A portugál zöld költségvetési reform lehetőségeiről szóló nemzetközi szeminárium megrendezésére különös egybeesés folytán rendkívüli helyzetben került sor Lisszabonban április 19-én. A portugál kormány ugyanis ebben a hónapban jelentette be, hogy segítséget kér az IMF-től és az Európai Uniótól költségvetési helyzetének rendbetételéhez. A mentőcsomag 80-90 milliárd euróra rúghat. Mindezt tetézte, hogy ugyanakkor került sor az IMF delegáció érkezésére, amikor a szemináriumra is, és ugyanazon a helyszínen folyt a két esemény: a Pénzügyminisztérium Tejo-parti épületében. Ez komoly lehetőséget is jelentett a szervezők, az Európai Zöld Költségvetés (GBE) és az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) számára, hogy megossza gondolatait, javaslatait a portugál kormány képviselőivel, de kockázatot is, mivel az IMF-tárgyalás „reflektorfénybe” állítása elvonja a figyelmet a szemináriumról.

Az IMF küldöttségét várják az újságírók ...

A szeminárium előtti napon került sor az EEB Környezetvédelmi Pénzügyi Reform munkacsoportjának ülésére. Itt tájékoztattuk egymást az országainkban az elmúlt hónapokban történt fejleményekről (ld. a jelen cikk mellékletében), továbbá összefoglaltuk a másnapi szemináriummal kapcsolatos információkat, teendőket. Értékeltük az előző héten, az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott új energiaadózási irányelv tervezetét, és megfogalmazódott, hogy készítsünk erről egy szakmai értékelést, és nyújtsuk be az EU-elnökséget ellátó ország illetékes tárcájához (jelesül a magyar Nemzetgazdasági Minisztériumhoz).

... az IMF politikája ellen tüntetők

A következő napon a házigazda környezetvédő civil szervezet, a GEOTA elnökének João Joanaz de Melonak a nyitó szavait követően az elmúlt heti események következtében időközben ügyvezetővé avanzsált kormány részéről Dulce dos Prazeres Fidalgo Álvaro Pássaro környezetvédelmi miniszterasszony reményteljesen üdvözölte a résztvevőket, tükrözve az civil szervezetek álláspontját az éghajlatvédelemről, a környezetterhelésről és a zöld államháztartási reform fontosságáról. Habár a beszédben megfogalmazottakkal egyet lehetett érteni, az elmondottak sajnos – a portugál gazdaságpolitikai lépések ismeretében – nem a kormány hivatalos álláspontját fejezték ki, inkább a tárca képviselőjének saját véleményét, vágyát.

Ezután következett az első panel: a környezetvédelmi államháztartási reform szerepe és a legfrissebb politikai fejlemények az EU-ban.

Mikael Karlsson, az EEB elnöke bemutatta a szervezetet. Régóta foglalkoznak az államháztartás zöldítésének lehetőségeivel, azzal a céllal, hogy a tagállamok és az EU alkalmazni tudja. Hangsúlyozta, hogy ezek az eszközök a környezet védelme mellett magasabb foglalkoztatáshoz és a (hagyományos értelemben vett) GDP fenntartható növekedéséhez vezet.

Soren Dyck-Madsen a Dán Ökológiai Tanács képviseletében részletesen alátámasztva mutatta be a dán sikertörténetet és a tanulságokat. Rögtön egy „bon mot”-val indított: „megéri a helyes dolgot tenni – viszont csupán beszélni az elveiről nem a legjobb eszköz megmenteni a világot”. A zöld gazdaság kialakulásához szigorú minimum követelmények és sztenderdek meghatározása, valamint a helyes árjelzések megadása szükséges. Ehhez az adórendszer egy nélkülözhetetlen hajtóerő. Az EU tagállamai között nagyon széles skálán mozog a különböző zöld adófajták használata. Míg Dánia számos adófajtát, díjat alkalmaz rengeteg környezetkárosító területen, addig Portugália alig néhányat. Dániában a legmagasabb a környezetvédelmi adókból származó költségvetési bevétel, Portugália a középmezőnyben helyezkedik el. Dániában 1994–98 között sikeres adóátrendeződés ment végbe a jövedelemadók csökkenése és a környezetvédelmi adók növekedése révén. A folyamat tanulsága, hogy mindig két oldala van az ilyen típusú adóátrendezésnek: egy világosan látható és egy alig látható oldala.

A környezetre káros energiahordozókon lévő zöld adók révén az árak megemelkedése „látszódik”, míg a munkavállalás adóterhének csökkenése és a szociális támogatások nyújtása a rászorult családok részére „kevésbé látszódik”. A zöld adók bevezetésének kedvező hatásáról folytatott kommunikációnak a hiányából következett, hogy a szociáldemokraták 2001-ben elvesztették a választásokat és a szélsőjobb jutott halatomra. A győztesek egyik eszköze a zöld adók populista, demagóg kritikája volt, elhallgatva a jövedelemadók csökkenésére gyakorolt hatását. Emiatt teljes adóbefagyasztást ígértek. Ezután 8 éven keresztül fokozatosan csökkent a zöld adóbevétel szintje 2009-ig. Az a tanulság, hogy teljes körű folyamatos kommunikációt kell folytatni a kormánynak a közvélemény felé, elmagyarázva a zöld adók előnyös hatását. Azonban ha egy kormánynak csak új adóbevételekre van szüksége, akkor legalább biztosítania kell a közvéleményt, hogy nem növeli a többi, hagyományos adófajta mértékét. Fontos tanulság még, hogy akiket rövidtávon sújtanak a zöld adók, azok mindig erélyesebben hallatják a hangjukat, mint az adó hatásának jövőbeni nyertesei. Ezért mindig fontos hivatkozni az utóbbiakra.

Dyck-Madsen azt is elmondta még, hogy a zöld adók alkalmazása társadalmilag igazságosabb, általuk ugyanis a szociális szempontok jobban érvényesülnek, mint például az áfa-kulcsok differenciálásával. Az autók és használatuk megadóztatása társadalmilag szintén igazságosabb. Az úgynevezett „kettős hozadék” jön létre, hiszen a zöld adóbevételek helyes felhasználása az egész gazdaságnak széleskörű előnyöket biztosít. Javítja az energiahatékonyságot, csökkenti a környezetszennyezést és a természeti erőforrások kizsákmányolását, valamint magasabb foglalkoztatottságot eredményez. Végső soron mindenki csökkentheti az adófizetésének mértékét, ha több „zöld” terméket, szolgáltatást, energiát fogyaszt. Többpárti konszenzuson alapul az a cél, hogy 2050-re teljesen leépítik a fosszilis energia fogyasztását. Várhatóan bevezetik az energiaellátás-biztonsági adót, amit viszont kiterjesztenek a biomasszára is.

Kai Schlegelmilch,a GBE és Német Zöld Költségvetés Szövetség (FÖS) képviseletében a németországi tapasztalatokról tartott előadást. Bemutatta, hogy a környezetvédelmi adóreform egyes elemei miként csökkentették a költségvetési hiányt és járultak hozzá az energiaellátási biztonsághoz és az éghajlatvédelemhez. 2003-ig fokozatosan nőtt a környezetvédelmi adók részesedése a teljes adóbevételből, míg 2010-től 2013-ig némi csökkenés várható. Azonban éppen a 2010 májusában bevezetett adóintézkedéseknek köszönhetően 2013-tól újra emelkedésnek indul majd, és 2015-re megközelíti a 10 százalékos bevételhányadot. Kijelentette: a „szennyező fizet” elvet ki kell terjeszteni az egész gazdaságra, azaz mindenkinek meg kell fizetnie a teljes, valós költséget!” Jelenleg rendellenes ösztönzőket alkalmaznak a gazdaságpolitikákban, amelyek károsan hatnak a zöld energia, zöld gazdaság kialakulására. Németországban már a 80-as évek végén megjelentek a zöld költségvetési reform elemei. Habár Európában már számos (elsősorban skandináv) ország bevezette a zöld adókat, erre Németországban a 90-es végétől került sor a baloldali-zöld kormánykoalíció vezetésével, aminek számos eleme a konzervatív kormány gazdaságpolitikájában is megjelenik. Mára elmondható, hogy többpárti konszenzus van a zöld költségvetési intézkedések elemeinek szükségességéről mind környezetvédelmi, mind költségvetési indokok miatt. Az előző évtized elején bevezetett zöld fiskális intézkedések empirikusan kimutatható hatásai a következők: a széndioxid-kibocsátás 2-3 százalékkal csökkent, először esett vissza a benzin- és gázolajfogyasztás (amiben azért szerepe volt az olajár emelkedésének is) és mintegy 250 ezer új munkahely létesült.

Újdonságként számolt be arról, hogy 2011-ben a konzervatív-liberális kormány már bevezette a repülőjegyeket terhelő környezetvédelmi díjat, a nukleáris energiát terhelő adót, kiterjesztette a nehéz tehergépkocsik már létező útdíját, korlátozta az ipari szektor energiaadó mentességét, és bevezetett egyes pénzügyi (banki) tranzakciókat terhelő adókat. Az előadó ezeket az intézkedéseket saját otthoni tevékenységük sikereként tartja nyilván, ugyanis mindezeket saját tanulmányukban javasolták a kormánynak. Ezek után részletesen is bemutatta az egyes intézkedéseket. A légi utazáshoz kötött környezetvédelmi díj főleg a sokat utazókat terheli. A nukleáris energia árában az intézkedés hatására megjelennek a környezeti, egészségügyi és egyéb kockázatok is adó formájában. Az adó mértéke a plutónium és uránium grammja alapján lett meghatározva. Az előadó még arra is felhívta a figyelmet, hogy a fuvarozók üzemanyagárának adótartalma a konzervatív-liberális kormány alatt már nem követte az inflációt, így az adótartalom reálértéke ténylegesen csökkent.

Az EU szintű energiafogyasztás megadóztatásának kérdésével kapcsolatban elhangzott, hogy az EU az egyetlen régió a világban, amely megköveteli a tagállamaitól az ilyen típusú adózás alkalmazását. A szemináriumot megelőző héten (április 13-án) hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság az új energiaadó irányelv tervezetét, amelyben hangsúlyos szerepet kap a környezetkárosító hatás megjelenése az adótartalomban. Elmondta még, hogy az egyes tagállamokban bevezetett zöld adófajták tükrözik a tagállamok kreativitását a különböző adónemek alkalmazásában, ami önállóságot biztosíthat a szomszéd országoktól, elismerve, hogy „számos út vezet Rómába”. Egy grafikonon hatásosan szemléltette, hogy a zöld adózás bevezetésével kifejtett úgynevezett „kettős hozadék” hatás átlagosan 0,5 százalékkal növelte a GDP-t ezekben az országokban és csökkentette a CO₂-kibocsátást. Habár sok kihívás áll még Európa előtt ezen a téren, büszkeségre adhatnak okot az eddig megtett lépések. Ismertette azt is, hogy a Német Zöld Költségvetés Szövetség képviseletében tanácsokat ad Marokkóban, Kínában, Vietnamban. Egy „használati” kézikönyv is készült képzési célra. Javaslataik alapján számos káros támogatást leépített a német kormány. A legfontosabb tanulság pedig, hogy a fiskális változások környezetvédelmi és költségvetési szempontból is kifizetődőek. Már Ázsiában is tervezik a jelentős környezetszennyező országok, például Kína és Vietnam, a zöld adórendszer bevezetését 2012-től.

Louise Dunne, a Dublini Egyetem kutatási vezetőjeként az írországi helyzetet mutatta be mint a portugál államháztartási helyzethez hasonló gondokkal küszködő országét. A hatalmas hiánnyal küszködő államháztartásnak és a bankválság hatásának bemutatását követően beszámolt róla, hogy 2007-től a kormánypolitika szintjén is megfogalmazódott az üvegházhatást eredményező gázok csökkentése (a kormánykoalíció tagja a zöld párt is) és ezáltal a termékek, szolgáltatások szén-dioxid-kibocsátás alapú megadóztatása. Ez első körben a fosszilis tartalmú üzemanyagokat érintette (15 euró/ tonna CO2), amelyet 2009-ben vezettek be, és a mértéket az EU-s emissziókereskedelem akkori árfolyama is befolyásolta. Az adó érvényes a kőolajtermékekre, de a villamos áramra nem vonatkozik. Az új adónem káros kibocsátásra gyakorolt hatása eltérő az egyes szektorokban. Az erőművekben 34%-os csökkenés figyelhető meg, de a gazdaság más szektoraiban alig 1 százalékos a csökkenés. A magasabb energiaáraknak köszönhetően növekedés várható a háztartások energiára fordított kiadásaiban. Az új adó regresszív jellegű a kompenzációs intézkedések által, így a háztartások egy része kiesik az adófizetési kötelezettség alól. Jellemző még az üzemanyag-turizmus az Egyesült Királyságba, aminek további növekedése várható, hacsak a brit kormány nem lép közbe. Emiatt felmerült a zöld adó mértékének csökkentése is a kincstár veszteségének kompenzálása érdekében.

Egyéb környezetvédelmi célú adót, díjat is alkalmaz a kormány. A műanyag zacskókra kivetett adó több mint 90 százalékos visszaesést eredményezett a használatukban. Írországban is megtalálhatóak a gépjárművekhez, fuvarozáshoz kötődő adók, úgymint regisztrációs adó, üzemanyagadó, a motor méretéhez kötött adó, légi utazások adója, szemétdíj. Az előadó új kormányzati programok indulásáról is beszámolt: egyrészt vízmérő óra alkalmazását írják elő a háztartásokban, másrészt a nagy széndioxid-tartalmú termékek, szolgáltatások adómértékét megemelik. A kormányzat összességében az adóbevétel növekedését prognosztizálja. Tanulságok: a jelenlegi ír államháztartási helyzetben nem tudják költségvetési bevételsemleges hatást okozó intézkedésként „eladni” a zöld adókat, mivel nem került sor más adók (például a jövedelemadók) csökkentésére, így végső soron a teljes adóterhelés nőtt.

Claudia Dias Soares, a Portugál Katolikus Egyetem jogi professzora a zöld adók rendszerszintű, jelentős mértékű portugál bevezetésének lehetőségét vizsgálta. Az előadó definíciója szerint a zöld adó a szennyezés társadalmi költségének ára. Egy lehetőség a pénzügyi válság kezelésére anélkül, hogy „megölnénk az aranytojást tojó tyúkot”. A „szennyező fizet” elv kiterjesztése helyes, de ügyelni kell az adóteher mértékére, utalva a Laffer-görbe hatására. A zöld adók bevezetése esetében Portugáliában számos kockázattal, problémával, ellenállással, káros állami támogatás felszámolásával kell számolni. Körültekintően kell tehát eljárni, mert könnyen hibás döntések születhetnek.

Domitília Soares államháztartási rendszerek oktatójaként bepillantást nyújtott a portugál államháztartási helyzetbe (portugálul). (Az angol nyelvű tájékoztatást későbbre ígérte.)

Manuel Ferreira dos Santos, a Portugál Környezetvédelmi Szervezetek Konföderációjának energiapolitikáért felelős vezetője áttekintést adott a meglévő zöld költségvetési bevételekről (útdíj, parkolási díj, villamosenergia-adó, szennyvíz-adó). Az áfa a legalacsonyabb mértékű az EU-ban (6%, amit a legutóbbi megszorító csomag részeként emeltek fel 5%-ról). A tényleges zöld adók hatása marginális. Összességében elmondható, hogy bőven lenne tere a zöld adózás bevezetésének, és jelentős kedvező hatással bírna a költségvetés helyzetére. Az előnyöket pedig még tovább növelné a rossz támogatási struktúra leépítése.

Nuno Domingues, a GEOTA zöld államháztartási reform felelőse foglalta össze részletes előadásában a zöld költségvetési reform alkalmazásának portugáliai lehetőségeit. Elmondta, hogy az EU Strukturális és Kohéziós Alapjai forrásainak felhasználása rossz hatékonysággal történt. A környezetvédelmi politika fontossága fokozatosan nyert teret, de számos rossz intézkedés, rossz támogatási struktúra kíséri a folyamatot. Az energiahatékonyság javítása önmagában nem csökkenti az energiafelhasználást (ez az úgynevezett Jevons paradoxon). További példa a jelentős üzemanyag-turizmus Spanyolországba a nagy árkülönbség és a hibás útdíjrendszer miatt, amihez társul az alacsonyabb élelmiszerárak vonzereje is. Ezáltal komoly bevételtől esik el a portugál állam.

Pozitív intézkedést is említett: a gépjárműadózás és az autócsere-program jelentősen ösztönzi a lakosságot az energiahatékonyabb, alacsony károsanyag-kibocsátású autók vásárlására (elektromos autó program, járművenként 5000 euró támogatással). Szükséges lenne a céges autók magánhasználatának visszaszorítása is. Az üzemanyagár adótartalma nem foglalja magába a környezetre gyakorolt externális hatások költségeit. A csapvízivás terjed, de még nem megfelelő minőségű a víz, habár csökkent a kemikália-tartalma. Az elektromos hálózat pedig rossz hatékonysággal működik, aminek a költségét nem a fogyasztók, hanem az adófizetők állják. A gazdasági, pénzügyi válság nemcsak veszély, hanem lehetőség is új irány megszabására.

A szeminárium végén Sérgio Trigo Tavares Vasques, költségvetésért felelős pénzügyi államtitkár a portugál kormány képviseletében rövid beszámolót tartott és válaszolt a kérdésekre. Elmondta, nem vezettek be zöld államháztartási vonatkozású intézkedéseket, de a szennyvízdíj, a szemétdíj, az elektromos autó program ebbe az irányba mutat. Elismerte, hogy a legutóbbi megszorító csomag alkalmával átmenetileg emelték a munkából származó jövedelmeket terhelő adókat, illetve általános energiaadó mentességet biztosítottak széles körben szociális célból, miközben sok valójában nem rászorultra is vonatkozik az intézkedés. Azonban a magas jövedelműek jövedelemadóját felemelték 45%-ra. A mostani IMF, EU mentőcsomag nagysága várhatóan 80–90 milliárd euró. A kormány rövid ideig, csak a választásokig működik. Sok függ attól, milyen feltételekkel állapodnak meg az IMF-fel és az EU-val. Mivel az államtitkár korábban dolgozott együtt a házigazda GEOTA-val és adószakértő is egyben, ismeri a zöld államháztartás elméletét. Az azonban kiérződött a mondanivalójából, hogy nincs olyan döntési pozícióban, hogy képes legyen ilyen irányba vinni a kormány államháztartási politikáját. De biztosította a megjelenteket a zöld költségvetési reform iránti nyitottságáról.

João Joanaz de Melo, a GEOTA elnöke zárta a szemináriumot. Habár tervbe volt véve egy sajtótájékoztató megtartása, ezt nem sikerült megvalósítani. Bár a szemináriumról hírt adott a sajtó – a GEOTA vezetőinek intenzív munkájának eredményeképp –, érzékelhető volt, hogy a helyi média elsősorban az IMF-delegáció tárgyalásaira összpontosított.

Budapest, 2011. április

Borsos Gábor
a Levegő Munkacsoport megbízásából

Melléklet:

Beszámolók egyes országok helyzetéről az Európai Környezetvédelmi Iroda Környezetvédelmi Pénzügyi Reform munkacsoportjának ülésén
Portugália, Lisszabon, 2011. április 18.

Németország:

• A Német Zöld Költségvetés Szövetség mostanában hozta nyilvánosságra egy tanulmányát, amelyben számos, a költségvetési rendszer átstrukturálására tesz javaslatokat, amiből többletbevétele származna a kormánynak. A kormány az alábbi javaslatokra volt „vevő”:

•  

  • Repülőjegyet terhelő környezetvédelmi adó bevezetése. Ezzel a kormány régóta követelt döntést hajt végre, mivel korábban a holland kormány is bevezette ugyanezt, emiatt érvényesült is a „kiszorító” hatás és Hollandiából a határhoz közeli Düsseldorfba jártak át repülni. Akkor a holland kormány eltörölte, most azonban a német kormány kéri Hollandiát, hogy újra vezesse be az adót, hogy ne keletkezzen ellenkező irányú „kiszorító” hatás.

  • Nukleáris üzemanyag adó bevezetése.

  • A nehéz tehergépkocsik útdíjának kiterjesztése újabb utakra, megszüntetve az útdíjfizetés megkerülését.

  • Banki díj bevezetése egy pénzügyi tranzakciós adóhoz (Tobin-adó) vezető út első lépéseként.

• Idén év elején dolgozták ki a javaslatokat (további részletek a Zöld Költségvetés Hírlevélben).

• Németországban jelentős áttörés következett be a nukleáris politikában Fukusima miatt. A Japánban történtek rendkívüli mértékben befolyásolták az emberek véleményét, hozzáállását az atomerőmű kérdéséhez. 80-90%-ra nőtt az ellenzők száma a korábbi 60-70%-ról. 17 erőműből 7-et lezárnak, 3 hónapig még tesztelik ezeket és eldöntik: vagy újra csatlakoztatják őket a hálózathoz vagy bezárják. Felülvizsgálják a tervezett erőművek megépítését és befagyasztják a projekteket. Új energiapolitikát dolgoznak ki, amihez egy pénzügyi alapot állítanak fel. Ennek céljából a kormány felállított egy energia etikai bizottságot, hogy a következő 3 hónapban előkészítse az energiapolitika új alapokra helyezését. Egyeztetések indulnak a tartományi szinteken is. Első lépésként előző pénteken a kancellárasszony egyeztetett a tartományi kormányok képviselőivel, hogy a 7 erőművet nem kapcsolják vissza a hálózatba, és megvitatták hogyan kellene végrehajtani az energiapolitikai fordulatot.

• Több adóbevétel folyt be (általános adónemekből) a tervezetthez képest a beindult gazdasági növekedés miatt. Háttérbe szorult egy esetleges további megszorító csomag bevezetése, de érezhetően csökkent a „kedv” további zöld költségvetési intézkedési elem bevezetésére. Mindenesetre a Német Zöld Költségvetés Szövetség továbbra is konkrét javaslatokat tesz az energiapolitikai fordulat finanszírozására. Ehhez a fordulathoz a konzervatív-liberális kormány részéről politikai okok is vezettek, az akkor éppen soron következett baden-württembergi tartományi választások elvesztéséből adódó félelem. Végül bekövetkezett a változás, és várhatóan zöld párti miniszterelnöke lesz a tartománynak – koalícióban a szociáldemokratákkal.

• Május 6-án Berlinben lesz a Német Zöld Költségvetés Szövetség következő konferenciája, ahol szerepet kap az erőforrások megadóztatása, amelynek része lesz az EU Bizottság részéről egy előadás az új energiaadó irányelv tervezetéről. A tervek szerint este Ernst von Weizsäcker veszi át az Adam Smith Díjat a piaci alapú eszközök alkalmazásának kidolgozására a környezetpolitikában. Aki szeretne részt venni, az mihamarabb jelezze a >foes@foes.de címen. A rendezvény német nyelvű lesz.

Magyarország:

• Sajnos a fukusimai helyzet nem vezetett a németországihoz hasonló energiapolitikai fordulathoz Magyarországon. Sőt, kormányzati nyilatkozatok szerint nincs is tervbe véve módosítás a paksi atomerőmű új blokkjának megépítésében, ahogy a meglévő blokkok élettartamának meghosszabbításában sem. Egy új blokk megépítését továbbra is mintegy ezer milliárd forintra, azaz közel 4 milliárd euróra becsülik.

• Bevezették a kereskedelmi üzemanyagárat, amely mintegy 2%-os visszatérítést jelent a közúti fuvarozóknak. Azonban nem várható komoly hatása a döntésnek, mert számottevő a tankolási turizmus a fuvarozói és magánhasználatú gépjárművek terén is a szomszédos országok irányába. A fuvarozók még a kereskedelmi üzemanyagárhoz képest is alacsonyabb áron tudnak tankolni.

• Jelentős mértékben csökkent a benzin- és gázolajfogyasztás. Meghaladja a 10–15%-ot, de akár a 20%-os csökkenést is elérheti. A dinamikusan emelkedő benzin- és gázolajárak miatt komoly nyomás nehezedik a kormányra a jövedéki adó mértékének csökkenésére.

• A tehergépkocsik elektronikus kilométer-arányos útdíjának bevezetéséről döntött a kormány.

• A dugódíj bevezetésének a lehetőségét vizsgálja a főváros, konkrét terv, illetve döntés még nincs.

• Elektronikus jegyrendszer koncepciójának a kidolgozásáról döntött a főváros, a jelentős bevételkiesést okozó „bliccelés” lehetőségének kizárására.

• A cégautó adózás nem elég hatékony, fix adó vonatkozik rá. Progresszívé kellene tenni.

• Megszűnik a gázártámogatás. Magyarország rendkívüli módon kiszolgáltatott az orosz gázimportnak. A gázár hatósági áras. A döntési jog a nemzeti fejlesztési miniszternél van. A gázár jelentős politikai kérdés. A magas árak szociális problémát generáltak: a rezsit nem fizetők, díjhátralékosok száma az elmúlt 15-20 évet tekintve most a legmagasabb.

• A távhő áfáját 18%-ról 5%-ra csökkentették le – politikai okokból.

• Bevezették a különadókat, többek között az energiaellátó cégeket is megterhelték. Az adóalap az árbevétel, az adó mértéke az árbevétel 1,05%-a. Célja a költségvetési bevételek növelése és a 16%-os egykulcsos jövedelemadó bevezetéséből származó adóbevétel-csökkenés ellensúlyozása.

Dánia:

• Energiahatékonysági felülvizsgálat volt 2 éve. Az energiaellátókra vonatkozó kötelezettségek nagyon hatékonynak bizonyultak. Azonban az ipari fogyasztóknak még mindig olcsó az energia. Pedig a magasabb mértékű energiaadó bevezetése indokolt lenne, ám egyelőre nincs tervben.

• Amióta szélsőjobb kormány van hatalmon – akik az energiaadók befagyasztását ígérték –, meg is állt az energia adók mértékének növekedése a korábbi évek növekedési üteméhez képest.

• A Klíma Bizottság nyilvánosságra hozta jelentését, amelyben leszögezi, hogy a fosszilis energiafelhasználást 2050-re nullára csökkentik. A foglalkoztatás marad továbbra is a gazdaságpolitika fókuszában az energiahatékonysági kötelezettségek további növelése mellett. Az energiafogyasztás tényleges költségeit kell megfizettetni a fogyasztókkal.

• Továbbra is energiapolitikai cél a megfelelő finanszírozás nyújtása a szélenergia-parkok további létesítéséhez, valamint ösztönző KÁT (kötelező áramátvételi ár) biztosítása.

• A zöldadó bevételek költségvetési semlegességét biztosítani kellene.

• A szénről biomasszára állnak át, városi erőművek létesítésével. A szénfűtés kiesésével kiesik az ebből származó adóbevétel is. Tűrhető szén-alapú fűtési ár kell, ám a biomasszát kizárólag fűtési energia előállítására kívánják használni, erőművi felhasználásra nem.

• Az energiaadó kiszámíthatóságát biztosítani kell, mert nagy iparvállalatok máris támadják a „tavaszi csomagot”, amely éppen csak bevezetés alatt van. A biomassza alapú fűtést is energiaadó terheli majd.

• Az importált biomassza komolyabb mértékű adóztatására lehet számítani. A biomassza alapú fűtés problémás, nincs elég fa, importra szorulnak.

• Regisztrációs adó alóli mentesség van az elektromos autókra.

• Új energiapolitikai egyezség szükséges, de ez már nem várható az őszi parlamenti választásokig. A közvélemény többsége az eddigi irányt tartja helyesnek az ország számára.

Portugália

• A hőszivattyú nem 100%-osan megújuló energia. A GEOTA megpróbálja felhívni erre a közvélemény figyelmét.

• 700 MW teljesítményű szélerőmű-parkot helyeztek eddig üzembe.

• Használtautó csere elektromos autóra program indult, 5000 euró támogatással autónként. Az első 1500 vevőnek még 6500 euró támogatás jutott. A programot a cégautókra is ki kellene terjeszteni.

• Az üzemanyag-adóztatás mintaszerű. Idén leállították a biodízel hozzáadását a gázolajhoz, mostantól megegyezik az adóteher.

• A legutóbbi megszorító csomag elemei szemben állnak a környezetvédelmi adóreform elveivel. A válságra tekintettel emelték a munkát terhelő adókat, járulékokat (1,5 százalékponttal). A munkanélküliek, szegények, nyugdíjasok energia adó mentességet kaptak széles körben, olyanok is, akiknek a jövedelmi helyzetük nem indokolná – ez káros támogatás. A magas jövedelműeket 45%-os szja terheli. Az áfát 5-ről 6%-ra emelték, ami 20%-os emelést jelent. 3 áfakulcs létezik. Parlamenti választások lesznek júniusban.

• A rossz útdíjrendszer, az olcsóbb benzin és élelmiszer együttesen ösztönzi a portugálokat, hogy Spanyolországba autózzanak át vásárolni.

• A 4. megszorító csomagot nem fogadták el, ezért írták ki a választásokat. A miniszterelnök még az elsőre azt mondta, hogy ez lesz az utolsó megszorító csomag. Azóta volt még kettő.

• Az OECD előző héten publikálta jelentését a portugál környezetvédelmi helyzetről. A címe: A klíma- és energiapolitikák összefonódnak.

• Nagy naperőmű farmok létesültek az elmaradott térségekben.