Lázár János levele azt mutatja, hiányzik a távlatosság a közlekedéspolitikában
Nincs a kormánynak előremutató koncepciója a közlekedés fejlesztéséről, a közlekedési rendszer pénzügyi megalapozásáról. Ez derül ki abból a válaszlevélből, amit Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter küldött a Levegő Munkacsoportnak.
Egyik projektje keretében a Levegő Munkacsoport összefoglalót küld az országgyűlési képviselőknek az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E, a Levegő Munkacsoport is tagja) fontosabb tanulmányairól. Ezek közé tartozott az európai gázolaj-adóztatási politikáról készült tanulmány is. Ennek a kérdésnek a nyersolaj – és így az üzemanyagok – tartósan alacsony ára ad különös jelentőséget, hiszen ilyen „árapályok” idején különösen érdemes megemelni a jövedéki adót. Az üzemanyagok jövedelmi adójának emelése egyrészt növeli az állami bevételeket, másrészt a fogyasztás megugrásának akadályozásával visszafogja az importigényt és a közlekedési eredetű levegőszennyezést.
Az üzemanyagok adójának alakulása Magyarországon nominálisan
és az inflációt figyelembe véve (2014. évi árszinten)
Forrás: Levegő Munkacsoport, a T&E által összeállított adatbázis adataiból
Lázár János országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökséget vezető miniszter válasza nem volt megnyugtató. Aki fogalmazta, láthatóan nem kellően tájékozott abban, hogy milyen változás zajlik Európában a közúti közlekedés megítélésében és szabályozásában. Ezért egy viszontválaszban a Levegő Munkacsoport igyekezett megvilágítani, miért fontos a jól hangolt adópolitika.
Egy szakpolitikának, jelen esetben a közlekedéspolitikának kell, hogy legyen rövid-, közép- és hosszútávú terve, elképzelése az ágazat fejlődéséről és az állami bevételekhez, kiadásokhoz fűződő kapcsolatáról. Kell, hogy legyen stratégiai elképzelése arról, hogy milyen forrásból, hogyan biztosítja az infrastruktúra fenntartását, illetve az ágazat okozta károk kompenzálását. Ha megnézzük például a közlekedési levegőszennyezés okozta krónikus megbetegedésekben szenvedők rehabilitását is szolgáló Kékestetői Szanatórium és a mátrai utak állapotát, akkor látható, hogy újabb források bevonása nélkül mind az infrastruktúra, mind a rehabilitáció területén nemhogy a távoli, de már a közeli jövőben is leküzdhetetlen problémákkal kell szembenéznie Magyarországnak.
Az, hogy a használat- és szennyezésarányos útdíj bevezetésével foglalkozni kell, sőt minél előbb ütemtervet is készíteni kell rá, nemcsak a magyarországi helyzetből, de abból is következik, hogy az Európai Unió egészének gondolkodása is ebbe az irányba mozog. Különféle fórumokon szó esik a személygépkocsik útdíjáról, valamint a települési útdíj bevezetéséről is. Az EU nem mond le a Galilei projektről, a saját műholdas pozíciómeghatározó rendszer kiépítéséről, viszont ezt a rendszert csak a sokféle és nagytömegű használat tudja indokolttá tenni. Márpedig a műholdas pozíciómérésre alapozott használat- és szennyezésarányos közúti útdíjszedés egyike a legjobbaknak a felmerülő lehetséges alkalmazások közül.
A Levegő Munkacsoport válasza: