés vonatkozásában Budapesten és környékén lehet a leginkább költséghatékonyan csökkenteni a környezeti ártalmakat és enyhíteni a közlekedési feszültségeket. A fővárosi agglomeráció lakosait is számítva ezek az intézkedések érezhetően javítanák mintegy 3 millió ember életfeltételeit.

A fővárosi közlekedés javításával kapcsolatos további javaslatainkat a 10. melléklet tartalmazza.

A vasúti közlekedés terén az elmaradt felújítások elvégzését és a kombinált fuvarozás fejlesztését tartjuk a legfontosabbnak. A vasút mintegy 400 milliárd forintra tehető felújítási elmaradása a korábbi kormányok hibájából következett be (többek között oly módon, hogy a személyszállítás veszteségeit a teherfuvarozás nyereségéből fizettették meg), ezért az elmaradás felszámolását az állam kötelességének tekintjük. A témával kapcsolatban a MÁV Rt. kidolgozta részletes koncepcióját, amellyel mi is egyetértünk.

Ehhez kapcsolódik a vasúti járműgyártás kérdése is, amelyet kiemelt kormányzati feladatként javasolunk kezelni. (A témával kapcsolatos tanulmányunkat az elmúlt évi költségvetési javaslataink mellékleteként közzé tettük, és kérés esetén minden érdeklődőnek megküldjük.)

A vasúti közlekedés javítására 8 milliárd Ft többletet javaslunk biztosítani. Ebben ez esetben még legalább ekkora összegű támogatásra számíthatunk az EU-tól. Az ilyen lehetőségre – ami hozzájárul az EU környezeti állapotának javításához is – külön felhívta a magyar fél figyelmét Neil Kinnock közlekedési főbiztos.

Ismert, hogy Nyugat-Magyarország jelentős mértékben bekapcsolódott az EU országokkal való kereskedelembe. Ugyanakkor a keleti rész lemaradása nőtt. Az északkelet-magyarországi térség gyakorlatilag válságövezet, gazdaságilag elmaradott terület. Ezért különböző kedvezményekkel célszerű elősegíteni gazdaságának felzárkózását az ország többi részéhez és az EU-hoz. Ennek egyik módozata a környezetkímélő módon történő szállítás (vasúti és kombinált fuvarozás) költségeinek részbeni visszatérítése refakció alkalmazásával. (Ezt a megoldást már alkalmazták a századforduló tájékán az erdélyi gazdaság fejlődésének elősegítésére.) Ennek mértéke a közúti és a vasúti tarifa közötti különbség lehet, ami kb. 5 Ft/árutonna-km. Évi egymillió tonna árut feltételezve, a távolság figyelembevételével, ez kb. 1,5 milliárd Ft többletkiadást jelentene. Ez az intézkedés csökkentené az inflációt, a környezetterhelést, és munkát adna a vasútnak, ezáltal csökkentve az állami támogatásokat. Egyúttal az EU vasútjai is többletbevételhez jutnának. (Miután egy ilyen program több EU kritériumnak is megfelel, jelentős összegű támogatást lehetne megpályázni az EU alapjaiból.) Megfontolandó, hogy amennyiben az elképzelés az EU országok támogatását is elnyeri, a refakciót a kelet-európai országokból származó tranzitra is kiterjesszük. Megjegyezzük, hogy a vasútszállítási refakció alkalmazása növeli ezen térségek versenyképességét, ugyanakkor az autópályák megépítése és a pályadíjak emeli az ezen térségből származó termékek költségeit, és ezzel növeli a gazdasági elmaradottságot az EU-hoz viszonyítva.

A korábbiakban már említett túlzott mértékű áruszállítás egyik fő oka a logisztikai szolgáltatások fejletlensége, a logisztikai rendszerek összehangolatlansága. Ennek megváltoztatása érdekében állami és önkormányzati eszközökkel is elő kell segíteni a logisztikai szervezés jelentős javítását. Ily módon országosan méretekben csökkenthető a szállításigényesség és ezzel párhuzamosan a környezetszennyezettség. Különösen nagy eredmények érhetőek el a városi áruszállítás terén. Nemzetközi tapasztalatok szerint ily módon 30–50 százalékkal csökkenthető a tehergépjármű-forgalom a város sűrűn lakott belső területein, 40 százalékkal mérsékelhető az alkalmazott járművek száma, miközben kihasználtságuk átlagosan elérheti a 80 százalékot, lényegesen visszaszorulhat a rakodó járművek által elfoglalt útfelület. Mindez kedvező hatással lenne a lakosság egészségére és a városok vonzerejére is.

Különösen fontosnak tartjuk a sűrűn lakott területeken történő forgalomcsillapítás, illetve a biztonságos és kellemes gyalogos és kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtésén dolgozó önkormányzatok ösztönző támogatását. Ezt számos jogszabály előírja (ld. a 13. mellékletet), azonban a gyakorlatban rendkívül kevés történik a megvalósításra. Ennek a helyzetnek a megváltoztatását állami eszközökkel is elő kell segíteni: megfelelő szakmai útmutatók kiadásával, új műszaki előírások bevezetésével, széles körű felvilágosítással, valamint a konkrét beruházások pályázati úton történő pénzügyi támogatásával.

Meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét , hogy ha valaki kerékpárral vagy gyalog megy a munkahelyére, akkor is ugyanakkora adómentes hozzájárulást kapjon, mintha személyautóval tenné meg ugyanazt a távolságot. Indokolatlan és feltételezhetően alkotmányellenes is, hogy a súlyosan környezetszennyező közlekedés mód előnyben részesüljön a környezetbaráttal szemben. Az intézkedéssel az egész közösség jól járna: csökkenne a környezetszennyezés, a zsúfoltság, a területfoglalás, és egészségesebbé válnának a polgárok. Az ötlet nem megvalósíthatatlan: az egyik angliai város polgármesteri hivatala például így ösztönzi a dolgozóit arra, hogy autó helyett biciklivel járjanak munkahelyükre.

Lehetővé kell tenni, hogy a munkáltató szja és tb-járulék megfizetése nélkül is vásárolhasson kerékpárt a dolgozói munkába járásához. A költségként történő elszámolás feltétele legyen, hogy a munkahelyen vagy annak közvetlen közelében mindegyik megvásárolt kerékpár számára legyen biztonságos tárolóhely.

A taxi-használat környezetvédelmi és gazdasági szempontból sokkal előnyösebb, mint amikor mindenki külön-külön saját gépkocsiját használja. Ez csökkentheti az utak zsúfoltságát, a közlekedési dugókat és a parkolási nehézségeket. Esetenként még a tömegközlekedés számára is előnyös a taxi használata (pl. amikor éjszaka visszafelé már valaki nem tudja a tömegközlekedést igénybe venni, akkor előfordul, hogy odafelé is saját autóval megy). Ezért javasoljuk, hogy számos EU országhoz hasonlóan Magyarországon is kedvezmények illessék meg a taxi-használatot. Ennek többféle módja lehet, az alábbiakban csak néhány erre vonatkozó elképzelést említenénk.

A budapesti közintézményeknél átlagosan a jelenlegi felére lehetne csökkenteni a gépkocsi-állományt, és az így felszabaduló összeg egy részét a taxi-használatra lehetne fordítani. (Ennek egyúttal vállalkozás-ösztönző hatása is lenne.)

A taxisok is nagy összegű adójellegű terhet fizetnek be (jövedéki adó, áfa, szja, tb-járulék, iparűzési adó stb.). Ezek az adók csökkentik a nettó bevételüket. Ezért alacsony a reálbérük és ennek megfelelően a nyugdíjuk (és idősebb korban – mivel ez nehéz munka – kevesebbet is tudnak keresni). Ezért célszerűnek tartanánk, hogy az összes általuk befizetett és elszámolt adótömeg – mondjuk – 5%-át az APEH utalja át az egyéni nyugdíj-számlájukra. Ez erősítené az adómorált is.

Ezzel egyidejűleg szükséges lenne a taxizás feltételeinek szigorítása is (előre meghirdetett környezetvédelmi előírások, szakmai és etikai követelmények stb.).

A hazai lakosság fele szennyezett levegőjű területen él. Ezért a fentebb már említett javaslatok megvalósításával és egyéb intézkedésekkel is el kell érni a levegőminőség számottevő javulását.

Az elmúlt évtizedekben a zaj a lakosságot leginkább terhelő környezeti ártalmak közé került. Az egyéb javasolt intézkedések mellett esetenként itt is szükség van közvetlen állami támogatásra (pl. zajvédő falak, ill. növénysávok kialakítása).

Magyarországon évente közel 104 millió tonna hulladék keletkezik, ami egyrészt súlyosan terheli a környezetet, másrészt a nyersanyagokkal történő hatalmas pazarlást mutatja. Sürgető feladat a keletkező hulladékok mennyiségének csökkentése, valamint az újrahasználat és az újrahasznosítás széles körű elterjesztése.

Az elmúlt évtizedekben jelentősen romlott a felszíni és felszín alatti vizek minősége. Jelentős szennyezőforrás, hogy a csatornázott területeken lakók aránya csak 57 százalék, miközben a lakosság közel 97 százaléka közműves vízzel ellátott területen él. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a szennyvizek jelentős részét egyáltalán nem vagy nem kielégítő mértékben tisztítják. Különösen nagy az elmaradás Budapesten és néhány nagyobb vidéki városban. A talajok minősége számos területen szintén romlott. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásához az állami költségvetésnek jelentős mértékben közvetlenül is hozzá kell járulnia.

Az elmúlt évtizedekben alkalmazott mezőgazdasági módszerek jelentősen hozzájárultak a biodiverzitás csökkentéséhez, a talajok leromlásához, a tájkép elszegényedéséhez és ahhoz, hogy sok esetben az egészséget károsító szerek kerültek a táplálékláncba. Most a legfontosabb feladat a korszerű, környezetbarát agrárgazdaság kialakítása. Az ezzel kapcsolatos, az állami költségvetést érintő javaslatainkat a 4. melléklet tartalmazza.

Meg kell valósítani a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján elkészült Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben megfogalmazott feladatokat. Ezen belül el kell érni, hogy az ország erdősültsége érje el a 20 százalékot, illetve hosszabb távon a 25 százalékot. A védett természeti területek fedjék le az ország területének 12 százalékát. Az Alapterv megvalósításához is nélkülözhetetlen az állami költségvetési hozzájárulás.

A települések zöldfelületeit elsősorban közvetett gazdasági eszközökkel, valamint megfelelő jogi szabályozással kell védeni és fejleszteni.

Az Országos Környezeti Kármentési Programnak megfelelően elsősorban költségvetési pénzekből szükséges elvégezni az állami felelősségi körbe tartozó tartós környezetkárosítások, szennyezett területek kármentesítését.

Rendkívül fontosnak tartjuk a kis- és középvállalkozások (kkv-k) versenyképességének javítását. Ennek a szektornak a jelentőségét mutatja, hogy a GDP felét és a munkahelyek kétharmadát adja.

Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat fejezeti indoklásai szerint a kis- és középvállalkozások állami támogatására 3 milliárd forint jut, ami nominálisan is jóval elmarad az 1998. évi 4 milliárd forinttól. Ugyanakkor a külföldi részvételű gazdasági társaságok esetében csak a társasági adó kedvezmények összege 45,5 milliárd forintot tesz ki 1999-ben, ami jelentősen növekedés az 1998. évi 37,3 milliárd Ft-hoz viszonyítva. (Az egyéb hasonlóan jelentős támogatásokról, pl a vámkedvezmények nem is készült kimutatás. Ez ütközik az államháztartási törvénnyel és az EU előírásaival, így ezt utólag pótolni kell.)

A hazai gyakorlattal ellentétben az Európai Unióban csaknem 400 különféle közösségi szintű, normatív támogatási program vesz részt a kkv-k segítésében, ami több mint tízmilliárd ECU-t tesz ki évente. Ezen felül a tagállamok is kiterjedt szubvenciós rendszert működtetnek.

Különösen diszkriminatív a K+F támogatásának hazai gyakorlata, amely kizárólag a külföldi nagy cégek számára biztosít ilyen külön támogatást.

Javasoljuk tehát a (külföldi) nagyvállalatoknak nyújtott nyílt és burkolt támogatások feltételeinek szigorítását, összegeinek csökkentését, és ezzel egyidejűleg a kkv-knak nyújtott támogatások növelését, a támogatások elfogadható feltételrendszerének kidolgozását és bevezetését. A szigorítások következtében mintegy 10 milliárd Ft-tal csökkenne a külföldi nagyvállalatok támogatása, amely összeget a kkv-k támogatásának növelésére javaslunk fordítani.

A társadalombiztosítás működőképességében rendkívül fontos szerepet tölt be a hazai gyógyszeripar. Évente kb. 100 milliárd Ft gyógyszer-támogatás érvényesül a jelenlegi árrendszer mellett. Ennek további fenntartása céljából szükségesnek tartjuk, hogy az állami költségvetés fedezze a gyógyszeripar kutatásainak egy részét. Az ilyen támogatás EU-konform, mivel a kutatások több mint 70%-a biztosítható támogatásból. Ezen intézkedés további előnye az import fékezése, ami jelentősen mérsékelheti a gyógyszerek árát. Ezen túlmenően néhány éven belül több száz millió USD exportnövekményt érhetünk el.

Megjegyezzük, hogy a gyógyszeripar magas fokú szellemi termék tartalma és magas hozama következtében két nagyságrenddel kisebb környezetterhelést okoz, mintha ugyanezt az eredményt a nehéz vegyipar fejlesztésével érnénk el. Az ipari környezetszennyezést leghatékonyabban az ilyen jellegű szerkezeti javítással lehet csökkenteni. (A meglévő nehéz vegyipar környezetszennyezése az óriási beruházások ellenére is csak korlátozott mértékben csökkenthető.)

A gyógyszeripari kutatások számára évi legalább 2 milliárd Ft-ot kell biztosítani, amelynek pozitív hatása nemcsak a kutatásban, az abban foglalkoztatottak számának növelését jelenti, hanem a magyar gyógyszeripar versenyképességén keresztül az export hatékony növelését, valamint a gyógyszer import árainak letörését, és ezzel megállíthatjuk a gyógyszerárak rendkívül gyors emelkedését. További kedvező hatás, hogy ezzel végeredményben mérséklődhetnek a társadalombiztosítási kiadások.

Független szakértők vizsgálata szerint 1996-ban 150 millió USD értékű import teljes egészében helyettesíthető hazai termékkel. A 150 millió USD elköltése a drágább importra (az import gyógyszer ára 3–4-szerese a hazainak). Ezen import következtében

A megoldás rendkívül egyszerű: csak a hatóanyagra vetített legalacsonyabb termelői árú gyógyszer részesülhessen TB-támogatásban. Hasonló megoldást alkalmaznak több EU tagállamban is. Ezzel elkerülhető a jelenlegi rendszerből adódó korrupció is.

A fenti bevételekből 2 milliárd Ft-ot célszerű a gyógyturizmus fejlesztésére fordítani úgy, hogy az egészségügy tervezett kapacitás-szűkítése és orvosok elbocsátása helyett azokat korszerűsítve az EU társadalombiztosítási alapjainak rendelkezésére bocsátjuk. Ezt a programot úgy lehet végrehajtani, hogy Magyarország az EU országok (először Ausztria és Németország) társadalombiztosításával köt kétoldalú megállapodást. Versenyképességünket biztosítja, hogy a magyar orvosi bér egy huszada a mérvadó EU országokénak. Ezáltal elérhető, hogy a nagy költséggel kiképzett magyar egészségügyi dolgozók nem kényszerülnek külföldön egyedileg munkát vállalni, vagy itthon a munkanélküliek táborát gyarapítani. Ez azért is előnyös az EU országok számára, mert Magyarországon olcsóbb a gyógykezelés.

A társadalombiztosítás az Európai Unió országaiban is válsággal küszködik a költségek növekedése miatt. Az olcsóbb magyar gyógykezelés ebben segítséget tudna nyújtani. Nálunk viszont az egészségügyi személyzet foglalkoztatottságát tudnánk javítani.

Megnevezés	1998	1999	1998=100
Kőolaj	2650	3600	136%
Benzin	3445	4680	136%
Gázolaj	3180	4320	136%
Fűtő-, kenőolaj	1590	2160	136%

C.) ÁLLAMI HOZZÁJÁRULÁSOK NÖVELÉSE, ILLETVE SZINTENTARTÁSA