Kamionról vasútra, de hogyan?

A kamionforgalomból eredő haszon eltörpül azon károk mellett, amelyeket okoz. Csak néhány adat a sok közül: a közúti fuvarozás egységnyi teljesítményre vetítve tízszer annyi energiát és hatszor annyi területet igényel, mint a vasúti, miközben sok százszor annyi, személyi sérüléssel járó balesetet okoz. Viszont óriási tartalékok vannak a vasúti teherszállításban, amit feltárva a kamionforgalom jelentősen visszaszorítható a gazdaság teljesítményének visszafogása nélkül. Ezt állapította meg a Levegő Munkacsoport új tanulmánya.

„Az áruszállítás közútról vasútra történő átterelésének lehetőségei Magyarországon” című tanulmány szerint számos olyan áru létezik, amelyek szállításának vasútra terelése fizikailag igen rövid idő alatt megoldható, csak akarat kell(ene) hozzá. Ilyenek például egyes mezőgazdasági termékek és építőanyagok. Szintén jelentős kihasználatlan lehetőség a kamionok vasúton történő szállítása, a Ro-La.

Ily módon egy-két éven belül az éves szállítási teljesítményből viszonylag kis költséggel közel évi 6 millió tonna áru terelhető át közútról vasútra. Bár ez a közúton szállított árutömegnek mindössze 2,5 százaléka, tonnakilométerben mérve (vagyis a megtett távolsággal is számolva), jóval többet jelent, mivel a vasúti szállítás általában nagyobb távolságokra történik, mint a közúti. A tanulmány megállapítása szerint fizikailag annak sincs akadálya, hogy akár évi 30 millió tonna áru kerüljön át közútról vasútra, és ez tömegében 12 százaléka, a tonnakilométerben mért teljesítményben viszont már 25–30 százaléka a mai éves közúti teherszállítási teljesítménynek. Ennyi fuvar vasútra terelése már jelentősen csökkentené a közútra és (ami a legfontosabb) az emberekre, a környezetre nehezedő terheket. A fizikai lehetőségek kihasználásának azonban komoly műszaki, gazdasági és szabályozási feltételei vannak.

Elengedhetetlen, hogy a kormányzat kialakítsa a fenntartható közlekedés modelljét, és egy intézkedési tervet készítsen a megvalósítására. Ennek része kell, hogy legyen a versenyfeltételek fokozatos kiegyenlítése, beleértve a közúti fuvarozásnak biztosított egyoldalú kedvezmények felszámolását. A szükséges lépések közül a Levegő Munkacsoport szerint messze a legfontosabb a „használó fizet” és a „szennyező fizet” elv következetes érvényesítése a teherfuvarozásban. Amíg ugyanis a vasúti teherszállítók megfizetik a tevékenységük költségeit, addig a nehéz tehergépkocsik üzemeltetői csak a töredékét fedezik az általuk okozott költségeknek.

A tanulmány a New York-i székhelyű Közlekedés és Fejlesztéspolitikai Intézet (Institute for Transportation and Development Policy, ITDP) megbízásából készült egy átfogóbb európai tanulmány részeként, amely azt vizsgálja, miként lehet csökkenteni a közúti teherfuvarozás által okozott környezeti károkat, különös tekintettel az éghajlatvédelemre.

Hírfigyelő