Egy ilyen, ún. ökoszociális államháztartási reform a következő kedvező eredményekkel jár:

• javul a környezet és a lakosság egészségi állapota,
• jelentős lépést teszünk a tudásalapú társadalom felé,
• korszerűsödik a nemzetgazdaság szerkezete,
• növekszik a foglalkoztatottság,
• versenyképesebbé válik a hazai munkaerő,
• csökken az államháztartás hiánya és az államadósság,
• javul az ország külkereskedelmi mérlege,
• mérséklődnek a társadalmi feszültségek,
• hatékonyabban használjuk fel a nyersanyagokat és energiahordozókat,
• előnyösebb helyzetbe kerül az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a tudományos kutatás,
• zsugorodik a fekete és szürke gazdaság,
• hatékonyabbá válik az államigazgatás működése,
• hatékonyabbá válik a nemzetközi együttműködésben való részvételünk, különösen az Európai Unión belül.

Az ökoszociális államháztartási reform leglényegesebb eleme olyan piaci árak kialakítása a gazdaságban, amelyek a valódi költségeket tükrözik. Ez azt jelenti, hogy fel kell számolni a piacgazdaság elveivel ellentétes közvetlen és közvetett állami támogatásokat. Ez alól kivételt jelent a közjavak, közszolgáltatások előállítása, azonban ez a kivétel is csak a végső fogyasztóra vonatkozik. (Így például, ha a tömegközlekedést közszolgáltatásnak tekintjük, akkor az utasnak nem feltétlenül kell a jegy vagy a bérlet teljes árát megfizetnie, viszont a tömegközlekedési vállalatnak minden részletében szembesülnie kell tevékenysége valódi költségeivel.)