Az elmélyülő munkanélküliség miatt még gyakrabban emlegetjük a „zöld munkahelyek” létrehozásának ki nem használt lehetőségeit. Az Országos Polgárőr Szövetség Környezetvédelmi Fórumán elhangzottak több olyan munkalehetőséget jeleztek, amelyek finanszírozását a Levegő Munkacsoport véleménye szerint biztosítani lehetne „a szennyező fizessen” elv következetesebb alkalmazásával.

Az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) Környezetvédelmi és Informatikai Munkabizottságának április 2-i Környezetvédelmi Fórumán a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a Nemzeti Park Igazgatóságok, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek, civil szervezetek, a megyei polgárőr szövetségek tisztségviselői és az OPSZ környezetvédelmi bizottság tagjai vettek részt. Ismertették a minisztériummal közösen kidolgozott első féléves munkatervet, valamint a május 8-i Városligeti Nagytakarítás forgatókönyvét.

Tavasszal (május 8-án) és ősszel (október 9-én) fesztivál hangulatú nagytakarítást rendeznek az OPSZ tagszervezetei az ország különböző településein, családi programokkal színesítve. (A 90 ezer önkéntes polgárőrt tömörítő 2000 egyesület vesz részt évente a takarítási napok megszervezésében.)

A fővárosi rendezvényeket népszerű médiumok, kiadóvállalatok támogatják. A figyelem felkeltésére nagy szükség is van, mivel a szemetelés terén nem sok javulást tapasztalunk sem a természetben, sem a településeken.

A fórumon a Levegő Munkacsoport képviselője a szemetelés, a hulladéktermelés visszaszorításának lehetséges gazdasági eszközeiről beszélt. Szaporodik a hulladék a magán- és közterületeken, nincs, aki összeszedje, miközben az iskolázatlanok, képzetlenek alig 27 százalékának van legális munkahelye. Ez az arány az EU-ban átlagosan 43 százalék. Az élőmunkát sújtó magas adók és adminisztráció súlyos torzulásokat okoz a foglalkoztatásban. Szemetesek a parkok, nem jut elegendő személyzet a megállók, aluljárók stb. szeméttartályainak rendszeres ürítésére. (Igaz az is, hogy a tartályok mérete nem veszi figyelembe az elmúlt két évtized fogyasztói szokásainak változását, a megsokszorozódott mennyiségű műanyag palackot, dobozt, zacskót.)

A jóval magasabb munkabérek ellenére Dániában, Németországban a bontott építőanyagok 80 százalékát a helyszínen kötelezően szétválogatják. Nálunk szétválogatás helyett ömlesztve jut a hulladék az építkezésekről a távoli depóniákra. A jelenlegi stagnáló építőanyagárak mellett nem éri meg a vállalkozóknak az ismételt felhasználás. Nem tesz érdekeltté az újrahasznosításban az alacsony bányajáradék, a kavics, a kő bányászatának viszonylag könnyen megszerezhető joga sem. Sokat segítenének az olyan - akár az önkormányzat által biztosított területen létesített, non-profit - építőanyag udvarok, ahol a még használható bontott anyagokat árusítanák. Ausztriában évtizedek óta működnek ilyenek, mi ennyivel gazdagabbak lennék?

Nem elég hatékony a csomagolóanyagok visszagyűjtése, ezt igazolják a szanaszét heverő zacskók, palackok. Érdemes lenne a PET palackok, sörösdobozok, vissza nem váltható üvegek leadásáért darabonként akár 10 forintot is adni, hogy akadjon, aki önként összegyűjti. Ez az összeg eltörpül a legalább 60 forintba, de akár 250 forintba kerülő palackos víz ára mellett, amelyet sokan nap mint nap hajlandók megfizetni.

Hiányzanak az ösztönzők a háztartási hulladék csökkentésére. Még a kisebb településeken is - ahol a komposztálás a saját kertben, az egyéb anyagok válogatása pedig a településen belül megoldható lenne - telkenként kell fizetni a díjat átalányban. Több tucat település hulladékát azután válogatás nélkül szállítják egy-egy távoli, „EU előírás szerint kialakított” depóniára. Azért tettük idézőjelbe az EU előírást, mert éppen a közös irányelv hangsúlyozza, hogy sorrendben a deponálás, a lerakás a legkevésbé kívánatos hulladékkezelési eljárás. Ami az egyik szereplőnek már felesleges „szemét” az a másiknak értékes „másodnyersanyag”.(Az EU első helyre a megelőzést teszi, ezt követi az újrahasználat, majd az anyag újrahasznosítása, feldolgozása, és ha más lehetőség nincs, akkor jöhet az égetés, legutolsó sorban pedig a lerakás.)

Nem mindenütt problémamentes az önkéntesen végzett takarítási kampány. Ahol a települési hulladékot non-profit szervezet, az önkormányzat cége gyűjti, ott rendszerint ingyenesen elszállítják a zsákokba összegyűjtött szemetet. Előfordul azonban, hogy nem vállalja ugyanezt a profitorientált magáncég. Ez annál is inkább megkérdőjelezhető, mivel a nyaralók, az éppen üresen álló ingatlanok után viszont leszámlázzák az éves szemételszállítási díjat.

Kirándulás közben kiábrándító látni az erdők szélén a tehergépkocsikkal kihordott sok építési és háztartási szemetet, a szippantós kocsik árkokba ürített folyékony hulladékát. A Nemzeti Parkok képviselői viszont arról tájékoztattak, hogy még az illegális szemétlerakásnál is nagyobb veszélyt jelentenek a falopások. Nem is várható addig javulás, amíg a rendőrség legtöbbször hívásra se megy ki a helyszínre, illetve a tetten ért elkövetőktől nem kobozzák el a szerszámaikat, a teherautóikat, noha erre a jogszabályok lehetőséget adnának.

Egyetértettek a résztvevők abban, hogy nem a törvényeinkkel vannak alapvető bajok, hanem a betartatással, a jogkövető magatartás kikényszerítésével.

Kívánatos lenne, hogy megszűnjön a polgárőrök és más civil szervezetek takarítási akcióinak sziszifuszi jellege. A média, az oktatási intézmények nagyobb aktivitására, az önkormányzatok, a különféle hatóságok, felügyelők szigorúbb hozzáállására lenne szükség ahhoz, hogy csökkenjen az egész országot alattomosan betakaró szemétmennyiség. „A szennyező fizessen” elv következetesebb alkalmazásával a bevételek is biztosíthatók lennének új „zöld munkahelyek” létrehozásához.

Beliczay Erzsébet
elnökhelyettes