Látványos mérésre hívta a környezetvédő civil szervezeteket a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Csepelre, ahol a galvániszappal teli rozsdás, néhol lyukas hordókállnak. A tárca korábban közleményében állította, nincs veszély, s ezt a véleményét a szóvivő, valamint a budapesti környezetvédelmi felügyelőség igazgatója a helyszínen is megismételte: nincs katasztrófa helyzet. Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke ezzel szemben tragikusnak minősítette a hordók állapotát, és nem ért egyet a minisztérium képviselőivel abban, hogy nincs szükség azonnali beavatkozásra. A PR célokat és az emberek megnyugtatását szolgáló mérésnek csak két hét múlva lesz eredménye.

A Csepelen évek óta illegálisan tárolt 1200 tonna galvániszap mielőbbi elszállítását és a jogszabályoknak megfelelő ártalmatlanítását sürgeti a Levegő Munkacsoport. Elfogadhatatlan a környezetvédelmi tárca azon álláspontja, hogy megvárja a szennyezésért felelős cég felszámolási eljárásának befejeződését, mivel szerinte ekkor előfordulhat, hogy a költségeket nem vagy csak részben kell az államnak állnia. Egyrészt a Legfelsőbb Bíróság már 1999-ben kimondta, hogy környezetveszélyeztetés esetén a gazdasági érdekek nem mérlegelhetők. A környezetveszélyeztetés pedig fennáll, hiszen a hordók állapotát látva, nyilvánvaló, hogy a súlyosan mérgező anyagok bármikor bekerülhetnek a talajba (ha ugyan eddig még nem kerültek oda). Másrészt, ha esetleg kiderülne, hogy a cég ki tudja fizetni a költségeket, akkor az utólag is behajtható.
A Levegő Munkacsoport arra is felhívja a figyelmet, hogy az ország tele van hasonló időzített bombákkal. A korábbi szennyezések felszámolását célzó Országos Kármentesítési Program forráshiány miatt csigalassúsággal halad: ha a jelenlegi ütemben folytatják, akkor több száz év kell az összes nyilvántartott szennyezés felszámolására. Ezért a Levegő Munkacsoport szükségesnek tartja az e célra juttatott források számottevő növelését.
A jelenlegi eset azt is bizonyítja, hogy súlyos hiba volt a környezetvédelmi ellenőrző szervek, hatóságok meggyengítése, hiszen mind a korábbi szennyezések felderítése és felszámolása, mind pedig a jövőbeni szennyezések megelőzése terén rengeteg feladat hárul ezekre a szervekre. Az elmúlt időszakban végrehajtott leépítések miatt viszont már képtelenek megfelelően ellátni a feladataikat.
A hatóságok tevékenységét jelentősen megkönnyítené a lakosság környezeti tudatosságának és aktivitásának növelése, az ellenőrző szervekkel való együttműködésének javítása. A környezetvédelmi tárca viszont éppen erre mért súlyos csapást azzal, hogy pert indított Illés Zoltán ellen azért, mert ő felhívta a figyelmet a csepeli szennyezésre. Már a kiskunsági szemétbotrány kapcsán is kiderült, hogy sokan félnek bejelentést tenni a szennyezésekről, a tárca erkölcsileg is komolyan kifogásolható lépése pedig még tovább gerjeszti az ilyen jellegű félelmeket.
Annak elkerülése érdekében, hogy a csepelihez hasonló környezetszennyezések elhárításának költségeit a jövőben ne az adófizetőknek kelljen állniuk, végre el kellene fogadni a környezetvédelmi biztosítékadásról szóló rendeletet. (Ez azt tartalmazná, hogy a környezet szempontjából veszélyes gazdálkodó szervezeteknek egy bizonyos összeget előre el kell különíteniük azért, hogy ha a jövőben környezetvédelmi károkat okoznak, akkor a biztosíték terhére annak felszámolását finanszírozni lehessen.) Ezt a szabályozást a Levegő Munkacsoport már több mint 10 éve sürgeti. A környezetvédelmi tárca a rendelet tervezetét elkészítette, azt az Országos Környezetvédelmi Tanács még 2005-ben megvitatta és támogatásáról biztosította. Azonban a gazdasági tárca megakadályozta a rendelet elfogadását. Ezért a Levegő Munkacsoport azt tartaná tisztességesnek, ha Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter most a saját vagyonából finanszírozná a csepeli szennyezés felszámolását.