Minden egyes ember, aki nem tudja kibontakoztatni vele született előnyös képességeit az oktatás-nevelés hiányosságai miatt, vagy aki itt hagyja az országunkat, mert nem látja biztosítottnak saját maga, illetve gyermekei fejlődését, vagy aki kénytelen feladni ígéretes itthoni kutatásait támogatottság hiányában, olyan veszteséget jelent, mintha Magyarország területéről szakítanának le egy-egy darabot. Csak rajtunk múlik, hogy megállítjuk-e Magyarország zsugorodását! Ezt rögzítette az oktatás jelentőségéről szóló állásfoglalásában a Környezet- és Természetvédő Szervezetek 2013. évi Országos Találkozója. A Levegő Munkacsoport kezdeményezésére készült állásfoglalást a szervezők eljuttatták a magyar kormánynak is. Az állásfoglalás szövege az alábbiakban olvasható.

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek 2013. évi Országos Találkozójának állásfoglalása az oktatás jelentőségéről

Az ország közgazdászai, vállalkozói körében általános az egyetértés, hogy a magyar gazdaság legfőbb baja a tőkehiány. Annak érdekében, hogy ezt a bajt orvosolni tudjuk, mindenekelőtt meg kell határoznunk, hogy milyen jellegű tőkénket érdemes leginkább növelni. A nemzetközi kutatások kimutatták, hogy minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb a összes tőkéjén belül az eszmei (immateriális) tőke aránya, és napjainkban egy ország tőkéjének túlnyomó részét már nem a fizikai tőke teszi ki. A gazdaságilag legfejlettebb országokban az eszmei tőke aránya 80 százalék körül van. Az eszmei tőkét a munkaerő képzettsége és munkaképessége, továbbá a jogbiztonság, az elszámoltathatóság, a politikai stabilitás, az erőszakmentesség, a hatékony kormányzati működés, a szabályozás és ellenőrzés minősége, valamint a korrupciómentesség alkotja. Mindennek pedig egyik alapfeltétele a kiemelkedő minőségű oktatás-nevelés.

A magyar oktatási rendszer a szétesés küszöbére ért, a felsőoktatásban vészhelyzet van – állapította meg a Bölcsek Tanácsa. Immár szinte csak azok mennek pedagógus szakokra, akik a középiskolában a leggyengébb eredményeket érték el. Ez utóbbiak közül is legjobbak tanulmányaik befejeztével nem az oktatásban helyezkednek el. Végül pedig sok esetben az iskolát is otthagyják azok, akik kiemelkednek az átlagból. A felsőoktatás körülményei az elmúlt években tovább romlottak, az utóbbi két évben pedig a kormányzati intézkedések következtében rég nem tapasztalt mélypontra került.

Az oktatási hálózat zavaros államosítása, a tankötelezettségi korhatár leszállítása és a szakképzésben a közismereti tárgyak oktatásának gyakorlati ellehetetlenítése, valamint a köz- és felsőoktatás finanszírozásának jelentős csökkentése Magyarországot évtizedekre visszavetheti és elzárhatja a felzárkózás minden esélyétől.

Most tehát minden egyébnél fontosabb, hogy oktatásunkat világszínvonalúra fejlesszük. Ennek egyik előfeltétele a pedagógusok helyzetének javítása, beleértve a pedagógusképzés megújítását: a pedagógusjelölteknek a magyar felsőoktatás irigyelt elitjévé kell válniuk. Mielőbb el kell érni, hogy a jelen és jövő nemzedékeit a legjobbak oktassák, a társadalom kiemelt erkölcsi és anyagi megbecsülését élvezve. Az oktatáskutatást is a jelenleginél jóval nagyobb támogatásban kell részesíteni annak érdekében, hogy a hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján a leghatékonyabb módszerek kerüljenek alkalmazásra.

Legyen példánk Finnország, amely miközben (1990-93 között) a második világháború utáni európai gazdaságtörténet egyik legsúlyosabb válságával szembesült, és szinte minden téren keményen takarékoskodni kényszerült, az oktatásra és a kutatásra fordított összegeket csaknem megkétszerezte. Az eredmény: a következő évtizedben Finnország a leggyorsabban növekedő gazdaságok közé került Európában.

Bőségesen lenne forrás az oktatás finanszírozására, ha lenne arra politikai akarat. Ismét be kellene vezetni a többkulcsos személyi jövedelemadót, annál is inkább, mert bebizonyosodott: az egykulcsos adó egyáltalán nem járult hozzá a gazdaság növekedéséhez, és elsősorban azok jövedelmét növelte, akik nem szorultak erre rá. A többkulcsos, igazságos jövedelemadóból származó bevétel a többszöröse lenne annak az összegnek, amit a kormány elvon a köz- és felsőoktatástól. Határozottan fel kellene lépni a korrupció ellen, hiszen évente ezermilliárd forintot meghaladó kárt okoz az országnak. (Ezzel szemben az utóbbi években számos olyan intézkedéseket hoztak, amelyek még tágabb teret nyitottak a korrupciónak.) Vissza kell szorítani a súlyosan piactorzító tényezőket az adó- és támogatási rendszerben, különös tekintettel a feketegazdaságra, az adócsalásra, az adóelkerülésre. Intézkedéseket kell hozni az országból történő jövedelemkiáramlás lehetőség szerinti fékezésére. Meg kell szűntetni a környezetet súlyosan szennyező tevékenységek nyílt és rejtett támogatását is. Tudatosítani kell a döntéshozókban és a közvéleményben egyaránt, hogy az oktatási többletráfordításoknak azonnali kedvező hatásuk is van a gazdaságra – egyebek mellett azáltal, hogy az e téren történő állami és magánkiadások keresletet gerjesztenek a termékek és szolgáltatások iránt a hazai piacon.

Minden egyes ember, aki nem tudja kibontakoztatni vele született előnyös képességeit az oktatás-nevelés hiányosságai miatt, vagy aki itt hagyja az országunkat, mert nem látja biztosítottnak saját maga, illetve gyermekei fejlődését, vagy aki kénytelen feladni ígéretes itthoni kutatásait támogatottság hiányában, olyan veszteséget jelent, mintha Magyarország területéről szakítanának le egy-egy darabot. Csak rajtunk múlik, hogy megállítjuk-e Magyarország zsugorodását!

Gödöllő, 2013. március 23.