A Levegő Munkacsoport levelet küldött a KVVM-nek a szúnyogírtás ügyben

Dr. Hornyák Margit főosztályvezető

Környezetvédelmi és Vízügyi MinisztériumHulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály1011 Budapest, Fő utca 44-50

Tisztelt Főosztályvezető Asszony!

A Levegő Munkacsoport kéri, hogy a főosztály vizsgálja felül környezetvédelmi szempontból, hogy az ÁNTSZ által szúnyogirtásra engedélyezett és használt (pl. 2005. május 9-10-én a II. kerületben) egyes hatóanyagok megfelelőek-e.

UNITOX 100 SC

Az egyik engedélyezett szer az UNITOX 100 SC diklórfosz (dichlorvos, CASRN 62-73-7) hatóanyagot tartalmaz, melyet az EPA (az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala): valószínűleg emberi rákkeltőnek („probable human carcinogen”, B2), az Egészségügyi Világszervezethez tartozó Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) lehetséges emberi rákkeltőnek („possible human carcinogen”, 2B) minősített. Több kutatás szerint a szer gyerekkori leukémiát és agytumort okozhat. Az Egyesült Államokban a leukémiás esetek miatt korlátozták a használatát. Ezt a hatóanyagot Dánia, Svédország és Indonézián, majd 2002-ben Nagy Britanniában is betiltotta valószínű rákkeltő hatása miatt. Szakmai vélemények szerint a szer csak járványügyi veszélyhelyzetben alkalmazandó, ami hazánkban jelenleg nem áll fenn.Környezetvédelmi szempontból aggályos, hogy lakott területeken, közparkokban, magánkertek mellett (ahol házi és haszonállatok élnek) olyan szert juttatnak a levegőbe, mely állatokon bizonyítottan rákkeltő.

A magyar növényvédelemben úgy engedélyezik a diklórfosz hatóanyagú szerek használatát (Unifosz 50ec), hogy három napos munkaegészségügyi várakozási időt írnak elő. Ez azt jelenti, hogy védőfelszerelés nélkül a kezelt mezőgazdasági területre három napig embernek, állatoknak bemenni tilos. Felmerül a kérdés: miként lehetséges, hogy ugyanezt a szert azonos dózisban, lakott területeken mindenféle megkötés nélkül használják?

Az ÁNTSZ többször hivatkozott arra, hogy ez a hatóanyag szerepel a WHO-nál a szúnyogirtásra engedélyezhető hatóanyagok listáján. E listán szerepel többek között a hazánkban 1968-ban betiltott, sok százezer ember megbetegedéséért és haláláért felelős DDT is, melynek rákkeltő besorolása is azonos.

Kérjük ezen anyag úgynevezett „meleg köd” technológiával való kijuttatásának a felülvizsgálatát is, vagyis amikor e vegyületet gázolajjal permetezik a levegőbe. A gázolaj I. kategóriájú karcinogén, így szintén elfogadhatatlan a levegőbe juttatása lakott területen.

A Levegő Munkacsoport javasolja a dichlorvos használatára minden hazai engedély visszavonását.

Melléklet: Darvas Béla ökotoxikológus professzor szakvélemény a dichlorvos hatóanyagokról.

MOSQUITOX 1 ULV FORTE

A MOSQUITOX 1 ULV FORTE hatóanyaga a piperonil butoxid (CAS 51-03-6) és a deltametrin (CAS: 52918-63-5). Az utóbbi vegyület a piretroid vegyületcsaládhoz tartozik. E vegyületek halakra, méhekre, vízi szervezetekre veszélyesek, és az ember egészségét is károsíthatják. A piretroidokat sokan hozták összefüggésbe a nagy balatoni halpusztulásokkal. MOSQUITOX 1 ULV FORTE biztonsági adatlapja szerint (Bábolna Környezetbiológiai Központ Kft., http://www.irtoszer.hu/Hun/Lap/Kereskedelem/Szakvall/Nyomtat/Hun_Mosquit...) a hatóanyag R 52/53 (ártalmas a vízi szervezetekre, a vízi környezetben hosszantartó károsodást okozhat), ezen kívül a deltametrin haltoxicitása LC50 (96h): 0,001-0,01 mg/l. Továbbá előírás, hogy „Ne kerüljön ki élővízbe, talajba és talajvízbe!”.

Ezen adatok tükrében kérjük kivizsgálni, hogy a légi kijuttatás, illetve az élővizekre adott 5 m-es védőtávolság tudja e garantálni a fenti előírást.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A környezetvédő szervezetek értetlenül állnak az előtt a tény előtt, hogy míg az Európai Unióban gyakorlatilag mindenhol a biológiai védekezés az elterjedt, melyet időnként kiegészítenek nagyon kevés vegyi irtással, addig Magyarországon tavaly körülbelül 450 ezer hektáron végeztek vegyszeres légi szúnyogirtást, közel 70 ezer hektáron pedig földi irtást a fent említett anyagokkal, és csupán 8 ezer hektáron folytattak biológiai (környezetvédelmi szempontból elfogadható) védekezést.A folyamatos szúnyogirtásokra való tekintettel kérjük a fentiek mielőbbi kivizsgálását és a szükséges intézkedések meghozatalát.

Üdvözlettel:

Simon Gergely Lukács András

programvezető elnök

===================================================================

Darvas B (2005): Szakvélemény a dichlorvos-szal végzett szúnyogirtásról

A dichlorvos 1955 óta ismert, foszforsav-észter típusú rovarölő hatású idegméreg. Nincs szelektív hatása, tehát minden idegrendszerrel bíró élőlényt azonos hatásmechanizmus alapján mérgez. A készítmény besorolása szerint emberen erős méreg, felhasználása tanfolyamhoz kötött és védőfelszerelést igényel. Munkaegészségügyi várakozási ideje: 3 nap! Ez idő alatt a kezelt területre csak védőfelszerelésben szabad belépni. Már ez önmagában elégséges lenne arra, hogy településeink kezelésére alkalmatlannak minősítsük. A hazánkban felhasználható 350 növényvédelemre használható hatóanyag közül az első háromba tartozik, amelyet környezet-egészségügyi kifogások alapján azonnal be kellene tiltani. Négy fontos terület miatt is nemkívánatos a környezetünkben. Ismert vízszennyező, erős mérgező hatással bír vízi ízeltlábúakra és a háziméhre. A legkülönfélébb élőrendszereken mutagén, azaz károsítja az örökítő anyagot. A Világ Egészségügyi Szervezetének Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) több mint 30 tesztben bizonyította ezt a hatását. Optimisták szerint a mutagén vegyületek 60%-a, a pesszimisták szerint 100%-a rákeltő.

Tompa Anna professzorasszonnyal az Országos Kémiai Biztonsági Intézet igazgatónőjével közösen írt alábbi, éppen megjelenés alatt álló könyvrészletünkben a dichlorvos-ról az alábbiak olvashatók: „Állatokon leukémiát valamint hasnyálmirigy- és gyomorrákot okoz. Egy epidemiológiai tanulmányban 20 évi lappangási idő után mutatták ki a rákkeltő hatását. Egyáltalán nem szerencsés, hogy egészségügyi/turisztikai célú szúnyogirtás kapcsán hazai településeink kezelésére használják (2003-ban még 11 ezer hektáron védekeztünk vele), de a háztartásokban, aeroszol formájában is rendelkezésünkre áll.” Az IARC szerint emberen valószínű rákkeltő vegyületről van szó (2B besorolás).

Személyesen azt gondolom, hogy egy olyan ország egészségügyi döntéshozóinak, ahol vezetik a daganatos elhalálozások számát kötelessége a környezetünkben lévő mutagén, a daganatokozás gyanúja alatt álló vegyületek azonnali kivonása a környezetünkből, amíg ennek ellenkezője nem bizonyosodik be. A daganatos betegségek 90%-ának környezeti oka van, tehát az okok felkutatása a megelőzésre építő, korszerű közegészségügy kiemelt feladata. Nem kellene arra várni, amíg emberen is bizonyosan rákkeltőnek tudjuk minősíteni ezt az anyagot. Ellenkező esetben a DDT-vel is irthatnánk újra szúnyogot, hiszen annak minősítése is csupán 2B. Ne feledkezzünk meg arról, hogy emberen vizsgálatokat nem végezhetünk, így ebbéli bizonytalanságunkhoz ez is hozzájárul, viszont erre szolgálnak az állatkísérletek, amelyek közül ez a hatóanyag egéren végzett vizsgálatok szerint rákkeltő. Abszolút helytelenítem, hogy ilyen anyag szúnyogirtás ürügyén a településeink élővilágára szórható, vagy a bizonyosan emberen bőrrákot okozó gázolajjal – melegköd formájában – a légterükbe juttatható. Érdekelne az, hogy mit tudnak erről a technológiáról azok, akik a munkát ténylegesen végzik, s hosszabb behatási időnek vannak kitéve. Ennél az elavult technológiánál egyébként már jóval korszerűbbek léteznek, s talán az „egészségügyi” rovarirtásnak sem kellene ehhez a meglehetősen rossz döntéséhez, gyöngécske érvekkel ragaszkodnia.

Darvas Béla

c. egyetemi tanár, az MTA doktora

A Levegő Munkacsoportot a MagNet Bank támogatja a KAP programban

Ozone Network