11. melléklet
“A magyar gazdasági növekedés energiavonzatának minimalizálásának a környezetterhelés mértékének csökkentésében semmi mással nem helyettesíthető szerepe van. Ezen túlmenően az energiafelhasználás racionalizálása alapvető jelentőségű a hazai gazdasági növekedés hosszabb távú alakulásában is. Arról van szó, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági növekedés ütemének gyorsulása rendre kiélezte az ország külső egyensúlyát, amelynek “rendbetétele” a növekedés visszaesését kényszerítette ki. Ismeretes, hogy a jelenlegi lecsökkent energiafelhasználás mellett is az energiahordozók külkereskedelmi egyenlege 1 milliárd dollár körüli, amely például az 1997. évi várható 1,6 milliárd fizetési mérleghiánynak több mint a felét teszi ki. Egybehangzó szakértői vélemények szerint közel változatlan energiafelhasználás mellett sem kerülhető el az import arányának további növekedése az energiafelhasználásban: részben mert a hazai szénkészletek fokozottabb kihasználásának súlyos gazdasági és környezeti kihatásai vannak, részben mert a hazai szénhidrogén termelés, különösen pedig a kőolaj - a jelenlegi feltárási tevékenység mellett - a források kimerülése miatt jelentősen visszaesik. Azon túl tehát, hogy a racionális energiafelhasználáson alapuló termelési struktúra és az ilyen elvek vezérelte gazdálkodás javítja a hazai termékek nemzetközi versenyképességét, egyidejűleg fékezheti az import növekedését is. Az ésszerű energiagazdálkodás tehát jótékonyan járul hozzá a növekedés és a külső egyensúly közötti évtizedek óta meglévő ellentétek oldásához és egy hosszabb távon is fenntartható dinamikus növekedés feltételeinek megteremtéséhez.
A növekedés és a külső egyensúly közötti meghatározottsághoz mérhető fontosságú további kérdés a növekedés és a beruházások kapcsolata. Az elmúlt évtizedekben a hazai egységnyi növekedéshez igen jelentős beruházásokra volt szükség, miközben a fejlesztési források bővítésének komoly korlátai voltak, és némileg módosult formában a beruházási korlát ma is létezik. A hazai gazdasági növekedés ezen sajátossága meghatározóan éppen a fejlett országokhoz mérten igen magas fajlagos energiafelhasználási mutatókkal is összefüggésben van. Az energiaforrások feltárása, kiaknázása, átalakítása és a fogyasztókhoz történő eljuttatása igen jelentős beruházásokat feltételeznek, ráadásul a megtérülési idő – részben a hosszú építési, részben az évtizedes élettartam miatt – a gazdaság egyéb beruházásaihoz képest igen hosszúak. A relatív alacsony energiafelhasználással járó gazdasági növekedési alternatíva javítja a beruházások hatékonyságát, csökkenti a megtérülési időket. Jelenleg és a következő években a beruházások volumenének és hatékonyságának ugrásszerű növekedése azért fontos, mert
A szűkös beruházási források célszerű felhasználása a hatékonyság , a megtérülés szempontjából kedvező ágazati és tevékenységi allokációja az energiafelhasználás lehetséges minimalizálását kívánja meg.
...
A rendszerváltás óta a magyar gazdaságban bekövetkezett gazdasági és intézményi változásoknak az energiaszektorra gyakorolt hatásai megerősítik a fejlett országokban megfigyelhető tendenciákat. Ennek legfőbb üzenete, hogy racionális, az energiafelhasználás mérséklésére irányuló gazdaság- és energiapolitika esetén a 70-es évek történései alapján erőteljesen felértékelődött energiahordozók igazából növekedési korlátot nem jelentenek. A magyar növekedés és a külső egyensúly közötti több évtizedes feloldhatatlannak tűnő ellentmondás fokozottabban húzza alá a több mint 50%-ban importból fedezett energiafelhasználás radikális csökkentésének gazdasági ésszerűségét. Az utóbbi években a szűkebben vett gazdasági szempontok mellé legalább azonos súllyal jelentkezett a környezetszennyezés, a környezet-igénybevétel problémája. A 70-es évek eddigi fejleményei e tekintetben is bizakodásra adnak okot: bár az ország környezeti állapota egyik leginkább emlegetett témaköre a meginduló EU csatlakozási tárgyalásoknak ezzel együtt is a jelentősen mérséklődött energiafelhasználás érzékelhetően javította a hazai korábbi helyzetet. A többlet energiaigényekkel nem jelentkező fenntartható dinamikus fejlődés nemcsak további környezetterheléssel nem jár, hanem forrásokat teremt a meglévő energiakészletek ésszerűbb hasznosításához, a különböző felhasználási módok hatásfokának javításához, és végül lehetőséget kínál a környezetkárosodások mérsékléséhez. A nemzetközi versenyképesség javítását célzó gazdaságpolitikának egyfelől határozottan erősíteni kell az energiafelhasználás hatékonyságának javítására irányuló termelői és felhasználói erőfeszítéseket, másfelől a ráfordítás-arányos, a reális költségeket megtérítő és a fejlesztéseket a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően finanszírozni képes árakat kell érvényesülni hagyni, és végül a gazdaság szereplőit sokoldalúan kell tájékoztatni, meggyőzni és segíteni az energiaracionalizálás gazdasági és környezeti fontosságáról.
Úgy ítélhető meg, hogy a rövid távú gazdasági hatásokat megfelelően kifejező piacgazdasági feltételek kialakításán túl az energia sajátos makrogazdasági szerepe miatt az energiatermelők és felhasználók további segítése és ösztönzése az állam részéről aligha kerülhető el. Az állam szerepvállalása egy eredménnyel kecsegtető energiatakarékosság programban csak a piacgazdaság követelményeinek egyértelmű érvényesülése esetén fogalmazható meg világosan és érvényesíthető kellő következetességgel. A fejlett piacgazdaságokban mind a termelői mind a lakossági szférában kialakultak és ismertek azok a területek, ahol a gazdaságilag ésszerű energiatakarékosság leginkább érvényesíthető és többé-kevésbé kialakultak azok az állam által alkalmazható eszközök és módszerek is, amelyekkel a kívánt cél eredményesen realizálható.”
(Az energiahatékonyság makrogazdasági kihatásai.
GKI Gazdaságkutató Rt., EGI Energiagazdálkodási Rt., Budapest, 1998)
Tehát a gazdasági fejlődés elősegítése, a külkereskedelmi mérleg javítása, a foglalkoztatottság növelése, a költségek csökkentése és nem utolsósorban a környezet védelme egyaránt azt indokolják, hogy Magyarországon kiemelt támogatásban részesüljön az energiahatékonyság javítása.
Az energiatakarékosság kedvező hatásai között szerepel a kapacitások iránti igény mérsékelése is. Ennek különösképpen a vezetékes energiahordozóknál van kiemelkedő jelentősége, ahol a kapacitások biztosításának költsége elérheti az energiahordozó-felhasználás költségét. Ennek az összefüggésnek különös aktualitást ad Magyarországon az erőmű építési terv, mely 2010-ig mai áron számolva több mint 1000 milliárd Ft értékű beruházást irányoz elő. A magyar társadalom alapvető érdeke a kapacitás-megtakarítási lehetőségek kihasználása mindaddig, amíg ez gazdaságosabb, mint az új kapacitások kiépítése.
Magyarország szakértői vélemények szerint kb. 30%-kal több energiát használ fel adott (fizikai) feladatok teljesítésére, mint az OECD országok. Más szóval 30%-kal rosszabb az energiahatékonyságunk. Konzervatív becslés szerint legalább 20%-nyi hatékonyság-javítás gazdaságos lenne a mai világpiaci árviszonyok között. Ha a magyar végfelhasználók által energiára költött összeget évi 1000 milliárd Ft-ra becsüljük, akkor 1000x0,20=200 milliárd Ft-nyi energiát lehetne megtakarítani, ami pl. 3 éves megtérüléssel 3x200=600 milliárd Ft beruházást indokolna. Nagyságrendileg ekkora volumenű beruházást lenne közgazdaságilag célszerű végrehajtani néhány év alatt. Ha ez nem történik meg, akkor a hatékonysági olló Magyarország és az OECD országok között tovább nyílik.
Az energiaracionalizálás mai magyarországi piacát ugyanakkor mindössze évi 2-3 milliárd Ft-ra lehet becsülni.
A GKI Rt. és az EGI Rt. említett közös tanulmánya többek között azt is megállapította, hogy a jelenlegi árviszonyok mellett az alábbi intézkedések valósíthatók meg gazdaságosan:
– Lakossági szektor: 15,1 %
– Kommunális szektor: 4,7 %
– Ipari szektor (az energiaipar nélkül): kb. 18 %.
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a fenti számok a jelenlegi árviszonyokra vonatkoznak. A valódi költségeket tükröző energiaárak mellett a megtakarítási lehetőség ezeknél jóval nagyobb mértékű. Az energiapolitikát pedig ennek megfelelően kell kialakítani.
Magyarországon nincs módszeres adatgyűjtés az energiafelhasználásról, illetve energia-fajlagosokról (korábban volt), ami nehezíti az energiaracionalizálással kapcsolatos politikai döntéshozatalt.
Az energiaracionalizálás kívánatos mértékű előrehaladásának akadályai között az alábbi tényezők fontosak:
A felsorolt akadályok részben leküzdhetők programok segítségével. Az energia-környezet kérdéskörben az alábbi szinteken lehet indokolt programokat szervezni:
A megyei önkormányzati programokra, ha nem is nagy számban, de akad példa Magyarországon. Baranya megye pl. a Phare program segítségével dolgozta ki energiahatékonysági programját. Borsod megyében a településfejlesztési program részeként fogalmaztak meg energiahatékonysági programot. A megyei programok hatékonyságát megkérdőjelezi az a körülmény, hogy a rendszerváltozás után jelentősen csökkent a megyék szerepe.
Települési önkormányzati szinten számos városban indítottak energiatakarékossági programot, sok esetben állami, ill. nemzetközi segítséggel. A holland kormány pl. közel 40 településen támogatott ilyen jellegű kezdeményezéseket. Több nagyváros, közöttük Budapest, Debrecen, Nyíregyháza, Kecskemét és Miskolc önerőből indított energiastratégiai programot. Más városok a Phare program lehetőségeit használták ki.
Figyelemre méltó energiaszolgáltatói programok indítására Magyarországon eddig nem került sor. Ennek oka az, hogy az ilyen jellegű (DSM) programok finanszírozása nem megoldott. A fogyasztói oldali beavatkozások költségét a szabályozó hatóság pillanatnyilag nem engedi beépíteni a szolgáltatási díjba. Ennek fényében érthető, hogy az energiaszolgáltató vállalatok saját nyereségük terhére nem indítanak fogyasztói oldali programokat.
Energia végfelhasználói programot elsősorban nagy energiafogyasztású vállalatok indítanak. Magyarországon példaképpen említhető a MOL Rt., a MÁV Rt., egyes kohászati vállalatok vagy gyógyszergyárak energiahatékonysági programja.
Természetesen kiemelkedő jelentősége van az állami programoknak, mert ezek hatást tudnak gyakorolni az energetika minden szereplőjére.
Az ipari országok mindegyike — beleértve mind az OECD, mind a nem-OECD tagországokat — futtat energiahatékonysági programokat. Ezeket a programokat először az olajválságok által felvetett ellátásbiztonsági kérdések indokolták. A ‘90-es évek eleje óta az energiahatékonysági programokat újrafogalmazzák, elsősorban környezetvédelmi okok miatt. A korábban is jól ismert lokális és regionális környezeti hatások mellett az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákat kívánják kezelni az energiahatékonyság javításával. Az egyes országok programjai sok hasonló elemet tartalmaznak, eltérés elsősorban a hangsúlyokon van.
Szinte mindegyik országban felállítottak olyan modelleket, amelyek segítségével prognosztizálni lehet az ország energiafelhasználását, a környezeti hatásokat és az egyes intézkedések, illetve politikák hatásait. Mindegyik országban felállítottak olyan nemzeti szervezeteket (önálló ügynökségként vagy valamelyik meglévő állami szerv részeként), amely tervezi, koordinálja, szervezi a nemzeti programokat. Létrehozták az energiahatékonysággal kapcsolatos fejlesztő, minősítő, tanácsadó stb. intézmények rendszerét is.
Több ország, így pl. Dánia, Japán vagy és az USA törvénybe iktatta az energiahatékonysággal kapcsolatos feladatokat. Mindegyik ország módosította az alacsonyabb szintű jogszabály-rendszerét is az energiahatékonyság szempontjainak érvényesítésére. Itt elsősorban az épületekkel és készülékekkel kapcsolatos műszaki szabványoknak van jelentősége. Az adminisztratív előírások azokon a területeken is gondoskodnak az energiahatékonyság biztosításáról, amelyeken az egyébként széles körben alkalmazott közgazdasági eszközök hatástalanok.
A külföldi országok kormányai igyekeznek a gazdaság fontos szereplőit bevonni az energiaracionalizálásba. Fontos szerepet szánnak az energiaszolgáltatóknak, közreműködésüket a szabályozás eszközeivel kötelezővé teszik. Példaértékű az Egyesült Államok DSM gyakorlata. Érdekes módszer a Hollandiában alkalmazott “önkéntes szerződések” módszere. A kormány a nemzeti energiahatékonysági célok egyes szektorokra eső feladatait szerződésekben rögzíti a szektorok képviselőivel. A hatékonyságjavítás feladatát a szektorok maguk oldják meg, az állam ehhez csak módszertani és szerény mértékű anyagi támogatást ad.
Általános az energiahatékonysággal kapcsolatos K+F intenzív támogatása. Kiemelhető a kis Finnország vagy Dánia példája. Ezek az országok azt tűzték ki célul, hogy a hazai igények kielégítése mellett energiahatékonysági iparuk az exportpiacokon is sikeres legyen, mintegy húzóágazati szerepet töltsön be.
Természetesen a legtöbbet a közgazdasági eszközöktől várják. Érdekes módon nem tartják piacidegennek a beruházási támogatást, illetve a projekt-támogatást. Ezen kívül széles körben alkalmazzák az adó-jellegű eszközöket mindkét irányban: igyekszenek az energiafogyasztást drágává és a racionalizációs beruházást olcsóvá tenni.
Ausztriában pl. kiemelt szerepet kapnak a megújuló energiahordozók, de jelentős mértékben támogatják az energiatakarékosságot, energiahatékonyságot célzó beruházásokat is. A támogatottak köre túlnyomórészt a magánszemélyeket, önkormányzatokat, illetve a kis- és közepes vállalkozásokat foglalja magában. A támogatások forrása szövetségi (17 fajta), tartományi (3-8 fajta), valamint helyi lehet. A támogatások formája vagy közvetlen és vissza nem térítendő alapjuttatás vagy kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú hitel. A támogatás mértéke jellemzően a beruházások 25-30%-a, de hitelek esetében ez a szám a 80%-ot is elérheti.
Németországban szövetségi szinten 10 különböző fajta támogatás létezik, tartományi szinten pedig 2-3 átfogóbb jellegű lehetőség. Beruházási támogatásokat is és kedvezményes hiteleket is biztosítanak a felhasználók részére.
Mindegyik országban futtatnak különféle információs, tudatosságfejlesztő programokat. Ezek mögött az a felismerés áll, hogy bár az államnak elsősorban a jogi-közgazdasági környezet alakítása a feladata, kezdeményező szerepet kell vállalnia az energiahatékonyság széleskörű társadalmi elfogadtatásában is.
Fontos az ipari országokban a civil szféra részvétele is az energiahatékonyság javításában. Érdekes, hogy a kormányzati és nem-kormányzati (társadalmi) szervezetek között a szokásos viaskodás mellett együttműködés is tapasztalható. A kormányzat egyes országokban (pl. Hollandia, Dánia) odáig megy, hogy állami feladatokat (pl. oktatás) bíz az társadalmi szervezetekre és ehhez állami pénzt biztosít. Általános az is, hogy a lényegi energiapolitikai döntések előkészítésébe és elfogadtatásába is bevonják a társadalmi szervezeteket.
Az állam részvétele az energia-környezet problémakör befolyásolásában a piacgazdaság körülményei között azért indokolt, mert a piac nem képes
figyelembe venni.
Az állami beavatkozás célja a társadalmi érdekek érvényesítése az egyéni és csoport (pl. energiaszolgáltatói) érdekekkel szemben.
Az alábbiakban röviden ismertetjük azokat az állami eszközöket, amelyek használata Magyarországon is indokolt lehet.
Törvényalkotás
Ez a legismertebb és sok szempontból leghatékonyabb állami eszköz. Példaképpen említhetők a levegőtisztasági jogszabályok, amelyek alapvető módon befolyásolják pl. az erőművek környezeti hatásait. Magyarországon a rendszerváltozás után évekig napirenden volt egy energetikai kerettörvény megalkotása, amely átfogó módon rendelkezhetett volna az energiahatékonysággal kapcsolatos feladatokról. Időközben elsőbbséget kapott a szolgáltató szektor privatizációját előkészítő törvényalkotási tevékenység. Ma az energetikai kerettörvény vagy más energiatakarékossági törvény megalkotása nincs napirenden, pedig az energiahatékonyság javítását igénylő körülmények nem változtak.
Műszaki szabványok és szabályzatok
Műszaki szabványok és szabályzatok kiadásával az állam az energiafelhasználás bizonyos területein hatékonysági minimumot írhat elő. Példaként hozható fel az épületszabvány, amely előírja, hogy az épületeket milyen hatékonyságú szigeteléssel kell ellátni. A szabványok és szabályzatok alkalmazásának sajátossága, hogy az energiahatékonyság biztosításának költségeit nem az állam, hanem az energiafelhasználó viseli. Szabványok és szabályzatok segítségével olyan esetekben is javítható az energiahatékonyság, amelyekben a felhasználók nem lépnének önállóan a rossz gazdasági mutatók miatt.
Az energiahatékonysággal kapcsolatos adatgyűjtés, ill. adatszolgáltatás
Az állam több országban gyűjti az energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedések, ill. beavatkozások adatait. Ezeket az adatokat az energia-felhasználók rendelkezésére bocsátja, amivel lehetővé teszi azt, hogy az energiafelhasználók hatékonyságukat az ország többi energiafelhasználója hatékonyságához hasonlítsák. Az összehasonlítás után a felhasználók maguk döntenek a racionalizálásról, ill. a racionalizálást maguk finanszírozzák.
Az energiahatékonyság szempontjainak érvényesítése közbeszerzéseknél
Az állam előírhatja, hogy közbeszerzéseknél, legalábbis értékelési szempontként, vegyék figyelembe az energiahatékonyságot. A módszer fejlettebb változatában az állam előírhatja a közbeszerzések során a beszerzendő eszközök, szolgáltatások hatékonysági minimumát.
Az energiahatékonyság intézményrendszerének továbbfejlesztése
A legtöbb ipari országban működnek olyan nemzeti energiahatékonysági szervezetek, amelyek az állam energiahatékonysággal kapcsolatos feladatai közül többet vagy kevesebbet felügyelnek. Az energiahatékonysági ügynökségek pl. részt vehetnek az energiahatékonysággal kapcsolatos információk terjesztésében, az e célra elkülönített állami pénzek szétosztásában, a fogyasztói szervezetekkel történő tárgyalásokban stb. Magyarországon nincs ilyen — megfelelő hatáskörrel és költségvetéssel bíró — szervezet. Szintén hiányoznak az állami döntéseket megalapozó energetikai modellek és a műszaki előírásokat ellenőrizni képes minősítő intézetek is.
Az energiaszolgáltatók fogyasztói oldali tevékenységének (DSM) előírása
A DSM bevezetése mögött az a felismerés áll, hogy az energiahatékonyság javításában fontos szerepet kell szánni a legjobb technológiai ismeretekkel és fogyasztói kapcsolatokkal rendelkező szervezeteknek, vagyis az energiaszolgáltatóknak. Természetesen a szolgáltatóknak a társadalom érdekében végzett tevékenységét valamilyen módon finanszírozni kell. A finanszírozás több módja ismert (“amerikai” és “európai” modell). Magyarországon a privatizált szolgáltató ipar egyértelműen ellenérdekelt, a DSM-et ellenző befolyása érzékelhető. Másrészt a szabályozás során rövidtávú (szociálisnak mondott) szempontok miatt nem engedik a DSM költségeket beépíteni az energiaárakba, így finanszírozás hiányában nem is lehet elvárni aktivitást a szolgáltatóktól.
A K+F támogatása
Az állam a központi költségvetésből finanszírozott nemzeti K+F program keretében elkülöníthet eszközöket az energia-környezet kérdéskör kiemelt kezelésére. Nem szabad arra építeni, hogy a nyitott piac következtében az energiahatékony termékek amúgyis eljutnak Magyarországra. Egyrészt vannak sajátságos magyar problémák (pl. panelházak energiatakarékos felújítása), másrészt intenzívebb K+F támogatással lehetne elérni azt, hogy a magyar ipar ne maradjon le teljesen az energiahatékony termékek exponenciálisan fejlődő világpiacáról.
Információ szolgáltatása
Közismert tény, hogy az energia-felhasználás hatékonyságát jelentős mértékben lehet javítani beruházások nélkül, az energiafogyasztó viselkedésének megváltoztatásával. Ennek elérésére, továbbá a gazdaságos energiaracionalizálási beruházások bátorítására az állam sokféle formában szolgáltathat információt. Lehetőség van pl. az energia-környezet kérdéskör beépítésére a különféle szintű oktatási programokba. A fentiekben már említett energiahatékonysági ügynökségek tájékoztatási kampányokat szervezhetnek. Létre lehet hozni energiatanácsadó irodákat, melyek részben vagy egészben állami pénzből tanácsokat adnak lakossági, ill. kommunális energiafogyasztóknak. Az információszolgáltatás egyik speciális válfajának tekinthető a címkézés, melynek bevezetése mindenképpen állami beavatkozást (szabványokat, akkreditált laboratóriumokat stb.) igényel.
Az állam által üzemeltetett létesítmények racionalizálása
Az állam maga is hatalmas infrastruktúrát, számos létesítményt és szervezetet üzemeltet — költségvetési forrásokból. Az energiahatékonyság szempontjainak érvényesítése kettős jelentőséggel bír: csökken a létesítmények üzemeltetési költség-igénye és az állami szektor példát mutat a többi szektornak az ország számára egyik fontos területen.
Demonstrációs programok támogatása
Demonstrációs programok támogatásával (a támogatás több formája ismeretes a projektek kifejlesztésében nyújtott “puha” támogatástól, a beruházási költségekhez való “kemény” hozzájárulásig) az állam csökkentheti az egyes energiatakarékossági beavatkozások kockázatát. Ez végső soron piacélénkítő hatású.
Adókedvezmények
Az adókedvezmények a legegyszerűbb közgazdasági eszközök közé tartoznak. Az állam stratégiai szempontok alapján meghatározza, hogy mely termékek, ill. szolgáltatások részére biztosít adókedvezményt. Az adókedvezmény lehet forgalmiadó-kedvezmény, vagy nyereségadó-kedvezmény. Az adókedvezmény egyik speciális fajtájának tekinthető a gyorsított értékcsökkenési leírás megengedése.