A Gazdasági és Szociális Tanács felkérésére 2010-ben egy 755 oldalas tanulmánykötet készült arról, miként segítheti a kilábalást a gazdasági-pénzügyi válságból egy zöld gazdaságpolitikai fordulat. A tanulmány egy összegzésből és 16 résztanulmányból áll.

1. Kiss Károly:
Összegzés (73 oldal)

 A gazdasági válság kezelésének Magyarországon van környezetbarát útja, a zöld gazdaságélénkítés reális és hathatós választási lehetőség. Ennek érdekében le kell építeni a környezetileg káros támogatásokat, és fokozottan kell megadóztatni a súlyosan környezetkárosító tevékenységeket, termékeket (vagyis internalizálni kell az externáliákat). Az így keletkező többletbevételeket, illetve megtakarításokat elsősorban a következő célokra kell felhasználni: (1) a munkáltatói tb-járulék mérséklése, (2) az oktatás fejlesztése, (3) az egészségügy finanszírozása, (4) az energiahatékonyság javítása és (5) az öko-innovációk támogatása.

2. Kiss Károly:

A környezetvédelmi intézkedések szerepe a gazdaság stabilizálásában válság idején – nemzetközi kitekintés (22 oldal)

A tanulmány először ismerteti azokat az érveket, amelyek alátámasztják: a kilábalást a pénzügyi és gazdasági válságból nagymértékben elősegíthetik a környezetvédelmi intézkedések. Ezt követően rövid áttekintés olvasható a zöld gazdaság helyzetéről a vezető nyugati országokban. Végül pedig a tanulmány rámutat, hogy az ígéretes érvek és a meggyőző gyakorlati tapasztalatok ellenére kevés konkrét intézkedés történik a zöld gazdaságélénkítésre, mivel az uralkodó elit egyes rendkívül erős gazdasági érdekcsoportok, valamint a fogyasztói társadalom érdekeinek megfelelően hozza meg a döntéseit. Ezek a döntések egyúttal az elavult gazdasági szerkezet bebetonozásához járulnak hozzá, elszalasztva azt a hatalmas lehetőséget, amelyet a zöld gazdaságélénkítés tudna biztosítani a versenyképesség javítása és a foglalkoztatottság növekedése terén.

3. Lukács András – Pavics Lázár – Horváth Zsolt – Pál János:
Környezetbarát közlekedés (60 oldal)

A tanulmány bemutatja, milyen környezetvédelmi célokat szükséges elérni az elkövetkező években a közlekedés terén. Ismerteti, hogy Magyarországon a közlekedés évente több ezermilliárd forint nyílt és rejtett támogatásban részesül. Konkrét javaslatokat tesz ezeknek a támogatásoknak a felszámolására és az így keletkező állami többletbevételek felhasználására. Arra a következtésre jut, hogy ezeknek az intézkedéseknek az eredményeként jelentősen javulna az ország versenyképessége, növekedne a foglalkoztatottság és a lakosság jóléte.

4. Pavics Lázár – Kiss Károly:
A fosszilis energiák hazai támogatása (33 oldal)

A környezet terhelése szempontjából a legkritikusabb ágazat a fosszilis energiák bányászata, termelése, forgalmazása és felhasználása. Ennek ellenére az energiaszektor – szerte a világon, s így hazánkban is – a legjobban támogatott területek közé tartozik. Ennek a gazdaságelméleti és környezetvédelmi szempontból abszurd helyzetnek a hazai vonatkozásait mutatja be sok táblázattal a tanulmány, egyúttal sürgetve ezeknek a támogatásoknak a mielőbbi felszámolását.

5. Kiss Károly:

Környezetvédelmi adóreform (172 oldal)

A környezetvédelmi adóreform alatt hagyományosan azt értették, hogy csökkentik a munkabért terhelő adókat, járulékokat és ugyanakkor fokozottan megadóztatják a súlyosan környezetterhelő, egészségkárosító tevékenységeket, termékeket. Ez utóbbi továbbra is érvényes, azonban a pénzügyi válság miatt a környezetgazdászok egyre inkább azt javasolják, hogy a kormányok az intézkedésekből eredő többletbevételt, illetve kiadáscsökkenést részben az államadósság, illetve az államháztartási hiány mérséklésére használják fel.

6. Balogh Tamás:

Az állami innovációpolitika mozgástere egy környezetbarát fejlesztéspolitika megvalósításában (24 oldal) 

A gazdasági világválságból való kilábalást jelentősen elősegítené az innováció és ezen belül különösen a fenntarthatósággal kapcsolatos innováció (öko-innováció) célzott fejlesztése. Ennek révén nemcsak a környezetért tennénk sokat, hanem a gazdaság versenyképességének javításáért is. A tanulmány kimutatja, mekkora állami hozzájárulás szükséges e téren a kívánt célok eléréséhez.

7. Horváth Katalin:
Oktatási ráfordítások és gazdasági fejlődés (54 oldal

A tanulmány megállapítja: a hazai helyzet elemzése és a nemzetközi példák sokasága is alátámasztja, hogy az oktatási ráfordításokat jelentősen növelni kell. Ezen ráfordítások jelenlegi alacsony szintje a fejlődésünk gátja. A ráfordítások növelése azonban önmagában nem elegendő fejlesztési tényezőnek. Új oktatáspolitikai koncepcióra, új törvényekre, az oktatási folyamatok hatékonyságát növelő intézkedések sokaságára is szükség van (a finanszírozás, érettségi, szakképzés, felsőoktatás, tanárképzés stb. vonatkozásában).

8. Kerpen Gábor – Lukács András:

A közoktatásra fordított kiadások nemzetgazdasági hatásai és közoktatás többletforrás-szükséglete (5 oldal)

Közismert, hogy az oktatási befektetések hosszabb távon (15-20 év elteltével) hozzák a legnagyobb eredményt. (Ha azonban ma nem fektetünk be, akkor 15-20 év múlva teljesen leszakadunk a fejlett világtól.) Ugyanakkor tanulmány számos érvvel támasztja alá, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – az oktatásba történő befektetés rövid távon is igen jelentős társadalmi-gazdasági hasznokat eredményez.

9. Kató Gábor és mások:

Az egészség és egészségügyi rendszer fejlesztésének makrogazdasági kérdései (65 oldal)

Ha az egészségügyi mutatók terén Magyarország elérné Csehország szintjét, a GDP 2 százalékával egyenlő nemzetgazdasági veszteséget kerülhetnénk el – állapítja meg a tanulmány, amely egyúttal számszerűen kimutatja, mekkora ráfordításokra lenne szükség rövid távon ennek a célnak a megközelítésére.

10. Pavics Lázár:

A hazai foglalkoztatás tragikus helyzete és az okok vizsgálata (32 oldal)

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon elsősorban a fajlagosan legmagasabb tőkeigényű fejlesztéseket erőltették, a tőkevonzó befektetések számára biztosítottak abszolút elsőbbséget. Eközben a külföldi tőkét kétszeresen is a hazai munkaerő alkalmazása ellen ösztönözték. A külföldiek általi privatizáció nettó módon nem növelte a foglalkoztatottak számát, hanem döntően csak átcsoportosítás történt belföldiről külföldi tulajdonba. A tanulmány következtetése, hogy a külföldi működőtőke a munkahelyek létesítése szempontjából – a jelenlegi feltételek mellett – érdemben nem jelentett és nem jelenthet megoldást a munkahelyek létesítésére. A szerző egyúttal javaslatokat tesz a helyzet megváltoztatására.

11. Kiss Károly:

A bérterhek csökkentésének hatása a foglalkoztatásra (18 oldal)

A tanulmányban ismertetett számítások azt igazolják, hogy az élőmunkát terhelő költségek tekintetében a legerősebb korreláció Magyarországon is a munkáltatói járulék és a foglalkoztatás között áll fenn. Ezért a költségvetési többletbevételek egy részét mindenképpen e járulék csökkentésére indokolt költeni. Ez még akkor is igaz, ha ezt a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatok „lenyelik”; hiszen a kis- és középvállalatok versenyképességét jelentősen javíthatja.

12. Beliczay Erzsébet:

Épületek energiahatékonysága; több munkahely – kevesebb energiafogyasztás (61 oldal)

A hazai épületállomány energiahatékonyságának javítása jelentős foglalkoztatás-bővítő és energiamegtakarító hatással járna. Az ehhez szükséges összegnek csak töredéke terhelné az állami költségvetést, elsősorban az információs hálózat, illetve a minőség biztosítása területén. A források túlnyomó részét uniós támogatások, valamint – a csökkenő energiaszámlákból eredő – megtakarítások biztosítanák. Az első időszakban különösen érdemes a középületek felújítására összpontosítani, mivel egyrészt az államnak kell jó példával elől járnia, másrészt ilyen célra szinte korlátlanul kapható EU-támogatás.

13. Tarnai Mária:
Válságkezelés a megújuló energiaforrások részarányának növelésével (39 oldal)

A megújuló energiák termelése – a jelenlegi torz közgazdasági feltételek mellett – támogatás-igényes, foglalkoztatás-bővítő hatásuk nem számottevő, ezért az akut zöld válságkezelésben ma még nem kaphat jelentősebb szerepet.

14. Kohlheb Norbert – Podmaniczky László – Skutai Julianna:
Környezetbarát mezőgazdaság (75 oldal)

A mezőgazdasági támogatások jelentősebb átrendezésére lenne szükség ahhoz, hogy a környezetbarát mezőgazdaság számottevő szerephez jusson. Megújuló energiát termelő potenciálja igen figyelemre méltó, de az ökológiai gazdálkodás nem jár feltétlenül együtt magasabb foglalkoztatással. Ezt főleg egy olyan változástól várhatjuk, mely – a célszerűbb földhasználatnak tulajdoníthatóan – nagyobb szerepet adna a zöldség- és gyümölcstermesztésnek.

15. Kiss Krisztina:
Út a nulla hulladékképzés felé a zöld gazdaság élénkítésével (57 oldal)

A tanulmány rámutat a kritikus problémákra a magyarországi hulladékgazdálkodás terén, és fejlesztési célokat határoz meg a szükséges további hulladékgazdálkodási fejlesztési stratégia megalapozásához. Bemutat olyan azonnali intézkedéseket, amelyek nem terhelik a költségvetést, miközben zöld munkahely teremtő, zöld gazdaságot élénkítő hatásúak.

16. Bencze Izabella:
A környezetbarát gazdaság és a nemzeti vagyon (59 oldal)

A tanulmány részletesen elemzi a nemzeti vagyon különböző elemeinek jelentőségét. Rámutat, hogy az államnak mint a nemzeti vagyon jogi tulajdonosának alapvető feladata, hogy a vagyonnal való gazdálkodás körében elsőrangú szerepet szánjon a föld, a víz, a levegő, az élővilág, az épített környezet és a környezeti elemek egységes védelmének. Éppen ezért triviális, hogy a nemzeti vagyonnal történő gazdálkodás nem lehet ad hoc döntések sorozata, nem lehet a fiskális politika játékszere, a mindenáron való pénzbevétel eszköze. A természeti elemek és erőforrások állami tulajdonban maradása a zöld gazdasági stabilizáció alapvető követelménye.

17. Bendik Gábor:
A jogrendszer módosítása a zöld gazdaság kialakítása érdekében (26 oldal)

A zöld gazdaság kialakítását nagymértékben elősegítené a jog- és intézményrendszer átalakítása. A tapasztalatok azt mutatják ugyanis, hogy a természeti és épített környezet pusztítását sokszor éppen a korrupció és egyéb jogi-intézményi visszásságok ösztönzik, illetve segítik elő. Ezek a jelenségek egyúttal súlyosan torzítják a piacot, és komoly erőforrásokat vonnak el a valódi értéket létrehozó gazdasági tevékenységektől. A tanulmány a teljesség igénye nélkül ismerteti azokat a visszásságokat, amelyek a jog- és intézményrendszer hiányosságai miatt akadályozzák a zöld gazdaságélénkítést, és konkrét javaslatokat tesz a helyzet javítására.

Budapest, 2010. december

Összeállította:
Lukács András (Levegő Munkacsoport)