Félrevezető hatósági nyilatkozatok a II. kerületi szúnyogirtás után

A Levegő Munkacsoport meglepődve tapasztalja, hogy az ÁNTSZ a II. kerületben szúnyogirtóként használt diklórfosz hatóanyagról (melyet a kipermetezett UNITOX 100 SC nevű szer tartalmazta) azt állítja, hogy ennek az emberre semmiféle egészségkárosító hatása nincs, és hogy emberben rákkeltőnek nem nyilvánította senki.

Ez az állítás nem áll összhangban az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA) és az Egészségügyi Világszervezethez tartozó Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) minősítésével. Az előbbi szerint a diklórfosz valószínűleg emberi rákkeltő („probable human carcinogen”, B2) az utóbbi szerint pedig lehetséges emberi rákkeltő („possible human carcinogen”, 2B).

Azt senki sem tagadta, hogy ez a szer az EPA szerint állatokon bizonyítottan rákkeltő. Ez már önmagában felveti annak a jogosságát, hogy lehet e közparkokban, kertek környékén alkalmazni.

Nem igaz, hogy a diklórfoszt sehol nem tiltották be. A korábban említett Dánián, Svédországon és Indonézián kívül 2002-ben Nagy-Britanniában is betiltották a szert valószínű rákkeltő hatása miatt. A világ sok részén ezt a hatóanyagot csupán súlyos esetben, szúnyogok okozta járvány elkerülése érdekében alkalmazzák.

A magyar növényvédelemben a diklórfosz hatóanyagú szerek használata esetén a jogszabály három napos munkaegészségügyi várakozási időt ír elő, ami azt jelenti, hogy védőfelszerelés nélkül a kezelt mezőgazdasági területre három napig embernek bemenni tilos egészségügyi megfontolásokból. Az ÁNTSZ ugyanerre a hatóanyagra lakott területen semmilyen megkötést nem tesz.

Az ÁNTSZ szintén többször hivatkozott arra, hogy a szer használata jogos, hiszen szerepel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szúnyogirtásra engedélyezhető hatóanyagok listáján. E listán szerepel többek között a hazánkban 1968-ban betiltott, sok százezer ember megbetegedéséért és haláláért felelős DDT is.

Mindezek alapján újfent felszólítjuk a hazai hatóságokat, hogy szüntessék be ezen hatóanyag használatát.

Melléklet: Darvas Béla ökotoxikológus professzor szakvéleménye. Kapcsolatfelvétel: bdarvas@freemail.hu

További felvilágosítás: Simon Gergely, programvezető, Levegő Munkacsoport, mobil: +36 20 33 44 336

****************************************************************************

Melléklet: Darvas B. (2005)

Szakvélemény a dichlorvos-szal végzett szúnyogirtásról

A dichlorvos 1955 óta ismert, foszforsav-észter típusú rovarölő hatású idegméreg. Nincs szelektív hatása, tehát minden idegrendszerrel bíró élőlényt azonos hatásmechanizmus alapján mérgez. A készítmény besorolása szerint emberen erős méreg, felhasználása tanfolyamhoz kötött és védőfelszerelést igényel. Munkaegészségügyi várakozási ideje: 3 nap! Ez idő alatt a kezelt területre csak védőfelszerelésben szabad belépni. Már ez önmagában elégséges lenne arra, hogy településeink kezelésére alkalmatlannak minősítsük. A hazánkban felhasználható 350 növényvédelemre használható hatóanyag közül az első háromba tartozik, amelyet környezet-egészségügyi kifogások alapján azonnal be kellene tiltani. Négy fontos terület miatt is nemkívánatos a környezetünkben. Ismert vízszennyező, erős mérgező hatással bír vízi ízeltlábúakra és a háziméhre. A legkülönfélébb élőrendszereken mutagén, azaz károsítja az örökítő anyagot. A Világ Egészségügyi Szervezetének Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) több mint 30 tesztben bizonyította ezt a hatását (mellékelve). Optimisták szerint a mutagén vegyületek 60%-a, a pesszimisták szerint 100%-a rákeltő.

Tompa Anna professzorasszonnyal az Országos Kémiai Biztonsági Intézet igazgatónőjével közösen írt alábbi, éppen megjelenés alatt álló könyvrészletünkben a dichlorvos-ról az alábbiak olvashatók: „Állatokon leukémiát valamint hasnyálmirigy- és gyomorrákot okoz. Egy epidemiológiai tanulmányban 20 évi lappangási idő után mutatták ki a rákkeltő hatását. Egyáltalán nem szerencsés, hogy egészségügyi/turisztikai célú szúnyogirtás kapcsán hazai településeink kezelésére használják (2003-ban még 11 ezer hektáron védekeztünk vele), de a háztartásokban, aeroszol formájában is rendelkezésünkre áll.” Az IARC szerint emberen valószínű rákkeltő vegyületről van szó (2B besorolás).Személyesen azt gondolom, hogy egy olyan ország egészségügyi döntéshozóinak, ahol vezetik a daganatos elhalálozások számát kötelessége a környezetünkben lévő mutagén, a daganatokozás gyanúja alatt álló vegyületek azonnali kivonása a környezetünkből, amíg ennek ellenkezője nem bizonyosodik be. A daganatos betegségek 90%-ának környezeti oka van, tehát az okok felkutatása a megelőzésre építő, korszerű közegészségügy kiemelt feladata. Nem kellene arra várni, amíg emberen is bizonyosan rákkeltőnek tudjuk minősíteni ezt az anyagot. Ellenkező esetben a DDT-vel is irthatnánk újra szúnyogot, hiszen annak minősítése is csupán 2B. Ne feledkezzünk meg arról, hogy emberen vizsgálatokat nem végezhetünk, így ebbéli bizonytalanságunkhoz ez is hozzájárul, viszont erre szolgálnak az állatkísérletek, amelyek közül ez a hatóanyag egéren végzett vizsgálatok szerint rákkeltő. Abszolút helytelenítem, hogy ilyen anyag szúnyogirtás ürügyén a településeink élővilágára szórható, vagy a bizonyosan emberen bőrrákot okozó gázolajjal – melegköd formájában – a légterükbe juttatható. Érdekelne az, hogy mit tudnak erről a technológiáról azok, akik a munkát ténylegesen végzik, s hosszabb behatási időnek vannak kitéve. Ennél az elavult technológiánál egyébként már jóval korszerűbbek léteznek, s talán az „egészségügyi” rovarirtásnak sem kellene ehhez a meglehetősen rossz döntéséhez, gyöngécske érvekkel ragaszkodnia.

Darvas Bélac. egyetemi tanár, az MTA doktora

Budapest, 2005. május 13.

Hírfigyelő