A belga EU-elnökség konferenciája

A belga EU-elnökség keretében Belgium pénzügyekért és a környezetvédelmi adózásért felelős államtitkára, Bernard Clerfayt 2010 decemberében nemzetközi konferenciát rendezett Brüsszelben. A „Növekedés és zöld adóreform a pénzügyi konszolidáció idején” című rendezvény megszervezésében aktívan közreműködött az Európai Zöld Költségvetés (GBE) is. A téma iránti érdeklődést mutatta, hogy több mint 250-en jelezték részvételüket.

Belgium pénzügyminisztere, Didier Reynders megnyitó előadásában hangsúlyozta: a környezetvédelmi adók jelentős szerepet játszhatnak a válság során hatalmasra duzzadt költségvetési hiányok kezelésében. Ez különösen igaz Belgiumra, ahol a munkabért terhelő adók már most is igen magasak.

A Német Zöld Költségvetés Szövetség elnöke és egyben a GBE Irányító Bizottságának vezetője, Anselm Görres a tőle immár megszokott lendülettel tartott előadását azzal kezdte, hogy „már mindent tudunk, ami a cselekvéshez szükséges”. Rámutatott, hogy a környezetvédelmi problémák megoldásának kulcskérdése a helyes árak kialakítása. Az emberek életmódja Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban sok tekintetben hasonló; a legnagyobb különbség az energiahasználattal erősen összefüggő területeken van, mint például a közlekedés és a lakásállomány. Amerikában sokkal nagyobbak az autók és a lakások, ami nagyrészt a jóval alacsonyabb energiaárak következménye. Franklin D. Roosevelt elnök mondása szerint az adók a civilizáció ára, és ezt most kiegészíthetjük azzal, hogy az energiaadók a fennmaradásunk ára.

Az európai országoknak már bőséges tapasztalatuk van a környezetvédelmi jellegű adók terén. Ezek a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ilyen adók nemcsak bevételteremtésre jók, hanem arra is, hogy jó irányba tereljék a gazdaságot: bőséges bizonyíték áll rendelkezésünkre arról, hogy elősegítik a foglalkoztatottság növelését, a versenyképesség javítását, az innovációt és a környezet védelmét. Ráadásul a legkisebb adminisztrációs költséggel járnak, és a keletkező bevétel benn marad az országban! Esetenként szükséges lehet a zöld energia támogatása, azonban ezzel egyidejűleg fokozottan kell megadóztatni a hagyományos energiahordozókat. A zöld energiák támogatása önmagában ugyanis csak ront a helyzeten, hiszen ezáltal még több energiát fogunk felhasználni, a széndioxid-kibocsátás pedig nem csökken.

A támogatásokat tekintve, szomorú, hogy a legtöbb ország nem használta ki a lehetőséget, hogy a gazdaságélénkítő csomagjaival a zöld útra lépjen. Azonban a pénzügyi konszolidáció még nem ért véget, tehát a mulasztást még bőven lehet pótolni, és követni Dél-Korea példáját, amely élénkítő csomagjának több mint kétharmadát környezetvédelmi célokra fordította (ld. az 1. táblázatot!). Számos ország már tett is lépéseket ezen a téren: például Németország csökkenti az energiaadó alóli mentességeket, repülőjegy-adót vezet be, ökoadót vet ki az atomenergiára, és kiterjeszti a tehergépkocsik útdíját; Ausztria szintén csökkenti az energiatámogatásokat és bevezeti a repülőjegy-adót; Dánia emeli az energiaadót és más ökoadókat; több ország az infláció feletti mértékben emeli az üzemanyagok adóját.

1. táblázat: A pénzügyi válság ellensúlyozását szolgáló gazdaságélénkítő csomagok mértéke és ebben a zöld részesedés

Az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának képviseletében Outi Slotboom hangsúlyozta, hogy a pénzügyi válság koránt sem ért véget, az államok nagy része rendkívüli mértékben eladósodott (1. ábra). Ezzel szemben igen figyelemre méltó, hogy egy felmérésük során a válaszoló csaknem 300 üzletember az éghajlatváltozást jelölte meg, mint a gazdasági élet legnagyobb kihívását. Ezt követte az erőforrások hatékony felhasználása, a demográfiai kérdések, az energiához és a nyersanyagokhoz való hozzáférés, és csak mindezek után következett a pénzügyi stabilitás, az államadósság és utolsó helyen a gazdaság alacsony növekedési lehetősége (2. ábra). Slotboom részletesen ismertette az Európai Bizottság javaslatait az EU „jó gazdasági kormányzására” a mostanihoz hasonló pénzügyi válságok elkerülése érdekében.

1. ábra: Az államadósság alakulása

2. ábra: Melyek a gazdaság előtt álló legnagyobb kihívások? – Üzletemberek válaszai az Európa 2020 Stratégia konzultációs folyamata során 2009. november és 2010. február között

Az EU volt környezetvédelmi biztosa és Görögország volt pénzügyminisztere, Jannisz Paleokrasszasz szerint a kormányok azt hitték, hogy a bankok megmentésével elhárítják a pénzügyi válságot, azonban a gazdasági helyzet tovább romlott, környezeti válsággal és növekvő társadalmi feszültségekkel tetézve. A környezetvédelmi célú pénzügyi eszközök alkalmazására nem a válság ellenére, hanem a válság miatt is szükség van. Példaként említette, hogy még pénzügyminiszterként a személygépkocsik regisztrációs adójának átalakításával elérte, hogy az emberek kisebb és környezetkímélőbb autókat vásároltak.

A Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet (OECD) Adópolitikai és Statisztikai Főosztályának helyettes vezetője, Jens Lundsgaard szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy az államadósságok soha nem látott mértéket öltöttek. Tizennégy OECD-országban 2025-ig a várható bruttó hazai termék (GDP) 2-9 százalékának megfelelő összeg szükséges csupán ahhoz, hogy az adósságállomány ne növekedjen. A környezetvédelmi jellegű adókból származó bevétel viszont – amint az a 3. ábrán látható – 2008-ban az összes OECD-ország átlagában a GDP 1,6%-ának megfelelő összeget tett ki. (Az élen Dánia áll 4,3%-kal, a sor legvégén pedig Mexikó kullog -1,6%-kal. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az energiafogyasztást adóvisszatérítéssel támogatják!) Ráadásul épp azokban az országokban a legalacsonyabb a bevétel a környezetvédelmi jellegű adókból, ahol a legnagyobb mértékű pénzügyi konszolidációra van szükség (4. ábra). Tehát a zöld adók komoly szerepet játszhatnának az államháztartások rendbetételében. Nemcsak adóemelésre van lehetőség, hanem szükséges a környezetileg káros adókedvezmények eltörlése is. Így például az OECD-országokban a mezőgazdaságban évi 8 milliárd dollárt, a halászatban 1,1 milliárd dollárt tesz ki a gázolaj adómentessége. A háztartási tüzelőanyagokra Dél-Koreában, Nagy-Britanniában, Olaszországban és másutt is kedvezményes áfa-kulcs érvényes. Az Egyesült Államokban a kőolaj- és földgáz-kitermelés jelentős adókedvezményben részesül. Az OECD egy újabb tanulmánya ismételten kimutatta a környezetvédelmi jellegű adók kedvező hatásait. Az előadó egyúttal kérte a résztvevőket, hogy tanulmányozzák az OECD anyagait a zöld gazdaságélénkítésről, és vegyenek részt az ezzel kapcsolatos vitákban.

3. ábra: A környezetvédelmi adókból származó bevétel a GDP százalékában az OECD-országokban 2008-ban

* Az OECD-nek nem tagja

4. ábra: A pénzügyi konszolidációhoz szükséges összeg és a környezetvédelmi jellegű adókból származó bevétel az OECD országaiban

Az OECD Nemzeti Környezetpolitikai Főosztályának volt vezetője, jelenleg a Párizsi Politikatudományi Intézet oktatója, Jean-Philippe Bardea környezetileg káros támogatásokkal (kkt-k) kapcsolatos OECD-kutatások eredményeit ismertette. Ezek a támogatások a legkülönbözőbb formákban nyilvánulhatnak meg: közvetlen állami kifizetések, alacsony kamatozású hitelek, ártámogatások, a költségek meg nem fizettetése, adókedvezmények stb. Az OECD adatbázisa a környezetvédelemmel kapcsolatos közgazdasági eszközökről több mint 1100 adókedvezményt tart nyilván. A kkt-k széles körben elterjedtek azokban az ágazatokban, amelyek leginkább terhelik a környezetet: a mezőgazdaságban (ez alól Ausztrália és Új-Zéland jelent kivételt), a halászatban, a közlekedésben, az energiaszektorban, az erdészetben, a vízgazdálkodásban, a bányászatban, a feldolgozóiparban... Így például 2008-ban az OECD-országokban csak a mezőgazdaság 379 milliárd dollár támogatásban részesült, amelynek döntő része a vegyszeres, nagy energiafelhasználású tevékenységeknek jutott. Ez élelmiszer-túltermeléshez, fokozott vegyszerhasználathoz, a monokultúrák szélesebb elterjedéséhez, valamint az állattenyésztéssel összefüggő nagyobb környezetszennyezéshez vezetett. A halászat bevételeinek egyötöde a támogatásból származik, ami túlhalászatot, a halállomány vészes csökkenését eredményezi. A világ energiafogyasztásának 95%-áért felelős 37 országban 2008-ban összesen 557 milliárd dollárral támogatták a fosszilis energiákat, ami ezen országok GDP-jének 2,1%-át teszi ki. Ennek következtében kevésbé versenyképesek az energiahatékonysági beruházások és a megújuló energiák, az olcsó közlekedés miatt folytatódik a városi terjeszkedés. Amennyiben megvalósul a G20-ak azon elhatározása, hogy 2020-ig megszüntetik a fosszilis energiák támogatását, a világ energiafelhasználása 5,8%-kal, a széndioxid-kibocsátás 6,9%-kal csökken. Az EU vizsgált 19 országában a közúti közlekedés által meg nem fizetett infrastrukturális és környezeti költségek évente mintegy 150 milliárd eurót tesznek ki. Amint a 2. táblázatból látható, a kkt-k a világon – messze nem teljes kimutatás alapján – évente 1400 milliárd dollárt tesznek ki.

2. táblázat: A környezetileg káros támogatások a világon évente

* OECD-országok
** EU és USA

A kkt-k nemcsak környezetileg károsak, hanem társadalmilag is rendkívül igazságtalanok: elsősorban a gazdagokat teszik még gazdagabbá, hiszen a támogatás döntő részét ők kapják, mivel a támogatás általában arányos a fogyasztással. Ez nemcsak országokon belül igaz, hanem egyes országok között is. Így például a Világbank számításai szerint a fejlődő országok évente 100 milliárd dollárt veszítenek a nemzetközi kereskedelemben a fejlett országok által alkalmazott támogatások következtében.

Bár a kkt-k leépítése társadalmi, gazdasági és környezeti előnyökkel is járna, megvalósítása komoly nehézségekbe ütközik. A támogatások többnyire egy-egy szűkebb, de befolyásos csoportnak kedveznek, akik hatékonyan tudnak fellépni saját érdekükben, a hátrány viszont megoszlik az összes adófizető között. Ennek ellenére reményt ad a G20-ak már említett határozata, valamint az, hogy az Európai Unió is többször kinyilvánította elkötelezettségét a kkt-k felszámolása mellett, és az Európai Bizottság ki is dolgoztatta az ehhez szükséges módszertant.

Az Európai Politikatudományi Központ (CEPS) részéről Jorge Núñez Ferrer „A jövő fenntartható, versenyképes és zöldebb EU-költségvetésért” című tanulmányuk főbb megállapításait ismertette. Az uniós költségvetés alacsony hatékonyságú és nem tükrözi az Európa 2020 Stratégiában megfogalmazott prioritásokat. Mindenekelőtt a fenntartható fejlődést elősegítő KFBT-be (angol rövidítéssel: RDDD) kellene befektetni, vagyis a kutatás-fejlesztésbe (KF) úgy, hogy egyúttal a KF eredményeinek olyan kivitelezését is támogassák, amellyel az a gyakorlatban példaként bemutatható (B) és széles körben ismertethető, terjeszthető (T). Minden uniós támogatást éghajlati próbának kell alávetni, vagyis meg kell vizsgálni, elősegíti-e az éghajlatvédelmet. Ennek nyomán meg kell szüntetni mindazokat a támogatásokat, amelyek környezetileg károsnak bizonyulnak.

A magyar Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkárának az előadását különös figyelem övezte, hátha utal a most következő EU-elnökség politikájára a pénzügyek zöldítése terén. Balog Ádám, miután ismertette a magyarországi zöld adókat, elmondta, hogy az Európa 2020 Stratégia keretében 2011 tavaszán elkészül a Nemzeti Reformterv, amely ki fog térni az adórendszer zöldítésének a lehetőségeire is. Ez alapos vizsgálatokat igényel, mert az egyoldalú lépéseknek hátrányos hatásai lehetnek. Példaként hozta fel, hogy a környező országoknál magasabb üzemanyagár következtében sokan a határon túl tankolnak. Balog Ádám említette, hogy a magyar elnökség alatt folytatódik majd az energiaadókról szóló uniós irányelv felülvizsgálata.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség részéről Mikael Skou Andersen professzor „Zöld adók egy zöld szigetnek” címmel tartott előadásában a legfrissebb írországi fejleményekről számolt be. Amint ismeretes, az íreket rendkívül súlyosan érintette a pénzügyi válság, és most komoly megszorító intézkedésekre kényszerülnek. Ennek keretében megvizsgálták, hogy az adó- és támogatási rendszer környezetvédelmi szempontú átalakításával miként csökkenhetnék az államháztartás hiányát, és gyakorlati lépéseket is tettek ebbe az irányba. Bevezették a repülőjegy-adót, különadót vetettek ki az energiacégekre, és megemelték a széndioxid-adót. A szakértők számos további intézkedést javasolnak (ld. a 3. táblázatot), amelyek eredményeként 2011 és 2014 között az energiaadókból 429 millió, a közlekedési adókból 467 millió, az egyéb erőforrás- és szennyezési adókból 753 millió euró bevétel származna. Az ingatlanadók környezeti szempontokat is figyelembe vevő átalakításától pedig 2000-3000 millió euróra számítanak. Amennyiben mindez megvalósul a környezetvédelmi jellegű adók az összes adó- és járulékbevétel 18%-át teszik majd ki!

4. táblázat: A környezetvédelmi adókból beszedhető többletbevétel Írországban 2011 és 2014 között a szakértői javaslat szerint (millió euró)

A konferencia végén kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen Connie Hedegaard, az EU klímapolitikai biztosa, Walter Deffaa, az Európai Bizottság adóügyi főigazgatója, John Hontelez, az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) főtitkára, Patrick ten Brink, az Európai Környezetpolitikai Intézet (IEEP) brüsszeli igazgatója, valamint Kris Bachus, a Leuveni Katolikus Egyetem kutatásvezetője vett részt. Hedegaard szerint a jóléti állam a jelenlegi rendszerben egyre inkább finanszírozhatatlanná válik. Nem folytatható az a gyakorlat, hogy ennek költségeit a munkabért terhelő egyre magasabb adókkal fedezik. A megoldás a környezet- és erőforrás-használat fokozottabb megadóztatása, ami egyúttal az éghajlatvédelmet és a takarékosságot is elősegíti. A széndioxid-kibocsátás költségeit be kell építeni az árakba. Ezen a téren már több versenytársa is kezdi megelőzni az EU-t, így különösen Japán, Dél-Korea, és várhatóan Kína. A kínai kormány ugyanis a következő, 2011-ben kezdődő ötéves tervében előirányozta az energiafelhasználás és a széndioxid-kibocsátás megadóztatását. Felismerték, hogy ezzel hatékonyabban tudják felhasználni az erőforrásaikat, ösztönzik az innovációt és így versenyelőnyre tesznek szert. Minél hamarabb tér erre az útra az EU is, annál jobban jár majd.

Walter Deffaa szerint a pénzügyi válság egyúttal nagyszerű lehetőség is. Többek között most meg lehetne tenni, hogy jelentősen javítjuk az állami bevételek minőségét. Például a jelenlegi energiaadóztatás számos hiányosságtól szenved: nem tükrözi sem az adott energiahordozó energiatartalmát, sem a felhasználása során keletkező környezetkárosítást. Így például a szenet mindkét szempont szerint jelenleg sokkal kisebb adó terheli, mint a kőolajat, és a gázolajat kisebb, mint a benzint. Ez értelmetlen és igazságtalan. Ezért az Európai Bizottság olyan energiaadóztatási irányelvtervezetet fog előterjeszteni, amelyben az adó alapjául a kőolaj-tonnaegyenérték és a kibocsátott széndioxid szolgál.

Élve az alkalommal, a konferencia előtt ülést tartott a GBE Irányító Bizottsága. Megtárgyaltuk az energiaadókról szóló irányelv felülvizsgálatával kapcsolatos teendőket. Jóváhagytuk a GBE következő éves konferenciájának helyszínét és időpontját (Koppenhága, 2011. szeptember 15-16.). Eldöntöttünk, hogy állásfoglalásokat készítünk az uniós költségvetésről és a pénzügyi konszolidációról. Közreműködünk a cégautók adózásáról szóló konferencia előkészítésében, amelyet a mi javaslatunkra rendez az Európai Bizottság Adó- és Vámügyi Főigazgatósága Brüsszelben, 2011. február 28-án. Megpróbálunk egy rendezvényt szervezni Lengyelországban a lengyel EU-elnökség alkalmából. Végül, mint mindig, megvitattuk, miként lehetne több forrást előteremteni a GBE tevékenységeihez.

Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke

• gbe_brusszel_1101_0.pdf