„A környezetvédők üdvözlik a kényszercsatornázást.” Ez a sommás vélemény hangzott el több helyen a február 1-én életbe lépett, elrettentően magas talajterhelési díjak kapcsán. E díjakkal kívánják kényszeríteni a háztartásokat, kisvállalkozókat, hogy haladéktalanul kössenek rá a kiépült szennyvízcsatornákra.  A „zöldek” egyetértenek azzal, hogy fel kell lépni  a tudatos környezetszennyezés ellen. Azonban a hazai hulladékkezelési megoldások sokszor aránytalanul nagy terheket rónak az alacsony jövedelemtermelő képességű területek lakóira.

Jóval ezer milliárd feletti összeget költöttünk országszerte  – túlnyomó részben EU forrásokból  – a települési szilárd és folyékony hulladékok  kezelésével kapcsolatos projektekre.  Többségükben regionális hulladéklerakók épültek, valamint szennyvíztisztító telepek hatalmas csatornahálózatokkal, átemelő szivattyúk hadával leküzdve a domborzati adottságokat. Sikerült ugyan e beruházásokkal megfelelni az EU aktuális környezetvédelmi követelményeinek, azonban a megoldások, különösen vidéken, több bajt okoznak, mint hasznot. Jól mutatja ezt a szennyvízhálózatra nem csatlakozott fogyasztókra február 1. óta kivetett, kényszerítő talajterhelési díj, amely egy köbméter szennyvízre  1200 és 3600 Ft között változik a terület érzékenységétől függően.

„A környezetvédők üdvözlik a kényszercsatornázást.” – olvasható a HVG 2012. április 28-i számában megjelent, Kényszercsatlakozás című cikkben. A környezet védelmével foglalkozók közül sokan visszautasítják ezt a sommás megállapítást. A mára kialakult helyzet ellen a korábbi évtizedben többször felemelték a szavunkat. Minden fórumon a megelőzést és az alternatív megoldásokat szorgalmazták a csővégi megoldásokkal szemben.

Az EU sem ezt szorgalmazta

A regionális hulladékdepóniák korszaka a régi tagállamokban a 80-as években lejárt. Helyükbe lépett a hulladéknak, mint másodnyersanyagnak a hasznosítása, ezzel párhuzamosan a szelektálás. Az EU sem biztatott óriási regionális hulladéklerakók építésére, amelyeket 50-60 km-es távolságból szállított kommunális hulladékkal töltenek meg. Brüsszel prioritási sorrendjében a megelőzés, az újrahasználat, az anyagában történő újrahasznosítás és az energetikai hasznosítás után a legutolsó helyen áll a lerakás. Emellett a megfizethetőségre, a lakosság jövedelmi viszonyainak figyelembe vételére is figyelmeztettek. 

Tehát nem kellett volna kiépítenünk – sürgősségre hivatkozva - a regionális lerakókat. A növekvő üzemanyagárak és szigorodó éghajlatvédelmi előírások miatt ezek egyre nagyobb terheket rónak a háztartásokra, pedig egy nagy ugrással a korszerűbb megoldást, a hulladékok szétválogatását és újrahasznosítását választhattuk volna.

A kistelepüléseken ma azoknak is kötelező fizetni a szemétszállítási díjat, akik nem „termelnek” hulladékot, máskülönben a begyűjtést csak aránytalanul magas fajlagos költséggel lehetne finanszírozni. Máshol éveken át a kommunális adóból finanszírozták a hulladékelszállítást, elvonva más területektől a forrásokat. Vannak már térségek, ahol bevezették a szelektív hulladékkezelést, illetve az igénybevétellel arányos díjakat, azonban ez még messze nem általános gyakorlat.

A szennyvízkezelés rendszere még kevésbé kiérlelt. A sűrűn lakott területeken valóban a csatornahálózat és a szennyvíztisztító telepek kiépítése a megoldás. A támogatási rendszer hiányossága, az engedélyező hatóságok felkészületlensége, kapacitáshiánya és a kisebb önkormányzatok tájékozatlansága miatt azonban a ritkán lakott területekről, kisebb településekről is távoli szennyvíztelepekre vezették a folyékony hulladékot. A beruházásnál ezáltal kedvező mutatókat lehetett elérni, ám az üzemeltetés indokolatlanul drága lett. Ezt igyekeztek keresztfinanszírozással, egységes tarifával enyhíteni. (Vagyis a sűrűn lakott területek lakói is magasabb díjakat voltak kénytelenek fizetni.)

Nem igaz az a több mint egy évtizede hangoztatott érvelés, hogy azért kell csatornázni, mert az EU ezt előírta. Az EU ehelyett csak annyit „mondott”, hogy meg kell oldani a szennyvízkezelést. Ebbe természetesen beletartozik a csatornázás is, és a regionális szennyvízkezelés is, de ha azt más módokon olcsóbban, hatékonyabban, egyszerűbben és környezetbarátabban meg lehet oldani, akkor azt is lehet választani. Magyarán az EU a módszert sose szabta meg, nyitva hagyta akaput  az alternatív megoldások előtt.

Helyi megoldásokat kellene keresni

Korábban csak a központi szennyvíztisztító telepekre és csatornázásra lehetett állami támogatást, illetve EU pályázati pénzeket igénybe venni. Mára már szerepelnek a Regionális Operatív Programokban a decentralizált, kisléptékű, zárt rendszerek és a gyökérzónás, természetközeli megoldások, azonban legtöbb helyen a források már kimerültek. Ennek ellenére célszerű lenne, akár kölcsön felvételével is, helyi megoldásokban gondolkodni, mivel az alternatív megoldások üzemeltetési költsége jóval alacsonyabb, sőt  akár önfenntartó, sőt hasznot hozó is lehet a rendszer.

A hulladékkezelés, a közlekedési hálózatok, az energiarendszerek kiépítése, általában a műszaki infrastuktúra fejlesztése nagyon összetett feladat. A korábbi években nem készült még közép távú, 15-20 évre kitekintő nemzeti stratégia, cselekvési terv sem egy-egy terület fejlesztésére, holott a beruházások fizikai élettartama nemegyszer ennél lényegesen hosszabb. Közben a jövedelmeknél jóval gyorsabban nőttek a lakhatási költségek, és az ország különböző területein többszörös az eltérés a közszolgáltatási díjakban. Az életciklus-elemzések elmaradása, a gyengén előkészített, alacsony hatékonyságú beruházások  rengeteg pénzébe kerülnek az embereknek, az országnak.

Még mindig nem késő változtatni az eddigi, koncepciótlan gyakorlaton. Szánjunk több időt, tervezési és szakmai előkészítő munkát, megfelelő forrásokat és kapacitásokat az alternatívák mérlegelésére, adatgyűjtésre, monitorozásra, hogy beruházásaink se erkölcsileg, se fizikailag ne avuljanak el idő előtt. Ilyen intézkedéseket már valóban örömmel üdvözölnének a környezetvédők!

Beliczay Erzsébet

a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

(Az írás olvasói levélként megjelent a HVG május 17-i számában is.)

Korábbi anyagaink e témában:

https://www.levego.hu/hirek/2012/03/kitoresi_lehetosegunk_a_viz

https://www.levego.hu/hirek/2011/10/egy_lepes_elore_ketto_hatra_a_szennyviztisztitasban