Avarégetés

Tévhitek az avarégetésről és a komposztálásról

„Akkor most fával sem lehet fűteni? Nem bográcsozhatunk a saját kertemben? A zöldhulladék elszállítása jobban szennyezi a környezet, mintha elégetném? A diófúró légyre nem az égetés az egyetlen megoldás?” Sok hasonló kérdést kapott a Levegő Munkacsoport, ami azt jelzi, hogy sok tévhit kering az avar- és zöldhulladék-égetés és az arra megoldást nyújtó komposztálás témájával kapcsolatban.

Bár 2021 január 1-jétől a zöldhulladék égetése országosan tilos (környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény) – mindössze a veszélyhelyzet idejére kaptak az önkormányzatok engedményt a tiltás bevezetésére (549/2020. (XII. 2.) Korm. rendelet) –, ráadásul már benne van a köztudatban, hogy kerti és zöldhulladék égetése során rengeteg egészségre káros anyag kerül a levegőbe, mégis sokan ragaszkodnak az égetéshez és ódzkodnak a növényi hulladékok komposztálásától gyakran téves információkra, tévhitekre támaszkodva. Ebben az írásunkban néhány, az interneten, közösségi médiában előforduló tévhitnek és a mögöttük rejlő igazságnak jártunk utána.

Tévhit: A zöldhulladék égetése nem lehet olyan káros, hiszen fával szabad fűteni.

A fatüzelés is jelentős mennyiségű szennyezőanyagot juttat a levegőbe, azonban a megfelelően kialakított tüzelőberendezésben, száraz tűzifával való fűtés által okozott légszennyezés töredéke annak, ami a szabadtéren zajló zöldhulladék-égetéskor jut a levegőbe. Ennek az oka egyrészt, hogy az avar és egyéb növényi hulladék nedves, összetömörödött, nehezen égő növényi anyagok, így lassan, oxigénhiányosan füstölögnek. Ráadásul szabadtéren, tűztér hiányában nehezen tud a tökéletes égéshez szükséges magas hőmérséklet kialakulni – így általában nagyon sok káros anyag kibocsátásával járó égés történik. Ráadásul mindez a föld szintjéről egyenesen az emberek, gyermekek, ablakok magasságába jut. Ezzel szemben a kályha, kandalló zárt tűzterében, a megfelelően kialakított tüzelőberendezésben az oxigénellátás biztosított, több száz fokos hő is keletkezik, ezáltal kevesebb káros anyag kibocsátásával jár, mint a szabadtéri zöldhulladék-égetés. A tüzelőberendezés füstjét több méter magas kémény vezeti el. Természetesen a helytelen, korszerűtlen fafűtési szokásokkal is jelentős légszennyezés okozható, ezért el kell sajátítanunk a fatüzelés helyes módját (video).

Tévhit: A zöldhulladék elszállítása még károsabb, hiszen műanyag zsákokban tesszük ki a szemetet, és dízel üzemű autókkal viszik el.

Ha a komposztálás helyben nem megvalósítható, akkor a zöldhulladék elszállítása még mindig kevésbé káros, mint az égetés. A zöldhulladék-gyűjtő zsákok kezeléséről a hulladékkezelő telephelyén gondoskodik. A településeken végighaladó gépjárművek szennyezése, bár önmagában jelentős, még így is jóval kisebb, mint a zöldhulladék égetése, amelynek során mindenféle szűrő használata nélkül, órákon át kontrollálatlanul kerülnek a szennyező anyagok a levegőbe.

Tévhit: A komposztálás csak a városi emberek hóbortja, a nagy kertben lemetszett gyümölcsfaágak nem férnek el három komposztálóban sem.

Számos gazdálkodó van, akik több hektáros területeket művelnek, gondoznak égetés nélkül. Az általános tudományos megközelítés szerint amennyi zöldhulladék egy kertben keletkezik, az ott el is komposztálható.

A nagyobb ágakra több megoldás is lehet:

Alaposan kiszárítva tüzelőberendezésben fűtési céllal elégethetők.
Zöldhulladék elszállításakor elviszik azokat is (sok helyen pl. nem kell zsákba tenni, hanem kívülről kell ráakasztani egy zsákot, jelezve ezzel, hogy a szállítás díja a zsák megvásárlásával megfizetésre került).
Számos önkormányzat közösségi aprítógépet, darálót biztosít, és van, ahol azt ingyenesen ki is szállítják helyben aprítás céljára (így sokkal kisebb helyen és gyorsabban is komposztálható, vagy akár a talajba is beforgatható a darálmány). Ha ilyen nincs, javasolni kell az önkormányzatnak a vásárlását.

Tévhit: Nincs pénzünk újabb komposztálókat telepíteni, és amúgy is az műanyagból van, káros a környezetre.

A komposztáló nem pénz kérdése, és egyáltalán nem szükséges műanyag komposztládát használni: fából is készíthetünk komposztálót, egy sűrű szövésű fémhálóval is lekeríthetünk egy területet komposztálás céljára, de akár egy egyszerű komposztdombot is kijelölhetünk a célra – ilyenkor az alacsonyabb hőmérséklet miatt egy kicsit tovább tart a humusz kialakulása.

A komposztáló bőven behozza az árát! A háztartásban keletkező hulladékmennyiség 20-50%-a biológiailag lebomló szerves anyag, mellyel csökkenthető a kommunális hulladék mennyisége, elegendő a kisebb vagy – társasházak esetén – kevesebb kuka tartása, mellyel pénzt takaríthatunk meg.

Régi karókkal körbevett komposztdomb

Tévhit: Semmi gond az égetéssel, este kell égetni, amikor senki sem tereget.

Az avarégetés jelentősen rontja a levegőminőséget: 100 kg avar égetése során annyi veszélyes anyag kerül a levegőbe, amennyi egy közepes méretű település egész légterét határérték felett beszennyezheti. Az esti égetés semmit sem javít ezen a helyzeten, sőt szélcsendes időben órákig megrekednek a szennyező anyagok a házak között, könnyen kitarthatnak reggelig, és persze a nyílászárók résein is jelentős mennyiségű füst tud a beltérbe jutni, arról nem is beszélve, hogy sokan szeretnének este is szellőztetni, kimenni. A szennyező anyagok a mi éghajlatunkon megszokott éjszakai inverzió miatt esti égetésnél jóval több ideig a talaj közelében maradhatnak.

Tévhit: Be kell szüntetni a bográcsozást és a szalonnasütést is, mert az is ugyanolyan káros.

Nem cél a kinti sütögetés, bográcsozás betiltása. Bár ezek a tevékenységek is szennyezik a levegőt, szakszerű tűzrakás és tűzkezelés, valamint jó minőségű tüzelőanyag használata mellett sokkal kevésbé, mint a hosszasan füstölgő zöldhulladék-kupacok égetése. A szabadtéri főzőcskézéskor általában kis mennyiségű száraz fát, faszenet használunk.

Tévhit: Ilyen alapon a kolbász, sonka, szalonna füstölését is be lehetne tiltani.

A hús és a szalonna füstölése nem avarral, hanem minőségi tűzifával történő tartósító eljárás (bár sajnos hallunk olyan esetekről is, hogy egyesek műanyag hulladékot is égetnek húsfüstöléshez, mérgező anyagokkal szennyezve az élelmet is), tehát az élelmiszer füstölésére az avar- és zöldhulladék-égetés szabályozása nincs hatással.

Tévhit: A dió, tölgy levele nem komposztálható.

Az igaz, hogy ezek úgynevezett allelopatikus vegyületeket tartalmaznak, melyek gátolják más növények növekedését, azonban néhány hónap alatt ezek is maradéktalanul lebomlanak. A diófa levele is komposztálható, átlagosan fél-egy év alatt ezekből is kiváló humusz válik, melyből akár palántaföld minőségű termőtalajt nyerhetünk.

Tévhit: A beteg, fertőzött növényi részeket el kell égetni, a kártevőkre nincs más megoldás.

A lebontó, kórokozó szervezetek általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek, tehát egész más szervezetek károsítanak egy élő növényt, mint amelyek a lebontást végzik a komposztban. A jó a komposzt, s ha kellő mennyiségben (néhány köbméter) áll rendelkezésre, komoly hőtermelésre képes, amely a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja. Nagy kert esetén érdemes külön komposztálni a zöldségek, gyümölcsfák maradványait: a „gyümölcsös” humuszt így már nyugodtan beáshatjuk a veteményesbe, és fordítva.

Tévhit: A diófúró légy miatt muszáj az összes lehullott diót elégetni.

A diófúró légy lárvái a dióból gyorsan kirágják, és a talajba ássák magukat, ott telelnek át. Tehát, hiába égetjük el a diót és a levelét, ez nem befolyásolja a diófúrólégy sorsát, amely ellen növényvédelmi lépéseket kell tennünk (például, ha a fa alá fóliát terítünk, megakadályozzuk a lárvák földbe jutását). A védekezés ráadásul csak akkor hatásos, ha a szomszédok, környékbeli kertek gondozói is védekeznek a diófúrólégy ellen. Egyébként a diófúrólégy utóbbi években való elterjedése főként a változó éghajlatnak „köszönhető”, vagyis az égetéssel és a levegő szennyezésével tovább segítjük az elterjedését.

Tévhit: A füstölés a fagyos tavaszi reggeleken megvédi a gyümölcsösöket a fagytól.

A gyümölcsfák füsttel történő védelme a fagytól nagyon ritkán tud csak hatásos lenni (teljes szélcsendben, nagyon gondos eljárással) – a fagyos szelek ellen például teljesen felesleges a füstölés. A legjobb megoldás a megelőzés: az őshonos, a helyi éghajlati körülményeket jól tűrő gyümölcsfák nevelése. A kerti égetéseknek nagyon kis százaléka történik ilyen célból, és a mezőgazdasági szektorban a szigorúan növényvédelmi céllal történő égetést megfelelő engedélyhez köti a szabályozás.

Tévhit: Nagy mennyiségű avart nem lehet komposztálni, nincs akkora területem, ahol elférne.

A lombok őszi lehullása után azokat nem célszerű azonnal a komposztra rakni. Az összegereblyézett lombokat a kert egy sarkába kupacolva vagy egy fémhálóból hajlított hengerbe halmozzuk. Egy-két hónap alatt a tömörödés és a meginduló bomlási folyamatok miatt száraz térfogata akár 10%-ára csökken, ami ekkor már könnyen rárakható a komposztra.

Tévhit: A komposzt büdös.

A komposztálási folyamatok során különböző gáz halmazállapotú bomlástermékek is keletkeznek, azonban a megfelelő nedvességtartalmú és átszellőzött komposzt soha nem büdös. A kellemetlen szagú komposzt akkor alakulhat ki, ha nem oda illő anyagokat teszünk bele. Ilyen esetben megoldás lehet a komposzt átszellőztetése vagy a gazdaboltokban is kapható szagmentesítő készítmény, mely valójában lebontó baktériumok kivonata, és felgyorsítja a bomlás folyamatát.

Tévhit: A komposztban rengeteg kórokozó féreg él.

A komposztálóban egy sor élőlény jelenik meg (baktériumok, gombák, atkák, hangyák, giliszták, férgek, ugróvillások stb.), valójában ezek segítségével zajlik a komposztálódás természetes folyamata, ezek segítik a szerves anyagok lebontását, aprítását, átalakítását, tehát a jelenlétük nélkülözhetetlen az érett, jó komposzthoz, a természetes termőtalajhoz. Ezek az élőlények nem betegítenek meg bennünket.

Tévhit: A komposztálás csak a nagy kerttel rendelkezők hobbija. Egy városi bérházban, panelben vagy tenyérnyi kertben nem megvalósítható.

Komposztálni egy vödör méterű, akár lakásban is használható komposztálóban is lehet. Sokféle ilyen berendezést lehet vásárolni, de házilag is készíthetünk. Jelentős szakirodalom áll rendelkezésre, így bárki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb módját. Kis kertben pedig akár egyetlen négyzetméter terület elég ahhoz, hogy egy család minden komposztálható termékét elnyelje.

Mi történik, ha valaki begyújtja a kerti „füstgyárat”?

Hazánkban széles körben elterjedt „népbetegség” a kerti hulladékok és az avar égetése. Kevesen tudják, hogy ez a tevékenység mennyire káros a környezetre és az emberi egészségre. Az értékes szervesanyagból az égetés során hamu keletkezik, mely csak korlátozott mennyiségben alkalmas talajerő-utánpótlásra. Ezzel szemben komposztáláskor maradéktalanul elbomlanak a növényi részek és hasznos humusz keletkezik. Egy átlagos kerti tűz, melyben vegyesen égetünk avart, fűnyesedéket és gallyakat, óriási légszennyezést okoz. A nagy szennyezést elsősorban a rossz légellátás, az alacsony égéshőmérséklet, magas nedvességtartalom okozza. Például a növényi részekben lévő szén ugyan oxidálódik, de csak részben, és szén-dioxid helyett szén-monoxid keletkezik, amely kis mennyiségben is mérgező. De vegyük csak sorra, egy átlagos kupac (100 kg) elégetése során milyen anyagok keletkeznek és azok milyen hatással vannak a szervezetünkre:

Szén-monoxid: 5-7 kg (= 5-7 milliárd mikrogramm - μg)

Azonnali hatása: fejfájás, szédülés, émelygés, a látás- és hallásképesség csökkenése.

Tartós hatása: a szívizmot ellátó koszorúerek keringését csökkenti, elősegíti a koszorúér-elmeszesedést, szűkíti a koszorúereket, növeli a szívinfarktus kockázatát. Akadályozza a vér oxigénszállító képességét. Egészségügyi határértéke 10000 μg/m³.

PM10 (10 mikrométernél kisebb levegőben lebegő részecskék): 1,7-4,9 kg (= 1,7-4,9 milliárd μg)

Azonnali hatás: asztmás roham, légúti irritáció, szív és érrendszeri zavarok.

Tartós hatás: rákkeltő, immunrendszer károsító, szívinfarktus, agyérgörcs, tüdőgyulladás. Egészségügyi határértéke 50 μg/m³.

Szénhidrogének: 1,5-2 kg

Rákkeltők, mutagének, károsítják az immunrendszert. Ha a születés körüli időszakban jutnak be a szervezetbe, életre szólóan megváltoztathatják a hormonok termelését.

Nitrogén-oxidok: 20 g (= 20 millió μg)

Izgatja a szemet és a légzőszervet. Belégzése tüdővizenyőt okozhat, hatással lehet a vérre, okozhat methahemoglobin képződést. Egészségügyi határértéke 200 μg/m³.

Metil-etil-keton: 3,6 g

Irritálja/izgatja a szemet és a légzőrendszert, hatása lehet a központi idegrendszerre, toxikus hatása lehet az emberi reprodukcióra.

Etil-benzol: 3,3 g

Irritálja/izgatja a szemet és a légzőrendszert, hatása lehet a központi idegrendszerre, hatással lehet a májra és vesére, rákkeltő, hatása lehet az emberi reprodukcióra.

Sztirén: 6,8 g

Irritálja/izgatja a szemet és a légzőrendszert, belégzése tüdővizenyőt okozhat, hatása lehet a központi idegrendszerre, lehetséges emberi rákkeltő, halláskárosodást okozhat, hatása lehet az emberi reprodukcióra.

Fenol: 3,3

Az anyagnak hatása lehet a központi idegrendszerre, szívre, a vesére, okozhat görcsöket, kómát, szívműködési zavarokat, légzési elégtelenséget, ájulást.

Dibenzo-furán: 0,45 g

A Seveso-i katasztrófát a nagyon hasonló vegyi felépítésű dibenzo-dioxin okozta. Rákkeltő anyag, károsíthatja a hormonrendszert. Születési és fejlődési rendellenességeket okozhat, immunrendszert károsíthatja, a szervezetben felhalmozódik, nem bomlik le.

Benz-a-pirén: 0,06 g (=60 millió nanogramm)

A BaP az egyik legveszélyesebb vegyület, a WHO szerint az I. veszélyességi kategóriába tartozik, egészségügyi határértéke 1 nanogramm/m³. Az anyag emberi rákkeltő. Öröklődő genetikus károsodást okozhat az emberi csírasejtekben. Állatkísérletek arra utalnak, hogy ennek az anyagnak toxikus hatása lehet az emberi reprodukcióra.

A fenti példában szereplő kupac avar elégetésével annyi PM10 részecske jut a levegőbe, mely kb. 90 millió köbméter levegőt szennyez el egészségügyi határérték felett. Ez ma egy közepes település teljes légköre egy őszi estén.

Mit okoz a részecskeszennyezés (PM10, PM2,5)?

Az ultrafinom részecskék (PM2,5) hazánkban évente mintegy 11 970 ember idő előtti elhalálozását okozzák az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 201 7 . évi jelentése szerint. Ez 129 400 életév elvesztését jelenti évente, tehát aki emiatt a szennyező miatt halálozik el idő előtt, átlagosan 11 évet veszít életéből az Európai Bizottság által készíttetett tanulmány szerint. A szennyezés okozta kár hazánkban évente eléri a nemzeti összjövedelem (GDP) 19%-át Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint. A legveszélyesebbek az un. ultrafinom részecskék, melyek a tüdőből 20 perc alatt közvetlen a véráramba jutnak, és okoznak súlyos elváltozásokat, érrög képződéshez járulnak hozzá. A Levegő Munkacsoport ezért végez ilyen méréseket, hiszen a legveszélyesebb szennyezőre érdemes odafigyelni.

Avarégetés légszennyezésének mérése Gödön

A „Tiszta levegőt Gödön” Facebook csoport felkérésére megmértük az avarégetés légszennyezését Gödön. A mérés rámutatott, az avarégetés közel két és félszeresére emeli az ultrafinom részecskék számát a levegőben. Az eredmények láttán a téli időszakban betiltották az avarégetést a településen.

Hazai szabályozás

A környezet védelméről szóló 1995 évi LIII. törvény lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy szabályozzák az avarégetést.

Kt.48. § (4) A települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozik:

b) a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésre vonatkozó egyes sajátos, valamint az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok rendelettel történő megállapítása

Amennyiben egy településen az önkormányzat nem alkot rendeletet az avarégetésről, alapértelmezésben a tevékenység tilos, ha pedig alkotott rendeletet, az abban előírtakat kell betartani.

A levegő védelmét szabályzó 3 06/2010-es kormányrendelet további rendelkezéseket tartalmaz az avar és kerti hulladék égetés hatósági ellenőrzésével, bírságolásával kapcsolatban. Az eljáró hatóság az illetékes járási hivatal hatósági osztálya, a kiszabható bírság magánszemélyeknél pedig 100 000 forint is lehet.

Érdekesség, hogy Kanadában, Brit Kolumbia tartományban az avarégetési szabályokat megszegők akár 200.000 $ bírságot, azaz 42 millió forintot is fizethetnek. Ha megnézzük a fentiekben részletezett egészségügyi hatásokat, talán nem indokolatlan a szigor.

Mit tesznek az önkormányzatok?

Mivel általában legálisan szennyezhet bárki avarégetéssel, a Levegő Munkacsoport harcba szállt ellene. Azt már sikerült elérni, hogy Budapest területén rendeletileg tiltott az avar és kerti hulladék égetése (69/2008. (XII. 10.) Főv. Kgy. Rendelet, Budapest Főváros szmogriadótervéről), máshol azonban általában szabad és a helyi rendeletek teljes szakmaiatlanságról árulkodnak. Ezt az alapvető jogok biztosa és a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes is megállapította vizsgálatában.

A KÖTHÁLÓ felméréséből kiderült, hogy más települések is felsorakoztak a lakosság egészségét védők sorába.Pest megyében 17 településen egész évben tilos az égetés (Budakalász, Budapest, Csömör, Galgahévíz, Gyál, Gyömrő, Ipolydamásd, Kóspallag, Nagybörzsöny, Nagykovácsi, Nagykőrös, Pilisszántó, Százhalombatta, Tárnok, Törökbálint, Vácszentlászló, Vecsés) míg két település rendkívüli szigort alkalmaz, Csőváron négy, Tökön három előre meghatározott napon lehet kerti hulladékot égetni.

Mit tesznek a civilek?

A Levegő Munkacsoport egy átfogó programot dolgozott ki a lakossági eredetű légszennyezés mérséklése érdekében, melyet eljuttatott az illetékes államtitkárságnak, a minisztérium háttérintézményének és az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága tagjaihoz.

A Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata kiadványt adott ki az avarégetésről.

Tagszervezetei 15 éve ingyenesen segítik a lakosságot a panaszok megoldásában, illetve feldolgozta a fenti projekt során 200 önkormányzat rendeletét, és javaslatai hatására 2 önkormányzat (Budakalász, Gyál) is csatlakozott a teljes tiltást elrendelők közé.

A megoldás – komposztálás

Valamennyi kerti hulladék és avar komposztálható. A folyamat során az elhalt növényi részeket mikroorganizmusok bontják le és alakítják át a szárazföldi élet nélkülözhetetlen anyagává, humusszá. A humusz hosszú távon tárolja és a növények számára könnyen felvehető formában adagolja azokat az ásványi anyagokat, melyek a növekedéshez szükségesek. De talán ennél is fontosabb, hogy a tömegének sokszorosát kitevő víz megkötésére, tárolására képes. A komposztálás során elkerüljük a hatalmas légszennyezést, értékes humuszhoz, növényi trágyához jutunk. Komposztálni mindenki tud. Mindössze néhány négyzetméter árnyékos helyre és egy kis időre van szükségünk a kertben. A komposztálás alapvető szabálya a komposztálandó anyag megfelelő aprítása, a komposzt rendszeres keverése, nedvesen tartása és a tűző nap elleni védelme. Fontos, hogy a komposzt közvetlen kapcsolatban legyen a talajjal, hiszen a lebontó mikroorganizmusok onnan „költöznek” bele. A komposztálás folyamata általában 1 év, de bizonyos növények, vastagabb ágak komposztálása ennél több időt is igénybe vehet. Széles körben elterjedt téveszme, hogy a dió, tölgy levele nem komposztálható. Való igaz, hogy ezek olyan un. allelopatikus vegyületeket tartalmaznak, melyek gátolják más növények növekedését. Azonban néhány hónap alatt alatt ezek is lebomlanak maradéktalanul, ezt a kertészeti egyetem vizsgálata is kimutatta, sőt a diófa levél komposzton jobban nőttek a növények, mint a kontroll csoport. Nélkülözhetetlen szerszám a vasvilla vagy ásóvilla, mellyel a komposzt keverését végezzük. Hasznos segédeszköz a komposztálóedény, aprítógép, és a komposztálódást gyorsító anyagok, indító kultúrák. Ezek hiányában halomba rakva is komposztálhatunk, az aprítást metszőollóval is végezhetjük.

És a kártevők?

Valóban, sokan félnek, hogy a növényi kártevők nem pusztulnak el a komposztálás során. A helyzet azonban sokkal jobb, mint hinnénk. A lebontó, kórokozó szervezetek ugyanis általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek, sőt kimondottan ellenségei egymásnak. Tehát egész más szervezetek károsítanak egy élő növényt, mint amelyek a lebontást végzik a komposztban. A jó komposzt, ha kellő mennyiségben (néhány köbméter) áll rendelkezésre, komoly hőtermelésre képes, mely a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja.

A tökéletes komposzt pedig ugyan úgy termel, mint azt a növény élő állapotában tette. Csak éppen nem paradicsom, vagy alma a termés, hanem tojás. A komposzt és a baromfiudvar párosítása ezért nagyon ideális, a rovarkártevők lárváiból és a még ehető növényi részekből tojás és grillcsirke lesz.

A komposztálásról további hasznos gyakorlati tanácsokhoz juthatunk a Környezeti Tanácsadó Irodák tájékoztató füzetében vagy az irodák tanácsadóinál személyesen.

Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője

Az alábbi linkeken további remek kiadványok találhatók ebben a témában:

Felhasznált további források: