a

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 36. §-a szerint "A Kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor ... bemutatja a költségvetési törvény legfontosabb társadalmi és gazdasági hatásait; értékeli a költségvetési évet megelőző időszak gazdasági, költségvetési folyamatait.” A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény pedig a következőket mondja ki: “18. § (1) A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell.”

Úgy véljük, hogy a költségvetési törvényjavaslat benyújtása előtt a társadalmi és a gazdasági hatások sokkal alaposabb és sokoldalúbb elemzésére van szükség, mint ahogyan ez eddig történt. Tudjuk, hogy a mostani Kormánynak ehhez nem állt rendelkezésre elegendő idő, azonban a 2000. évi költségvetés ilyen jellegű megalapozása már elengedhetetlen. Az ehhez szükséges kutatásokat a Miniszterelnöki Hivatal irányítása alatt tartjuk szükségesnek elvégezni, mivel így jobban biztosítható az átfogó, részérdekektől mentes megközelítés.

Többek között ennek a követelménynek a teljesítéséhez kíván hozzájárulni jelen tanulmányunk is.

Különösen fontosnak tartanánk a költségvetési törvényjavaslat környezetvédelmi hatásainak elemzését is. Ezideig ilyen jellegű próbálkozás sem történt annak ellenére, hogy – véleményünk szerint – ezt követelik meg

Az említett alkotmánybírósági határozatokat a költségvetési törvény megalkotásakor különösképpen figyelembe kell venni, hiszen ez a törvény a kapcsolódó egyéb jogszabályokkal együtt alapvetően meghatározza a környezet állapotának alakulását. (Ezek a határozatok azonban arra sem jogosítják fel a Kormányt, hogy a szociális és a kulturális jogok biztosítását elhanyagolja, illetve hogy az e téren történő joggyakorlás esélyeit rontsa. Úgy véljük, hogy az Alkotmánybíróság egyéb határozataiból ez a következtetés egyértelműen levonható.)

Az elmúlt éveket, évtizedeket sajnos az jellemezte, hogy a költségvetési törvény megalkotásakor jórészt figyelmen kívül hagyták az előbbiek során említett szempontokat, és így a társadalomnak jelentős károkat okozva, alkotmánysértő módon elősegítették a környezet pusztítását és az emberek egészségének romlását. Ezen a helyzeten a jövőben gyökeresen változtatni kell.

Különösen fontosnak tartjuk, hogy alapos elemzések készüljenek a költségvetés hatásáról a gyermekek helyzetére. Ezt az is indokolja, hogy a gyermekek a legkiszolgáltatottabbak, és ők a rendszerváltás legnagyobb vesztesei (az UNICEF megállapításai alapján is), viszont az ő jelenük határozza meg a társadalmunk jövőjét. Ilyen jellegű elemzésekkel és hatásvizsgálatokkal eleget tehetnénk az ENSZ Gyermek Jogai Bizottsága Magyarországra vonatkozó ajánlásának, melynek 26. pontja kimondja: "A Bizottság azt ajánlja a tagállamnak, hogy átfogó és integrált politikát folytasson a gyermekek érdekében. Így például dolgozzon ki egy, az Egyezmény által elismert jogok megvalósítása során a központi és a helyi szinteken elért előrehaladás és jelentkező nehézségek felmérésére, és különösen a gazdasági változásoknak a gyermekekre gyakorolt hatása rendszeres figyelésére irányuló országos intézkedési tervet." (A szöveg a gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezményre utal, amelyhez Magyarország 1991-ben csatlakozott, és amely többek között kimondja: "Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát.”)

Teljes mértékben támogatjuk Horváth János közgazdászprofesszornak, a Fidesz-MPP országgyűlési képviselőjének a témakörrel kapcsolatos javaslatait, amelyet a Magyar Nemzet 1998. július 18-i számában ismertetett. Célszerű lenne az általa megfogalmazott elképzeléseket az államháztartási törvényben vagy más jogszabályban szabályozni.

Sok évtizedes rossz hagyománya van annak, hogy az állami költségvetési törvényben és a kapcsolódó egyéb jogszabályokban megtestesülő egyes intézkedéseket nem előzi meg részletes hatásvizsgálat. (Ennek a gyakorlatnak kirívóan káros példája volt a Bokros-csomag.) Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell.

Bár az ilyen jellegű kutatások rendkívül fontosak, tudatában kell lennünk annak is, hogy ezek soha nem tudnak tökéletes előrejelzést adni a tervezett intézkedések várható hatásairól. Ezért nem fogadható el a nyilvánvalóan szükséges és ésszerű lépések megtételének elhalasztása arra való hivatkozással, hogy nem áll rendelkezésünkre elegendő adat vagy elemzés a témával kapcsolatban. A környezet romló állapota, a lakosság egészségi állapotának tragikus helyzete, a növekvő számú deviancia és számos egyéb tényező arra mutat, hogy a jelenlegi út nem megfelelő, és a változtatások elkerülhetetlenek. Így az elővigyázatosság elvét is alkalmazva, mielőbb lépnünk kell.

Azokat a költségeket, amelyeket nem az okozó (szennyező) fizet, külső – idegen szóval: externális – költségeknek nevezik. Az árakba történő beépítésüket világszerte egyre többen sürgetik. A “szennyező fizessen” elvet az Európai Unió is elfogadta. Magyarországon ezt írja elő a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény is.

Amennyiben a környezeti és egyéb károk költségei nem érvényesülnek az árakban, akkor mindezeket nem (vagy nem közvetlenül) a használóknak kell megfizetniük. Ez a költségáthárítás nemcsak tisztességtelen, de gazdaságilag is ésszerűtlen: a torz árak minden szinten – a fogyasztóktól és a vállalkozóktól kezdve a miniszterekig és országgyűlésig – hibás döntéseket eredményeznek. Az így hozott döntések pedig súlyos gazdasági válsághoz vezethetnek. (Az elmúlt évtizedekben erre vonatkozóan bőséges tapasztalatot szerezhettünk mindegyik szocialista országban.) Ennek elkerülése a gazdasági élet minden szereplőjének alapvető érdeke.

Nem véletlen, hogy az Európai Unióban és a világ más országaiban is jelentős összegeket fordítanak a külső költségek meghatározására. Sürgetőnek tartjuk, hogy ezek eredményeinek felhasználásával Magyarországon az eddigieknél jóval erőteljesebb kutatói munka folyjék ezen a területen.

A hagyományos gazdasági mutatók nem mérik megfelelő módon az emberi jólétet. A bruttó hazai termékben (GDP) például nem tükröződnek mindazok az értékek, amelyeket az ember a természettől pótolhatatlanul elvesz. A GDP nem mutatja a természet kereskedelmi forgalomba nem hozott áruinak, az ökoszisztémák szolgáltatásainak értékét, de azt sem, mennyi fizetetlen munkát végeznek az emberek a háztartásokban vagy más közösségekben. A GDP sok olyan elemet is tartalmaz, amely valójában rossz az egyes embereknek és az egész társadalomnak egyaránt (így például azáltal is növekszik a GDP, ha a növekvő bűnözés miatt egyre több biztonsági berendezést vesznek az emberek). Tehát a GDP sokszor nyereségnek tünteti fel a társadalom életének romlását és a környezet pusztítását. Így a GDP félrevezeti a közvéleményt, és a politikusokat hibás döntések meghozatalára ösztönzi.

Ennek a súlyos helyzetnek a megszüntetésére javasoljuk a GDP mellett a Herman Daly és John Cobb által javasolt “valódi fejlődési mutató”, VFM (Genuine Progress Indicator, GPI) kiszámítását is . A VFM beszámítja a háztartásokban és közösségekben végzett fizetetlen munkát, és levonja a természet rombolását, a környezetszennyezést, a jövedelemszerkezet változását és a bűnözést. Ennek a mutatónak a hazai viszonyokra történő kidolgozása elsősorban tudományos kutatási feladat, ami viszonylag kis összegből megoldható. A politikusok aztán majd eldönthetik, hogy ezt a mutatót mennyire veszik figyelembe, azonban megfelelő ismeretek nélkül dönteni – ahogy ez jelenleg folyik – a legnagyobb felelőtlenség.

A javasolt változtatások kidolgozása és elfogadtatása csak úgy képzelhető el, ha a társadalom széles köreit bevonják a döntések előkészítésébe. A civil szervezetek, a szakmai és egyéb érdekképviseletek folyamatos részt kell, hogy vegyenek ebben a munkában. Ennek jogi, tudati és anyagi feltételeit egyaránt meg kell teremteni. Az államnak az eddiginél sokkal jelentősebb mértékben kellene anyagilag is hozzájárulnia a nonprofit szervezetek működési feltételeinek javításához. A magyarországi nonprofit szektor bevételei ugyanis nagyságrendekkel maradnak el a fejlett országokra jellemző értékektől (ld. a 55. táblázatot!). Ugyanakkor a vállalt feladatok számos területen alig kisebbek, mint Nyugat-Európában, sőt, a szociális problémák idehaza sokkal nagyobbak.

Ország	A nonprofit szektor bevételének
Ország	összege millió USD	1 lakosra jutó összege, USD
USA	566 960	2155
Japán	264 366	2112
Németország	94 454	1157
Nagy-Britannia	78 220	1340
Franciaország	57 304	985
Hollandia	56 291	3643
Belgium	26 505	2629
Spanyolország	25 778	657
Ausztrália	20 096	1113
Izrael	10 947	2027
Ausztria	6 262	780
Finnország	6 064	1187
Írország	4 982	1392
Magyarország	1 433	140
Peru	1 190	51
Románia	1 040	46
Csehország	900	87
Szlovákia	309	58
Mexikó	229	2

A nyugat-európai országokban és az Amerikai Egyesült Államokban már nagy hagyománya van annak, hogy a magánszemélyek elismerjék a különböző nonprofit szervezetek tevékenységét és ezt anyagi támogatással is kifejezésre juttassák. Magyarországon ez a hagyomány hiányzik. Ráadásul az amerikai társadalom komoly gyanakvással tekint az állami beavatkozásokra és a kormányzat lehetőleg tartózkodik is az ilyen beavatkozásoktól Mindezek figyelembevételével különösen megdöbbentő, hogy még az amerikai állam is jóval nagyobb arányban támogatja a nonprofit szférát, mint a magyar állam (ld. a 56. táblázatot!).

Megnevezés	Francia-ország	Japán	Német-ország	USA	Magyar-ország
Állami támogatás	59	38	68	30	23
Saját bevétel	34	60	28	51	57
Magántámogatás	7	2	4	19	20
Összesen	100	100	100	100	100

Az 56. táblázat az 1990. évet mutatja, a helyzet azonban azóta sem változott. Sőt, a KSH 1995. évi adatai szerint az állami hozzájárulás aránya valamelyest csökkent is! Ezen a helyzeten annál is inkább változtatni kell, mert az állami hozzájárulás mértéke az összes költségvetési kiadáshoz viszonyítva igen szerény, viszont a nonprofit szféra nélkülözhetetlen a társadalom hatékony és demokratikus működéséhez.

A nonprofit szféra erősítése elengedhetetlen az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkhoz is. Az EU Bizottságának közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában (COM(97) 241 final, Brüsszel 1997. június 6.) egyebek között az alábbiakat szögezi le: "Ezek a szervezetek a társadalmi élet szinte minden területén fontos szerepet töltenek be. Tevékenységükkel munkahelyeket hoznak létre, lehetőséget teremtenek az aktív polgári részvételre a közéletben, hozzájárulnak a demokrácia működtetéséhez, széles körben szolgáltatásokat nyújtanak, kiemelten fontos szerepet töltenek be a sportéletben, képviselik az állampolgárok érdekeit a különböző állami hatóságok felé, és kiemelkedő szerepet játszanak az emberi jogok megvalósításában és védelmében, valamint a közpolitikák kialakításának folyamatában."

Javaslunk 20 milliárd forint többlettámogatást biztosítani a nonprofit szervezeteknek ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak élni azokkal a jogaikkal, amelyeket a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény így határoz meg:

“19. § Az állampolgárok - közvetlenül, illetőleg képviseleti szerveik útján - közreműködnek és életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában.

20. § A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.

27. § A Kormány elé terjesztendő jogszabálytervezetről véleményt nyilvánítanak …

Nonprofit szervezeteink részére az EU növekvő támogatást nyújt, ami az egész ország számára nettó bevételt jelent. Ez a támogatás azonban csak akkor elérhető, ha ezek a szervezetek megfelelő saját forrást is fel tudnak mutatni.

E.) KUTATÁSI FELADATOK ÉS TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL