Ha mától fogva egész éven át minden nap a Műemlékek Napját tartanánk meg, akkor se tudnánk körbejárni az elmúlt évtizedekben elkövetett mulasztásokat, a nemzeti vagyon oktalan tékozlását. Nem csak az intézményi háttér sorozatos átszervezésére gondolunk. A Levegő Munkacsoport hiányolja azt a világos és stabil szakpolitikát, amely az ország egész területén a műemlékek jövőjét biztosítaná. A különféle érdekek méltányos figyelembevételére, egységes szemléletre és megegyezésre lenne szükség a gazdaság, a közigazgatás, az ingatlanok tulajdonosai, kezelői és a lakosság körében.

Szlovákiában mindjárt a rendszerváltás után fordulat állt be az épített örökség védelmének kérdésében. A tudatos rombolásokat azonnal leállították, és a felvidéki történelmi városmagokat egymás után mintaszerűen felújították. Hasonlóan igyekeztek a balti államok is régi városrészeiket rendbehozni. A legtöbb országban nem szorul magyarázatra, hogy a műemléki környezet, egy-egy településrész minél karakteresebb hangulatának megőrzése, kiemelése nemcsak a múlt megbecsülése, a gyökerek ápolása miatt szükséges, de gazdaságilag is megtérülő befektetés. Igaz, nem a gyors profitra számító percemberkéknek hoz hasznot, hanem hosszabb távon térül meg, elsősorban az idegenforgalomból és a terület kulturáltságát, igényességét visszatükröző benyomásból, ami a versenyképesség alapja.

A régi épületek szakszerű felújítása jóval nagyobb tudást, odafigyelést, több időt és többletköltséget jelent, mint a lerombolásuk és a helyükön igénytelen új és rendszerint jóval nagyobb épületek felhúzása. A többletköltségek fedezéséből a köznek is ki kell vennie a részét, mivel a műemléki értékek megőrzése nemcsak az ingatlan tulajdonosának az érdeke. A védelmi tervek, felmérések mellett tehát kiszámítható, stabil közösségi források biztosítására is szükség van csakúgy, mint világos játékszabályokra és olyan szankciókra, amelyek mellett nem érdemes a szabályokat megsérteni.

A fővárosi Duna-part két oldala még a nyolcvanas években világörökségi rangot kapott. Örvendetes, hogy a terület azóta kiegészült az Andrássy úttal, és így szinte az egész pesti városmag, a teljes V. kerület, a VI.-VII. kerület belső része nemzetközi védelmet élvez. Érthetetlen azonban, hogy húsz év nem volt elegendő nemhogy a védett terület fizikai megújulására, de még kezelési terv elkészítésére sem. Ha elkészítették volna az ott lakók által szeretett és külföldiek által megcsodált történelmi városrész teljes épületállományának védelmi-kezelési tervét, akkor nem kellene azon izgulni a városukért aggódó civileknek, hogy a pénzügyi-gazdasági válság elmúltával ismét megindulnak a bulldózerek. Számos épület most is kiürítve, nemegyszer megbontott tetőszerkezettel áll a területen, szégyenére annak a hatósági gyakorlatnak, amely nem kéri számon az ingatlanok tulajdonosain az épületek állagának megóvását.

Rengeteg gyártelep vált üressé, nemcsak nálunk, a szocialista nagyipar összeomlásával, de szerte Európában és Amerikában amiatt, hogy a termelést áthelyezték a harmadik világba. Számos régi gyártócsarnokot átalakítottak kulturális célokra (ilyen például Londonban a Tate Modern), esetleg luxuslakásokat, műtermeket, ún. loftokat építettek ki, amelyek így sokkal értékesebbek, mintha helyükre gyenge-közepes „modern” épületek kerültek volna. Ma sem lenne késő legalább a megmaradt üres vagy alulhasznosított ipari épületeinket leltárba venni. Mérlegelni kellene, hogy a megőrzésre érdemes épületek ellátása új funkcióval hogyan tudná a környék rozsdaterületét felértékelni. Ötletes húzóprojektek a befektetők érdeklődését is fel tudnák kelteni, anélkül, hogy a megújulás súlyos értékvesztéssel, a „csecsemőnek a fürdővízzel való kiöntésével” járna. Ehhez azonban egzisztenciális biztonságban élő, nagytudású és ugyanakkor rugalmas szakembergárdára lenne szükség. A sorozatos átszervezések, a hatáskörök körüli huzavonák a szakszerű védelem alapját, az évtizedek alatt felhalmozott és a fiataloknak automatikusan átadott tudás központját és az áttekinthető, egy helyen kezelt dokumentumtárat szüntették meg.

Nagyot változott a világ az elmúlt évtizedekben. Az építkezések dinamikája jóval meghaladta a népesség növekedését. Megnőtt a szakszerűen felújított régi városrészek iránti érdeklődés is, különösen az igényesebbek körében. Érdemes lenne erre a magyar műemlékvédelemnek, a városfejlesztőknek és általában az építési szektornak, valamint a turizmusnak jobban odafigyelni.

Az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal javaslatairól

Az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal (IFK) tartott műemlékvédelmi konferenciát néhány nappal ezelőtt. Több javaslatot tettek a döntéshozóknak, amivel, véleményük szerint, a magántőke nagyobb érdeklődését lehetne felkelteni. Az IFK több változtatást is javasol azért, hogy a magántőke ne zárkózzon el a műemlékek hasznosításától. Ezek közül a Levegő Munkacsoport többet támogatna, egyes javaslatokkal azonban nem ért egyet. (Ezeket zárójelben közöljük.)

• A védetté nyilvánítás kritériumainak objektív meghatározása.

• Kétszintű védettségi szint bevezetése. Az Egyesület – franciaországi és német mintát követve – megkülönböztetne műemlék- és műemléki értékkel rendelkező épületet, ahol az előbbinél szigorúbb, míg az utóbbinál alacsonyabb szintű védettséget írnának elő. Műemléki értékkel bíró épületnél a tulajdonos nagyobb teret kapna a modern, fenntartható fejlesztésre és több lehetőséget az új értékek teremtésére, azaz a gazdaság élénkítésére.

• Az ideiglenes védelmi időszak lerövidítése. Jelenleg bárki kérhet ideiglenes védettséget egy épületre. Ilyenkor a legtöbb esetben az illetékes kormányhivatal kulturális örökségvédelmi irodája egy év ideiglenes védelmet ad, amit újabb egy évvel meghosszabbíthat. Ez az egy-két éves csúszás azonban sok esetben több százmilliós károkat is okozhat a fejlesztőnek. Ennek megakadályozására javasolja az IFK az ideiglenes védettség lerövidítését a bejelentéstől számított három hónapra. (A Levegő Munkacsoport az ideiglenes védettség egy éves időtartamával ért egyet. A három hónapra rövidítés irreális, mivel szakszerű döntést, a hatóságok – a hosszú ideje tartó kapacitásszűkítések miatt – nem tudnak ennyi idő alatt hozni.) Az egyesület szerint az ideiglenes védelmet kizárólag a tulajdonos, a kulturális örökségvédelmi iroda vagy a fejlesztésben érintett felek kezdeményezhetnék, a három hónapos időszak leteltével pedig a hatóságnak nyilatkoznia kellene a védettség elrendelésétől vagy annak végleges eltörlésétől. (A műemlék a nemzeti vagyon része, ezért a Levegő Munkacsoport szerint nem szabad a védelem kezdeményezési jogát korlátozni, vagyis bárki kezdeményezhesse továbbra is a védettséget.)

• A műemlék ingatlan felújításának ösztönzése. A műemlékek helyreállítása, átalakítása és felújítása hozzávetőlegesen 15-40%-kal kerül többe, mint egy új épület építése. Az IFK kezdeményezi az áfa-mentesség bevezetését műemlékfejlesztés során az eredeti lakó funkció visszaállításakor, továbbá részleges vagy teljes felmentést a védettség alól amennyiben a tulajdonos jelentősen növelné az épület energiahatékonyságát, 50%-os építményadó-kedvezményt a mindenkori adómértékből, valamint a sokszor lehetetlen küldetésnek számító parkoló építési kötelezettség eltörlését. (A mondat félreérhető. Az adókedvezménnyel és egyéb támogatásokkal a Levegő Munkacsoport egyetért, azonban az épület energiahatékonyságának növelése és indokolt műemléki védelme nem csereszabatos. Természetesen a műemlékek energiahatékonyságának növelése közérdek is, és támogatandó. Egyebek mellett a védelemhez kapcsolódó műszaki-energetikai dokumentációt is kaphassák meg a lakóházak támogatásként. Így a szakszerűség is jobban szavatolható lenne. A védelem megszűntetése azonban lakás esetén sem indokolt. Itt visszautalnánk az IFK első javaslatára. Lakásokra is vonatkozzon az azonos elbírálás elve. Vagyis a társasházak, műemléki lakások tulajdonosainak se kelljen merevebb feltételeket teljesíteni, mint nagyberuházások esetén. ) A parkolóépítés kötelezettségének eltörlését a Levegő Munkacsoport támogatja. A fejlesztő felelőssége legyen eldönteni, hogy szükséges-e és mennyi parkolóhely a létesítményhez.

Kapcsolódó cikkeink az elmúlt három év anyagából:

Tetteink árulkodnak az épített örökséghez való viszonyunkról
https://www.levego.hu/kapcsolodo_anyagok/tetteink_arulkodnak_epitett_oroksegeinkhez_valo_viszonyunkrol

A műemléképületek sorsa most rosszabb, mint a háborúban?
https://www.levego.hu/kapcsolodo_anyagok/a_muemlek_epuletek_sorsa_most_rosszabb_mint_haboruban

Hírek Budapest belső kerületeiből
https://www.levego.hu/kapcsolodo_anyagok/hirek_budapest_belso_keruleteibol

Kinek áll érdekében a műemlékvédelem ellehetetlenítése?
https://www.levego.hu/hirek/2012/09/kinek_all_erdekeben_a_muemlekvedelem_ellehetetlenitese

https://www.levego.hu/hirlevelek/sajto_vegyes_orszagos/2012/09/sajtokozlemeny_kinek_all_erdekeben_a_muemlekvedelem

A Levegő Munkacsoport észrevételei a terézvárosi TÉSZ 2010. áprilisi tervezetéhez
https://www.levego.hu/kapcsolodo_anyagok/a_levego_munkacsoport_eszrevetelei_a_terezvaros_keruleti_varosrendezesi_es_epites

Műemlékeink továbbra is veszélyben vannak
https://www.levego.hu/kapcsolodo_anyagok/muemlekeink_tovabbra_is_veszelyben_vannak

Miért kellett megszűntetni a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt?
https://www.levego.hu/kapcsolodo_anyagok/miert_kellett_megszuntetni_a_kulturalis_oroksegvedelemi_hivatalt