Ingünket, gatyánkat az energiára?

Brüsszeli székhelyű környezetvédő szervezetek is bírálták a február 4-i EU csúcstalálkozó eredményeit, mivel az állam- és kormányfők elsősorban a közös belső piacban, újabb nagyberuházásokban, infrastruktúra-fejlesztésekben és az exportőr országokkal folytatandó sikeres tárgyalásokban látják biztosítottnak Európa energiaellátását. Az energiahatékonyságra és a megtakarításra igen kevés figyelem jutott. Holott Európa politikai értelemben is nagy árat fizetett eddig az import energiáért, és a jövőben minden bizonnyal tovább fognak nőni az energia előállításával kapcsolatos terhek. Az energiamegtakarítás, vagyis a kevesebb energia fogyasztása e problémák mérséklésének lenne hatékony eszköze.
Bár a mostani EU-csúcs nem hagyta jóvá, hogy kötelező legyen a 20 százalékos energiafelhasználás-csökkentés 2020-ig (ami pedig már önmagában is jó irányba terelné az energetikát), végső soron a tényleges szabályozók, intézkedések fogják meghatározni hazánk energiafelhasználását. Ennek megfelelően sürgető, hogy Magyarország akkor is tekintse elsőrendű prioritásának az energiatakarékosságot és energiahatékonyságot, ha a 20 százalékos megtakarítási célérték nem válik kötelező érvényűvé.
A hivatalos közlemények sikerként értékelték az EU pénteki brüsszeli csúcstalálkozóját. Ezek szerint az uniós energiapiac egységesítésével és a függőségek megszűntetésének felgyorsításával elkerülhetők lesznek a 2009. év eleji orosz-ukrán gázvitához hasonló helyzetek. Orbán Viktor miniszterelnök elmondta, hogy néhány éven belül a Fekete-tenger, a Balti-tenger, az Adria, Azerbajdzsán, sőt akár Észak-Afrika felől is érkezhet energia az Unióba. Javulnak majd a határkeresztező kapacitások is Szlovákiával, Szlovéniával és a többi szomszédos állammal. Példaként a szlovák-magyar közös földgáz-vezetékkel kapcsolatban megemlítette, hogy becslések szerint ez Magyarországnak mintegy 30-40 milliárd forintjába fog kerülni. (Összehasonlításul: 2000 és 2009 között körülbelül 38 milliárd forint támogatás jutott épületfelújítási pályázatokra.) Dönteni kívánnak hamarosan a Paksi Atomerőmű új blokkjának megépítéséről is, ami a régiekkel együtt áramtermelésünk mintegy 60 százalékát lesz képes előállítani. Végül elmondta, hogy februárban a kormány nagyszabású programot hirdet a gáztüzelésű kazánokról a vegyes tüzelésű kazánokra való átállás támogatására.
A kilencvenes években még a környezetvédelmi tárca is támogatta a gázvezeték-hálózat kiépítését. Minden magára valamit is adó polgármester megpróbált gázt szerezni a falujának még akkor is, ha a települést történetesen erdők vették körül, és a lakosság nagy része szociális segélyből élt. Közel két évtizeden át szociális indokokkal évi 100-110 milliárd forinttal támogattuk az adónkból a lakossági gáztarifát. Eközben az energiatakarékos felújításokra, korszerűsítésre évente ennek az összegnek a töredéke is alig jutott. A lakossági gázár 2007-ben a 21. helyen állt az EU tagországok sorában, az áramár ugyanakkor az 5. legdrágább volt. A most bejelentett, az ellátásbiztonság érdekében szükségesnek tartott beruházások ezermilliárdos nagyságrendű fejlesztéseket igényelnének. Akár az adónkból fizetjük ezeket, akár az energiaszámláinkba épülnek be, mindenképpen óriási terheket jelentenének a háztartásoknak. A régi tagországokban az a háztartás számít „energiaszegénynek”, ahol a jövedelem 10 százaléka felett kell költeni az energiára. Ezzel a definícióval a magyar lakosság közel 80 százaléka energiaszegénynek tekinthető. Lengyelországot néhány százalékkal megelőzve, a huszonhatodikak vagyunk a tagországok között az egy főre eső energiafogyasztásban. Spórolunk ott, ahol nem biztos, hogy szabadna: iskolák állnak le a tanév kellős közepén a fűtési számlák rendezetlensége miatt; „szénszünetet” tartunk a könyvtárakban vizsgaidőszak alatt. Ugyanakkor nemegyszer az utcát fűtjük a lakótelepeken, és nem telik az elavult, energiafaló és környezetszennyező berendezések lecserélésére.
Tanuljunk végre az olyan meggondolatlan fejlesztésekből, mint amilyen az ország „elgázosítása” volt. Elvárjuk a kormánytól, hogy az energiahatékonyság növeléséről és az energiamegtakarítást szolgáló beruházások költségeiről is készüljenek összehasonlításra alkalmas tervek a meghirdetett hatalmas kapacitásbővítő beruházások elkezdése előtt. Ne döntsenek sem a paksi bővítésről, sem újabb gázvezetékek kiépítéséről, sem pedig erőművek építésére adott garanciákról addig, amíg nem bizonyították független testületek, hogy ezek a hatalmas és az árakat még gyorsabban felhajtó beruházások hosszabb távon hatékonyabbak lennének, mint az energiamegtakarítás és energiahatékonyság növelése. Európa legjobban teljesítő tagországai, például Dánia vagy Németország sikereiket az innovációnak, az energiahatékonyság folyamatos növelésének, a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodásnak, a magasabb hozzáadott értékű termékek előállításának köszönhetik. Ausztria épületeinek komfortjához két-háromszor kevesebb energia szükséges, mint a mi épületállományunkhoz. Ezért a Levegő Munkacsoport és a Magyar Természetvédők Szövetsége arra kéri a kormányt, hogy ne csak a retorikájában, hanem a döntéseiben is a választóik érdekeit szolgálja. Az energiahatékonyság javítása, az energiatakarékossági intézkedések egyaránt szolgálnák a foglalkoztatás gyorsabb növelését és az energiaszámlák féken tartását.

A Levegő Munkacsoportot a MagNet Bank támogatja a KAP programban

Ozone Network