Jelentős sikernek tekinthető „A környezetvédelmi szempontból káros támogatások és megszüntetésük lehetőségei” című nemzetközi konferencia, amelyet a Levegő Munkacsoport, az Európai Környezetvédelmi Iroda, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Közgazdasági Társaság Környezetgazdasági Szakosztálya rendezett Budapesten 2004. szeptember 2-3-án. A rendezvényt az Európai Bizottság (PHARE Access) és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatta.

Az Akadémia székházában megrendezett konferencia úttörő jelentőségű volt Magyarországon. A Levegő Munkacsoport több mint egy évtizede dolgozik azon, hogy a zöld államháztartási reform – az Európai Bizottság, az OECD és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által is hangoztatott – előnyeit Magyarországon is elismertesse. Ez egy nagyon nehéz feladat, azonban ezen hosszú idő alatt azt legalább sikerült elérni, hogy a döntéshozók többségének már van valamilyen képe erről a környezetvédelmi eszközről.
Ez a konferencia ennél sokkal tovább ment. Nemcsak a környezetvédelmi adóreformról (ökoadók) esett szó, hanem egy itthon eddig gyakorlatilag ismeretlen terület, az állami támogatások környezetvédelmi szempontú felülvizsgálata is terítékre került. Ez a terület – a zöld költségvetés második pillére – egyre nagyobb elismertségnek örvend a nyugat-európai fekvő országok környezetvédelmi politikájában. Miről is van szó? Az állam közpénzekkel támogat gyakorlatilag elég sokféle tevékenységet, azonban ezeknek a tevékenységeknek sokszor a környezeti kárai igen jelentősek. Ebből egyértelműen következik, hogy felül kell vizsgálni egyes állami támogatások létjogosultságát. Minden olyan esetben pedig, ahol a támogatott tevékenység által növekszik a környezet terhelése, az állami támogatást azonnal meg kell szüntetni. Ez az elmélet szintjén azt hiszem viszonylag könnyen követhető gondolatmenet a gyakorlatban már egy kicsit bonyolultabb. A szóban forgó támogatások ugyanis sok esetben közvetettek, azaz az adott cégek, ágazatok tényleges pénzt nem kapnak az államtól, „csupán” különböző kedvezményeket élveznek (kisebb adóráta vonatkozik rájuk, ingyen kapják az infrastruktúrát, nem kell megfizetniük az általuk okozott környezeti és egyéb károkat stb.).
A konferenciára készült el a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából elvégzett kutatási jelentés. Ez a kutatás arra irányult, hogy feltérképezze a káros támogatásokat Magyarországon. Amint Kiss Károly, a kutatás vezetője előadásában elmondta, a világon egyedülálló munka. Ezideig még a világon senki nem vállalkozott arra, hogy egy egész nemzetgazdaságot átvizsgáljon ebből a szempontból. Voltak már kutatások elsősorban a nyugati országokban, azonban ezek egyike sem kísérelt meg egy átfogó, az összes gazdasági ágazatra kiterjedő képet felvázolni. A konferencia fő témájaként most ismertetett kutatás azonban megtette az erre irányuló első lépéseket.
Bátran mondhatjuk, hogy a téma ismeretlensége és bonyolultsága ellenére viszonylag szép számmal akadt érdeklődő. A két napos rendezvényen mintegy 150 fő vett részt, akik között megtalálhatóak voltak a magyar államigazgatás, a szakszervezetek, a kutatóintézetek, a civil szervezetek képviselői, valamint több neves nemzetközi szervezet munkatársai egyaránt. Egyetlen fájó pont, hogy a leginkább illetékes Pénzügyminisztérium hivatalosan nem képviseltette magát (bár magánszemélyként jelen volt egy munkatársuk), holott a káros támogatások leépítésével jelentős állami kiadások lehetnének megtakaríthatók. Ez pedig különösen fontos akkor, amikor a kormányzat részéről mást sem hallunk, mint hogy a magas államháztartási hiány miatt megszorító intézkedéseket kell hozni.
Elfogadta viszont meghívásunkat Persányi Miklós környeztvédelmi és vízügyi miniszter, aki elismerően nyilatkozott a kutatás eredményeiről és megerősítette a tárca elkötelezettségét a zöld államháztartási reformmal kapcsolatban. Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága képviseletében Manfred Rosenstock mutatta be a legfrissebb Európai Uniós fejleményeket, az OECD részéről pedig Anthony Cox ismertette a szervezet ilyen irányú munkásságát. Színvonalas előadásokat hallhattunk a német, a dán, a lengyel és a cseh törekvésekről, valamint az Európai Környezetvédelmi Iroda szerepéről. Báger Gusztáv, az Állami Számvevőszék főigazgatója az ÁSZ lehetőségeit ismertette, míg Orosz Sándor, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának alelnöke a politikai vonatkozásokat elemezte. Fő vezérfonalként pedig a kutatás résztvevői ismertették a konferencián kiosztott tanulmány egyes fejezeteit.
A szükséges kezdőlépés tehát Magyarországon is megtörtént a környezetvédelmi szempontból káros támogatások megszüntetésének fáradságos folyamatában.