13. MELLÉKLET

A forgalomcsillapításra vonatkozó
néhány fontosabb dokumentum

“13. § (2) A lakott területeket, különösen a történelmi városrészeket, a műemléki és védett természeti területeket, továbbá a gyógy- és üdülőhelyeket forgalomszabályozási eszközökkel és megfelelő várakozási díjak alkalmazásával is fokozottan védeni kell a közúti közlekedés károsító hatásaitól.”

Kivonat a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényből

“7.52. A hatékony és környezetkímélő városi közlekedési rendszer kialakítása érdekében minden országban a városi közlekedéstervezés és irányítás átfogó módszerét kell alkalmazni. Ennek érdekében minden ország:

a) integrálja a területfelhasználást és közlekedéstervezést, hogy ösztönözze az olyan típusú fejlesztéseket, amelyek csökkentik az igényt a közlekedés iránt;

b) vezessen be, a megfelelő módon, olyan városi tömegközlekedési programokat, amelyek előnyben részesítik a nagy kihasználtságú tömegközlekedést;

c) ösztönözze, a megfelelő módon, a közlekedés nem motorizált módjait biztonságos kerékpárutak és gyalogutak kialakításával a városi és elővárosi központokban;

d) szenteljen külön figyelmet a hatásos közlekedésirányításnak, a tömegközlekedés hatékony működtetésének és a közlekedési infrastruktúra karbantartásának;

e) segítse elő az országok, valamint a helyi és nagyvárosi képviselők közti információcserét;

f) értékelje át a jelenlegi fogyasztási és termelési mintákat, hogy csökkentse az energia és a nemzeti erőforrások felhasználását.”

 Kivonat a “Feladatok a 21. századra” c. dokumentumból, amelynek hazai megvalósítását
az 1992. évi ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencián született megállapodásokból
adódó feladatokról szóló 1024/1993. (IV. 2.) Korm. sz. kormányhatározat irányozza elő.

“3.f) a lakott területek belső, sűrűn lakott övezeteiben ... a személygépkocsi-forgalmat az illetékes hatóságok jelentős mértékben korlátozzák”;

Kivonat a magyar közlekedéspolitikáról szóló 68/1996. számú Országgyűlési határozatból 

 “2.1.1. LEV-3.

...

(a) mérsékelni kell a közlekedési-szállítási igényeket a településfejlesztés, az informatika, logisztika, ipar- és kereskedelempolitika, valamint a gazdasági szabályozás eszközeivel;

(b) elő kell segíteni – ahol csak lehetséges – a nem motorizált közlekedés prioritásának biztosítását;

(c) biztosítani kell a tömegközlekedés, a vasút, a vízi közlekedés fejlődését, javítani kell a szolgáltatási színvonalat és a versenyképességet műszaki és gazdasági, tarifapolitikai intézkedésekkel, a közlekedési és szállítási teljesítményekből való részesedésük legalább megőrzése, – ahol csak lehetséges – növelése érdekében, összhangban az elfogadott hazai közlekedéspolitika célkitűzéseivel.”

 Kivonat az Országgyűlés 83/1997. (IX. 26.) OGY határozatával jóváhagyott
Nemzeti Környezetvédelmi Programból

A TANÁCS

...

I. AJÁNLJA, hogy a tagországok kormányai:

1. próbáljanak kedvezőbb egyensúlyt kialakítani az egyéni és tömegközlekedés között, ösztönözve az önkormányzatokat és más felelős szerveket – különösen a túlzsúfolt nagyvárosokban – a tömegközlekedés bővítésére és színvonalának javítására, valamint arra, hogy támogassák a magánautóktól eltérő közlekedési eszközök igénybevételét ott, ahol ezek az alternatív közlekedési módok már rendelkezésre állnak, vagy elérhetővé tehetők;
2. a fenti célok megvalósításánál alkalmazzák a forgalomszervezést és más viszonylag alacsony költségigényű módszereket, mint például a buszok elsőbbségét biztosító intézkedések, kerékpárutak építése, közös gépkocsi használat, forgalmi jelzőrendszerek, parkolásszabályozás és autómentes övezetek kialakítása;
3. a fenti módszereket egészítsék ki a helyi környezet minőségének javítását szolgáló alacsony költségű intézkedésekkel, mint pl. kis parkok létesítése, nyitott terek, gyalogos övezetek kialakítása és a városkép megőrzése;
4. támogassák és bátorítsák azokat a kísérleti projekteket, amelyek célja a fent említett módszerek megvalósíthatóságának, valamint pénzügyi, környezeti vonatkozásainak és a városi fejlődésre gyakorolt hatásainak érzékeltetése, törekedjenek az együttműködésre a tapasztalatok nemzetközi terjesztése érdekében;
5. hosszabb távon törekedjenek a közlekedési igények csökkentésére következetes területhasználat és közlekedéstervezés, valamint más, az emberi tevékenységet befolyásoló módszerek segítségével.

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Tanácsának C(74)218. számú ajánlása a forgalom korlátozásáról és a városi környezet alacsony költségű fejlesztéséről
(1974. november 14.)