Őszinte nagyrabecsülésünket és tiszteletünket fejezzük ki mindazok előtt, akik teljesítőképességük végső határán dolgoznak bajba jutott honfitársaink segítésén Tudjuk, hogy az Ön alá tartozó szervezetek az utóbbi évtizedek legnehezebb napjait élik meg. Ezt erősítik meg nemcsak a sajtóbeszámolók, hanem a helyszínen a mentésben részt vevő munkatársaink is - írja a Greenpeace és a Levegő Munkacsoport abban a levélben, amelyet a mai napon juttattak el Pintér Sándor belügyminiszter részére.
Ugyanakkor a két civil szervezet úgy érzi, néhány kérdést és kérést segítő szándékkal, a helyszínen gyűjtött tapasztalataik és szakértőik javaslatai alapján meg kell fogalmazniuk a kormány részére.
Érthetetlennek tűnik például, miként lehetséges az, hogy bár a sajtó szerint naponta végeznek méréseket, a mai napig nem ismert, hogy az ilyenkor előfordulható mérgező anyagok széles skálájából pontosan mit lélegeznek be a helyszínen dolgozó emberek, a helyi lakosok, mi szívódhat fel a bőrükön át. Miként lehetséges, hogy az ÁNTSZ az általa az ajkai timföldgyárban 1987-ben végzett mérések alapján bocsát ki megnyugtatónak szánt közleményt? Amíg nincs átfogó, nyilvános adat a szennyezőanyagok pontos mibenlétéről, koncentrációjáról és területi eloszlásáról, addig lehetetlen meghatározni, hogy mi a megfelelő védelmi szint és milyen védőfelszerelés szükséges a szennyezett területen tartózkodók számára.
A civil szervezetek véleménye szerint a lakosság folyamatos, koherens és részletes tájékoztatására van szükség, amitől most nagyon távol állunk. A hiányos tájékoztatás az emberek legdrágább kincsét, az egészségüket veszélyezteti, amitől okkal tart minden helyi lakos és a mentésben dolgozó a kavargó vörös porfelhőkben.
Ezért szükséges, hogy elegendő helyen mérjék meg a szennyezés kémiai összetételét, kitérve a fémek oxidációs állapotára, hisz míg például a króm(III) nem igazán toxikus, addig a króm(VI) komoly egészségügyi kockázatot jelent. A semlegesítés szempontjából különösen fontos az összetétel, hiszen míg a lúg leköti a toxikus fémeket, azok sav hatására kijutnak a környezetbe, hosszú távon okozva problémát.
A katasztrófavédelem – nagyon helyesen már a baleset másnapján – a legrosszabbra készülve igen szigorú előírásokat fogalmazott meg: „A veszélyeztetett területen a mentésben, a takarításban, a terület és az ingatlanok megtisztításában résztvevők egészségének védelme érdekében – a kiömlött iszap lúgos kémhatása miatt – gumicsizma, zárt ruházat, savaknak, lúgoknak ellenálló védőkesztyű, fröccsenés veszélye esetén védőszemüveg használata viselése szükséges.” A tűzoltók, katasztrófavédelmi szakemberek közül az első napokban a sajtóhírek szerint többen szenvedtek sérülést és valószínű egészségkárosodást az elégtelen felkészítés miatt. Mivel az elszabadult szennyező anyagok összetétele még mindig nem ismeretes, az sem állítható teljes bizonyossággal, hogy a megfelelő típusú szűrőket kapták.
A Greenpeace és a Levegő Munkacsoport javasolja továbbá, hogy a kármentesítésben részt vevő munkások és a helyi lakosok szervezetében vizsgálják meg a toxikus anyagok dúsulását. A vörösiszap megszáradva és a levegőbe kerülve egészségügyi kockázatot jelent, ha azt belélegezik, vagy a szembe, bőrre kerül. Ezért intézkedések szükségesek a környékbeli lakosság védelme érdekében is, mivel a szél könnyen 10-15 kilométer távolságra is eljuttathatja a toxikus port. Mielőbb el kell távolítani a földekről a vörösiszapot, és meg kell akadályozni, hogy a szél szétvigye a környező településekre.
Nemcsak az emberek, hanem a környéken tartózkodó állatok is belélegzik az akár toxikus fémeket is tartalmazó port. Ezért egyrészt intézkedéseket kell hozni az állatok megbetegedésének megelőzésére, állapotuk figyelemmel kísérésére, másrészt annak megakadályozására, hogy belőlük az emberi egészségre kockázatos élelmiszer készüljön és fogyasztásra kerüljön.

 A civil szervezetek levele a belügyminiszterhez itt található: