Az IMF az energiatámogatások felszámolását sürgeti a világon

A Levegő Munkacsoport immár két évtizede szorgalmazza az energiatámogatások megszüntetését, beleértve azt is, hogy az energiahordozók felhasználóinak fizessék meg az összes általuk okozott költséget, így a környezeti és egészségi károk költségeit is. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) most megjelent tanulmánya ugyanazokkal az érvekkel sürgeti, hogy világszerte számolják fel az energiatámogatásokat, amelyeket a Levegő Munkacsoport is folyamatosan hangoztat. Az alábbiakban magyarul közzé tesszük az IMF sajtóközleményét, amelyet a tanulmány megjelenése alkalmából adtak ki.

A Nemzetközi Valutaalap egy friss jelentésében a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz, illetve az ezekből készült termékek) támogatásának megreformálására szólítja fel a világ politikai döntéshozóit. A jelentés úgy érvel, hogy ez a lépés jelentős előnyökkel járhat mind a gazdasági növekedés, mind a környezetvédelem szempontjából. A 2013. március 27-én közzétett, „Energiatámogatási reform – tanulságok és következtetések” (angolul: Energy Subsidy Reform – Lessons and Implications) címet viselő átfogó tanulmány becslése szerint az energiatámogatások világviszonylatban 1,9 trillió USA dollárra rúgnak, ami a globális GDP 2,5%-ával vagy az állami bevételek 8%-ával egyenértékű, vagyis elképesztően nagy összeg.

David Lipton, az IMF első vezérigazgató-helyettese a Peterson Nemzetközi Gazdasági Intézetben (Peterson Institute for International Economics), Washingtonban, a tanulmány megjelenése kapcsán tartott beszédében megjegyezte, hogy „a támogatási reform az erőforrásoknak egy hatékonyabb elosztásához vezethet, amely hosszú távon segít ösztönözni a gazdasági növekedést”. Az energiatámogatások megszüntetése nagyobb ösztönzést jelenthet „az energiatakarékos és alternatív technológiák kutatás-fejlesztése terén” – mondta. Azt is megjegyezte, hogy bár a cél a fogyasztók segítése lenne, a támogatások gyakran nem elég hatékonyak és „helyettesíteni lehetne azokat másfajta támogatásokkal, melyek jobban védenék a leginkább rászorulókat.”

„A jelentés kimutatta, hogy bizonyos országoknak pénzügyileg olyan mértékű megterhelést jelent az energiatámogatások folyósítása, ami kezelhetetlenné teszi a költségvetési hiányt és a gazdasági stabilitást is fenyegeti” – mondta Lipton hozzátéve, hogy az IMF-kutatás szerint 20 ország nyújt a GDP 5%-át meghaladó mértékű, adózás előtti energiatámogatást. Más feltörekvő és fejlődő országokban – fejti ki Lipton – a támogatásokra fordított összegek tovább csökkentik a szűkös kormányzati erőforrásokat, ami gátat szab a nagyobb mértékű növekedésnek és alapjaiban veszélyezteti ezen országok jövőjét. „Az alacsony árak miatt alig van infrastrukturális beruházás, amire pedig nagy szükség lenne. Többet költenek támogatásokra, mint az egészségügyre és az oktatásra, ezzel pedig aláássák a humán erőforrások fejlesztésének lehetőségét.”

Az energiatámogatások a társadalmi egyenlőtlenségeket is erősítik, mivel leginkább a magasabb jövedelmű csoportok javát szolgálják, akik a legnagyobb energiafogyasztók. „Átlagosan az alacsony és közepes jövedelmű országok háztartásainak leggazdagabb 20%-a kapja az energiatámogatások 43%-át” – állapítja meg Lipton.

Ugyanakkor Lipton arra is figyelmeztet, hogy a támogatási rendszer reformjából adódó áremelkedés nagy mértékben érintené a szegényebb rétegeket és hogy a támogatási reform végrehajtása során a mérséklő intézkedések szerves részét kell, hogy képezzék a sikeres és méltányos reformprogramnak.

Lipton szerint „a támogatások súlyosbítják az éghajlatváltozás következményeit és növelik a helyi környezetszennyezést és a közlekedési torlódásokat.” A tanulmány rámutat, hogy az adózás előtti támogatások megszüntetése a globális CO2-kibocsátást 1-2%-kal csökkentené, ami önmagában „jelentős első lépés lenne a kibocsátás-csökkentés terén, mivel a Koppenhágai Egyezményben előírt cél 15-30%-át tenné ki.” A fejlett gazdaságokra vonatkozólag Lipton elmondta, hogy a támogatások legtöbbször olyan adók formájában jelennek meg, amelyek túlságosan alacsonyak ahhoz képest, amekkora valós költség keletkezik az energiafogyasztásból a társadalom számára, ide értve a légszennyezés és a közúti torlódások költségeit is. „Az energiaadó-támogatások megszüntetése még nagyobb kibocsátás-csökkentést eredményezne” – mondta Lipton –, mivel csökkenne „a CO2-kibocsátás 4,5 milliárd tonnával, ami 13%-os csökkenést jelentene.”

Nem könnyű csökkenteni a támogatásokat – tette hozzá Lipton –, de mostanra már számos ország látja az ebből fakadó előnyöket és szándékozik ezt megtenni. Hangsúlyozta, hogy „a támogatások káros hatással vannak az államháztartásra, a gazdasági növekedésre, a méltányosságra és a környezetre”, és elmondta, a jelentés tartalmaz egy, legjobb gyakorlatokon és az országok tapasztalatain alapuló ütemtervet. Megfelelő tervezéssel, körültekintően kidolgozott mérséklő intézkedésekkel, és egy jó kommunikációs tervvel a feladat elvégezhető” – mondta Lipton. Azt is megjegyezte, hogy az IMF – amellett, hogy felhívja a figyelmet a kérdésre – segítene a reformok megvalósításában, ám ezzel egy időben Lipton azt is kihangsúlyozta, hogy „a támogatási reformra szükség van, de lényeges, hogy inkább haszonnal, mint azonnal hajtsuk végre ezeket.”

Lipton emlékeztetett a 2009-es pittsburghi csúcson tett vállalásra is, melyben a G20-as vezetők ígéretet tettek arra, hogy közép távon megszüntetik a nem hatékony, hagyományos energiahordozókra adott támogatásokat. „Nem tudom pontosan, mit értenek közép táv alatt, de az bizonyos, hogy itt az ideje, hogy elkezdjük teljesíteni ezt a rendkívül fontos vállalást” – mondta.

A Levegő Munkacsoport megbízásából fordította: Nagy Erika                       

Az eredeti sajtóközlemény, valamint az IMF tanulmánya a http://www.imf.org/external/np/sec/pr/2013/pr1393.htm címen található.

Hírfigyelő