Veszélyesek lehetnek a korhadt városi fák?

Budapesten közel egymillió, különböző egészségi állapotú fa található közterületeinken. Az élet és vagyonvédelmi szempontok megkövetelik, hogy a fenntartók időről időre ellenőrizzék a fák egészségi állapotát, és intézkedéseket tegyenek az esetleges tragikus következmények elkerülése érdekében.

A Levegő Munkacsoport kerekasztal-beszélgetést hívott össze, hogy feltárja a lakosságot sokszor felkavaró fakivágások hátterét, valamint választ keressen arra, hogy a városi fák állapotfelmérésének milyen elfogadott módszerei vannak, és a vizsgálatok eredményeit hogyan kell értékelnünk, azok milyen kockázatokat rejtenek magukban. A találkozón a fák fenntartásával foglalkozó szakértők, környezetvédelmi civil szervezetek, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Nyugat-magyarországi Egyetem szakemberei vettek részt.

Tudta Ön, hogy ha egy fa anyagának 30 százaléka hiányzik, azaz korhadt, akkor a legtöbb esetben még semmiféle beavatkozás nem indokolt?

A városi fák legnagyobb hányada a fafaj igényeihez képest mostoha körülmények között él. A légszennyezés, az épületek árnyékolása, a fa körbeaszfaltozása, a talaj megújulásának akadályozása, a csapadékvíz elfolyása, a sérülések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a különböző farontó gombafajok megtámadják a fákat, és pusztításuk nyomán korhadásnak induljanak. Ahogyan minden élő szervezet, úgy a fák is védekeznek a betolakodók ellen, úgynevezett védelmi vonalak kiépítésével, melyek a gombafonalak számára nehezen áthatolható réteget képeznek. A rétegen belül a fa elkorhad, kívül azonban élő marad. Szakszerű vizsgálat nélkül korábban sok esetben az ilyen fákat halálra ítélték és kivágták. Egy 1994 óta a Nyugat-magyarországi Egyetem szakemberei által fejlesztett favizsgálati módszer azonban sokat segíthet a fák egészségi állapotának eddigieknél pontosabb meghatározásában. A FAKOPP műszerrel végzett favizsgálat egyszerű fizikai törvényszerűségen, a hang terjedési tulajdonságain alapul. A műszer segítségével hanghullámokat bocsátunk át a fa szövetén, melyek átjutási sebessége a megfelelő szoftver segítségével kirajzolja a fa belső szerkezetét, esetleges korhadt részeit. Az eredményeket kertészeti szakértő szemrevételezésével egybevetve nagy biztonsággal meghatározható, hogy az adott fán szükséges-e bármilyen beavatkozás (gallyazás, koronaifjítás, lombtömegcsökkentés stb.), mely segít a fa élettartalmának meghosszabbításában.

A tanácskozás résztvevői egyhangúan felhívták a figyelmet arra, hogy a fák fenntartójának óriási felelőssége van árnyat adó társunk életkilátásainak alakulásában. A rendszeres karbantartás, a gallyazások, ifjítások utáni azonnali sebkezelések, az öntözés nagyban hozzájárulnak a fák egészséges kondíciójának fenntartásához.

A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájához naponta érkeznek fakivágásokkal kapcsolatos lakossági bejelentések, melyek megkérdőjelezik a fakivágás jogosságát. A környezetvédő szervezet tapasztalatai szerint a beruházások során többször azzal a céllal akarják kivágni a fákat, hogy életterüket beépítsék, ezzel tovább csökkentik a biológiailag aktív zöldterületek mennyiségét.

Felmerült, hogy számos esetben a szakértők egymásnak ellentmondó véleményeket adtak ki. A 2010-ben bejegyzett Magyar Faápolók Egyesületének egyik célja, hogy csak megfelelő szakértelemmel rendelkező emberek készíthessenek szakvéleményeket egységesített elvek és módszertan alapján. Ezzel a Levegő Munkacsoport is egyetért.

Horváth Zsoltnak, a Levegő Munkacsoport igazgatójának kérdésére Kocsó Mihály, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára elmondta, gyakran előfordul, hogy egy-egy fát ki kell vágni, de a felszínközeli vágási felületen nem látszik sérülés vagy korhadás. A szakértő példaként említette a vadgesztenyét, a hársakat, illetve az ezüst juhart, mivel ezen fáknál gyakran előfordul, hogy a korhadás a levágott ágaktól halad lefelé a törzsön keresztül, és a törzs alsó részének elérése előtt a fa kivágását teszi szükségessé.

Pál János, a Levegő Munkacsoport munkatársa felvetette, hogy a fák állapotának (kidőlés, ágletörés kockázatának) felmérése mellett meg kellene fontolni az egyes egyedek hasznainak (például mikroklíma javítása, levegőtisztítás) számbavételét is. Hiszen az esetleges károktól való félelem okozta túlzott óvatosság könnyen a zöldterületek további csökkenését okozhatja, ami összességében nagyobb kárt okozhat a társadalom egészének, mint egy-egy ág letörése.

A megbeszélésen felmerült az elöregedő, hiányossá váló fasorok kérdése is. Többen amellett foglaltak állást, hogy a belső városi területeken a nem megfelelő fajtákat tartalmazó fasorok esetén praktikusabb lehet az egyes fák védelmére összpontosítani a fasor egységességének megőrzése helyett. Bár így a fasor elveszti korábbi egységességét, de megelőzhető annak egy ütemben való cseréje és ezáltal az utca növényeinek teljes elvesztése.

Többen említették, hogy az önkormányzatoknak nincs megfelelő forrása a kezelésükben lévő fák folyamatos ápolására és éves állapotfelmérésére. A gondozás hiánya a fák korai elöregedését okozza. A szakszerűtlenül kezelt fák állapotának felmérésekor a szakértők gyakran nagyarányú kivágást javasolnak, ami váratlanul érinti a helyi lakosságot a szakértők, az önkormányzat és a helyi civil szervezetek vitáját eredményezve.

A beszélgetés végén a Sas-hegy Védő Egyesület, a Szentimrevárosi Kertbarát Kör Egyesülete, a Csepeli Kertbarát Kör Egyesület, a Nagymező utcaiak Környezetvédő Egyesülete, a Kincsünk a Piac – Hunyadi tér és a szegedi Életharmónia Alapítvány képviselői ismertették tapasztalataikat az egyes önkormányzatok a közterületi fák fenntartásával, illetve kivágásával kapcsolatos döntéseiről.

Horváth Zsolt és Pál János

Hírfigyelő