Az Európai Duna Régió stratégiájának kidolgozása során gyakran hivatkoznak a Balti Régióra, mint követendő példaképre. Egy októberben befejeződött, finn-svéd támogatással készült felmérés azonban arra figyelmeztet, hogy az elmúlt évtizedben inkább romlott a térség környezeti állapota. A Levegő Munkacsoport példaértékűnek tartja a felmérést, amely a Balti Régió országaiban élők cselekvési készségére, a Balti-tengerhez való viszonyulására, a tenger környezeti állapotára, a térségre mint élettérre és mint rekreációs területre vonatkoztak. Mindez támpontokat adhat a további kutatásokhoz, illetve a politikusoknak a megfelelő döntéshozatalhoz.
A Balti-tengert körülvevő országok lakói közül sokan tartják fontosnak a tengert üdülés szempontjából, de aggódnak a környezeti állapotáért, különösen, ami a szemetet, a biológiai sokféleség csökkenését, a nehézfémeket, veszélyes anyagokat, olajkiömléseket és az algásodást illeti. Ezt állapította meg az felmérés, melyet a Balti Régió kilenc országában (Dánia, Észtország, Finnország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Németország, Oroszország, Svédország), országonként ezer fő megkérdezésével készítettek. A legtöbb ország lakói egyetértettek abban, hogy a Balti-tenger környezete romlott az elmúlt 10 évben. Több mint 70 százalékuk válaszolt úgy, hogy aggódnak a tenger környezeti állapotáért, különösen ami a biológiai sokféleség csökkenését és a szennyezést illeti. A lengyel és svéd válaszolók többsége azonban úgy vélte, hogy személyesen is hatással lehet a Balti-tenger környezetére, és maguk is szerepet játszhatnának a javulásban. A többi országban ezt mindössze 17-37 százalék gondolta így.
A válaszolókat arra kérték, hogy állítsanak sorrendbe 14 kérdést aszerint, hogy azok mennyire problematikusak a tenger, illetve a környező parti területek szempontjából. A hulladékot legalább fele a válaszadóknak minden országban komoly problémának tekintette. Főként Oroszországban, ahol majdnem 90 százalék volt azok aránya, akik ezt különösen súlyosnak ítélték. A biológiai sokféleség csökkenését Dánia kivételével minden országban problémásnak tartották. A nehézfémeket, a veszélyes alkotóelemeket és a kisebb, mindennapos olajszivárgásokat Németországon kívül mindenütt aggasztónak tekintették. A tengerbe állított szélturbinákat Lengyelországban tartotta problémásnak a megkérdezettek több mint a fele, a gázvezetékeket és a nyílt tengeri vízminőséget pedig az észtek, litvánok, lengyelek és oroszok kifogásolták. Példáik között szerepeltek a motorcsónakok és hajók szennyezései, valamint a turizmus káros hatásai is. A válaszolók többségének az volt a véleménye, hogy a magánszemélyekre és a vállalatokra kivetett nagyobb szennyezés-kibocsátási díjak megfelelők lennének a balti-tengeri környezet javításának finanszírozására, ami „a szennyező fizessen” elv széleskörű támogatását bizonyítja. Noha a megnövelt adók és vízdíjak népszerűtlenek voltak, a válaszolók általában kevésbé utasították el az adott célra elkülönített, mindenki számára kötelező fizetési kötelezettségeket.
Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóság „DG Environment News Alert Service”, 221. szám, 2010. december 9. cikke alapján
Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese