Nagy érdeklődés mellett rendezte meg a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) október 21-én a FUGA Építészeti Központban a 2014–2020-as időszakra szóló Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) bemutatását. A programokat Dobozi Eszter, az NFM Stratégiai Tervezési Koordinációs Főosztályának munkatársa ismertette. A főszerep az energiahasználattal kapcsolatos programnak jutott. A rendezvény keretében Botár Alexa, az MTVSZ programvezetője az Európában egyre jobban terjedő közösségi energiarendszerekről tartott előadást. Beliczay Erzsébet, a Levegő Munkacsoport nevében, mindenekelőtt az azbesztszennyezések végleges megszűntetésének – a programból kimaradt – támogatását sürgette.

A Levegő Munkacsoport hosszú ideje szorgalmazza az ország azbesztmentesítését. 2005-ben megalakult a háromoldalú Nemzeti Azbesztmentesítési Munkacsoport, amelynek a Levegő Munkacsoport is tagja volt. Szerepünk volt abban, hogy az Üllői úti volt katonai főiskola bontásánál előkerült azbesztszórást még időben és szakszerűen sikerült ártalmatlanítani. 2014 elején ismét felvetettük, hogy az uniós forrásoknál nevesítsék a KEHOP-ban és a GINOP-ban az azbesztmentesítést. Ez azonban nem történt meg. Március óta folyamatosan tudósítanak a különféle országos médiumok a lőrinci azbesztszennyezésről. Külön kellene választani a jogi problémát attól a veszélytől, amely folyamatosan leselkedik az ügyben teljesen vétlen lakosságra. Elvárható, hogy legyen egy szerv, például a katasztrófavédelem, amely hasonló esetekben soron kívül megrendeli szakvállalatoktól az azbeszthulladék ártalmatlanítását. A mostani állapot, a terület ideiglenes öntözése is költség, korántsem biztonságos beavatkozás, és a végleges műszaki megoldás halogatása a közigazgatás működésébe vetett bizalmat is gyengíti.  Az eset jogi oldalát, a felelősség kérdését a szennyezéstől szétválasztva kellene kezelni.

A Levegő Munkacsoport az Operatív Programok társadalmi egyeztetésének időszakában javasolta, hogy növeljék a kármentesítésre szánt támogatási összeget a szennyvízkezelési pénzek egy részének átcsoportosításával. A szakértők egyetértenek abban, hogy a szennyvízkezelési előírásaink – a jelenlegi szemlélet mellett is – korszerűsítésre szorulnának. Ennél is figyelemre méltóbb azonban az új nemzetközi szemlélet, hogy a fekáliát nem higiéniai problémának, hanem értékes nyersanyagnak kell tekinteni. Országh József Belgiumban élő professzor mellett több hazai szakember is foglalkozik az új technológiával. Első lépésben vidéki településeken csatornázás helyett innovatív mintaprojekteket, exportképes know-how kidolgozását kellene támogatni.

Köztudott, hogy az ingatlan tulajdonosának kötelező energiatanúsítványt készíttetnie adás-vételnél vagy hosszabb távú bérbeadásnál. Az EU épületenergetikai irányelve azonban tagországi hatáskörben hagyja a rendelet részleteinek kidolgozását. Nálunk például nem írják elő, hogy több albetétből álló ingatlan esetén készüljön az egész épületről egy részletes műszaki-energetikai átvilágítás az elvégzendő beavatkozások és várható eredmények meghatározásával (audit). Holott ez lenne a műszakilag korrekt megoldás. Jelenleg egy többé-kevésbé formális tanúsítvány elegendő az eladásra szánt lakáshoz. Ezt a szemléletet még az előző rendszerből örököltük, amikor a tervezésre, az előkészítésre mindig kevesebbet szántunk a szükségesnél, aminek az árát többszörösen fizettük meg a kivitelezés és az üzemeltetés során. A szemlélet továbbélését jelzi a főenergetikusi státusz – bérköltség-csökkentés érdekében történő – hiánya is. Javaslatunk szerint támogatást a nagyobb épületek, többlakásos társasházak, épületegyüttesek, tömbök, illetve egy-egy kisebb település közintézményeinek gondos átvilágítására és az energetikai szempontból szükséges munkák megtervezésére adjanak. (Ez lehetne például egy kedvezményes áfakulcs. Németországban a kivitelezés gazdaságos megvalósításának elősegítésére éppen az ilyen előkészítésekre adnak vissza nem térítendő támogatást.) A jó tervezés, előkészítés, a nagyobb volumenű, együttes felújításból származó méretgazdaságosság összességében nagyobb költségmegtakarítást jelenthet, mint az egyes pályázatok vissza nem térítendő támogatása. Egy 2009-ben készült ÁSZ-jelentés azt mutatta, hogy az önkormányzati energiaracionalizálási projektek egy része csak igen hosszú idő után térül majd meg, azaz átgondolatlan beruházás volt. Ismételten előfordult, hogy a lakások korszerűsítésére kiírt pályázatokat néhány nap után be kellett rekeszteni a keretek kimerülése miatt. Szerencsésebb lenne kedvezményes hitellel ösztönözni a felújítást. Optimális (vagy inkább ideális) esetben a korábbi és a felújítás utáni energiaszámlák különbségéből (pay as you save) lehetne a törlesztő részleteket fizetni.

A rendezvényen hozzászólt egy roma szervezet képviselője is, a mélyszegénységben élők lakásainak korszerűsítése érdekében. A támogatások jelenleg azokat motiválják, akiknek megfelelő önrész áll a rendelkezésükre. Magyarországon azonban nemcsak a mélyszegénységben élőknek, de a háztartások jelentős hányadának nincs szabadon elkölthető jövedelme. Vagyis hónapról hónapra él, és nem tud félretenni vagy hitelt törleszteni. Nyugat-Európában az ilyen háztartások számára állnak rendelkezésre – elsősorban a nagyobb városokban – szociális bérlakások, amelyek felújítása közösségi feladat.

A vissza nem térítendő támogatások rendszere erősen vitatható. A felmérések azt mutatják, hogy vissza nem térítendő támogatások sokszor oda jutnak el, ahol anélkül is megvalósítanák a projektet (megvásárolnák a traktort, felújítanák az ingatlant, bővítenék a termelést, lecserélnék a tönkrement hűtőszekrényt). Az említett szegény háztartásoknál nyilvánvalóan nincs meg az önrész és nem is hitelképesek. Számukra tehát mindegy, hogy 25 vagy 50 százalék a támogatás mértéke. (A 100 százalékos támogatás gyakran műszakilag sem indokolt amellett, hogy magántulajdon esetében az EU nem támogatná.) A megoldást az elsorvadt bérlakásrendszer újragondolásában lehetne megtalálni.

Beliczay Erzsébet