Az európaiak a pénzügyi válságra többek között kevesebb autózással válaszoltak. Magyarországon viszont folytatódott az energiapazarlás, növekedett az üzemanyag-fogyasztás. A Levegő Munkacsoport szerint ennek egyik fő oka a közösségi közlekedés egyre romló színvonala, valamint a vasúti árufuvarozás háttérbe szorítása.

Az Európai Statisztikai Hivatal 2009. július 3-án kiadott jelentése szerint 2008 decembere és 2009 áprilisa között az Európai Unió 27 országában átlagosan minden hónapban alacsonyabb volt a kiskereskedelmi forgalom, mint a megelőző év azonos hónapjában (a csökkenés 1,4 és 4 százalék közötti volt). A KSH jelentése szerint hasonló jelenség tapasztalható Magyarországon is, ahol a visszaesés 2,8–4 százalékot tett ki. Ugyanakkor kirívó ellentét van az EU átlaga és Magyarország között az üzemanyag-fogyasztás terén. Míg a 27 tagországban átlagosan jelentősen, 6,9-10,9 százalékkal visszaesett az üzemanyagok felhasználása, addig Magyarországon minden hónapban növekedés volt megfigyelhető!
Ezek az adatok a hazai adórendszer torzulásait is jelzik. A Levegő Munkacsoport korábban már számos alkalommal figyelmeztetett, hogy az üzemanyagok jövedéki adóját 2002 óta nem emelték, pedig azóta az infláció 44 százalékos volt. Ez azt jelenti, hogy ilyen módon 2002 óta – 2008. évi árszinten számolva – közel 1000 milliárd forinttal kevesebb folyt be a költségvetésbe a közúti közlekedésnek nyújtott többlettámogatás miatt. (Ezt az összeget kapta meg a közúti közlekedés ahhoz képest, mintha a jövedéki adó és a hozzá kapcsolódó áfa reálértéken a 2002. évi szinten maradt volna.) A többek között emiatt is hiányzó államháztartási bevételek hozzájárultak az oktatás és az egészségügy lezüllesztéséhez, az élőmunkát terhelő magas adókhoz, valamint az államadósság elképesztő növekedéséhez, amelyet még az ükunokáink is törleszteni fognak.
A Levegő Munkacsoport ismét figyelmeztet arra is, hogy üzemanyagárak elkerülhetetlenül emelkedni fognak, hiszen az olaj iránti kereslet a világon növekszik, a készletek viszont egyre apadnak. Az üzemanyagadók rendszeres emelése elősegíti, hogy fokozatosan alkalmazkodjunk ehhez a helyzethez, és ne hirtelen zúduljon ránk a hatalmas áremelkedés. Az olajár emelkedését ugyanis nem lehet megállítani a határon. Ezt a magyar kormány már az 1970-es években is megpróbálta, aminek következménye közismert: torz fejlődés, az elavult gazdasági szerkezet továbbélése, óriási pazarlás és hatalmas államadósság.
Amint azt az Európai Unió pénzügyi biztosa is megállapította, az üzemanyagadók alacsonyan tartása valójában a külföldi olajtársaságok támogatását jelenti. Szerinte ez „hibás jelzést küldene a kőolajtermelő országoknak, vagyis azt, hogy az európai országok átvállalják a növekvő üzemanyagárakat. Ezáltal azt mondanánk, hogy emelhetik az olajárakat, és ezt majd kifizetjük az európaiakat adójából.”
Végül, de nem utolsó sorban az éghajlati válság is elkerülhetetlenné teszi, hogy nagymértékben csökkentsük a kőolaj-felhasználást. A növekvő üzemanyagadók éppen erre ösztönöznek.
Tehát a kormány, ha megkésve is, helyesen döntött az üzemanyagok adójának emeléséről. A Levegő Munkacsoport ugyanakkor ismételten figyelmeztet arra, hogy növekvő üzemanyag-fogyasztás egyik fő oka az, hogy évről évre romlik a közösségi közlekedés színvonala és a vasút helyzete. Ezért sürgeti a kormányt, hogy álljon el a tömegközlekedést és a vasúti teherszállítást sújtó további megszorításoktól, és kiemelten támogassa ezeket a tevékenységeket.