Levél a pénzügyminiszternek az üzemanyagadóról

A mai napon a Levegő Munkacsoport levelet juttatott el Draskovics Tibor pénzügyminiszternek, kérve, hogy semmiképp ne engedjen azoknak a követeléseknek, amelyek az üzemanyagok adójának csökkentésére irányulnak. Egy ilyen intézkedés ugyanis ellentétes lenne az ország érdekeivel, sértené a piacgazdaság elveit és növelné a környezet szennyezését.
A levél szövege az alábbiakban olvasható.

Dr. Draskovics Tibor úr
pénzügyminiszter
Budapest

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr!

Kérjük Önt, hogy semmiképp ne engedjen azoknak a követeléseknek, amelyek az üzemanyagok adójának csökkentésére irányulnak. Egy ilyen intézkedés ugyanis ellentétes lenne az ország érdekeivel, sértené a piacgazdaság elveit és növelné a környezet szennyezését.
Nyilvánvaló, hogy például az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a tudományos kutatás, vagy akár a tömegközlekedés, illetve a vasút többlettámogatása, vagy esetleg a társadalombiztosítási járulék csökkentése jóval hasznosabb lenne az egész társadalom számára, és sokkal inkább hozzájárulna az ország versenyképességének javításához, mint az egyébként is rohamosan növekvő motorizáció és közúti árufuvarozás újabb ösztönzése. Ez utóbbi azért is lenne elhibázott, mert egy olyan közlekedési rendszert támogatna, amely az Európai Unió és az OECD szerint is fenntarthatatlan. (Egyébként még a közúti közlekedés terén is sokkal fontosabb lenne a meglévő és egyre gyorsuló ütemben romló úthálózat felújítása, mint az adócsökkentés.)
Az adócsökkentés nyilvánvalóan ellentétes lenne az Európai Unió elveivel és politikájával is. Emlékeztetnénk az EU gazdasági és pénzügyminisztereinek 2000. szeptember 9-én (az akkori olajár-válság idején) kiadott közös nyilatkozatára, amely szerint gazdasági és környezetvédelmi okok miatt nem szabad csökkenteni az üzemanyagok adóit.
Az üzemanyagok adójának csökkentése azt a hamis tudatot keltené a lakosságban, hogy az olajárak emelkedése úgy védhető ki, ha azt nem hárítják közvetlenül a fogyasztóra. Ezt a magyar kormány a 1970-es, 1980-as években néhányszor már kipróbálta, tudvalevőleg katasztrofális eredménnyel. A jelenlegi helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a szakértői becslések szerint a világ kőolaj-kitermelésének csúcspontja 2010 körülre várható, ami elkerülhetetlenül az olajárak ugrásszerű emelkedéséhez fog vezetni. A szakértői előrejelzések szerint már az elkövetkező időszakban is tartósan magas olajárakkal kell számolni. Az olajár-emelkedés hatásai egyetlen módon védhetők ki: az energia hatékonyabb felhasználásával, a fajlagosan alacsony energiaigényű tevékenységek ösztönzésével (így egyebek mellett a tömegközlekedés, illetve a vasúti szállítás részarányának növelésével).
Nem meggyőző az az érv, hogy az adócsökkentés mérsékelné az inflációt. A káros folyamatok adócsökkentéssel való ösztönzése ugyanis sokkal nagyobb mértékben növeli az egész társadalom számára a költségeket, mint a magas üzemanyagárak gerjesztette infláció. Így például az útkarbantartások elmaradásából származó károk költségei – elsősorban a személyautók és kisebb haszongépjárművek tulajdonosainál – jóval meghaladják a tervezett adócsökkentésből származó előnyöket.
Reméljük, levelünkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a közpénzek az országunkat leghatékonyabban szolgáló módon kerüljenek felhasználásra.

Üdvözlettel:

Lukács András
elnök

Budapest, 2004. május 21.

Hírfigyelő