4. MELLÉKLET

Gödöllői Agrártudományi Egyetem
Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet

Javaslatok
az állami költségvetési törvényjavaslat
mezőgazdaságra vonatkozó fejezeteihez

Készítette:

 Ángyán József
Podmaniczky László

Bevételi oldal

1. Termelési támogatások csökkentése

   Magyarország ma társult tagja az Európai Uniónak. Nagy valószínűséggel teljes jogú tag lesz az EU-ban, és ezzel az európai belső piachoz fog tartozni. Az agrár-környezetgazdálkodás előmozdításának ebben az összefüggésben a mezőgazdaság támogatásában prioritást kell élveznie. Jól látható ugyanis a GATT tárgyalások uruguayi fordulója (1995) óta, hogy a Közösség zömében leépíti a termelési típusú támogatásokat, és azok áthelyeződnek a mezőgazdálkodás egyéb, nem termelési – a tájjal, a környezettel, annak fenntartásával, a vidéki népesség megtartásával kapcsolatos munkahelyteremtési, szociális és egyéb – környezet- és tájgazdálkodási valamint vidékfejlesztési funkcióira (1. ábra). Ha részt akarunk venni ezekben a folyamatokban, akkor ehhez a saját költségvetésünket is ennek megfelelően kell átrendeznünk, hogy az e területeken bevonható növekvő közösségi források sajátforrás igényét (25%) biztosítani tudjuk.

    

2. Az agrárkörnyezeti, extenzifikációs programokra bevonható külső (EU) források

Az EU-komform környezetbarát mezőgazdálkodás kialakításának alapkérdése, hogy a földhasználat intenzitása sehol se haladja meg a környezetből fakadó mértéket. Az iparszerű gazdálkodásra a környezet túlhasználata jellemző, ezért a területek igen jelentős részén a földhasználat intenzitása jelentősen meghaladja az elfogadható mértéket. A hosszútávon működőképes mezőgazdálkodás és az EU agrárkörnyezeti programjaihoz való kapcsolódás éppen ezért elképzelhetetlen anélkül, hogy az ország területének jelentős részén extenzifikálnánk a mezőgazdálkodást.

E koncepció úgy valósítható meg, hogy a belterjes szántóföldi művelésből – az EU csatlakozási tárgyalásokat megalapozó zonációs elemzések eredményei szerint – területet kell kivonni, és erdősíteni vagy gyepesíteni kell, illetve ökológiai mezőgazdasági irányba kell átállítani. Ezek általában olyan termőhelyek, amelyek eredetileg – a mezőgazdaság iparosítását, kemizálását és erőltetett belterjesítését megelőzően – sem tartoztak a szántó művelési ágba, illetve az intenzív agrárterületekhez.

A megvalósításhoz – a meghatározott fölhasználati arányok kialakításához – tehát mintegy:

• 533 ezer ha gyep ŕ erdő konverziót,
• 229 ezer ha szántó ŕ erdő konverziót,
• 788 ezer ha szántó ŕ konverziót és
• 503 ezer ha intenzív szántó ŕ extenzív szántó konverziót

kell végrehajtani. Ez az átalakítás tehát hozzávetőlegesen 2 millió ha-t, azaz az ország termőterületének 25%-át, összterületének pedig mintegy 21%-át érintené. A 2 millió hektár terület bevonása az EU agrárkörnyezeti programjaiba (a 2078/92 EEC direktíva hatálya alá) a csatlakozás évében, mai áron mintegy 400 millió ECU (kb. 100 milliárd Ft) forrás bevonását teszi lehetővé, melynek saját (magyar költségvetési) forrásigénye mintegy 140 millió ECU (35 milliárd Ft).

1. ábra: A CAP (Közös Agrárpolitika) és a CARPE (Közös Agrár-Vidék Politika) elemei
(Forrás: Buckwell Report, Towards a Common Agricultural and Rural Policy for Europe, 1996, 1998)

A konverziós programokon kívül az agrár-környezeti program az elképzelések szerint az 1. táblázatnak megfelelően további, mintegy 3,6 millió hektár mezőgazdasági területet érintene, melynek összes támogatási igénye megközelítené a 300 milliárd Ft-ot. Ennek hazai társfinanszírozási forrásigénye – 25%-os hozzájárulást feltételezve – mintegy 75 milliárd Ft. Ez tehát azt jelentené, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési tárca éves költségvetése 1999-es szinten – optimális esetben – mintegy 460 milliárd Ft lehetne.

Ehhez az kell, hogy

• megfelelően előkészített és az ország jelentős területeire kiterjedő agrár-környezetgazdálkodási programok induljanak,
• a tárca saját költségvetésében e programok társfinanszírozására különítse el a jelzett, mintegy 75 milliárd Ft-ot.
  

1. táblázat: Az agrár-környezeti program tervezett elemeinek
területi és pénzügyi adatai
 

A támogatási prioritások és mértékek az EU tagállamok gyakorlatában a 2. táblázat szerint alakulnak.

2. táblázat: Az agrár-környezeti támogatási prioritások és mértékek
az EU tagállamok gyakorlatában
 

A jelzett forrásbevonási mértékek megfelelően előkészített programok esetén már a csatlakozás évében elérhetők. Ennek egy része – várhatóan mintegy 50 millió ECU/év – már az előkészítő fázisban is, a következő évtől igénybe vehető, ha a saját forrásfedezetet az agrárköltségvetés tartalmazza.

  Extenzifikációból származó munkanélküliség-csökkenés

Az energiaintenzív, nagy mesterséges energiaráfordítással dolgozó, erősen kemizált, gépesített és automatizált mezőgazdálkodás élőmunka igénye elenyésző. Nem véletlen az, hogy egy elemzés szerint az USA azon régióiban a legnagyobb a munkanélküliség, ahol az intenzifikációs folyamat a mezőgazdaságban a leginkább előrehaladott. Hollandiai rendszerösszehasonlító vizsgálatok szerint 100 ha terület átlagos élőmunka igénye (felvevő képessége) három különböző gazdálkodási rendszerben a 3. táblázat szerint alakul (Verijken, 1986):

 3. táblázat: Különböző mezőgazdálkodási rendszerek becsült, átlagos élőmunka igénye



Mezőgazdálkodási rendszer	Élőmunka igény
	fő/100 ha	%
Iparszerű, kemizált gazdálkodás	2,94	100
Integrált (mid. tech.) gazdálkodás	3,52	120
Biológiai/extenzív gazdálkodás	8,64	294

 Az extenzív gazdálkodási formák munkaerő-lekötő képessége tehát közel 3-szorosa az iparszerű, kemizált gazdálkodásnak.

1. Negatív externális költségek csökkenése

   A klasszikus közgazdaságtan nem értékeli a mezőgazdálkodás, a földhasználat környezettel kapcsolatos negatív, illetve pozitív teljesítményeit. Így az iparszerű, energiaintenzív gazdálkodás káros környezeti hatásai negatív externáliaként, társadalmi költségként jelentkeznek, melyeket az egész társadalom visel. Elhárításuknak költségeit nem a károkozók, hanem az egész társadalom viseli, ennek fedezetét nagyrészt adók formájában az egész társadalomtól kell összeszedni (pl. a nitrátszennyezett ivóvíz tisztításának költségei, vagy a környezet és az élelmiszerek – mezőgazdasági kemizációval összefüggő – szennyeződéséből és minőségromlásából származó egészségkárosodás elhárításának társadalombiztosítási költségei.).

   Az alternatív közgazdasági irányzatok olyan megoldásokat keresnek, melyekkel ezek az externáliák internalizálhatók, azaz a termék önköltségének részévé válnak. Az adózás ökológiai alapokra helyezése annak a környezetgazdaságtani alapelvnek az érvényesítése, hogy minden tevékenység olyan mértékben járuljon hozzá az ökológiai stabilitás fenntartásához, amilyen mértékben használja a környezetet, a természeti erőforrásokat. A stabilitás fenntartásához szükséges költségek az egyes termékek önköltségében jelenjenek meg, és így váljanak versenyképtelenné azok a tevékenységek, amelyek a közösség életterét rombolják, vagy az ökológiai feltételek által diktált tevékenységektől távol esnek.

    Az agrártermelés ökológiai alapú adóztatása

   A világ fejlettebbik fele, de különösen Európa egyre erőteljesebben ezen dolgozik, vagyis a problémakör az eurogondolkodás és gazdaságpolitika középpontjában van. Nem csupán a tudományos körök, hanem az európai integrációs szervezetek is komolyan foglalkoznak ezekkel, s számos ezirányú lépést (pl. inputadók a N-műtrágyákra) már megtettek. A törekvések vázlatosan – megítélésünk szerint – három csoportba sorolhatók.

    a) A tevékenység típusának progresszív ökológiai adóztatása aszerint,
   hogy milyen mértékben illeszkedik a környezetéhez, pl.:
   
   

   0%-os adókulcs:	Ha a tevékenység tökéletesen illeszkedik az ökológiai adottságokhoz, a természeti erőforrásokat rendeltetésszerűen használja (pl. csernozjom talajon biológiai vagy integrált mezőgazdálkodás).
   400%-os adókulcs:	A tevékenység maga igen, de annak módja nem illeszkedik az ökológiai adottságokhoz (pl. csernozjom talajon intenzív vagy szuperintenzív, iparszerű, erősen kemizált mezőgazdálkodás).
   900%-os adókulcs:	A tevékenység nem illeszkedik az ökológiai adottságokhoz, a természeti erőforrásokat nem rendeltetésszerűen használja (pl. csernozjom talajokon ipartelepítés).

    

   Az adózás alapja a föld értéke. Ez természetesen feltételezi a földértékelési rendszer részletes kidolgozását és bevezetését.

    b) A földhasználat intenzitási fokának sávos, progresszív ökológiai adóztatása, pl.:
    

   0 adó:	Biológiai gazdálkodásban elérhető, a talaj természetes fertilitásának megfelelő terméshatárig (biológiai gazdálkodás felső termésszintje).
   1-szeres szorzó:	A fertilitási szintet 20%-kal meghaladó termésszintig (integrált gazdálkodás termésszintje).
   3-szoros szorzó:	A fertilitási szintet 40%-kal meghaladó termésszintig (integrált gazdálkodás felső termésszintje).
   6-szoros szorzó:	A fertilitási szintet 60%-kal meghaladó termésszintig (intenzív, iparszerű, erősen kemizált gazdálkodás átlagos termésszintje).
   9-szeres szorzó:	A fertilitási szintet több mint 60%-kal meghaladó termésszint (szuper intenzív, igen erősen kemizált, szélsőséges gazdálkodás átlagos termésszintje).

    

   Az adó alapösszege évente, fix összegben, 1 ha-ra kerül meghatározásra. A földhasználat intenzitásától függően ez az alapösszeg kerül a fentiek szerinti szorzókkal kivetésre. Az intenzitás szint meghatározásához a termesztett növények és azok hozamának ismerete szükséges, mely akár hagyományos nyilvántartással, vagy – mint ahogy ezt néhány európai országban ma már teszik – távérzékeléssel gyűjtött adatok értékelésével állítható elő. A hozamszintek kiértékeléséhez a korábban használt MÉM-NAK termésszint kategóriák jól hasznosíthatók, melyek termőhelyenként és növényfajonként adják meg ezeket a termésszinteket.

    c) A fajlagos ráfordítási szintek termőhelyek szerint differenciált adóztatása:

   Legelőrehaladottabb lépések Európában ez utóbbi, harmadik módszercsoport vonatkozásában, vagyis az input szintek adóztatásában történtek. Az így befolyó adók az intenzitáscsökkentésből származó jövedelemkiesés kompenzálására, vagyis prevencióra fordíthatók. Erre mutat be egy lehetséges példát a 4. táblázat.

   4. táblázat: N műtrágya hatóanyag ráfordítás ökológiai adója
   a műtrágyaár %-ában (példa):
    

   N hatóanyag/ha	Termőhelyek
   	Homok	Vályog	Agyag
   0–40	0	0	0
   40–80	20	10	0
   80–120	60	40	20
   ? 120	100	80	60

    

   A mezőgazdaság tájat, élővilágot, környezetet is “termel”, nem csak élelmiszereket és nyersanyagokat. E forrásokból honorálhatók ezek – a közösség, a környezet és a fenntarthatóság szempontjából igen fontos – “termékek”. A tartamosságot és stabilitást biztosító térstruktúra és gazdálkodási mód kialakításának költségeit mindenképpen a későbbiekben fellépő károk helyreállításának nagyságrendekkel nagyobb költségeivel érdemes és lehet reálisan egybevetni. E majdani kárelhárító költségeknek egy töredékét mindenképpen érdemes azoknak ma odaadni, akik ezzel képesek tevékenységüket úgy megváltoztatni, hogy a károk mérsékelhetők, illetve elkerülhetők legyenek. Ennek fedezetét azoktól kell “összegyűjteni”, akik erre a változtatásra nem hajlandóak.

   Jelenleg Magyarországon a nitrogén műtrágya ráfordítási szintek túlnyomórészt nem érik el a táblázatban feltüntetett 40 kg/ha-os alsó küszöbértéket sem, így természetesen a mai helyzetben ebből adóbevételek, illetve a gazdálkodóknál külön terhek nem keletkeznek. Ennek az elvi rendszernek a bevezetése ugyanakkor azért lenne fontos, hogy az érzékelhető erőteljes intenzifikálási, mesterséges ráfordítás növelési törekvéseket korlátok között tudjuk tartani, és ezzel elkerülhessük a környezetnek korábbi időszakban tapasztalt túlhasználatát, nitrogénnel való túlterhelését.

     A mezőgazdaság nem termelési típusú tevékenységeiből származó többletbevételek

 Az eurogondolkodás középpontjában álló, többfunkciós mezőgazdálkodás céljai, feladatai vázlatosan a következőkben foglalhatók össze:

1. Termelési célok, feladatok, teljesítmények

• értékes beltartalmú, biztonságos, szermaradvány-mentes élelmiszerek és takarmányok előállítása;
• egyéb, jó minőségű nyersanyagok előállítása;
• energiatermelés, biomassza, megújuló energiaforrások előállítása.

 b) Környezeti célok, feladatok, teljesítmények

• tájmegőrzés, a kultúrtáj ápolása és a diverzitás fenntartása,
• a talajt, a vizeket, a levegőt, az élőhelyeket és az élővilágot érintő környezetterhelés csökkentése ill. elkerülése.

c) Körzeti szociális és kultúrfeladatok, teljesítmények

• a vidéki régiók népességének megőrzése, elfogadható jövedelem biztosítása a lehető legtöbb ember számára;
• munkahelyteremtés, a munkaerőpiac kiegyenlítése;
• az ökológiai és műszaki infrastruktúra fenntartása;
• a vendégfogadás, pihenés, rekreáció alapjának, hátterének biztosítása és fenntartása;
• az ember és az élő természet kapcsolatának fenntartása;
• a vidéki, paraszti kultúra értékeinek ápolása, fenntartása, a környezet “megnemesítése”, “emberarcúvá” formálása.

 Ha ezekből a célokból és feladatokból indulunk ki, akkor az egyoldalú – kizárólag a termelési feladatokra összpontosító – mezőgazdálkodást más rendszerrel kell felváltanunk. Márpedig az európai mezőgazdálkodás fejlődését – úgy tűnik egyre inkább – ezek a célok és kritériumok határozzák meg. A mezőgazdálkodás felsorolt céljai és feladatai mindenütt azonosak, ám a különböző adottságú zónákban a hangsúlyok máshová kerülnek. Ez azonban egyik célt sem szüntetheti meg, csupán azt jelenti, hogy a mezőgazdaság különböző teljesítményeit a különböző adottságú zónákban eltérő módon (a piactól a támogatásig) honorálja. A gazdaságpolitikának e felsorolt célokat és feladatokat kell szem előtt tartania, és zónánként differenciált eszközrendszerrel kell a fejlődést e célok felé mozdítania.

A mezőgazdaság felsorolt, nem termelési típusú teljesítményei olyan pozitiv externáliaként értékelhetők, melyek népgazdasági szinten jelentős többletbevételeket jelenthetnek, ha ezeken a területeken fejlesztéseket hajtunk végre.

Kiadási oldal

1. Agrár-környezeti, extenzifikációs stratégiai kutatások költségei

Az 1992-es CAP reform keretében megszületett EEC 2078/92. számú rendelet valamennyi tagállamban szorgalmazza olyan támogatási rendszerek bevezetését, amelyek elősegítik a környezet-, természet- és tájvédelmi célok integrálását a mezőgazdasági tevékenységbe. Másrészből a világkereskedelem liberalizálása a Kereskedelmi Világszervezet, a WTO keretében – különösen az 1995-ös GATT megállapodás (Uruguay) után – a mezőgazdasági termelést azokra a területekre fogja nagy valószínűséggel koncentrálni, ahol az a leginkább jövedelmező, ahol a komparatív ökológiai előnyök a legnagyobbak. Ebből következően az új WTO tárgyalásokon 1999-ben egyik igen fontos téma az lehet, hogy hogyan kell és lehet felhasználni azokat az összegeket a vidéki térségek fejlesztésére, a mezőgazdálkodás nem termelési típusú (környezeti, ökológiai, szociális, foglalkoztatási, kulturális, stb.) funkcióinak támogatására, amelyeket korábban a gazdálkodók termelési támogatására fordítottak.

Ez az EU-ban zajló és nyilvánvalóan elkerülhetetlen agrár- és vidékpolitikai átrendeződés, az ehhez való alkalmazkodás számunkra csak akkor lehet előnyös, ha pontosan felmérjük a különböző típusú intézkedések célterületeit, vagyis egy olyan földhasználati zónarendszert alakítunk ki, amely

• a lehető legteljesebb mértékben figyelembe veszi a különböző régiók agrártermelési és nem-termelési típusú potenciáljait,
• e koordináták mentén kategorizálja az ország különböző területeit, és
• az így kialakuló zónákban eltérő agrár- és vidékfejlesztési prioritásokat alkalmaz.

A természetvédelem és a mezőgazdálkodás zonációs igényeit egyesítve, ennek a rendszernek a kategóriái a következők lehetnek:

1. Természetvédelmi magzónák: a természetvédelmi funkciók kizárólagossága, egyéb földhasználat teljes tilalma.
2. Természetvédelmi pufferzónák, vízbázisvédelmi területek: tájápoló, természet- és környezetvédelmi szempontú gazdálkodás, környezeti, foglalkoztatási, kulturális és rekreációs funkciók.
3. Átmeneti zónák: mezőgazdasági termelési + védelmi és egyéb funkciók, ökológiai és egyéb extenzív gazdálkodási formák, ESA környezetileg érzékeny területek, bolygatatlan biotóphálózati rendszerekkel,
4. Agrárzónák: mezőgazdasági termelési funkciók, integrált, környezetkímélő gazdálkodás.
5. Művelés alól kivett területek: urbanizációs, fogyasztási-szolgáltatási, infrastrukturális és ipari funkciók.

A termőterület-felhasználás első három kategóriája a támogatások várható célterülete, itt tehát olyan projekteket kell indítani, amelyek a támogatási prioritásoknak megfelelnek. A termőterület-felhasználás negyedik, vagyis az agrártermelés zónája, a GATT-WTO folyamat eredményeképpen a piaci versenykategóriába kerül. Termelési funkcióihoz közvetlen termelési típusú támogatást nem kap. Komparatív ökológiai előnyeit a piacon kell hogy érvényesítse, így ez a kategória a legjobb ökológiai adottságú területeket foglalja csak magába. Támogatásra csak az egyéb kísérő funkciók (pl. a 7–12% mezőgazdasági területet kitevő biotóphálózati rendszer kialakítása, fenntartása, ápolása, vidéki foglalkoztatás, szociális, kulturális funkciók, stb.) vállalása arányában számíthat.

Az EU- és WTO-konform módon támogatható extenzív gazdálkodás új lehetőséget ad nemcsak a természeti értékek, a biológiai sokféleség fenntartására, de a termelési struktúra átalakulása (erdősítés, gyepesítés, tájgazdálkodás) a rekreációs fejlesztések (falusi-, agroturizmus) elősegítése révén a vidéki térségek komplex fejlesztését, szociális biztonságát is elősegítheti.

Az intenzív módon hasznosított területeken a gazdaságos, elfogadható mennyiséget és jó minőséget adó árutermelés az elsődleges cél, amely csakis visszafogottabb mesterséges erőforrás-ráfordítással és nagyobb természeti erőforráshányaddal érhető el. Nagyon fontos tehát, hogy ezeken a helyeken is erőforrás-takarékos, szakszerű és ellenőrzött termelési technológiákat alkalmazzanak, s valósítsák meg itt is a környezetkímélő agrárgazdaság alapvető céljait.

Az ezredforduló korszerű, környezetbarát agrárgazdaságának megvalósítása lehetővé teszi egy olyan modernizációs pálya kialakítását, amely a környezetkímélő, energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazásán és az ország speciális adottságait valamint szaktudását kihasználó, nagy értékű termékek előállításán alapul. Ennek érdekében országos és regionális cselekvési programok kialakítása szükséges, s az agrár-környezetvédelmi feladatokat megfelelő hangsúllyal be kell illeszteni az agrártámogatás rendszerébe.

1. Agrár-környezeti kutató, oktató és tanácsadó hálózat létrehozásának költsége

Az agrár-környezetgazdálkodás EU trendekhez illeszkedő fejlesztése szükségessé teszi olyan oktató, bemutató és tanácsadó bázisok kialakítását, illetve az e területen már létrejött kezdeményezések továbbfejlesztését, melyek lehetővé teszik e gazdálkodási forma decentralizált, gyors ütemű fejlesztését és területi integrációját. Ennek elindítása és működtetése állami szerepvállalást igényel. A javaslat célkitűzése e bázisok egységes hálózatának kialakítása, vagyis az agrár-környezetgazdálkodás olyan oktató, kutató, fejlesztő és demonstrációs bázisainak kialakítása és beindítása, amely a környezet és természet védelmének, mezőgazdasági célú használatának, valamint tervezésének és alakításának tájba illő, harmonikus fejlődését igyekszik támogatni, szervezni és kiszolgálni.

A koncepció abból a felismerésből táplálkozik, hogy a tájakban magukban kell – a szubszidiaritás elvének megfelelően – segíteni azokat a meglévő kezdeményezéseket, melyek a tájba illő, adottságaihoz alkalmazkodó, ökológikus gazdálkodás irányába mutatnak. Létre kell hozni ezek segítésére egy olyan tájközpont hálózatot, mely tanácsokkal, mintákkal, modellekkel, oktatással, eszközökkel és a kereskedelmi háttér, a piac integrált szervezésével segíti, felkarolja az ilyen típusú kezdeményezéseket.

E központok hálózatának e gazdálkodási mód elterjesztésében és a vidéki térség fejlesztésében egyaránt nagy a jelentősége. A rendszer alközpontjainak területi eloszlása meg kell, hogy egyezzen az ökológiai adottságok és a kialakult művelési kultúrák szempontjából homogén mezőgazdasági tájak struktúrájával. Az alközpontoknak ezeken a tájegységeken belül kifejezetten térségi jelentőségű feladatokat kell vállalniuk. A rendszerhez kapcsolódó kutató, igazgatási, ellenőrzési és irányítási bázisok segítik a célok megvalósítását.

A hálózat három ágra bomlik a fő tevékenységi köröknek megfelelően, melyek a következők:

• oktatás, bemutatás, modellkezdeményezések, tanácsadás,
• kutatás, információs rendszerfejlesztés,
• igazgatás, ellenőrzés, operatív irányítás.

Ez adja egyben az agrárkörnyezeti programok megvalósításának intézményrendszerét.

A hálózatot az FM Agrárkörnyezetgazdálkodási Főosztálya által vezetett Agrárkörnyezeti Koordinációs Bizottság fogja össze. Az oktató és bemutató illetve a kutató bázisok munkáját a GATE-KTI, az igazgatási, ellenőrzési és operatív irányítási bázisok munkáját pedig az FM-BFNTA és a Biokultúra Egyesület koordinálhatja.

1. A mezőgazdaság agrár-környezeti, extenzifikációs programjainak (belső) támogatási igénye

Az EU támogatási gyakorlatának megfelelően a Közösség akkor nyújt forrásokat az általa meghatározott prioritások szerint kidolgozott agrár-környezeti programokra, ha a befogadó ország saját forrásaiból is hozzájárul azok megvalósításához. A saját hozzájárulás mértéke – az ország besorolásától függően – általában a teljes költség 25–50%-áig terjed. Magyarország – Írországhoz és a mediterrán tagállamok többségéhez hasonlóan – várhatóan a 25%-os önrész kategóriájába kerül.

A bevételi tételek között – a korábban részletezetteknek megfelelően – valószínűsíthető, hogy az agrár-környezeti programok kidolgozására és beindítására már a jövő évtől mintegy 50 millió ECU/év (12,5 milliárd Ft) támogatási összeggel lehet a csatlakozásig számolni. Ennek saját, kiegészítő forrásigénye mintegy 15 millió ECU (3,8 milliárd Ft). A csatlakozás évétől ennek EU forrás fedezete mintegy 400 millió ECU lehetne (100 milliárd Ft), melynek saját, kiegészítő forrásigénye mintegy 140 millió ECU (35 milliárd Ft) lehet. Az ország agrár költségvetésében ennek fedezetét meg kell teremteni, és programokat kell kidolgozni akkor, ha ezt a támogatási forrást be szeretnénk vonni az agrárkörnyezeti programok beindítására, a magyar agrárium és vidék fejlesztésére.

A konverziós programokon kívül az agrár-környezeti program az elképzelések szerint az 1. táblázatnak (lásd korábban) megfelelően további, mintegy 3,6 millió hektár mezőgazdasági területet érintene, melynek összes támogatási igénye megközelítené a 300 milliárd Ft-ot. Ennek hazai társfinanszírozási forrásigénye – 25%-os hozzájárulást feltételezve – mintegy 75 milliárd Ft.

 1998. December